Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-22 / 274. szám

1985. november 22. Kelet-Magyaronzág 3---------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Erőt adó beszélgetések EMLÉKSZEM EGY REGI KÉPRE, amit élőben lát­tam. Egy alföldi tanyaköz­pontban tartottak éppen fa­lugyűlést. Minket vendége­ket a kényszerűségből or­szágúton hagyott gépkocsi­tól lovasszán vitt a tanyá­kig. Kijöttek értünk az em­berek. Az iskolában — még éltek a gyönyörű emlékű és nagy útravalókat adó tanyasi iskolák — petróleu- mos lámpák égtek, sárgás fényt szórva a fekete ken­dős öregasszonyokra, embe­rekre, a néhány még ott­maradt fiatalra, a gyűlés résztvevőire. Fejés után, azaz kora este kezdődött a gyűlés, mert utána még fil­met vetítettünk, aggregáto­ros masinával, hogy a ki- gyúló fehér villanylámpák­tól halványuljanak el az otthonos sárga fények. Csodálatosak voltak a húsz—huszonöt évvel ez­előtti falu- és tanyagyűlé­sek. Egykorvolt könyvtá­rosként tudom, hogy meny­nyi izgalom, mennyi vára­kozás sűrűsödött ilyenkor egyetlen estébe. Amit, ha úgy hívunk, hogy a kisfal­vak, alkalom szerint a ta­nyák lakosságmegtartó ké­pessége, az akkor úgy volt közügy, hogy valamiféle, az élettől messze kitalált településfejlesztési koncep­ció, a minisztériumi író­asztalokon rajzolt térképek ellen védekeznie kellett ezeknek a kis közösségek­nek. Ha elromlott az autó, kivittek szánon, ha sár volt, és tessenek elhinni, nem túlzás ez, kivittek volna akár a saját vállukon is az emberek, mert tudni akar­ták, hogy mit ér, mit érhet az életük holnap. Lehet hogy túlzás, de igenis hi­szem, hogy ezek a kiskö­zösségek ott és akkor ta­nulták a demokráciát, ami­kor a demokratizálódás még nem volt össztársadal­mi jelszó. Minden ilyen fa­lu-, vagy tanyagyűlés vi­haros volt, és ha sikerült életre keltenünk a rozoga könyvtári aggregátort, ak­kor ebben a másféle fény­ben is tovább éltek a viták. MAS ÉS SOKFÉLE EL­KÖTELEZETTSÉGÜNK MIATT a falugyűlések ki­maradnak az idei télből, hiszen megtartottuk már ősszel valamennyit. Elma­radt tehát egy megszokott téli találkozás. Emlékszem arra a tanyára, Martinka az a Debreceni Nagyerdő V____________________________________ közepén, ahol a tanító még ottfogott minket egy korty- nyi italra, és amikor ki­mentünk az iskola elé, bi­zonytalanul abban, hogy hazaérünk-e még, egy-egy feketébe öltözött ember­alak járt, és húzott hóba taposott ösvényt maga mö­gött a végtelen fehérségbe. Érdemes volt elmenni ezek­re a gyűlésekre, mint aho­gyan érdemes volt elmenni idén az előrehozott falu- és tanyagyűlésekre is. Volt, ahol a friss sütetű kenye­ret védték, volt ahol az is­koláért, vagy éppen egy boltért pereltek, de akár­mit kértek, ott azon hely­ben ezek az emberek meg is ajánlották ehhez a segít­séget. Megtartottuk, tehát hiá­nyozni fognak a falugyűlé­sek az idei télből. Nem voltak haszon nélkül, de rossz dolog lenne most azt hinni, hogy ezzel kimerítet­tük az együttlétek, a szer­vezett találkozások közös­ségformáló lehetőségeit. Hi­szem, mert hozzátartozik az igazsághoz, számos helyről kapok ma jelzéseket arról, hogy úgymond „megfeje­lik” a falugyűlést, és csi­nálnak még egy találkozót, hogy megvitatni közös dol­gainkat még egyszer össze­hívják az embereket, falun és tanyán, jóllehet nincs már szükség a fehér fényt csináló köhögős aggregáto­rokra. NOS, HA AZ IDEI FA­LUGYŰLÉSEK ÉRTÉKE­LÉSÉT KELLENE MEGÍR­NOM, akkor innen közelí­teném meg ezt a korántsem egyszerű témát. Biztosan tudom, hogy e falugyűlések utóélete, a télből sem hi­ányzó szervezett beszélge­tések közéletünk fontos nyereségei lehetnek. És ha nem hiányoznak a lábnyo­mok abból a bizonyos téli fehérségből, ha immár ke­vesebb hivatalossággal, de az emberi indulatokhoz al­kalmazkodva egy-egy kö­zösség megteremti az új be­szélgetés lehetőségét, akkor valami nagyon jót csiná­lunk. És ehhez nem kell külföldi tőke, állami beru­házás, ehhez nem kell kü­lön terv. Ehhez elég né­hány meghívó, esetleg egy meghívott jó előadó és egy befűtött terem. Ennyire gondolom minden kisközös­ség erejéből telik. A közös­ség lesz gazdagabb ezzel. Bartha Gábor V Felújított szárító Befejeződött Tarpán a már több mint 10 éves termény- szárító felújítása. A nagyja­vítás nélkül a méreteiben is tekintélyes üzem nem bírta volna a nagyüzemi növény- termelés hozamainak szárí­tását és lehetetlen lett volna a hatalmas mennyiségű sze­mes termény tárolása. A szakértelem mellett sokszor akrobatikus mutatványokat is igénylő munkát a nádud­vari Vörös Csillag Tsz végez­te el 800 ezer forintért. Paprikás készül Nyírbélteken az Afész fehéráru üzemében havonta 40—50 mázsa szalonnát dolgoznak fel. Ebből a környék boltjai ré­szére zsírt, tepertőt és paprikás szalonnát készítenek. Ké­pünkön: készül a paprikás szalonna. (JL) TARTÁLYOK AZ NSZK-BA. Az AGROGÉP nyírteleki gyárában 16 darabból álló tartályszállítmányt indítanak út­nak a napokban az NSZK-ba. A leányvállalattá szerveződött üzemben a tartályokra és DETK kocsik gyártására spe­cializálódtak. Ennek köszönhető, hogy a nyugatnémet partner tőlük rendelt acéltartályokat. Képünkön: a szerelők hármasával pántolják a tartályokat szállítás előtt. (Elek Emil felvétele) Küzdelmes hétköznapok öröme Egy jubileumi esztendőről a beszámoló taggyűlésen Reális értékelés, kritikus önvizsgálatra ösztönzés egy nehéz esztendőről, négy órában. Talán így lehetne jelle­mezni a legtömörebben a nyírbátori növényolajgyárban november 19-én megtartott összevont év végi beszámoló taggyűlés légkörét. Ebből á négy órából har­minc perc a dolgokat nevén nevező, kendőzetlen, az üres­járatokat nélkülöző beszá­moló és másfél órában ti­zennégy felszólalás. Olya­nok, amelyek vagy erősítet­ték a pártvezetőség beszá­molójában elhangzott érté­kelést vagy megjegyzéseket fűztek hozzá. És olyanok, amelyek más véleményt is hangoztattak. Állandó veszélyforrás A most debütált párttitkár és az új összetételű vezető­ség lényeglátására jellemző, hogy a gazdaságpolitikai pártmunka szemüvegén ke­resztül vizsgálta a mostani, nem könnyű esztendő gond­jait. Vincze Ferenc, a párt­vezetőség titkára a beszámo­lóban hangsúlyozta: a leg­égetőbb gond, amely végig­kísérte a tizenkét hónapot, az alapanyag-ellátás. Ennek az országosan is jelentős — sokszor kitüntetett és most 130 éves jubileumát ünneplő — gyárnak az évi naprafor­gó-feldolgozási kapacitása. 45—50 ezer tonna, melyből a hiányzó 6—7 ezer tonna ál­landó veszélyforrás. Követ­kezményei: leállás, kényszer­szabadságolás, szükségből túlmunka, üzemátszervezési gondok és rossz közérzet. A jövő sem biztatóbb: a gyár vonzáskörzetében, főleg Sza­bolcsban, Hajdúban, de még Borsodban is, csökkent a napraforgó-termesztés. Honnan pótolták eddig az alapanyaghiányt? Drágább utaztatási költséggel, a Du­nántúlról. Ez megnövelte a termelési költségeket is. Pe­dig jó exportnövényünk a napraforgó magban is, olaj­ban is. És ami a nyírbátori gyár fő gondja a jövőben: már döntöttek arról, hogy 1988-ban tovább növelik a termelési kapacitást. Kérdé­ses, milyen lesz a termelési háttér. Küzdve hideggel, faggyal, az emberi helytállás a gon­dok ellenére nagyszerű dol­gokat művelt. A gyárban nincs gmk, vgmk, de működ­nek a szocialista brigádok. A kollektívák kezdeményezé­sei révén elérték, hogy ok­tóber végéig 17 ezer tonna napraforgóolajat exportáltak, főleg a tőkés piacokra. Kezdeményezték a munkások Szintén az alapanyag hiá­nya vagy annak rapszodikus szállítása veszélyezteti az idei 32 ezer tonna mosópor­termelést is. Itt készül a népszerű Biopon-család, az AMO, az Ózon, a Tip—83-as mosogatószer. Az ezekhez szükséges alapanyag-szállí­tások elmaradása kényszerí­tette leállásra a mosópor­üzemet. 134 embernek kel­lett más üzemben munkaal­kalmat teremteni. Gond van a decemberi alapanyag-ellá­tással is! Reménykednek, ta­lán meglesz a tavalyi 30 ezer 500 tonna termelés (Tóth János). Ilyen körülmé­nyek között a legfőbb párt- politikai munka a gondok megérttetése volt. Olyan hangulatot sikerült teremte­nie a két pártalapszervezet- nek, hogy valójában a mun­kások kezdeményezték a szombati, vasárnapi műsza­kot, a túlmunkákat. Vállal­ták a leálláskor a szabadsá­golásukat, s jöttek, hajtot­tak, amikor megérkezett az anyag. Csak így tudtak úrrá lenni a nehézségeken. Való­jában a gondok megoldásá­ban edződött a jó partneri kapcsolat a gazdasági és E gy sima, egy fordí­tott. Nagy a szor­galom. Elnézem a hivatal hölgyeit, szemet szembe öltve emésztik az ilyen meg amolyan színű pamutot. Kitelik a mun­kaidőből. Készül a puló­ver, a sapka, a sál, a lé­lekmelegítő és gazdát cse­rél jó néhány kötésminta. Rafinált ötlet rengeteg van. És van, aki egynek sem tud ellenállni. Tet­szik a diagonál csíkos, a válláncsavart, az azsuros- bogyós, a melírozott, a geometrikus, a sodrott és valamennyi. Nekem vi­szont az tetszik, ahogyan Melinda, a szívünk sze­relme köt. Feszt köt, szin­te csattog (a kötőtű) és pártvezetés között. (Bihari Károly.) Közüggyé tudta tenni a pártvezetőség a gondok meg­oldásában való részvételt. A kollektíva megfeszített mun­kájának eredményeként — a gondok ellenére — most' op­timisták lehetnek, mert az idei termelési tervüket 98 százalék körül teljesítik. Egy deka szenet sem... A pártfórum elismerésre méltónak minősítette a ne­hézségekkel sikeresen küzdő gazdaságvezetést, amelynek volt ereje, ideje, figyelme a fejlesztésre is. Ezek sorában első helyen kell szólni a ta­karékos maghéjtüzelésű ka­zán megépítéséről és üzem­be helyezéséről. Hogy ez mennyit ér? Megtakarított energiát százezrekben, ugyanis amíg napraforgót dolgoznak fel, addig egy de­ka szenet sem használnak gőzenergia termelésére. Kor­szerűsítették idén az olaj- gyártás technológiáját, épí­tettek egy acélvázas fémsi­lót, s ezzel meggyorsították a napraforgómag átvételét. Emellett korszerűsítették az iparvágányt is. (Ezekről szólt részletesen Lénárt Zoltán.) Értékelte a beszámoló tag­gyűlés azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a gazdasá­gi és a pártvezetés a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek a javítása érdeké­ben tett. Ez különösen be­csülendő, mert kritikus esz­tendőben született. Olyan or­vosi rendelővel rendelkez­feszt fejt. A kötésben so­hasem jut egy fél pulóver­nél tovább. Mire eljut va­lameddig, mindig lát va­lami újat, valami szebbet és amit addig csinált, azt elbontja, gombolyít és új­ra kezdi. Most valami egé­szen új dolgot produkál. — Mi lesz ez? — kér­dezem. — Hosszú lustakötéssel. Ez úgy megy, hogy színén és visszáján sima sorok, hosszú lustakötés, aztán sima kötés, színén sima, nek, amelyben nem ritka a nagy értékű, még a veszély­helyeken sem található mű­szer. S más szakrendelés mellett nőgyógyászati ren­delés is van. S bár nem rejtette véka alá sem a beszámoló, sem a felszólalók a gondokat, egy­értelműen kitűnt, a gyári közérzet ennek ellenére jó. Sikerült az idén 7,9 száza­lékkal a dolgozók keresetét növelni. Eszerint 1985 végé­re az egy dolgozóra jutó évi átlagkereset 88 ezer forint körül várható. Készen a megújulásra Igényesen értékelték a tö­megpolitikai munka eredmé­nyeit és a teendőket. Beha­tóan foglalkoztak a vitában is az ideológiai, köztük a pártoktatás ügyével (Máthé Ilona), a sok elfoglaltság mellett is tanuló dolgozókkal (Szabó Sándor), a fiatalok, a KISZ munkájának hatéko­nyabb segítésével (Mizsák Ilona), a kommunisták pél­damutatásával (Sajtos Sán­dor). Ez a város fejlesztését szolgáló 10 millió átutalásá­ban jut leginkább kifejezés­re, amelyet a gyár óvoda, szennyvíz- és gázvezeték építésére adott a tanácsnak. Űtkeresés és megújulási készség. Ez jellemezte a nyírbátori növényolajgyár új pártvezetőségének és párttagságának egész évi munkáját. Ezek szellemében jelölték meg jövő évi teen­dőiket is. Farkas Kálmán visszáján fordított sorok... — Értem — mondom -r- csak azt nem értem, mi­ért kezdi mindig újra új mintával... — Maga csacsi. így a legolcsóbb. Én már vagy száz pulóvert kötöttem ugyanabból a fonalból. Ha minden pulóverhez új fo­nalat vennék, a nemzeti bank pénze sem lenne elég. — De nem lenne jobb mégis, ha egyszer és min­denkorra megkötne egy pulóvert és viselné egész­séggel? — Jó lenne. Persze, hogy jó lenne, de akkor mit csinálnék itt naphosz- szat a hivatalban. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents