Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985. október 12. Kelet-Magyarország 3 Kapcsolatunk az európai kultúrával írta: Köpeczi Béla művelődési miniszter a madridi találkozó záródokumentumának határozata szerint Budapesten rendezzük az európai kulturális fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső fokon a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke. Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozott. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépirodalma, zene- és képzőművészete folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek. A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye. Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyes bizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki-tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkés országgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkés állammal kormányközi munkatervvel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és szimpozio- nokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk. Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zenepedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepet. Előadóművészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk” jóval meg is haladja a „behozatalt”. Kulturális és tudományos külkapcsolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott. A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szerepelünk. Magyar szépirodalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban — az angol és francia nyelvterületen a magyar szép- irodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 nálunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi . forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyugati vonatkozásban is. Ezek a példák azt mutatják, hogy bizonyos területeken a kiegyenlített cserekapcsolatok a szocialista országokkal alakultak ki, a nyugati kultúrának Magyarország elsősorban befogadója. Az európai tőkés országokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanok. Leginkább Ausztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani: az utóbbi esetében csaknem 20 testvérváros, barátsághetek, társadalomtudományi együttműködés, különféle szim- pozionok és nyelvtanfolyamok jelzik a máshol még kiaknázatlan lehetőségeket. Kulturális külkapcsolataink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben. Bécsben, Párizsban és Rómában működik ilyen egyetemi centrum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol eddig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mintegy 40 országból. A szocialista országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés országokból pedig a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek. R eméljük, hogy a kulturális fórum Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton. Van már helye a Tefa-pénznek Rendelőre szavaztak Bogátai — A falu népe az új rendelő megépítésére szavazott — kezdi a beszélgetést Bírta Sándor, a Nyírbogát—Nyír- gelse Nagyközségi Közös Tanács elnöke, aki a választások óta lett a két település gazdája. Áz egészségért — Az új egészségügyi létesítményben két körorvosi rendelő, gyermekorvos és fogorvos számára kialakított szakrendelő, két szolgálati lakás kap majd helyet, és szeretnénk egy kislabort is, hogy az itt élőknek ne kelljen minden apró dologgal Bátorba utazni. A tervek előbb tízmilliós költségről szóltak, de már most látszik, ennyi pénz bizony kevés lesz ... Négymillió forint megyei támogatásra számíthatunk, a többit magunknak kell előteremteni. Jelenleg tervezőt és kivitelezőt keresünk, ez ügyben már felvettük a kapcsolatot a KE- MÉV-vel. Ha minden simán megy, 1988-ra már szolgálja az új rendelő a betegeket. Utána megindulhat Nyírgel- se „vizésítése” is. Á falu boltjaiban Aki Nyírbogáton keresztülutazik, láthatja, a legfrissebb „szerzeményeket”. Oj ABC-t, általános iskolát, lakossági összefogással épült ravatalozót, hogy a végtisztességnek is méltó körülmény adassák. Az idősek száma egyre nő, az ő életüket könnyíti a két szociális házibeteg-ápoló, a két tiszteletdíjas gondozónő, s a húsz idős embert befogadó napközi otthon két állandó gondozónője. Közel százötven az óvodások száma, s minden apróságnak tudnak helyet biztosítani. A szolgáltatásban azonban bőven van még javítanivaló. Tárgyalnak a TÜZÉP-pel, hogy a falu vasútállomása visszakapja az áruk ki- és berakodásának jogát, ezzel jelentősen csökkenne a szállítási költség. Eddig ugyanis Bátorból kellett visszafuvarozni a különféle árukat. Konkrét lépéseket tettek egy húsbolt kialakítására, októIlyen is rég volt már Bogáton..., sorsáról döntött a falu. Az elkövetkező tervidőszak elképzeléseit társadalmi vitára bocsátották, s a felvázolt három lehetőség közül az elsőt látta legjobbnak a lakosság, mintha csak azt a régi bölcsességet akarta volna megerősíteni, miszerint első az egészség... A falu boltjában délután legnagyobb a forgalom. A kából hazatérve, első a bevásárlás. berben kezdi meg a munkát egy kozmetikus. Szépségért már nem kell majd messze menni... Az ABC forgalma havonta másfél millió forint — mondja Szabó János vezetőhelyettes. — Legtöbb bevétel élelmiszerekből, de bőven forgalmazunk műszaki cikkeket és vegyi árut is. Nem kell elutazni a faluból ruhaneműért sem. Töltelékáruból az őszi munkák idején jóval több fogy a szokottnál. Van, aki két-három kilót vesz egyszerre. Hétfőn kaptunk 260 kiló töltelékárut, ma, szerdán már nincs belőle. Ha esne az eső, még biztos lenne a pultokon. A rendelést egy hónapra előre kell leadni, nem tudjuk a munkacsúcsokat bekalkulálni. Megtartani a fiatalokat A tanácselnök falubeli. Itt született, itt nőtt fel, ma is itt lakik. Így aztán saját tapasztalatából tudja, a fiatalokat megnyerni és megtartani az egyik legfontosabb feladat. — Sokan elmentek a fiatalok közül, hiszen kevés a munkahely, a letelepedéshez szükséges telek. Ezen kívánunk javítani, egy új utca megnyitásával, ahol harminc családi ház építésére alkalmas telket alakítunk ki. Lassan fogy a lakosság, lépnünk kell, ha meg akarjuk állítani ezt a folyamatot. Ezért kívánunk javítahi a foglalkoztatás helyzetén is. Kapcsolatot kerestünk a Debreceni Konzervgyárral, kifejezetten a nők számára keresünk munkalehetőséget, ötven nőt akár ma is munkába állíthatnánk, de közel háromszáz a munkaképes korú asszonyok száma, akiknek egy része ma még eljár a faluból. Ha terveink sikerülnek, a konzervgyárral kötött megállapodás eredményeként elsőként üvegmosó, göngyölegjavító részleget hozunk létre. Nyírbogát és Nyírgelse lakóinak ezekben a napokban az alma ad munkát. A tavaszi és nyári napok fáradozása most hozza gyümölcsét. Minden percre szükség van, ha nem akarják, hogy kárba vesszen az elmúlt hónapok munkája. Kovács Éva *)Hírháttér Őszi aszály S zeptember végén még volt némi eső. De ki emlékszik már rá. Hirtelen záporok, rövid, de szeszélyes zivatarok verték a föld porát és semmi más Az akkori változékony idő csak az ízületeseknek, a szívasztmásoknak és mindenféle érrendszeri zavarokkal küszködőknek okozott bajt. A határ, a föld nem frissült fel. Azóta sem. A rohodi terület termelésirányítója Szabó Endre, mert látjuk, hogy a föld nehezen veszi be az eke vasát, egy nótát idéz: „száraz a. föld, még az eke vasa se járja". így igaz. Gábor Zoltán a T—150-es. erős traktorával, négyleveles ekéjével mintha aszfaltot hasogatna. A termelésirányító nem nagv igényű: — Legalább 20—30 milliméter eső kellene — mondja — mert így ez a munka drága mulatság. Törik, szakad a vas, fölösen fogy az üzemanyag . . . Látjuk, figyeljük immár néhány fasorral arrébb, mi a helyzet a gémkúti részen. Ott két traktor húz egy vetőgépet, nagy port vernek és jellemző: a porköd áll a levegőben. A rozs is csak porba hull. Jó lenne tudni, ilyen talajban mikor csírázik, mikor kell ki a mag. — Talán soha — véli Erdei Imre traktoros, aki cigarettára gyújt és cipője orrával túrja a földet, mutatja, nincs abban semmi nedvesség. — Hetek óta itt eső nem esett. Ez nekünk sokat árt, meglehet, sokba fog ez még kerülni... Aki idegen, magyarázat nélkül meg nem érti miért a pesszimista hang, miért a traktorosok aggodalma a szárazság miatt. A termelés- irányító azonban készséges informátor: — Itt minden az erőgépkezelők zsebére megy. Ge- binben dolgoznak. A gépek a termelőszövetkezeté, de a traktorosok bérlik, bérleti díjat fizetnek. A bérleti díj 5800 forint havonta ... Első hallásra bonyolult dolog, de azért érthető. A traktoros fizet a gépekért, fizet az üzemanyagért, állja a javítási költségeket és a munkáért, amit végez, olyan fizetséget- kap, hogy abból mindenre telljék. Jó ez? — Hát — néz messzire Erdei Imre, és latolgatja mit mondjon, hogyan' fogalmazzon, végül is kimondja az általa helyesnek vélt választ. — Jó ez, amíg az ember megleli benne a számítását. Jó azért is, mert helyben van a munka, nem kell a világot járni egy megfelelő keresetért, fizetésért ... Csinálunk egy pontatlan számvetést. Egy traktorral összekeresnek havonta 25— 30 ezer forintot. Abból bérleti díjra, üzemanyagra, erre-arra kifizetnek 15, vagy 18 ezer forintot. A tiszta pénz mikor mennyi, de nagyobb egy átlagfizetésnél. Ezek után már csak az a kérdés, mekkora a szorgalom. — Azzal nincs baj — jelenti ki határozottan Szabó Endre. — A fiúk hajtanak, a munka időben és jó minőségben készül. De van egy olyan előnye is a bérleti rendszernek, hogy munkaidő után, vasárnapokon és ünnepeken azt csinálnak a gépekkel, amit akarnak. Fuvarozhatnak, vagy háztájit szánthatnak. Nincs fekete fuvar. T etszetős ez a totális érdekeltség: és bár nem az új módszer tapasztalatáért jártuk a határt, hogy kimentünk, megérte. Visszafelé a tengelyakasztó, göröngyös dűlő- utakon már megint csak az esőről van szó. — Beborult az ég, de nem akar eleredni. Mondja már, lesz eső? Kell, hogy legyen. Nincs, nem is lehet a kérdésre válasz. Az ég titka nagy, jóval nagyobb, mint az őszi aszály. Seres Ernő Ha nem változtatunk a műszaki értelmiség társadalmi státusán, anyagi és erkölcsi megbecsülésén, ha nem oldjuk meg a képzés, továbbképzés sürgető gondjait, ha nem alkotó munkát, — hanem műszaki adminisztrációs feladatokat végeztetnek sok helyen a mérnökökkel, ha ... S még sorolhatnánk a változásra érett tennivalókat, melyekkel legutóbbi adásában a Hírháttér is foglalkozott a tévében. Az ország gazdasági előbb- rejutásának egyik fontos kulcsa a műszaki értelmiség kezében van, hogy minél több üzem, vállalat korszerű, jól eladható terméket gyártson. Akadémikus, vezérigazgató, tudományos egyesület főtitkára mondta el észrevételeit, hogyan lehetne minél előbb változtatni a helyzeten. A műszaki kultúra növelése, jól tudjuk, nem elhatározás kérdése. Sok összetevője, feltétele van. Kezdődik az általános és középiskolában, folytatódik a főiskolákon, egyetemeken. Majd következik a pályakezdő műszaki értelmiség alkotó munkára fogása, megbecsülése. Annak kiküszöbölése, hogy ne más munkával kelljen kiegészíteni jövedelmét, ezzel elaprózni tudását, tehetségét. Receptet, természetesen nem tudtak mondani a Hírháttér beszélgetésének résztvevői, de jól ütköztették a meglévő érdek- és egyéb ellentéteket, beidegződéseket, s nem szőttek illúziókat, amikor azt mondták, ha azonnal elkezdődnek a mélyreható változások, akkor is évekre lesz szükség, amíg az eredmények is jelentkeznek. De ha el sem kezdjük, vagy csak körbejárjuk, beszélünk róla, ne várjuk, hogy egy kicsivel is előbbre jut országunk a műszaki-technikai fejlődésben. Az elmondottakra jól „válaszolt” az országgyűlés expozéja és Németh Károly felszólalása, melyekből kiderült többek között: az adott szűkös lehetőségeink mellett is fejleszteni kell a műszaki kultúra alapjait, a legszükségesebb importgépek, -eszközök behozását, melyek fogadására és kezelésére időben fel kell készíteni a mérnököket, technikusokat, mindenkit, aki a gazdaságosabb termelésért tehet. P. G.
