Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

<} Kelet-Magyarország 1985. október 9. /---------------------------------­Pro Űrbe az elnöknek A várossá válás évforduló­ján Pro Űrbe kitüntetéseket adományoz a helyi tanács azoknak, akik a település építésében kimagasló ered­ménnyel vesznek részt. Az idei kitüntetettek között van Kocsis Bertalan, az építő- és szakipari szövetkezet elnöke. — 1956-ban jöttem Nyírbá­torba, az akkori gépállomá­son kezdtem a munkát. On­nan 78-ban jöttem ide elnök­nek. Egy rossz gazdasági helyzetben lévő szövetkezetét vettem át akkor, s valójá­ban annak örülök, hogy az­óta folyamatosan nyeresége­sek vagyunk. Az első évben háromszázezer, a legutóbbi­ban négymillió forint nyere­séggel zártunk, öröm az is, hogy a kezdeti hagyományps építőipari munkáktól eljutot­tunk a ma már legkorsze­rűbbnek számító technológi­ákig. Munkánk egy részét versenytárgyalásokon nyer­jük, s, hogy ez mit jelent, talán nem kell magyaráz­nom. Ez időben a város köz­pontjában épülő majdan nyolcszáz adag étel főzésére alkalmas konyha adja a leg­több munkát. Beszélne még hosszan min­denről, csak önmagáról vall nehezen. Hosszabb kérdezősködés után mondja: — A KISZ­ben kezdtem a közéleti mun­kát. Voltam a mezőgazdasá­gi pártalapszervezet titkára. 1960 óta vagyok tanácstag. Jelnleg a városi tanács mun­kájában veszek részt. Mi­lyennek látom én a várost? Az utóbbi időben nagyot fej­lődött. Sok új lakás épült, egy-egy városrészre alig is­mer rá az ember.. Gj isko­lákban kezdődött meg a ta­nulás, s az üzemek, gyárak egyre több embernek bizto­sítanak megélhetést. Nem ’ hallgathatom el a „kifogásaimat” sem. A fog­lalkoztatásban ma már az a gond, hogy főleg szakképzet- len emberek jelentkeznek munkára, holott éppen az el­lenkezőjére — jól kvalifikált, szakképzett munkásokra van szükség. Szükségesnek tar­tanám az értelmiség, — köz­tük a műszakiak — nagyobb bevonását a város ügyeinek intézésébe. Úgy érzem, az ebben rejlő szellemi energi­ák nincsenek eléggé kihasz­nálva. Nagyon hiányzik a fiatalok kulturált szórakozá­sát segítő művelődési köz­pont. Ha már a hiányoknál tartunk, elmondom: elkelne egy szálloda is, de amíg ez nem lehet, szerintem a für­dő melletti gyönyörű ligetes részen egy kemping is jól szolgálna a nyári turistafor­galom idején. Jó dolog, hogy a várossá válás óta megnőtt a társadalmimunka-kedv. En­nek azért is örülök, mert a városlakók belátták: csak így juthatunk előre. Az elnöknek a jelenlegi a második munkahelye. Nem is igen szereti az úgyneve­zett „vándormadarakat”. Mint mondja, valahogy nincs bizodalma azokban, akik a második, netán a harmadik munkakönyvükkel jelent­keznek felvételre, s ígérik, hogy itt majd végleg meg­maradnak. „Itt ugyan nem”, mondja, mert fel sem veszik őket. Az ilyen munkásokkal ugyanis nem lehet tervet tel­jesíteni. Márpedig nekünk komoly céljaink vannak, me­lyeket mindenképpen valóra akarunk váltani. V____________________/ Érdekeltség és árukészlet Amíg a pult megtelik Pillanatkép a nagy ABC-ben. (k. é. felv.) A nyírbátori 1. sz. ABC- ben ilyenkor ősszel különö­sen nagy a forgalom. A be­takarítási munkák kellős közepén járunk, s a házi­asszonyoknak nem sok ide­jük marad a sütés-főzésre. Egyszerűbb megvenni vala­mi készárut, mellyel köny- nyen megoldható az ebéd vagy vacsora. Kiss János boltvezetővel és Vajner Tamás helyettes­sel az árubeszerzés gondjai­ról váltottunk szót. zés nehezebb, de szükséges így legalább el tudjuk látni a vevőket áruval — mondja Vajner Tamás. — Tegnap például kaptunk árut Máté­szalkáról, és Balmazújváros­ból is. Időnként besegít a Nyíregyházi ZÖLDÉRT, tő­lük főleg baromfiáru érke­zik. AZ OLCSÖBB KELENDŐ latot. A baromfifélék mindig megtalálhatók a pultokon. Új termékek — például a ba­romfiból készült sajtkrémes felvágott, a sajtos vagy csí­pős felvágott megtetszett a fogyasztóknak. A baj akkor kezdődik, amikor az egyszer megismert csemege elfogy, az utánpótlás pedig nem ér­kezik időben. VALÓBAN KERESKEDNEK ÁRU — TÖBB HELYRŐL — Boltunk jövedelemér­dekeltségű, így nem mind­egy, mennyi és milyen áru van a pultokon — kezdi a beszélgetést a bolt vezetője. — Az augusztus és a szep­tember amúgy is erős hó­nap, a megyei húsipar ilyen­kor csak az igényelt áru fe­lét tudja küldeni. Ezért elé­be megyünk a dolgoknak, megpróbálunk máshonnan is árut szerezni. Jó üzleti kap­csolatot alakítottunk ki a kábái Vörös Csillag Tsz-szel és Balmazújvárosról is ka­punk árut. Ezekről a he­lyekről olyan húsokat ren­delünk, amit másutt nem tudnánk beszerezni. Kol­bászt, gépsonkát, főtt kötö­zött karajt, füstölt árut. A megyén kívüli beszer­Fiataljaink Mindnyájunkat megdöb­bentett a hír: Berhidán és Peremartonban súlyos föld­rengés okozott tetemes ká­rokat. Az épületek alaposan megrongálódtak, az emberek nagy része hajlék nélkül ma­radt. A hír eljutott a nyír­bátori 140-es számú ipari szakmunkásképző tanulói­hoz is, akik azonnal a se­gítségnyújtás lehetőségeit kutatták. Kis Jánosné, KISZ tanácsadó tanár vezetésével megoldásra is találtak. A Magyar Ifjúság szeptember 27-i számában már olvasha­tó volt a felhívás: a nyírbá­tori szakmunkástanulók Me­ző Imréről elnevezett KISZ- bizottsága elsőként 5800 fo­rintot ajánl fel a földrengés károsultjainak, közöttük is azoknak az idős emberek­nek, akiknek a felújításhoz már sem elég erejük, sem anyagi lehetőségük nincs. — Tudjuk, hogy ez nem nagy összeg, — mondja Kis Jánosné, de iskolánk 545 ta­nulója a társadalmi munká­ból szerzett pénzzel erejéhez mérten segíteni próbál az idős embereken. Nem titkolt — A vásárlók igénye elté­rő, a pénztárca is alaposan befolyásolja a vásárlóked­vet ... — Fél sertéseket kapunk, s itt bontjuk a boltban. Leg­hamarabb az olcsó áru fogy el. Az oldalas, hasalja, la­pocka nem marad sokáig a pultokon. Töltelékáruból vi­szont az olcsóbb termékek­ből gazdagabb a kínálat. Je­lenleg is több mint tízféle van ezekből a polcokon. Meg" kell azonban mondani, hogy időnként minőségi ki­fogások is akadnak, legtöbb­ször a szafaládé és a parizer ad okot a kritikára, mert gyakran „vizes” — halljuk a bolt vezetőjét. Manapság egyre több szó esik a korszerű táplálkozás­ról. Felkészültek-e az ilyen igényekre? — Mi igyekszünk az efféle árukkal is bővíteni a kíná­Berhidáért \ reményünk az, hogy mások is csatlakoznak a segítség- nyújtókhoz, s így már jelen­tős összeg gyűlik össze. Mint kiderül, nem ez az első ilyen akció a szakmun­kásképzőben. Annak idején az UNICEF alapítvány — az ENSZ gyermekalapja — tá­mogatására bált rendeztek, melynek teljes bevételét fel­ajánlották, de segítették a gyermekévben az úttörősta­dion építését is. Az ilyen fel­ajánlásokban nemcsak a diá­kok, hanem a tanárok és ok­tatók is részt vesznek. Az iskola tanárai és diák­jai nem várnak a segítsé­gért köszönetét. Egyetlen dolgot szeretnének mindösz- sze: információt kapni arról, hányán és kik csatlakoznak felhívásukhoz, kiket lelkesí­tett a nyírbátori példa. A gyerekekre jó hatással len­ne, ha tudhatnák, kezdemé­nyezésük buzdította más is­kolák tanulóit is, nem volt terméketlen az ötlet. Visz- szajelzés azonban ez ideig még egyetlen esetben sem érkezett a leendő szakmun­kásokhoz. — Mirelitből kielégítő az ellátás. A miskolci hűtőipar szállít üzletünkbe. Időnként azért itt is akad hiánycikk. A gesztenyepürét, gesztenye- masszát, majonézt most hi­ába keresik a vásárlók, de a sokak által kedvelt mélyhű­tött pacalt és panírozott hal- rudat sem találják azok, akik korábban megkedvelték. 'Növekszik az igény a minő­ségi termékek iránt is — téli­szalámiból száraz kolbászból jóval több elfogyna, mint amennyi a kínálat. A jövedelemérdekeltség nemcsak a boltok eladóinak hozott hasznot, a vásárlók is érzik: valami megváltozott. Az 1. sz. ABC-ben dolgozók, közel harmincán nem egy­szerűen eladók, hanem a szó legjobb értelmében vett kereskedők lettek. Á művelődési ház ajánlata (jrepiro- tanfolyamtól a szovokorig A művelődési központban ok­tóbertől újra indítják a legsike­resebb programokat. Angol és német nyelvtanfolyamon kezdők és haladók egyaránt tanulhat­nak. Kedveltek a szabó-varró, gépíró- és balett-tanfolyamok. Több éve eredményesen műkö­dik a nyugdíjasklub, a barkács- klub, a gyermek-, ifjúsági és felnőtt rajzszakkör. Nagy fi­gyelmet fordítanak a tizenéve­sek kulturált szórakozásának- megszervezésére. Tiniklub, ifjú­munkásklub, a gimnazisták klubja mindig telt házakat vonz. A szövőkor tagjainak keze nyo­mán szebbnél szebb szőnyegek, falvédők készülnek. Gondolnak az idősekre is. Számukra a nyugdíjasklub kínál szórakozást. Bendszeresen hallgatnak orvosi előadásokat, amelyeken ä téma- választásnál mindig figyelembe veszik az idős embereket fog­lalkoztató egészségügyi problé­mákat. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA Édesipar — keserű tapasztalatokkal Megbukott a Csoki Néró Nincs könnyű helyzetiben a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ. Az elmúlt évben átadott és -üzemibe helyezett édesipari üzem nem váltot­ta be a hozzá fűzött remé­nyeket, eddig csak vesztesé­get hozott. De lássuk sor­jában! Új üzem — új termék 1980-ban, a szövetkezetek IX. kongresszusán javasol­ták, hogy a szövetkezetekben kezdjék el az ipari tevé­kenységet, mert a hagyomá­nyos módszerek nem hoz­nak nyereséget. A nyírbá­toriak hallgattak a javas- t latra, s elhatározták, édes­ipari üzemet létesítenek. Mivel a különféle dobozos tésztafélékből akkoriban ép­pen akadozott az ellátás, úgy döntöttek, ezt fogják gyártani. Elképzelésüket a megyei tanács illetékesei is támo­gatták. 1981-ben megszüle­tett a döntés: édesipari üzenhet építenek. Az elkép­zeléssel a MÉSZÖV is egyet­értett. Az ÁFÉSZ pályáza­tot nyújtott be a SZÖVOSZ- hoz, melyben vázolták el­képzeléseiket, s elvégezték a szükséges gazdaságossági számításokat is. A kezde­ményezéshez hitelt is kap­tak. A SZÖVOSZ ötmillió forintot, a MÉSZÖV nyolc­millió-kétszázezer forintot adott, A terv megszületésé­től annak megvalósításáig négy év telt el. Miért lett veszteséges? Nem is sok talán, mégis ebből adódott az első hiba. Nem volt ez ugyanis akár­milyen négy év! Alaposan megváltoztak a piaci viszo­nyok, nehezedett a gazda­sági helyzet. Mindezek mel­lé még az is járult, hogy közben mások is befektet­tek, megjelentek a poron­don, s ezáltal telített lett a piac. A vadonatúj üzem va­donatúj terméke, a Csoki Néró így aztán nem aratott nagy sikert. Az ára is elég borsosra sikeredett, a 120 forintért nem volt verseny- képes. Hogy miért volt ilyen drága? Korszerű gépek hiá­nyában sok kézi munkára volt szükség, így a terme­lékenység igen alacsony volt. Ez év májusában dön­töttek: nem folytatják to­vább a gyártást. A bein­dulástól a befejezésig tizen­hét megrendelőnek négy­százhúsz mázsa süteményt küldtek. Újabb szállítmány­ra nem tartottak igényt, mivel a próbarendelést sem tudták szavatossági időn belül eladni. Az édesipari üzem így aztán szép lassan munka nélkül maradt. Az itt gyártott termék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mára végérvé­nyesen kiderült: ez a süte­mény nem kelendő a pia­con. Új utakat kell találni. Kapcsolatot kerestek a cso­koládégyárakkal — sikerte­lenül. A hétszáz méter alap- területű üzem egyetlen do­logban bizonyult szerencsés­nek: a válaszfalak lebontá­sával bármilyen tevékeny­séghez alakítható. Hogyan tovább? Jó lehetőség a konzerv­gyárakkal történő együtt­működésben mutatkozik. Ha ezek valamelyikével sikerül egyezségre jutni, van re­mény a megújulásra. Addig is, hogy az eddigi közel két és fél milliós veszteség ne nőjön tovább, kiadták az épületet az Agroindustria rohodi leányvállalatának. Almahámozást és -csumá- zást végeznek majd a re­ménytelj esebb jövőre váró épületben. Mára világosan kiderült: nem volt olcsó a tandíj, s a tanulságot kevesebb ráfize­tés árán is le lehetett vol­na vonni: körültekintő piac­kutatás nélkül nem érde­mes ipart telepíteni. Mos­tanra .már azt is tudjuk: .termelni csak azt érdemes, amit el is lehet adni. Ha a Csoki Nérót nem veszik, hát nem szabad gyártani! Per­sze ez csak utólag, s a kí­vülállónak ilyen egyszerű. De ki számít ilyenkor kívül­állónak? !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents