Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2. amxo\ Tisztelt Bartos Andrásnál Kíváncsi lettem önre, amikor mun­katársai elmondták, mennyit szalad­gált a tolókocsihoz láncolt, szerencsét­len sorsú fiatalasszony, Csenki András- né ügyének, sorsának jobbra fordításá­ért. Gondoltam, bizonyára ráérő asz- szony, akinek van ideje. Aztán az első találkozás homlokegye­nest mást hozott. Kisgyermekes édes­anya ön is, innen a harmincon. Épít­keztek, van telkük is. Ezt azért tartom szükségesnek leírni, mert ebből kivilág­lik: ugyanolyan elfoglaltságokat kell beosztania napi munkája mellett, mint nagyon sok nőnek mai világunkban. Nyugodtan hivatkozhatna időhiányra, más dolgokra, amiért nem tudna segí­teni az idegennek, mégsem ezt tette. Vette a fáradságot és járta a hivatalo­kat ahelyett az asszony helyett, aki éle­tében soha egy lépést sem tudott tenni. A szó legszorosabb értelmében, mert a gyermekbénulás miatt kisgyerekként csak a földön csúszkált nagyobb korá­ban a tolókocsi jelentette az egyetlen alkalmat mások megközelítésére. A dolog úgy kezdődött, hogy a me­gyei kórház laboratóriumában már órák óta yárakozott egy asszony toló­kocsiban, ötéves forma kisfiú vigyázta, ön odament hozzá, kérdezgette, miért jött a laborba. Észrevétlenül arra te­relte a szót, hogyan él, miként tudja ellátná ilyen betegen saját magát és a kisgyermekét. Csenkinét nagyon meg­hatották az ön szavai, még inkább az a gondoskodás, amelyet régen nem ta­pasztalt embertársaitól. A félszavakból lassan kirajzolódott egy hihetetlen emberi tragédia, amely­ből már csak a humánum kormányoz­hatja ki Csenkiné szekerét. Kiderült, al­bérletben él, a gyermek játékvödörrel hordja fel neki a távoli kútról a vizet, alig van bútora, nincs tüzelője, ön pe­dig, a labor kollektívájával együtt azonnal összeadott egy kis pénzt, hogy a legszükségesebbekre jusson. De ez csepp lett volna a tengerben, ha nem átgondolt segítséget nyújtottak volna. Lakásigénylést adtak be, kérték hozzá a szociálpolitikai segítséget. Egyik hi­vatalból a másikba ment, járta a ve­zetők fogadóóráit, hozta-vitte Csenki­nét az orvoshoz, kiváltotta neki a gyógyszereket. Szerencsére, társai sem nézték tét­lenül a segítőkészséget. Amivel tudtak, ők is beszálltak. Ki egy használaton kívüli bútordarabot, ki pénzt, ki fu­vart, ki munkáját ajánlotta fel, ha szükséges. A munkatársak mellett je­lentkeztek teljesen idegen emberek is. Csörgött a labor telefonja az utóbbi hetekben. Volt olyan férfi, aki eltit­kolta a nevét. Először kétezer, majd ezer forintot küldött, Egy tésztagyártó kisiparos két cso^ mag házitésztát küldött. A Szigma kis­szövetkezet megjavította a tévéjét, amit már a segítőkész emberek vásá­roltak Csenkinének. A HAFE_ egyik brigádja a mozgást tette lehetővé: a nemrégiben kiutalt kétszobás lakás lépcsőit ezentúl a tolókocsival is meg­közelítheti a beteg. A Vöröskereszt nemzetközi kapcsolatait használta fel, hogy járművére megfelelő gumit sze­rezzen. Nagyon hiányos a felsorolás, mert diákok, háziasszonyok, munkások sora jelentkezett, ki takarítani, ki festeni akart, ön pedig vette a fáradságot, tar­totta a kapcsolatot valamennyiükkel és amikor szükséges volt, beosztotta a segítőkész embereket egy-egy munká­ra. Kedves Bartosné! > Jó tudni azt, hogy élnek meg köz­tünk olyan emberek, akik a puszta együttérzésen túl veszik a fáradságot és tesznek valamit a más ügyében. So­kat beszélünk arról, hogy elanyagiaso- dott világunkból lassan kivész a hu­mánum, közömbösen megyünk el tár­saink szenvedése mellett, ön szép pél­dát mutatott arra, hogy minden anya­gi ellenszolgáltatás nélkül, pusztán a szenvedő emberrel való együttérzés is nemes tettekre sarkallhat. Hinni sze­retném, hogy önhöz hasonlóan mások is észreveszik környezetükben a való­ban rászorulót és nem mennek el mel­lette szótlanul. Ebben a reményben üdvözli: Fehér Lászlóval, az Állami Biztosító megyei igazgatójával a kockázatva Halasról Biztosítás — biztonság! — hirdeti a rek­lám, amiben nyilván van reális mag. Csakhogy a szakirodalomban azt is le­het olvasni, hogy ennél a legfiatalabb pénzügyi üzletágnál a nagy társaságok hatalmas nyereséget érnek el. Eszerint kinek jó üzlet a biztosítás? — Az ügyfélnek és a biztosítónak egy­aránt. S ebben nincs ellentmondás, mert a szocialista biztosítás nem a feltétlen nyere­ségre törekszik, hanem az állampolgár tu­lajdonképpeni öngondoskodását szolgálja, a nagyobb veszélyek anyagi nehézségeinek el­hárítására törekszik, míg a gazdálkodó egy­ségeknél, vállalatoknál, szövetkezeteknél a biztosítással a termelési kockázatok csök­kenthetők. Mit jelent ez a nyelvén? megyében a számok — Az összes biztosítási díjbevételünk az idén meghaladja az egymilliárd forintot, azonban csak a mezőgazdaságban ezt köze­líti a kár összege, amit kifizetünk az üze­meknek. Ezek szerint éppen a mezőgazdaságban ráfizetésesek. Ám ahhoz, hogy nyeresé­gesen gazdálkodjék, valahol keresnie is kell. Ki az, akin „behozza” a pénzét az Állami Biztosító? — Amit elöljáróban le kell szögezni: az egyes biztosítási módozatok öneltartóak. Vagyis senkinek sem kell félnie attól, hogy a biztosításra befizetett pénzét más kapja meg. Van egy fogalom — a veszélyközösség — ami meghatározza lehetőségeinket. Mi­után alapelvünk, hogy minden módozatnál országos veszélyközösség van, ezért szélesebb körben oszlik meg a kockázat. A megyében a mezőgazdaságban például befolyásolja ezt az időjárás, a belvízveszély, a fagy- és jég­kár, ami azért nagyobb az átlagostól, mert a termelési szerkezet is olyan — nagy­arányú gyümölcs- és dohánytermesztés — ami nagyobb kockázattal jár. Egyébként a mezőgazdasági biztosításoknál folynak olyan vizsgálatok, amelyek a világ más részeihez hasonlóan az állami támogatás valamilyen formáját is jelentik a termelés biztonsága érdekében. Ám az sem véletlen, hogy ha­zánkban a biztosító finanszírozta a jégeső­elhárító rakétarendszer kiépítését. Baranyá­ban és Bács-Kiskunban már működik ilyen rendszer, de a megye gyümölcsöseinek meg­védése szintén szükségessé tenné, hogy ide is telepítsenek jégeső-elhárító rakétákat. A Mennyire áll kapcsolatban az egyszerű w állampolgár, az ügyfél a biztosítóval? Milyen változások voltak az utóbbi idő­ben, hol van a megye helye az országos képben? „Fontos célja üzletpolitikánknak, hoyy korszerűbb, magasabb szol­gáltatásokat nyújtó biztosítások­kal rendelkezzen mindenki... fl másik törekvés — s ez mind a lakossági, mind a vállalati, szö­vetkezeti biztosításokra érvényes, — hogy a jövőben három-négy alapvető kockázat mellett kinek- kinek saját igénye szerint történ­jen a kiegészítés más veszély- nemekre.” ni lehet. Persze ehhez a kellő udvariasság, megfelelő ügyintézés mellett a megfelelő tájékoztatás és tájékozottság is szükséges. Az ügyfél érdeke is, hogy jobban ismerje saját biztosításának feltételeit, tudja milyen károkra vonatkozik az. 0 Nemzetközi összehasonlításban mond­ják, hogy nálunk viszonylag alacsony a biztosítási kultúra? — Ezt arra értik, hogy nem eléggé kockázat­érzékeny még nálunk sem az ügyfél, sem az Állami Biztosító. Általában érzékelhető egy vagyonosodási folyamat, a legtöbb család nagyobb értékekkel rendelkezik, mint ko­rábban, ugyanakkor nem gondolnak ennek kellő szintű biztosítására, így egy kár esetén jelentős anyagi hátrányba is kerülhetnek. A Csakhogy ehhez jobban kellene igazod­nia a biztosításnak is. Mert nem sokra megyek Nyíregyházán, ha árvíz ellen is szól a lakásbiztosításom, vagy fizetnek ott csőtörés ellen, ahol vízvezeték sincs. Egyáltalán hogyan igazodnak a változó igényekhez? — Egy adat megvilágítja, a biztosítás mennyire része a mindennapi életnek: a megyében a lakossági biztosítások száma meghaladja a négyszázezret, tehát szinte mindenkivel kapcsolatban állunk. Minden négy lakás közül három rendelkezik biztosí­tással, három autó közül kettőnek cascója van, míg a csoportos személybiztosításnak (CSÉB) szinte minden dolgozó tagja. Az utóbbi tíz év volt az Állami Biztosító életé­ben a legdinamikusabban növekvő időszak, s erre esik a megye helyzetének változása is. Ugyanis korábban általában a megyék átlaga alatt volt a szabolcs-szatmári biztosí­tási szint, míg napjainkban a középmezőny­ből a legjobbak közé kerültünk. A Mindez feltételezi, hogy megnőtt az V ügyfélforgalom is a biztosító fiókjainál. Ám visszatérő panasz, hogy amíg a biztosítási szerződést kell megkötni, ad­dig valóban kedves az ügyfél, a helyébe mennek, de kár esetén már hivatallal találja szemközt magát, úgy érzi, nem akarnak rajta segíteni. — Érmek ellenére azt kell móndanom. hogy az utóbbi tíz évben jelentős áttörés történt, esvre inkább ervénvesül az ügvfélcentrikus- ság, igyekezünk a bürokratikus elemeket le­faragni. Nvilván a biztosító feladata a kez­deményezés. azonban látni kell, hogy ez alap­vetően bizalom kérdése is és ennek a nö­vekedésével sohasem lehetünk elégedettek. Évente meghaladja a százezret a különféle lakossági károk száma. Igaz. hogv száz­százötven panasznál több nem érkezik, de még az ezreléknyi vitás ügyet is csökkente­— Fontos célja üzletpolitikánknak, hogy korszerűbb, magasabb szolgáltatásokat nyújtó biztosításokkal rendelkezzen min­denki. A lakásbiztosításnál például már a harmadik formánál tartunk, általában fi­gyelmet fordítunk az elavult módozatok át­dolgozására, amelyeknél igazodunk az ér­tékviszonyok változásához is. Hiszen van olyan régi forma, ami a 20—30 évvel ezelőtti árakon számol, s bizony egy kár esetén eb­ből nehezen lehetne még részben is vállalni a helyreállítás költségeit. A másik törekvés - s ez mind a lakossági, mind a vállalati, szövetkezeti biztosításokra érvényes — hogy a jövőben három-négy alapvető kockázat mellett kinek-kinek saját igénye szerint történjen a kiegészítés más veszélynemekre, így lehetne például a megyében jellemző belvízkároknál is lakásokat biztosítani. Az ilyen megoldás azért is jó, mert a kár meg­előzésére ösztönöz, mondjuk egy mezőgaz­dasági üzemben jobban gondot fordítanak a belvízrendezésre. A Máris kényes kérdéshez jutottunk. Kü- w Ionosén gazdálkodó szerveknél érzékel­hető, hogy a kár megelőzését éppen azért hanyagolják el, mert úgy vélik, be­következésekor úgyis fizet a biztosító. — Bár a kár megelőzése a biztostónak és az ügyfélnek egyaránt érdeke, azonban tényleg érezhető ilyesfajta magatartás is. Talán a kereskedelmet lehet jellemző pél­daként említeni, hiszen igen sok betörés a megfelelő védelmi, jelzőberendezések hiá­nyára vezethető vissza. Az is előfordult, hogy emiatt ugyanazon a helyen többször is volt betörés, s a biztosító mindannyiszor fizetett. Pedig már a biztosítás díja is ala­csonyabb, ha a kár megelőzésére megfelelő intézkedéseket tettek. Sajnos gyors növeke­dést észleltünk a tűzkároknál is, különösen a lakosságnál. 0 A biztosítás önkéntes, mindenki maga mérlegeli, érdemes-e évente valameny- nyi összeget fizetnie, hogy kár esetén ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. Mégis vannak talán túlzott bizakodók, akik azt hiszik, őket nem érheti baj. Az idén, miniszteri értekezleten a fehérgyarmati termelőszövetkezet elnöke panaszolta, hogy a tavaszi víz tönkretette remé­nyeiket, az ÁB-tól kártérítésre sem szá­míthatnak. — Arra nem vagyok hivatott, hogy meg­ítéljem, egy üzem miért nem köt biztosítást. Annyi viszont biztos, hogy az említett üzem esetében többszörös lett volna a térítés, mint amennyit biztosítási díjban ki­fizettek volna. Tény, hogy az idei. igen szél­sőséges, sok kárt okozó időjárás miatt a a nagyüzemi növénybiztosítással rendelkező gazdaságok összességében több, mint kétszer annyit kapnak vissza, mint amennyi díjat kifizettek. Az idén hét termelőszövetkezet és az erdőgazdaság nem kötött növénybiztosí­tást, pedig ahogy fokozódik a mezőgazdaság költségérzékenysége, nőtt a termelés, a koc­kázat, úgy vált mindenütt jól felfogott ér­dekké a biztosítás. Országosan a vízkárra kifizetett egymiliárd forint például a hat alföldi megyében, a tavaszi, a gyümölcsösö­ket érintő fagykár évi egymilliárdja jófor­mán Szabolcs-Szatmár, Heves, Bács-Kiskun és Zala megyék között oszlik meg több éves átlagban. 0 És ha a gazdaságoknak nem a biztosí­tással magával van bajuk, hanem a túl általános feltételekkel? — Erre készülünk, mint ahogy a lakásbiz­tosításnál is említettem. A mezőgazdasági termelésnél a főbb veszélynemekre koncent­rálnánk, a jégverést, mint alapot vennénk, hozzá kiegészítő biztosításként — önkéntes alapon — a vízkárt, a tavaszi fagyot stb. — amelyek a legtöbb kárt okozzák. Meglehet, a veszélynem szerinti biztosítás fajlagosan drágább lesz, azonban egy-egy gazdaság teljes termelésében mindez összességében ol­csóbb is lehet. ^ Általánban nem lehet pontosan megál­lapítani a károk mértékét. A mezőgaz­daságban is sok múlik a szakértőkön, de a lakossági biztosításoknál is ez tapasz­talható. Milyen az Állami Biztosító me­gyei igazgatóságának szakember-állomá­nya, mennyire feddhetetlenek szakér­tőik? — Lényegesnek tartom, hogy az utóbbi tíz évben a díjbevételünk majdnem meghá­romszorozódott, a kifizetett károk közel öt­szörösére nőttek, ugyanakkor apparátusunk létszáma nem változott. Ez megkívánta a bürokratikus vonások számottevő csökken­tését, a számítógépes adatfeldolgozás beve­zetését, a minél egyszerűbb ügyintézést és a szakmai színvonal növelését. A kárfelmé­résnél például, felsőfokú végzettségű szak­emberek dolgoznak, olyanok, akik korábban a gyakorlati életben tevékenykedtek, így például a mezőgazdasági kárrendezésben megfelelő partnerei a gazdaságok vezetői­nek. A kárbecslésre igyekszünk egységes szemléletet kialakítani, az állandó és foko­zott ellenőrzéssel kerüljük el a hibákat. 0 Vannak-e biztosítási csalások? — Szakembereinknél kialakult bizonyos érzék, olyan rutin, amely kiszűri az indo­kolatlan gyanúsításokat, azonban észreve­szi, ha jogtalan előnyhöz akar jutni valaki. Közismert, hogy gépkocsisérüléseknél több bírósági eljárás is született, de felfigyeltünk olyan jelenségekre is, hogy az épülő új la­kásoknál megszaporodtak az ablakbetörések. / £ Az Állami Biztosító monopol helyzetet élvez, de mi lesz akkor, ha más szer­vezetek is alakulnak, foglalkoznak biz­tosítással? — Felvesszük a versenyt. Az új érdekelt­ségi rendszer kidolgozása, a megfelelő al­kalmazkodás, a nagy szakmai gyakorlat ké­pessé tesz bennünket árra, hogy lépést tart­sunk az igényekkel. A biztosítás már most is valahol az öngondoskodás, a tartalékolás egyik formája, ahol az ügyfél pénzéért ver­senyez a takarékpénztár, a takarékszövet­kezet, a bank. Az a kérdés, hogy melyik nyújt kedvezőbb feltételeket az ügyfél szá­mára. mérlegelheti, hogyan éri meg neki a magáról való gondoskodás. A biztosításban továbbra is a szocialista vonásokat szeret­nénk megőrizni, a tisztességes nyereség mel­lett olyan okos befektetéseket végrehajtani, amelyeknek a hasznát az ügyfél látja. Ezzel oldható meg. hogy korrekt partnernek tart­sanak bennünket, akire a bajban is lehet számítani. £ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Bolond KM hétvégi melléklet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents