Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
1985. november 14. Kelet-Magyarország 7 FOGÁSZATI hónap Novemberben fogászati hónapot tartunk. Ilyenkor gyakrabban látogatjuk a fogászati rendelőket. Közösen kerestük fel dr. Orosz Márta fogszakorvost, aki elmagyarázta, miért fontos a rendszeres fogápolás és beszélt arról is, hogy kezeli a beteg fogakat. Indián őrs kisegítő iskola és nevelőotthon, Nyíregyháza IFJÚSÁGI mozibérlet Ismét megváltottuk a mozibérletet. Több szép ifjúsági ismeretterjesztő és kalandfilmet vetítenek el. Többek közt láthatjuk a Valahol Európában, Erőd az őserdőben, Légy jó mindhalálig, A fekete gyémántok című filmet. A legtöbbet irodalomórán feldolgozzuk. Az idén jóval többen váltottak bérletet, mint tavaly. Az első vetítés, az Apacsok című kalandfilm már vászonra került. Ezt 150-en láttuk. Szabó Zoltán, Pásztor József Nyírmada NOVEMBER 7-RE EMLÉKEZTÜNK A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottunk az iskolában. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után tisztelegtünk a csapatzászló előtt. Versekkel, dalokkal, népi tánccal mutatkoztak be a negyedikesek. A Móricz Zsigmond Színház rriűvésze mondott egy verset, az In- ternacionale hangjaival fejeződött be az ünnepség. Szűcs Zoltán Nyíregyháza 9-es iskola ÉRDEMES TAKARÉKOSKODNI! A világtakarékossági nap alkalmából úttörőcsapatunk versenyt hirdetett: melyik osztály gyűjti össze takarékbélyegben a legtöbb pénzt. A felsősök közt a 6/c, az alsósoknál a 2/to lett a győztes. Jutalmul egy- egy citromtortát kaptunk. Szikora Ildikó Tornyospalca BELÉPŐ EGY PLAKÄT Több csoport nevezett be a nemrégiben megrendezett takarékossági vetélkedőre. Érdekes feladatokat kaptunk, például fel kellett ismerni különböző országok pénzeit, szólásokat, közmondásokat gyűjtöttünk. A győztes csoportot a fenyőünnepségen jutalmazzák. Hegedűs Gabriella Géberjén ALKOTÖHÄZ nyírtasson A község felszabadulásánák 41. évfordulóján a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai alkotóházat létesítettek Nyírtasson. A ház nyolc műhelyében mesterek és „inasok” segítségével tanulhattak a pajtások, többek között ilyen mestereket avatunk, min nyomdász, papírhajtogató, fafaragó, makramézó, linómetsző, termésbábkészítő. r Farkas Eliz Nyírtass MÄR AZ ŐSEMBER IS?! A napokban köszöntöttük iskolánkban a világtakarékossági napot. Nemcsak szavakban ünnepeltünk, hanem szorgalmasan gyűjtjük a bélyeget, a hulladékot évek óta. Az OTP-től jött egy bácsi az ünnepségre és érdekes dolgokat mondott a takarékosságról. Megtudtuk: már az ősember is félretette a számára fontos, de azonnali felhasználásra nem kerülő értékeket. A villámkérdésekre adott válasz után könyvet, csokit, rágót kaptunk. A csapatfalon pedig a díjnyertes, takarékosságra buzdító plakátokat helyeztük el. Jakab Dóra 3. a/z„ Nyíregyháza, 4-es iskola TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: L). 6. Ékezettel ételízesítő. 7. Román pénzek. 8. Tüzel. 9. Ama helyen. 11. Kukucskál, de labdarúgómüszó is. 12. Tejtermék. 14. Egyik oldal. 16. Megfejtendő. 18. Olaj 50 százaléka! 20. Karmolász. 21. Ősi fegyver. 22. Vízben él. 24. Kárt okoz. 25. Férfinév, (pld. Benedek .... mese- és mondaírónk). 27. Pont, de összekeverve! 28. Fontos asztalosszerszám (első négyzetben kétjegyű msh.) 29. Megfejtendő. Függőleges: 1. Dal, 2, Római 49, de szovjet repülőgéptípus betűjele. 3. Tetejére, régiesen. 4. Télisport. 5. Szobakutya. 6. Megfejtendő. 10. Thaiföld, Japán, Magyarország nemzetközi gépkocsijelzése. 11. ...Angeles. 13. ... föld (ebből lesz az alumínium). 14. Gyere (pld. Petőfinél). 15. Megfejtendő. 17. Növény lesz belőle. 19. Lajcsi. 21. Pusztító. 23. Talál. 24. Tavaszi hónap rövidítése. 26, Kiejtett mássalhangzó. (Csak idegen szavainknál használjuk.) 27. Nitrogén, oxigén .yegyjele. Megfejtendő: Nyíregyházi településrészek (vízsz. 1., '16., 29. függ. 6., 15.). Múlt heti megfejtés: Móricz Zs. — Légy jó mindhalálig. Könyvjutalom: Pólyák László Kisvár- da. Alsós napközis csoport Kék, Kiss Mária Ököritőfülpös, Belényesi Lívia > Balkány, Rádi Enikő Tunyogmatolcs, Pá- lyi Beáta Gyügye, D. Nagy Ildikó Porcs- alma, Fazekas János Gyulaháza, Jaku- bács Beáta- Nyíregyháza-Kazár-bokor, Juszku Piroska Szabolcsbáka, Dajka Zsolt Berkesz, Kulimár Krisztina Nyír- pazony. Hegedűs Zsuzsanna Besenyőd, Horváth Krisztián Felsősima és Váradi Andrea Dombrád. Csak Levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Tizennégyen voltunk Pécsett Lombosi Jenő főszerkesztőhelyettes tájékoztat a lap munkájáról A Kelet-Magyarország és a mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központ riporterszakköre a közelmúltban Pécsre szervezett háromnapos kirándulást. Erről a három napról, az utazásról, az együttlétről születtek az alábbi írások. Nem mondunk el mindent, de talán sikerül megosztani az élményt, hiszen Pécs igencsak messze van. Az is igaz, hogy elővettük a térképet és olyan helyet kerestünk, ahol még egyikünk se járt. Persze nemcsak kirándulás volt ez, nemcsak várost nézni mentünk. Volt dolgunk is, még írni is kellett. Összesen tizennégyen voltunk, közülünk tizenegyen írjuk ezt az oldalt. Hogyan? Például így. RÖVIDEN Péntek. Állomás. Tizennégy gyerek. Álmosak. Ezek mi vagyunk. A jegy Pécsre szól. Messze van. Jön a vonat. Gyors. Felszállunk. Nem is olyan gyors. Még jók vagyunk. Ok: szülői intelem. „Édes fiam, ha nem leszel jó,, kapsz két olyan egyformát ...” Nem kaptunk. Fázunk. Tele leheljük a fülkét. Gyors számokat énekelünk, hátha a mozgás melegít. Kosz van. Lesz még itt nagyobb is. Ugyanis eszünk. Dél van. Befutunk Pestre. Ott megyünk. Aztán megint megyünk. A csomag nehéz. Időnk van. Hajrá a Skála Metróba. Bámulunk. Mindenütt üveg. Itt is. Egyikünk nekimegy egy tükörnek. Sajtóház. De csak kintről. Mire végigjárnánk, elfogyna a nap. Nem fogy el. Süt. Aztán újra vonat. Gyors gyors. És tiszta. Ám újra eszünk. Ez van. A fülkében. Szemét, tükör, utas. Nincs: függöny és fűtés. Nem baj. Fő, hogy megyünk. Végre Pécs. Megérkeztünk. A szállásunkra is. A szálláson van meleg víz, vannak fiúk' és pókok. A szálláson nincs hideg víz, fegyelem . . . AMIÉRT MENTÜNK A fenti beszámoló bizony pontos. Mindössze lepakolni volt időnk, és máris indulni kellett a Dunántúli Napló szerkesztőségébe. Ez az ottani „Kelet-Magyarország’". Már-már megható, ahogyan ott vártak minket. Terített asztal, kóla, tányérokon sajt. Előbb azt hittük, nem is nekünk terítettek, de vártak a házigazdáink. Lombosi Jenő főszerkesztő-helyettes, Gál- donyi Magdolna a lap és a televízió munkatársa, Kurucz Pál olvasószerkesztő, Bodó László a lap párttitkára és Dücső Csilla, akivel korábban leveleztünk, és aki segített nekünk megszervezni ezt az utat. Ö szerkeszti Pécsett az ifjúsági oldalt. Hát igen, meglepődtünk, hiszen arra számítottunk, hogy egy fél óra alatt „letudnak” minket. Nem így történt. Előbb ámultunk, aztán elkezdtünk kérdezni. Mire észrevettük magunkat, már több mint két óra telt el, elfogyott a sajt és a kóla, de nem akart fogyni a kíváncsiságunk. Elmondták, hogy hányféle újság készül, beszéltek arról, hogyan születik egy- egy újság, milyen kapcsolatot tartanak az olvasókkal. Megtudtuk, hogy náluk is van gyerekoldal, igaz más, nem jobb, mint a miénk. Ott nincsenek riporterszakkörök, gyerekmunkatársai sincsenek az újságnak. AZ IGAZI MEGLEPETÉS Már-már búcsúzni készültünk kifárasztott házigazdáinktól, amikor Lombosi Jenő bácsi, a főszerkesztőhelyettes szólt, hogy maradnunk kell, ugyanis már leüzent ‘ a nyomdába, kihagyták a helyet, így hát nekünk tudósítást kell írni arról, hogy ott voltunk. Gábor bácsi, aki azért mégiscsak igazi újságíró, és nekünk szak- körvezetőnk kereken-perecen kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de ő nem segít. írjuk még mi, ahogy tudjuk. Megírtuk. Ezt a tudósítást különben nem vettük igazán komolyan. Azt hittük, hogy ez csak udvariasság. Aztán másnap reggel, mit reggel, hajnalban megtaláltuk magunkat az újságban. Hihetetlen volt az öröm, kétszeresen is az, mert valóban a mi szövegünk jelent meg. Fel is vásároltunk a környéken minden újságot, hogy itthon is jusson belőle mindenkinek. PÉCS SZATMÁRI SZEMMEL Mondatok Pécsről: tetszett a szombaton délelőtt nyüzsgő nagyváros. Tetszett a sok műemlék és az, hogy "az; ott élő emberek vigyáznak a városukra. Igaz, hogy nagyon sok helyen építkeznek, de tiszták a járdák. Különös volt, hiszen mi az ország egy másik határa mellől jöttünk, hogy mennyi jugoszláv vendége van Pécsnek. Igaz, közülük is sokan beszélnek magyarul. Felfedeztük a sétálóutcát, vásároltunk, és egy olyan cukrászdában ettünk gesztenyepürét, ami ott másodosztályú, de olyan szép, hogy bemenni is alig mertünk. igaz, azt meg kell tanulni, hogy be tudjunk menni bárhova. Ez hozzátartozik a riporterkedéshez. Volt időnk, pontosabban kaptunk időt üzletnézésre és vásárlásra is. Nem tetszettek a pécsi üzletek és bizony nem ájultunk el kereskedőik udvariasságától. Jó érzés arra gondolni, hogy azért sok minden van, ami nálunk, ami otthon a jobb. A program sürgetett. Megnéztük a Dzsámit és jártuk a múzeumokat. A gyönyörű Zsolnay Múzeumot. Különös élmény látni a több mint száz éve készült díszedényeket. Jártunk a Vasarely Múzeumban, és ami igaz az igaz, itt sokan elszótlanod- tunk. Később már a vonaton is beszélgettünk erről. Jártunk még a Bányászati Múzeumban is, és volt olyan köztünk, akinek ez volt a legérdekesebb. Szó ami szó, elfáradtunk, de már mintha hazamennénk, úgy tódultunk be a már megszokott kisvendéglőnkbe, aminek a nevét is nekünk találták ki. Itt a Dí~ áktanyán reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk. Ha írtunk rosszat is a kereskedőkről, akkor most le kell írni, hogy ott nagyon kedvesek voltak hozzánk...Azt a vendéglőt úgy ahogy van, szívesen hazahoztuk volna. MI A JÓ AZ IDEGENBEN Beszélgettünk Pécsett arról, hogy utazni csák akkor érdemes, ha nyitott szemmel járunk. Idegenben az ember figyelmesebb, érzékenyebb. Igaz, hogy a látottakat hirtelen megemészteni nehéz, de minden élmény arra való, hogy megmaradjon, hogy tovább éljen bennünk. Volt egy feladatunk: minden kötöttség nélkül témát kellett találni magunknak.- Nos, volt, aki egy kis sztorit írt meg, volt aki kiment a piacra. Szatmárbél jöttünk. Megnéztük az almát. Hát... Az olyan alma, amit itt bedarálnak, ott 25 forintba kerül. Az olyan, amit a szüléinktől léalmaként vesznek át, 28—30 forintba. A mi vonatjegyünk Pécsig és onnan vissza két és fél száz forintba került. Mi gyorson utaztunk. Vajon mennyiért utazik egy kiló alma? HAZAFELÉ Társaságunk 2 helységből, négy iskolából, 2 nagy korcsoportból szerveződött. A szakkörben hetenként egyszer találkozunk. Most volt időnk az ismerkedésre. Először még csak figyeltük egymást. Aztán már kínálgattuk mindazt, amit hoztunk magunkkal, vicceket meséltünk, nevettünk. Az amit együtt láttunk, baráttá tett minket. Érdekes ez, mert olyanokat tudtunk meg a másikról, amire nem is gondoltunk. Akiről azt hittük, hogy komoly, arról kiderült, hogy a világ legvidámabb gyereke egy kollégiumi szobában, akiről azt hittük, hogy olyan magánakvaló, arról kiderült, hogy remek közösségi ember. A hazafelé tartó úton már sokkal inkább csapat voltunk. Közösségi ember. Ezért is érdemes volt ilyen messzire utazni. Vidáman kezdtük ezt a beszámolót. Vidáman is értünk haza. lyiost már csak azt kellene kitalálni,'hogy legközelebb .hova utazunk. És álljon itt még azoknak a neve, akik ebben az oldalban dolgoztak, írtak. Kádár Zita. Horváth Teodóra. Fodor Judit, Balogh Judit, Erdei Beatrix. Bartha Ödön. Májer András. Seres Éva, Simon Sándor. Bartha Gábor. Májer Melinda. Szakkörünk a pécsi szerkesztőségben Érdemes volt messzire utazni GYERMEKVILÁG j
