Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985. október 12. Q Q iRIÁBAN s Heinrich Thyssen- nisza gyűjteménye a 2gyik legnagyobb ma- ijteménye. Nagyobb hagyományosan a bá- ganói (Svájc) villájá- isebb részét újonnan It angliai kastélyában sford House — Glou- hire) őrzik. A Thys- ilád a múlt század vé- ámetország ipari nagy- nmá válása idején dett fel. August Thys- első nagyiparos ala- meg a gyűjteményt. >b részben másolato- sárolt, de hat eredeti szobra is volt. alád a századfordulón kapcsolatba Magyar- al. Heinrich Thyssen egyetemi tanulmá- régeztével Magyaror- telepedett le. Felesé- te Bornemisza Margi- ajd apósa adoptálta, nnrich Thyssen-Bor- i az Oszrák-Magyar hia bárója lett. 1919- rohonci Bornemiszáján éltek. Ekkor Hol- a, majd 1932-ben Luköltözött a család. A rak gyűjtése mindenek egyaránt szen- Az apát elsősorban nűvészet érdekelte. űkedően gazdag a met és németalföldi ény. Leghíresebb da- eözül Jan van Eyck 441) Angyali üdvöz- Dürer (1471—1528) e írástudók között cí- ét mutatják be Bu- í. A mintegy 40 régi ortré közül Mattheus ik, a XVI. század je- et pénzügyi szakem- arcképe szerepel a sban Christop Am- 1 (1500—1562). liai gyűjteményből a közül Fra Angelico 155) Trónoló Madon- Piero della Frances- —1492) Guidobaldo afeltro portréja, a k közül Veronese >88), Pontorno (1494 művei érdemelnek figyelmet. A spanyol Piero della Francesca: Guidobaldo da Montefeltro arcképe festészetet Zurbaran (1598— 1664) Szent Casildája képviseli. A műkereskedelem mai általános irányával szemben, amely műtárgyak tömegét szállítja Európából Amerikába, Thyssen báró világhírű darabokat vásárolt visz- sza Európa számára. Ezek közül való Jacques Daret (1403—1464) Jézus születését ábrázoló képe, amely a kiállítás egyik fő darabja. Szabolcs-Szatmár orvos- és gyógyszerészettörténeti kiállítását Tiszavasvári múzeumában találják az érdeklődők. A Vasvári Pál Múzeum állandó bemutatója a középkor századaitól napjainkig kíséri nyomon a gyógyítás fejlődését. Érzékelhető az a változás, mely az orvosi műszereknél és gyógyszereknél végbe ment. Megismerkedhet a látogató Szabolcs-Szatmár megye neves orvosainak munkásságával és Kabay János tevékenységével. Az általa életre hívott gyógyszer- gyár határainkon túl is hírnevet vívott ki készítményeivel. Iről jött az áttelepítés ése. Ennek első fázi- >lyan szakembereket eresni, akik az épü- zerű felmérését ells itt is a legszeren- megoldást sikerült kiválasztanunk: már a múlt évben jelezte a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola népi építészettel foglalkozó tudományos diákköre, hogy megyénkben szeretne felméréseket végezni. Élvén a felkínált lehetőséggel, a sóstói múzeumfalu szervezésében és anyagi támogatásával közel 20 diák 10 napot töltött Tarpán, s az ott végzett munkát kiegészítetabási iskola bontása ték a barabási iskola felmérési dokumentációjának elkészítésével. A részünkre átadott felmérések alapján fogott hozzá a múzeumfalu építőbrigádja az iskola bontásához augusztus végén, s a helyiek segítségével egy hét alatt elbontottuk a több mint 200 m2 alapterületű, hatalmas épületet. A helyszínen maradt törmeléket a kőbánya szocialista brigádja szabad szombatjának feláldozásával távolította el az udvarról. A bontással párhuzamosan az iskola történetére vonatkozó adatok összegyűjtésére is sort kerítettünk. A forrásokból kiderült, hogy a korábbi feltételezésünk helyes volt: a klasszicista homlokzatdíszekkel ellátott, magas kőlábazatra emelt vályogfalú, tornácos épület a múlt század második felében épült a helyi református egyház- község pénzéből a minisztérium által kiadott terv alapján. A régi falusi házak beosztását követő épület két ütemben készült: 1878-ban épült az egyik terem és a pitvar a tanító szobájával, majd „a népesség szaporodván, a meglévő egy iskolateA magyar történelem egyik különleges színfoltja a magyar nemesség személyes katonáskodása, a nemesi felkelés, az inszurrekció. Ennek a XVIII. századra már teljesen időszerűtlenné vált „kötelezettségének” a fenntartása gyakorlatilag csak arra volt jó, hogy a nemesség hivatkozhasson valamire, amikor menteimet igényelt a rendszeres katonai adó alól. Az uralkodó sem szívesen folyamodott a nemesi felkeléshez, hisz tapasztalnia kellett, hogy a korszerű hadviselésben, a tábori életben járatlan, kiképzetlen, gyenge fegyverzetű inszurrekció- nak már nincs létjogosultsága. Nem is szólították fegyverbe, csak végszükség esetén a XVIII. század negyvenes éveiben, s a XIX. század elején a napóleoni háborúk idején. József nádor Szabolcsban 1808-ban a magyar ország- gyűlés törvénybe iktatta, hogy három éven át az uralkodó háború vagy külső támadás esetén az országgyűlés beleegyezése nélkül elrendelheti az inszurrekciót, s minden nemes háztartásból egy személy köteles hadba szállni. Egy másik törvény pedig elrendelte a nemesség összeírását. Szabolcs vármegye a törvény végrehajtására már 1809. február 27-én megtette az intézkedéseket, összeirat- ta a nemességet, megszemlélésükre bizottságot küldött ki. Az előkészületek közepette érkezett a megyébe március 23-án József nádor, aki egyben az inszurrekció főparancsnoka is volt. A vármegyeházán tartott beszédében többek között ígéretet tett arra, hogy az uralkodó a szegényebb nemeseknek segítséget nyújt, hogy lovaskatonaként vonulhassanak hadba. E segítségre szükség is volt, hisz az egész vármegyében 98 olyan nemes volt, aki a törvény szerint lovon tartozott felkelni, a többieknek rém szűknek, egy tanítói állás kevésnek bizonyult, 1897- ben az iskola egy másik teremmel megtoldatott" — olvashatjuk a ref. egyházközség irataiban. Az eredetileg zsindellyel fedett iskolaépületet később palával átfedték, s az ebben az állapotban maradt meg a bontás idejéig. Az iskolára az áttelepítés után a múzeum közművelődési programjainak lebonyolításában vár fontos feladat: kisebbik termét az eredetivel egyező módon régi osztályteremnek rendezzük be, ahol bemutathatjuk, hogyan tanultak a századfordulón egy kis falu elemi iskolásai. A jnásik teremben időszaki kiállításokat, tanácskozásokat rendezünk, előadásokat tartunk, s így az épület ismét eredeti funkciójának megfelelően a „köz művelődését” fogja szolgálni. Az eredetivel egyező módon, fazsindellyel fedett, fehér falú, sokablakos iskola a jövő évi múzeumi és műemléki hónapban történő megnyitása után a múzeumfalu központjának impozáns épületeként bizonyára sok látogatót vonz majd. Páll István gyalogosként kellett volna táborba szállni. A megyegyűlés azonban úgy határozott, hogy egy 3 osztályból álló lovas ezredet szerel fel. Közben, 1809. április 9-én 1. Ferenc osztrák császár és magyar király hadat üzent Napóleonnak és másnap kiadta a felkelési parancsot. Április 23-án Szabolcs vármegyében is megalakult a felkelés ideje alatt a közgyűlés hatáskörében intézkedő állandó bizottság és megkezdte az ezred szervezését. A fegyvereket Kádas János kapitány a pesti és a budai fegyverraktárakból szerezte be nagy nehezen és hiányosan, majd szekereken küldte haza. A világoskék, zsinóros huszárruhához és a zöld csákóhoz a posztót Debrecenben, Miskolcon, Tokajban és Kassán szerezték be, a ruhát a debreceni szabók készítették. A nehézségek ellenére május közepén összeállt a regiment. Az összlétszám 1065 nemes, ebből 967-en állami támogatással keltek fel. Az ezred három osztályból, osztályonként 2-2 századból állt. A felkelő ezred parancsnoka Kállay Miklós első alispán volt ezredesi rangban. A hat századot májusban a vármegye hat helységében, Napkoron, Balkányban, Űjfehér- tón, Kálióban, Nyíregyházán, Pócspetriben szállásolták el, és itt is gyakorlatoztatták őket. Késtek a nyergek Bármilyen korán is kezdték a szervezést, az ellátási és beszerzési nehézségek miatt lassan haladt előre a felszerelés. A kerületi parancsnok az ezred szemléjét és az átvételt május 25-re tűzte ki Nyíregyházára, de erre az időre a nyergek még nem készültek el. A szemlét végül június 10-én tartották meg Nyíregyházán, s a regimentet az indulásig még itt gyakorlatoztatták. A győri csata után néhány nappal indult el a felkelő sereg a vármegyéből. (A győri csata volt az, amelyik fényesen bizonyította az inszurrekció hasznavehetetlenségét.) Püspökladány—Karcag—Üllőn át július 10-én vonultak be Pestre, ahol Al- vinczy József tábornok felszereltette és kiképeztette őket. Innen Komáromba, illetve Öszőnybe parancsolták az ezredet. Ekkor már javában folytak a fegyverszüneti tárgyalások az osztrákok és a franciák között, úgyhogy az ezred egyik felét Pápán laktáborba rendelték, a másik részére pedig a Rába vonalának figyelését bízták. Az inszurrekció és a sorhad egyesítése után a szabolcsi regimentet a nádor főparancsnoksága alatt álló tartalékhadtestbe osztották és Devecserre helyezték. Szeptember 8-tól azonban ismét Pápán voltak. •> A fegyverszüneti tárgyalások végül eredményesen zárultak és 1809. október 17- én megkötötték a békét. A felkelő seregekre tovább már nem volt szükség. A hazabocsátás előtt, november 18-án az uralkodó Székesfehérváron nagy szemlét tartott: a legkésőbb bevonult tiszai kerület: Torontál, Heves, Arad, Szabolcs, Szatmár, Bihar lovasságának gyakorlatát tekintette meg, melyet a nádor személyesen vezetett. A gyakorlat után a csapatok előtt a király megelégedését fejezte ki. Zászlók a múzeumban November 20-án a franciák elhagyták az országot, s néhány nappal később, 24- én a tiszai kerület lovasságát hazaindították. A szabolcsiak december elején értek haza. A nádor utasításának megfelelően még néhány hétig együtt tartották az ezredet, s végleg 1810 januárjában engedték haza őket. A Jósa András Múzeum a felkelő ezred mindhárom zászlóját őrzi. A zászló zöld selyemből készült, vége fecskefark formára vágott. Egyik oldalán a vármegye címere és a „Comitatus de Zaboleh” 1809 (Szabolcs vármegye) felirat látható, a másikon az ország címere és a „Virtute, prudentia et fortitudine” (Vitézséggel, körültekintéssel és bátorsággal) felirat olvasható. A zászlókat a vármegyei levéltár őrizte, s 1895-ben Márky Elek főlevéltáros több más vármegyei ereklyével együtt átadta a vármegyei múzeumnak. Bene János Az utolsó nemesi felkelés Szabolcsban mmmmmmKammammmmummmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A szabolcsi nemesi felkelők zászlója (fotó: Zsák Zoltán)
