Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
kiállítás a magyar nemzeti g Remekművek a Itaertineira pjlu Az alábbiakban az ungvári József Attila Irodalmi Stúdió fiatal költőinek műveiből közlünk négy verset DEMJÉN MIKLÓS: ALKUT NEM ISMER A SZÁM Miféle elborult elme mérte be az Élet szívbe rejtett támaszpontjait? Dombjairól menekül a kő alá ijesztett Remény, menekül a csönd gilisztanyálas alagútjain, menekül a sötét folyó felé, hol a legenda szürke habjain Kháron ladikja ring... Füstöt sóhajt, dohog a fegyvergyár, szalagjain — tüzes villám — futkos a bélpoklos halál, gyomrában kórházak, óvodák, soha meg nem épülő játszóterek, vasutak, szőkülő búzatengerek, akár ingoványbán a kő, süllyednek, süllyednek, süllyednek! Sarlóvá mérgesült a Hold, lenne inkább felkiáltójel, lenne tilalomfa —, de csak görnyedezik, sebeit nyaldossa. Űrhajók rajzanak körötte — K7ett vad felett ”ias legyek —,-aira szállnak, ’'úlkos fegyverek... Tit az erdő leveli ? agynak, *it az Élet én keresi. dös sarától, m az arcom, obogó, elé tartom, Küzdeni! alkut nem ismert a szám, ki velem tart, — I nincs helye Kháron hajóján. FÜZESI MAGDA: ÜZENET Köd üli gyötrőn ezt a Várost, és minden nap hajnaltalan. A fény beteg. Sebe halálos. Lázadjon, kinek lelke van. Ha orv tüskék szemedbe vágnak: »Ne álmodozz, ne menj tovább!«, ne higgy a higgadtak szavának, mert megfulladhat a világ. ÉLETRAJZ Egykor fáról hullt dió voltam, hemperegtem harmatban, porban, betakartak a néma árnyak, hátam mutattam a határnak. Rám taposott dölyffel az élet, nyílt szívvel feszültem a szélnek. Most húsomban kis hangyák nőnek, testem készítik a jövőnek. Csak mi bolyongunk e hanyattvágódott éjszakában, szemünk rácsai mögé zárt emlékekkel, egymás szívverése után kutatva, kezünket nyár és tél közé feszítjük, bár tudjuk, nincs erő, mely megállíthatná éveink lombhullását, hisz kiűzettünk már a nyárból. Szívünkön billeg az ősz, s álmainkra lassan ráhavaz a csönd. __________________________________> Schönberger: N61 képmás Szombati galéria ősz van, besurran nyitott ablakomon egy illat, szél hajtotta ide a régi kertből, barack-, meggy- és almaillat — Bizony, jó messzire elkerültem. Gyűlik körülöttem a por és hamu, elnehezül a tekintet, álmaimra csikorgó korom rakódik, ki hitte volna — Gondoltam, virágot szedek majd kedveseimnek bearanyozom néhány ember életét, mesét mondok havas csúcsokról, medvékről, farkasokról, őzeket futtatok, és röptétek karcsú sólymokat — És reggelenként puskadörrenésre ébredek. Fényévnyi távolságról is fülembe hasít a hang. Gyűlnek szívemben az ólomgolyók, néha ki pottyan egy-kettő a szürke papírra, . I amikor régi illatok lepnek meg váratlanul; barack-, és meggy-, és almaillat — (Herceg Árpád: ősz van című verse) Pablo Picasso: Bikaviadal Bontástól az újjáépítésig ■ ■ ■ Iskola a hatá Már több ízben tájékoztattuk a Kelet-Magyarország olvasóit arról, hogy milyen munka folyik a sóstói múzeumfaluban, melyek a soron- következő feladatok a Ti- : szántúl egyetlen szabadtéri néprajzi múzeumában. Most jelentős fordulóhoz érkezett a múzeum építése: megkezdődött a faluközpont közös- ' ségi épületeinek az áttelepítése, melynek során először egy iskola, majd kocsma, szárazmalom, templom kö- ; vetkezik a sorban. A 7 hektáros múzeum második építési ütemtervében szereplő, orsó vagy szilvamag formájú faluközpontjának keleti végén, a tavaly átadott tűzoltószertárral :: szemközt már kibontakozik ; a tekintélyes méretű elemi iskola barna vulkáni kőből rakott lábazata. A leendő épület mellett „mágiákba” rakott vályogok ezrei, a múzeum kérésére gyártott, különösen nagy méretű téglák százai várnak beépítésre. A raktár előtt most folyik az ajtók, ablakok javítása, a I padlásdeszkák és a szarufák mosása, konzerválása. Az egyes darabokon fehér számok virítanak, majdan segítvén a visszaépítés nagy figyelmet követelő, fontos munkáját. De hogyan jutott el egy iskola a szovjet határ menti településről, Barabásról Nyíregyházára, a sóstói múzeumfaluba? Cikkünkben ezt szeretnénk bemutatni az olvasóknak. Két éve egy néprajzi gyűjtőút alkalmával bukkantunk a barabási templom mellett álló régi iskolaépületre. „Meglátni és megszeretni égy pillanat műve volt” — mondhatnánk mi is az ismert közhellyel; ám az igazság az, hogy kiszállásaink alkalmával már évek óta figyeltük a régi iskolaépületeket, keresvén köztük azt, amelyik majd a múzeumba áttelepítésre kerülhet. Barabás esetében szerencsésen összejött minden. Először az akkor még létező járási tanács művelődési osztályának segítő támogatását elnyerve fordulhattunk a megyei tanácshoz az épület megszerzése ügyében. Itt is megkaptuk a beleegyezést az iskola áttelepítéséhez, ami a helyi iskolai és tanácsi vezetés példamutató segítségével ez évben a múzeum birtokába került. A SZOVJET^^NAPJAI KULTÚRA\»^1985 X.8-14 |fU HÉTVÉ6I MILLÉKUT Albrecht Dürer: A 12 éves Jézus az írástudók között TAR BÉLA: MEDITÁCIÓ
