Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. november 16. O Otthon-e a diákotthon ? A kollégium olyan, mint a házasság. Aki belül van, ki­felé igyekszik. Aki a kapun kívül rekedt, misztifikálja a kollégiumi életet. De hol hát a középút? Jó-e ma Magyar- országon kollégistának len­ni? Szögezzük le az elején, hogy teljesen pártatlan, ob­jektív álláspontra senki nem helyezkedhet. Nézőpont kér­dése, hogy az éremnek ki melyik oldalát látja. Egy vi­szont tény: a félszeg nyolca­dikosból önálló felnőtt em­ber, a szüleitől függő gyer­mekből független felnőtt ép­pen a sokat szidott vagy ép­pen romantikus kollégiumi élet alatt válik. Legyünk ez alkalommal pártosak és néz­zük meg a kollégiumot a legérintettebb, a diák szem­szögéből. Beszélgetéseink me­gyénk nagy és kisebb kollé­giumaiban zajlottak. Az őszinte szavak — tapintani lehetett a csendet — akkor hangzottak el, amikor a ne­velőtanár mögött Becsukó­dott az ajtó. Riportalanya­ink nevük helyett cserébe teljes őszinteséget ígértek. Higgyük el nekik, hogy ti- nédzséréveik tapasztalatait érzelmektől fűtötten, ám jó szándékkal adták elő ... A fiú, mint magányos far­kas, egyedül uralja most a hálót. Esténként 11 társával osztja meg. Kedvére tehetne bármit, senkitől nem kell en­gedélyt kérnie a magnózás­hoz. Ö mégis tankönyvet la­poz, harmadikos szakmun­kástanuló. Délután gyakor­latra megy az üzembe. Ha a szeme elfárad a tanulásban, négyzetmétert is betöltő pe­nészvirágban gyönyörköd­het. Nyáron újították fel a tetőt, de a beázás nem kí­mélte meg a diákotthont. — A beilleszkedés bűvész- trükkök nélkül lehetetlen — állítja a ty.-i fiú. — Máso­dikos vagyok, ha álmomból felkeltenek, akkor is tudom, mit szabad és mit nem. Per­sze, a közösségi követelmé­nyek és az egyéni vágyak időnként éles konfliktust okoznak. Ha például talál­kozni akarok egy lánnyal, ha nincs kimenő, hazudnom kell egy programot. Arra vigyá­zok, hogy valóságos rendez­vényt mondjak. Csak persze, nem megyek el. A legtöbben komolyan járunk — járnánk — valakivel, de a lehetősé­gek miatt megalkuszunk. Az egészségügyi szakiskola kol­légiuma száz méterre van, a lányok onnan járnak át va­csorázni. Hát nem kézen­fekvő közülük választani va­lakit és akkor a randevú­szervezés főbb gondjai egy csapásra megoldódnak? A borászgazda házának patinája mára megkopott, legértékesebb éke a velencei csiszolásnak is beillő kettős ajtóüveg. A háló még na­gyobb, az egymásra rakott vaságyak nyomasztó sűrűsé­gét textil, terítő, olajrepró oldja. A virágtartók egyelő­re a földön, hamarosan zöld növény kerül mindbe. A kis falu körzeti orvosának fiát választották társai szobapa­rancsnoknak. Otthonról hoz­ta az igényt, hogy a környe­zetét esztétikussá varázsolja. — Mi tagadás, eleinte na­gyon nehéz volt minden. Ri­deg a vaságy, fából bizto­san szebb lenne. Kicsinek képzeltem a hálót, nem 18 fiú otthonának. Igaz ugyan, hogy háromfős szobákat nem szeretnék, mert ott kettő ba­rát, egy ellenség. A közös­ség kialakítása szempontjá­ból felbecsülhetetlen a nagy háló. Csak az a reggeli csen­getés olyan borzasztó, torz hangon tör elő a divatos szám a hangszóróból. A közösség spontán szer­veződését emelték ki a fiúk a nyíregyházi belváros múlt századi hangulatot idéző Bé­la utcai kollégiumában. Zú- golódnak ugyan a zsúfolt há­ló, a folyosón öltözés, az alu­mínium evőeszköz miatt, de másik szavukban büszkék arra, hogy fegyelemre nevel­nek. önmaguknak és a má­siknak képesek parancsolni a pozitív érzelmiek kialakí­tásáért. — Súlyosabban büntet a háló, mint a nevelőtanár — állítja a hálófelelős. — Ha valaki a magatartásával el­lenszenvet kelt, kiközösítjük. Senki nem szól hozzá. Bor­zasztó rossz lehet így élni. Persze, ha változtat a koráb­bi hibáján, oldódik körülöt­te a jeges légkör és lassan ismét befogadja a kollektí­va. Nem beszélünk egy szót sem erről, mégis mindenki nagyon pontosan tudja, mi­ként kerül valaki a körön kívülről belülre. Persze, időnként kevés a közösség büntetése. Tavaly egy fiú elemeit öt magnóka­zettát. Szekrényellenőrzés­nél derült lei a tolvajlás. A többiek azt rótták fel legsú­lyosabb hibájául, hogy még magnója sem volt... Természetesen rövid úton elhelyezték a koliból. képzelni, hányán mosakod­hatnak kulturáltan... Nézzünk be egy rövid lá­togatás erejéig a nyíregyhá­zi belváros másik kollégiu­mába, ezúttal a lányokhoz! Több középiskolába rajza­nak ki reggelenként a Zal­kából. Csigalépcső vezet az emeletre, néhány háló egy­másból nyílik. Az egyik leg­jobb közösségnek nyilvání­tott 12 fős szoba művészi rendetlenségben hever. Te­gyük gyorsan hozzá, nem feltétlenül a lányok hibáz- tathatók érte. Az éjjeliszek­rények egymásra pakolva, az emeletes ágyakat úgy szusza- kolták, hogy minél több be­férjen. A furnérlemez pla­fonról ezüst csillagok és a hold néz a lányokra. Még a tavalyi dekoráció — mond­ják. Versenyeznek ugyanis a háló díszítésében — ötliteres befőtt a jutalom ... Nyíregyházát szokás ma iskolavárosnak nevezni. Röp­ke néhány év alatt új kö­zépiskolák nyitották meg ka­puikat a patinás gimnáziu­mok mellett. Ugrásszerűen megnőtt a diáklétszám. A megye minden pontjáról jöt­tek ide a tudományokat meg­hódítani. A város vezetése rákényszerült, hogy sürgető­en oldja meg a diákok el­helyezését. Űj kollégiumot nem győztek minden iskolá­nak építeni. Magánházakat béreltek ki. Toldozták-fol- dozták az épületet. így ke­rülhetett étkező az alagsor­ba. A megyeszékhely belvá­rosában van olyan lánykol­légium, amelynek szekrényei a klubszobában, az ebédlő­ben (!), és a padláson van­nak. A legelemibb higiéniai feltételeket úgy-ahogy sike­rült megteremteni, viszont kisvárosunk kollégiumában a meleg vizet is nélkülözik a lányok. Az életveszélyes kol­légiumi épületet sürgősen tatarozni kell, a másik vi­szont még átmenetileg sem tud kényelmet nyújtani. Zu­hanyozni legfeljebb hárman tudnak meleg vízzel, ha ép­pen kettőkor nyitják meg a tust. Később elfogy. Az n.-i kollégiumban sem rózsásabb a helyzet. Kétszáz lányra éppen kétszáz liter meleg víz jut. Könnyű el­Az egykori borászház pincéjében kialakított ebédlő tágas, köz „csiszolja”. (Császár Csaba felv.) S ezzel rögtön a diákság legnagyobb problémájára ta­pintottunk. Az étkezés he­ves viharokat kavar. A lá­nyok egymás szavába vágva mesélik, keveslik az étel mennyiségét, gyakorta a mi­nőségét. A koli életét irányí­tó diáktanácsnak ugyan van beleszólása az étrend össze­állításába, de a mennyiséget, a kalóriát, a vitamint nem szabhatják meg. Szép arcú negyedikes lány mondja: — Teát meleg vízzel „fő­zök”, mert sem tűzhely, sem ;egy hűtő nincsen. Még kon­nektor sincs a szobában — restelkedik, mintha az ő hibája lenne. Szigorú a vá­lasz — balesetveszélyes. Ki tudja, mit dugnának bele a lányok! Tény, hogy otthon már az iskolás gyerek is bekapcsol­ja a tévét, a rádiót, vasal­hat, moshat géppel, diafil­met vetít, magnót, lemezját­szót hallgat. Pedig a szülei is biztosan féltik annyira, mint itt a lassan eladósorba kerülő lányokat a nevelők. — Nem a rendszabályok ellen ágálok — gondolkodik el a csinos, fiatal lány. — Egy csoportot irányítani, a mindennapjait megszervezni csak fegyelemmel lehet. De azt, hogy a perceimet is szá­mon tartják, nehéz elfogad­ni. Egyszer tíz után öt perc­cel mostam fogat, büntetés­ből megrövidítették a kime­nőmet. Ha az iskolában hét óránk van, kereken tizenöt perc a kimenő. Sok esetben a tanulást megszervezni ki­sebb diplomáciai manőver­nek számít. Mert ha nem készülök el a leckével, elv­ben kérhetek tíz után fenn­maradást. Ha napközben ta­nulok, mehetek a klubszobá­ba, ahol esetleg más tévét néz, vagy vendéget fogad, vagy a ruháját veszi ki a szekrényből, mert öltözködni azért mégsem kezd el sok­szemközt. — S az egészben az a leg­rosszabb, hogy a magánélet a teljes nyilvánosság előtt zajlik. Nem akarok én lép- ten-nyomon randevúzni, nem is csak erre gondolok. Hal­lom, ha a szomszéd hálóban a fal melletti lány magára húzza a paplant. Zuhog mel­lettünk a víz a mosdóban. Fogadhatunk vendéget, be­szélgethetünk vele a klub­szobában vagy az udvaron. De nem tudom megfogni a kezét, hogy valaki ne lássa. Még a komoly udvarlót sem nézik jó szemmel. — Na, hol van az az ön­érzetes kislány? Természetesen a demokra­tizmust senki nem sértette meg, mégis kétszer meggon­dolja valaki, hogy szól-e leg­közelebb? A lányok igazságosak. El­mondják azt is, hogy nehe­zen tudnák már elképzelni egymás nélkül a hétköznap­jaikat. A hálóban kötni ta­nulnak. Rákényszerülnek a szűkös zsebpénz beosztásá­nak művészetére. Viszont ha van egy karika parizerük, azt 12 részre vágják. Haza­utazás után mindenki kirak­ja, amit hozott és közösen fogyasztják el. Előfordult, hogy., valaki a finomabb fa­de az ízlést alumínium evőesz­fiatalok, végképp nincs le­hetőség. Belehallgatok min­denbe — mondja az egyik lány. — Tudnom kell, hogy kivel jár a szobatársam, mi­ért nem jelentkezik a másik­nak a fiúja, mit mondott a kisebb testvér, hogy kell az ujját fogyasztani a pulóver­nél, milyen jó hapsi játssza a főszerepet a filmben. Ki tudja, mi minden — számá­ra teljesen felesleges — is­meretanyagot kénytelen nap nap után magával cipelni a kollégista. Az alkalmazkodás magas­iskolája a közösség. Ha va­laki nem tud megbirkózni vele, hamar kegyvesztett lesz. Ahányan vannak, annyiféle érdek fűti őket. S ott van a Demokratikus a kollégiumi élet — állítják a nevelők. Ott a diáktanács, amely majd­nem teljes önkormányzatot jelent a lakóknak. A másik oldal véleménye is figyelem­re méltó: diáktanács — ta­nári felügyelettel? Mert va­lamennyi ülésen ott a neve­lőtanár, és ilyenkor már rendszerint csak a jólfésült mondatok kapnak nyilvános­ságot. S utána még hallgat­hatják az epés megjegyzést, egy-egy nagyobb felszólalás után: Délben ebédlő, este klub. latokat félretette magának es csak a többivel „szállt be”. Titok nem lévén, a lányok körülülték és nézték, hogy eszik. Legközelebb már nem így csomagolta ki a hazait az illető ... — Az egymásrautaltság sok mindenben megnyilvánul. Hárman ficammal, rándulás­sal küszködünk, a többiek segítenek mosakodni, fésül- ködni, öltözködni. De az is igaz, hogy a szerelmeslevelet a háló együtt fogalmazza a fiúnak. Rossz szemmel né­zik, ha valaki védeni akar­ja magánéletének legtitko­sabb szféráit. Nem eget rengető. dolgokra gondolok, csak egészen apró, hétköz­napi ügyekre. De ahol eny- nyi szem vigyázza a másik minden mozdulatát, képte­lenség megőrizni a legpará­nyibb titkot is .. . Gyorsfénykép a Béla utcai egy zugot. koilégiumbó! sekrény a íyosón, öltözködésre kere tűi kell Romantikus kollégiumi évek — mondja, aki sosem volt kollégista. A szép olda­lát látja csak a közösség szerveződésének, a kölcsönös egymásrautaltságban ki­bontakozó barátságoknak. A bezártságot és az egyéniség teljes elzárkózását mond­ják a kollégisták és higgyük el, hogy igazuk van. Mert aki húsz négyzetméteren osz­tozik tizenkettedmagával, hogy érezheti magát otthon? Az elemmel működő magnó­ra nem mindenki kíváncsi. Az elmélyült olvasásra sincs igazán mód. Elvonulni, egye­dül lenni, amit ebben a kor­ban olyannyira állítanak a közösség érdeke, amelynek fejet hajtani még sokan nem tudnak, de saját bőrükön hamarosan megtanulnak. Ugyanakkor egyik percről a másikra elszakadnak a szü­lői háztól. Az elsősök gyak­ran sírnak, még az érzelmei­ket titkoló fiúknak is hon­vágyuk van hónapokig. A négy év nem múlik el nyomtalanul. De vajon mi­lyen igényt visz magával a nagybetűs életbe az a fiatal, akinek a lakáskultúra az egymásra pakolt éjjeliszek­rényekben, az egyszem asz­talon árválkodó vizeskancsó­ban és két pohárban mutat­kozik meg? Esztétikai érzé­két alumínium étkészlet, ki­csorbult tányér, abrosz nél­küli asztal „csiszolja”. Ök maguk takarítanak. Helyes. Aki vét a közösségi szabá­lyok ellen, büntetésből ta­karít többet. Pedagógiai elv? Munkára nevelés? Akinek otthon a vasalt in­get is kitette az ’ édesanya, nehezen boldogul a kötele­zettségekkel. önellátásra ren­dezkedik be. Megtanulja a zsebpénzből megvenni a mo­zijegyet, a fogkrémet, a va­csorakiegészítést. De az épí­tőtáborokban nagy bizton­sággal eldöntheti bárki, ki kollégista, ki nem. Rendet, pontosságot, fegyelmet köve­tel a diákotthon. Azon vi­szont érdemes lenne a kol­légiumokért felelős vezetők­nek elgondolkodni: a jelen­legi anyagi, gazdasági, mű­ködési feltételek és a most uralkodó szemlélet mellett otthon-e a diákotthon? Tóth Kornélia FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents