Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

1985. október 12.1 Esetemet azért mondom el, hogy mások is okuljanak be­lőle. No meg azért is, hogy az illetékesek felfigyeljenek az ilyesmire. Pontosan tudom a dátumo­kat, arra is emlékszem, hogy tavaly szeptember 3-án vit­tem be a szervizbe a kocsi­mat, hogy készítsék fel mű­száki vizsgára. Mondtam a munkavezetőnek, mi járatban vagyok, és hogy teljes fénye­zést kérek. Fél perc alatt fel­becsülte, hogy kb. 20 ezer forintba fog kerülni, úgy, hogy három hét alatt kész lesz. Némi töprengés után úgy döntöttem, otthagyom az autót, a munkavezetővel abban állapodtunk meg, hogy a határidő lejárta után a biztonság kedvéért felhívom telefonon, elkészültek-e a munkával. ★ így is volt. Telefonáltam, de azt mondták, hogy egy hét múlva érdeklődjem ismét. És ez hetekig így ment. Végül közölték velem, hogy egy kis baj van. Persze bementem a szervizbe. A „baj” az volt, hogy a csomagtartófedél alul mindkét oldalon kilyukadt, ki kellett tehát cserélni. Az autómon dolgozó lakatosnak „éppen volt” egy ilyen alkat­része. Én jobban szerettem volna, 'ha valahogy befoltoz­zák azt a két tízforintos nagy­ságú lyukat, de a szerelő azt mondta, az még többe kerül­ne. Furcsállottam ugyan a dolgot, de hát ő az iparos ... Gondoltam, rendben, meg­veszem az új fedelet, csak haladjunk. De a munka ettől mégsem lett gyorsabb. Pedig már szinte könyörgő levele­ket írtam a szerviz vezető­jének. Ja, azt még nem mondtam, azért volt annyira sürgős a dolog, mert* ha az autó 1984-toen nem vizsgázik le, akkor csak egy évre kap engedélyt. 85-ben ugyanis már tízéves lesz a kocsim és ha ekkor műszakiztatom, akkor csak egy évig vehet részt a forgalomban. (Annyira akartam, hogy két év műszakit kapjon, hogy decemberben egy egész éjsza­kát vártam a gumiköpeny­re ... A hasaimon cipeltem végig a városon egy új ak­kumulátort 4 liter desztillált vízzel... és még sorolhatnám, mi mindent megtettem, hogy sikerüljön a dolog. Ugyanis azt tervezem, hogy eladom az autót és építkezni fogok. Nem mindegy tehát, mennyit ka­pok érte. A feleségemmel meg a gyerekkel most egy szobá­ban szorongunk és útban a második gyerek is.) Végre jött egy távirat, hogy december 21-én mehetek az autóért. A munka 26 ezer 350 forintba került. Az öcsémmel vittük a pénzt és a kocsi né­hány tartozékát, amit kiszed­tem belőle, mielőtt a szerviz­be vittem: pótégőket, el­akadásjelzőt, szerszámtáskát, satöbbi. ★ Az autó ott állt a helyén, nézegettük. Hát látom, hogy az én zöld csíkos első szélvé­dőmet simára cserélték ... Űj az irányjelző is, a réginek a darabjait megtaláltam a ko­csiban — ezek szerint letör­ték, és ezt is pótolni kellett, pedig nekem aztán nem hi­ányzott a plusz költség! És még tovább is van: a motor összefröcskölve valami sár­ga festékkel, a motortér fé­lig lefestve, a szivargyújtó el­tűnt ... Megyünk a főnökhöz, hogy mi van. Nem jutottunk sem­mire. Ott is hagyott bennün­ket. Egy idő múlva újra ösz- szefutottunk az udvaron, mondja, mehetünk a pénztár­hoz. kérdem a pénztárosnőt, hogy a szélvédő rajta van-e a számlán? Rajta. Megkerestük megint a fő­nököt. Bevitt az irodába, és előkapta zsebéből az én ko­rábbi leveleimet, amiben a javítást sürgettem. Valami ilyesmit írhattam, hogy „munkáját és intézkedését meghálálom, tisztességgel...” És ő ezt úgy értette, hogy meg akarom vesztegetni, pe­dig nekem aztán eszembe sem jutott! Számon kérte a csomagtartófedelet is, mert­hogy szerinte összejátszottam a szerelővel... Gondolhatják, milyen hely­zetbe kerültem. Az autót természetesen nem hoztam el. Kérdeztem, hol intézkedhe- tem az ügyemben tovább? Válasz: az istennél! ... Végül a tanácson sze­mélyesen előadtam a pana­szom, és ott is egyetértettek velem abban, hogy a szerviz nem tisztességesen járt el. Azt mondták, adjam be írás­ban, és ők majd továbbítják a szerviz felettes szervéhez, így is történt. Egy hónap múlva megkaptam a választ ★ Részlet a megyei tanács közlekedési osztályának leve­léből : „A javítóüzem felé a mel­lékelt levélben foglaltak sze­rint intézkedtem ... A javí­tóüzem figyelmét felhívtam a minőségi munkavégzésre és a zárttechnológiás előírások be­tartására. Felhívom figyel­mét, hogy gépkocsija javítá­sával kapcsolatos kárigényét a javítóüzemmel szemben polgári peres úton is érvé­nyesítheti.” ★ Tényleg mellékeltek egy másolatot, amiben felsorolták azokat a hibákat, amiket a szervizben követtek el (el nem végzett munkák kifizet­tetése, a ténylegesnél több munkaóra felszámítása, az el­ső szélvédő jogtalan számlá­zása stfb.). Ezután én írtam egy leve­let a főmérnöknek, hogy hoz­zák rendibe az autót, négy nap múlva megyek érte. Ezt azért csináltam, hogy ne kell­jen ott ülni egész nap, míg „előállítják” a kocsit. Megint másodmagammal mentem. Rögtön azzal fogad­tak, hogy miért kellett ne­kem levelet írni a felettes szervnek? És hogy az autóm nem kapta meg a két évet, mert nem felelt meg a vizs­gálaton. Hát ezért mondtam én ezt el. Nem fér a fejembe, miért nekem kell viselnem annak a következményét, hogy ők po­csék munkát végeztek? És dolgoztak rajta 3 hónapig! Amikor megmondom, meny­nyiért csinálták, mindenki ledermed, hiszen egy csomó mindent én adtam hozzá! Visszatérve még az előbbi jelenetre. Gondoltuk, hogy valami meglepetést még tar­togatnak nekünk. Egész nap ott ültünk, vártunk, fél négy­kor nyomták kezünkbe a csekket, hogy fizessük be a zárttechnológiai vizsgáztatás díját. Befizettük. ★ Részlet a megyei tanács közlekedési osztályának 1985. március 4-én kelt leveléből: „A vizsgadíj ismételt befi­zetésénél a szerviz helytele­nül járt el, mert zárttechno­lógiás vizsgáztatásnál a vizs­gadíj csak egy alkalommal számolható fel. A javítóüzem felé a vizsgadíj visszafizeté­sére intézkedtem.” Műszak végére rendeztem a számlákat és elhoztam az autót. Most is szerelőnél van. Nekem ez a javítás 40 ezer forintban van. Ezt sokal- lom én, kérem! Hogy fogom én most már ezt az autót eladni, és hogy lesz nekem ebből házam, azt csak a jóisten tudja ... L. I. történetét lejegyezte: Gönczi Mária Nagy István Attila Monológ Valaha úgy képzeltem, hogy megállók az árnyékok hűvösében, a lábamnál forrás muzsikál, ruhám fodraim leoldom, szép hajamat szétterítem, tekintetem ráemelem az egyetlen létezőre, aki a szívemet szóra bírta. Jaj, aki nincs jelen. Állok a parkban, várok nappal és éjszaka. Madarak hallgatnak fölöttem, madarak dalolnak fölöttem, szél zúg, nyírségi homok rikat. Ruhám fodrai leoldva, eső mosdat, nap szárít, ölelő lombok rejtegetnek. Boldog vagyok, bűntelen. S most mégis útra indulok, benzingőz lesz levegőm, langyos víz italom, kíváncsi tekintetek torz tükrében törődöm. Ruhámat elveszik, testemet tapogatják, formás melleimet csúfra dögönyözik. A csúcsforgalom prédája, kőfalak rabja leszek: madarak vállamra nem ülnek, árnyékok arcomat nem szelik, csak a nap szikkaszt. Sűrű könnyeimet huzatos szél szárítja. „Küldői a’ szól- lás szabadságát mindenkivel véle született szent jog­nak tartják, melly mint minden egyes polgárok gondo- latjainak tolmátsa, szülő forrása tör­vényeinknek ... — egy olly szent jog­nak melly szent törvényeink ol­talma alatt nyug­vó édes hazánk további kifejlő­désének ’s míve- lődésének fő rugó­ja, — s így az ezen ejtett minden sé­relmet alkotmá­nyunk életgyöke­rén rágó sebnek tekintik. ... Any- nyival fájdalma­sabban lepte meg küldőit, midőn ... Wesselényi Mik­lóst azért, hogy Szathmár Megye Közgyűlésén polgári kötelességét teljesítve, sza­badon szóllott, Felség sérté­si perbe fogatott. — ... Kí­vánja ... ezen ... sérelmek orvoslását..., továbbá ..., hogy e’ tárgyban újabb tör­vények alkottassanak.” (1839. július 3-i ország­gyűlési felszólalása) zánkban is az ősi alkotmány épületét, mely szűk vala már befogadni az igényben és számban megszaporodott új nemzedéket. ... Ellenben a szabadsajtó, a népképviselet, a községi rendszer, a függet­len magyar minisztérium iránt alkotott törvények ál­tal oly alapok rakattak le, melyeken a nemzet közsza­badságának és boldogságá­nak legbüszkébb épülete biz­tosan emelkedhetik ... Azon­ban hibáznék, ha valaki azt Kossuth Nyílt rendelete, amelyben Bó- nis Sámuelt Koronaelszállítási országos biztosnak nevezi ki. „ ... a’ Bíróságnál legszebb feladat, hogy a’ törvény sze­rint ítéljen, és azon ítéljen, és azon kívül nyugtassa is meg a’ Feleket, hogy pedig az megtörténhessék, bizoda- lomnak kelletik lenni, mely- lyet Küldői az Üriszékben fel nem találnak, mert nem fér meg az igazsággal, hogy va­laki maga magának legyen bírája, azért kívánnák az Űriszékeket eltörleni, s’ he­lyettek egy Sedriát alapíttat- ni, mellynek bírái fizetései­ket az előttök folytatandó perek taksáikból húzzák.” (1839. október 10-i or­szággyűlési felszólalása) Az örökváItságról „ ... nem úrbéri lakosok ... szinte ... tulajdont sze­rezhessenek ... miután az izenetben benne van a töké­letes kárpótlás: szeretném ... tudni, micsoda nagy sértése lenne a tulajdonnak, ha azon kis belsőséget, mellyet vérével a nép olly régóta vé­delmez, megválthatná. ... mi nemesek sokszor felhoz­zuk ugyan, hogy vérünkkel hinné, hogy a munka már befejeztetett. ... a törvény életbeléptetésének nehéz munkája még hátra van. Számtalan magánérdeket áldoztunk a haza közjavára, hogy a haza közboldogságá­ból és közadakozásából egy­aránt részesüljünk. ... Mert a szabadság nem fogy, hanem nő, ha meg­osztják. Mert a jog nem gyengül, hanem erősebb lesz, ha többek tulajdona. Mert a közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik, azoknak száma által, kiket keblébe befogad, s közjog, közszabad­ság és közboldogság hatal­massá teszi a nemzetet: ám­de tagadni nem lehet.. hogy a vágyaknak van tel- hetetlensége, melyeket kielé­gíteni a lehetetlenségek so­rába tartozik. Pedig mind a vágyaknak igazságos mér­tékre szorítása, mind a meg­szokott és talán megkedvelt balítéleteknek száműzetése kívántatik, hogy közéletünk­nek törvényünkben kimon­dott átalakulása az írott be­tűkből életre váljék.” (Követi jelentése az 1848-as forradalmi át­alakulásról) a ■ Önvédelmi harcunkról és az abszolutizmusról „Fegyverrel támadtatánk meg s a magyar alkotmánya mellett bátran szembeszállt; de harcza ... csak önvéde­lem harcza volt... idegen segítséggel győzött a beol­vasztás politikája, legyőzetett a magyar, hontalan lett ho­nában ..., üldözteténk mint vadak; legjobbjaink... lelö­vettek mint a vadállatok, s felakasztattak mint gonoszte­vők ...; mások számkivetet­tek ... fogságra ítéltettek... a hatalom szolgáit díszpol­gárokká neveztették ki... Végre a tények logicája sze­rint ... Ausztria tekintélye leromboltatott, forrásai ki­apadtak, nem volt frigyes kívül, nem erő mire támasz­kodhatott volna benn, s ... a helyett, hogy a kibékülést teljes mérvben megkísértet­ték volna, ide dobták az Ok­tóber 20-ki diplomát... ha felkapja a nemzet - zsát... önma? vasztja b idő eV tik, tént moh vén; sem Uf szaggá­A kiegyezésről „ ... azon aggodalmam van, hogy a törvényes tért elhagyjuk az opportunitás kedvéért. __ Én nem azt mondom, hogy az 1848-ki törvények olya­nok, a melyeken változtatni ne lehetne, ne kellene, sőt kifejtettem azt, hogy... le­hetett volna azt tovább fej­leszteni. De... a sanctió pragmaticában kifejtett per­sonal unióból folyó kapcso­latnál mi tovább mentünk, mert új frigyet..., új szer­ződést teszünk helyébe.” (A 67-es bizottság 1867. január 31-i ülésén el­hangzott fclszó'z’zsa) Következik: I'} lát­ták kortársai. szereztük e hazát és szabad­ságunkat; de azt igen hamar elfeledjük, hogy az adózó nép az, melly annak védel- mezésében vérét ontja, — míg a mienk nem igen csör­gedez érette... ha elfogad­nánk ... midőn tökéletes kármentesítés van kimond­va: bizony valami nagy föl­desúri jogba nem vágnánk ... ; és ... több jót érnénk el vele..., mint ha azt el­hagyjuk, s így egy külön elé­gedetlen néposztályt szer­zünk e hazának.” (1847. december 21-i or­szággyűlési felszólalása) A forradalmi átalakulásról „Fél Európát villanyozták keresztül a szabadság moz­galmai. Ausztriának és Po­roszországnak százados read-. szerei néhány órák alatt ősz- szeroskadtanak ... Ezen ese­mények megrázkódtatták ha­Törő István: Szétfakad Az indulat mielőtt szétfakad még bebarangolja a testemet, ideje van a csöndnek, s halálnak, alkuszik velem az isten, szemem szikrázik, a ködben vágtatunk, utakat sikáló szelek dörgölőznek ruhámba, lombját kérné vissza a fa, de burkolózik félhomályba, még fagyos hidat görbít testére az alkony — valaki eljön elém majd, szívembe látogat, s kitakarítja a beleivódott keserűséget — kihűlő perceim jégcsokrot vésnek a februárba, galambok vére belefagy a puha hóba, korgó gyomorral a vadak estére hajolva nekem keseregnek, hogy tavaszt izenjek ez ég atján vöröslő, feüegeknek. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK ÍKilszolgáltatás I IN MEMÓRIÁM BÓNIS SÁMUEL (2) A korkérdések KM HÉTVÉGI MELLÉKLET A törvénykezés reformjáról

Next

/
Thumbnails
Contents