Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

1985. október 8. Kelet-Magyarország 3 Mint jó fél esztendeje la­punk hasábjain is beszámol­tunk róla: sorozatos gazdál­kodási, szakmai és pénzügyi baklövések nyomán a tönk szélére sodródott a nyíregy­házi halászati szövetkezet. Adósságai már a csillagos égig rúgtak, s miután a ter­melés és a műszaki háttér összhangja vészesen meg­bomlott, mely párosult a kritikán aluli belső fegye­lemmel, nem maradt más hátra, mint a szövetkezet felszámolása. RITKÁBB A FEHÉR HOLLÓNÁL E nem mindennapi ese­mény természetesen tisztes vihart kavart, hiszen a ha­lálra ítélt szövetkezetek rit­kábbak a fehér hollónál is. A vihar hullámai azóta csi­tultak, ám ez korántsem je­lenti azt, hogy minden visz- szatért a rendes medrébe. Tagadhatatlan, sok minden változott az eltelt fél évben. Például átrendezték a tor­nateremnek is beillő egyko­ri elnöki rezidenciát. Már ez is valami, mondhatják a hír­re azok, akik ismerték a szö­vetkezetben korábban ural­kodó állapotokat. Tényleg valami. És az iroda átren­dezését nem is valami belső- építész, hanem az ésszerűség diktálta. De ne vágjunk a dolgok közepébe! Mint már jelez­tük, a tavaszutón eldöntetett: a szövetkezetét felszámolják. Június eléjén meg is alakult annak rendje-módja szerint a felszámoló bizottság, s hozzákezdett a szövetkezet javainak feltérképezéséhez. Ami egyben azt is célozta, melyek azok az eszközök, miket pénzzé lehet tenni, hogy legalább az adósság egy részét törleszteni lehes­sen". Mert az már ma is biz­tos — a felszámoló bizottság munkája még nem fejező­dött be —, hogy a hitelezők nem tudják behajtani kint­lévőségeiket teljes egészében a szövetkezettől. Már csak azért sem, mert olyan, hogy halászati szövet­kezet, gyakorlatilag már nincs. Van viszont Szabolcsi Halászati Közös Vállalat, mely hivatalosan július 12- én alakult meg — az egyko­ri halászati termelőszövetke­zet romjain. A közös válla­latot négy halászati szövet­kezet — a győri, gyomai, esztergomi és a szegedi — alapította, megtartván a nyíregyházi szövetkezet dol­gozóinak nagy, s eszközeinek egy részét. VÁRATLAN DOLGOK A vállalatalapítással nagy­jából egy időben elkészült a leltár, s elkezdődhetett a htsz vagyonának értékesíté­se, a csődeljárás. Néhány vá­ratlan dolog azonban közbe­szólt. Az egyik legfontosabb: a szövetkezet eszközeinek értéke csak töredéke a pa­píron szereplőnek — ezt persze a szakemberek egy része már előre jelezte — de arra már kevesen számítot­tak, hogy az áruba bocsátott eszközök iránt — enyhén szólva — gyér lesz az ér­deklődés. Nem ment simán a közös vállalat létrehozása sem. Ki­derült, hogy annak tagjai sorába egyetlen szabolcsi mezőgazdasági nagyüzem sem hajlandó belépni. A kezdet kezdetén még az is felmerült, hogy a szövetke­zetei felszabdalják, s a meg­lévő tavakon az a termelő- szövetkezet gazdálkodik majd, melynek a területén találhatók a vizek. A tisza- vasvári Vasvári Pál Tsz ki­vételével — ők átvették a 174 hektáros vízfelületet — ez nem valósult meg. Még olyan elképzelés is született, hogy akkor visszaadják a termelőszövetkezeteknek a tavakat, kezdjenek vele azt, amit akarnak. Szerencsére ezt a változatot hamarosan leseperték az asztalról, kü­lönben az a képtelen hely­zet állt volna elő, hogy pél­dául a császárszállási tavak vizét leeresztik, a gátakat, műtárgyakat lerombolják, hiszen a szerződés értelmé­ben azt a területet is eredeti állapotában kell visszaadni a Béke Termelőszövetkezetnek, azaz szántóföldként... Az alakulás nehéz idősza­kában a legfőbb hitelező, a Magyar Nemzeti Bank sem tétlenkedett, természetesen minden törvényes eszközt felhasznált, hogy az általa folyósított kölcsönöknek leg­alább egy részét visszasze­rezze. Minden igyekezete el­lenére, akárcsak a legtöbb hitelező, még így is tetemes összeggel rövidül majd meg előreláthatólag. A legutóbbi felmérések szerint a bank és az egykori szállítók mintegy harminc-negyvenmillió fo­rintos veszteséget lesznek kénytelenek lenyelni, de a költségvetéssel szembeni tíz­milliós tartozást sem lesz, aki törlessze. ÉLETKÉPES LESZ-E? Hiába szerepel a papíro­kon, hogy a volt szövetkezet eszközeinek értéke megha­ladja a nyolcvanmillió fo­rintot, ha azt nem tudják csengő forintra „lefordítani”. Vagy azért, mert mondjuk a félmillió forintos értéken nyilvántartott teherautó va­lójában ötvenezret sem ér, vagy azért, mert az nem kell a kutyának sem, legfeljebb egy eszmei árért. Persze a bank, ha kíméletlen lenne, birtokba vehetné a szövet­kezet eszközeit, csak a zálog­jogát kellene érvényesítenie, ezzel csökkenthetné veszte­ségeit. De akkor a többi hi­telező még a mostaninál is jobban ráfizetne. S kérdéses persze az is, hogy a zálog­jog egyáltalán hozna-e vala­mit ...? De ezen már túl vannak az illetékesek, most az a kér­dés, életképes lesz-e a közös vállalat. A kezdeti lépések mindenesetre biztatóak. Ä vállalat vezetői a költségek drasztikus csökkentését tart­ják egyik legfontosabb fel­A HALRA SZÜKSÉG VAN A korábban annyi gondot okozó növényevő halállo­mány arányát jelentősen csökkentik, s újból a ponty­tenyésztésre fordítják majd a nagyobb figyelmet, azaz alkalmazkodnak a piaci kí­vánalmakhoz. A közös vállalat még csak a kezdeti lépéseknél tart, így komolyabb eredmények­ről sem adhatnak számot. Egy biztos: a halászati szö­vetkezetnél nem dolgoznak, nem dolgozhatnak majd rosszabbul. Ám ez kevés, sokkal, de sókkal többet kell majd annál produkálniuk. De ehhez, különösen a kez­deti időkben segítségre is szükségük lesz majd. Ne ta­gadjuk meg tőlük. Mert a halra szükség van. Balogh Géza tudtam konstruktív követ­keztetésre jutni, mert a hölgy máris jött visszafelé. Hirtelen összeszorult a szí­vem: egy férfi állta el az útját. 6 volt az! A híres nőcsábász! Mindig gyönyö­rű nők vették körül, s csak Csarnok, hid, tároló, fóliaház.. A FEFAG-telő karrierje Szép karriert futnak bé a Felső-tiszai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságban kifej­lesztett és gyártott rétegelt, ragasztott faszerkezetek. Ezt bizonyítja az irántuk meg­nyilvánuló kereslet növeke­dése is. Ezért a FEFAG a jövőben jelentősen fejleszti ezt a tevékenységét. A tetőszerkezetek, hidak és más létesítmények céljára alkalmazható, görcs- és más fahibamentes elemek egy­másra ragasztásával létreho­zott rétegelt faszerkezetek karrierje nem véletlen. Rö­vid idő alatt könnyű, nagy teherbírású, tetszés szerint alakítható és esztétikus mű­szaki létesítmények hozha­tók létre. Eddig az alkalma­zásukkal építettek uszodát, — Tökéletesen, tö-ké-le- tesen... — a mellére ütött. — Az én feleségem valósá­gos angyal! És így beszélt végig szu- perlatívuszokban, miköz­ben a hölgy érdeklődése egyre csak fokozódott. A csábítás új iskolája úgy áradt belőle a humor és a szellemesség! Gálán­sán meghajolt, s amikor félrevonultak, a hölgy bo- csánatkérően rám mosoly­gott, hogy egy pillanatra magamra hagy. Szerencsére a szomszé­dos asztalhoz ültek. He­gyezni kezdtem a fülem. — Az én feleségem cso­dálatos asszony! — hal­lottam a férfit. — Nincs még egy ilyen a világon! Ostobábban nem is kezd­hette volna, örvendezett a lelkem. Mindjárt kosarat kap. Ennek ellenére a leg­nagyobb csodálkozással kel­lett konstatálnom a hölgy felajzott hangját: — Olyan biztos ön eb­ben? Hirtelen úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly nyomott volna a székbe. Ugyanis megindultak a ki­járat felé. Rám se néztek. — Egyetlen nő sem ve­heti föl vele a ■versenyt — hallottam a férfi suttogá­sát. — Az ön magabiztossága egyenesen izgató — és a hölgy partnerének vállára borult. Gazember, átkozott gaz­ember! — tört ki belőlem, amikor eltűntek az ajtó mögött. / Rettenetesen magányos­nak, elhagyatottnak érez­tem magam, és tényleg sír­va fakadtam. Adamecz Kálmán fordítása műtrágyatárolót, sportcsar­nokot, színpadlefedést, do­hányszárítót, fóliaházat... A Tóth Dezső fejlesztő mérnök által kifejlesztett úgynevezett FEFAG-típusú tetőszerkezet-rendszer is egy­re nagyobb teret hódít: igen nagy érdeklődés mellett a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron is bemutatják. Mindez korántsem jelenti azt, hogy a FEFAG típusú tetőszerkezetek még „csak” kiállításon funkcionálnak. Az utóbbi években például Kis­várdán 135 lakás (sorház), Nyírbátorban a Fáy lakótele­pi házak tetőszerkezetét is rétegelt, ragasztott faelemek­ből alakították ki. Hű alkal­mazója a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, mely 1986-ban 500 köbméter ilyen faszerkezetet rendelt amivel mintegy 25 ezer négy­zetméter padlásfelület fedhe­tő le. De a FEFAG hadház- téglási üzeme már dolgozik a Nyíregyházán épülő egész­ségügyi szakközépiskola te­tőszerkezetének elemein is, csakúgy, mint az anarcsi kastélyparknál létesítendő gyaloghíd előkészítő munká­latain. — Igen gyümölcsöző a kapcsolatunk a MÁV-val is — folytatja Tóth Dezső. — Számukra az idén 500 köb­méter rétegelt, ragasztott fá­ból vasúti váltó talpfákat készítünk. Eddig a MÁV a váltóknál használt talpfákat Ausztriából importálta. így az általunk előállított talp­fák révén az ország deviza- kiadástól mentesül. A FEFAG a gyártókapaci­tását évi 3 ezer köbméter ré­tegelt, ragasztott faszerkezet előállítására szeretné alkal­massá tenni. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fel­mérte, hogy az erdő területe­in hol milyen szilárdságú akácfa terem. Érdekes, hogy a termőhelyi adottságoktól függően az akácfák b®*‘ szilárdsága között & lékos eltérést f Húzzák a hálót a nagyhalász! tógazdaságban. (Pristyák Jó­zsef felvétele) E z idáig nem panasz­kodhattam, hogy nem voltak sikereim a nőknél. Egy idő óta azon­ban mintha valami meg­változott volna. Pedig már évek óta alkalmazom ugyanazt a csalhatatlan módszert. Be is mutatom rögtön egy példa segítsé­gével. Tegnap este egy hölgy társaságában voltam az egyik elegáns étteremben. Már régóta fentem a fogam erre a hosszú, szőke hajú szépségre. Nem volt köny- nyű rábeszélni a közös es­tére, de végül beadta a de­rekát. Ráhelyeztem belső hév­től átmelegedett tenyerem a karjára. Ügyesen elhúzta a kezét, mint aki nem tud­ja, miről van szó, s elő­szedte kipróbált szerekből álló arzenálját. — Nagyon boldogtalan a házasságom — sóhajtottam szomorúan. — No-no — válaszolta kényszeredetten. — Nem ért meg a felesé­gem, szörnyű kínokat élek át. Fájdalom hasít a szí­vembe, ha haza kell men­nem. Ez az állítás idáig álta­lában érdeklődést, sőt együttérzést keltett. A hölgy azonban úgy ült ott, mint egy faszent. Elhatároztam, tovább ostromlom az erődöt. — Az a legrosszabb a Feliks Derecki: házasságomban, hogy elté­rő a természetünk — zo­kogtam kishíján. Jeget pillantást lövellt rám. — Már öngyilkosságra is gondoltam — emeltem a szememhez a zsebkendő­met. Ekkor észrevettem, hogy megvetés bújkál a tekinte­tében. — Bocsánat, elmegyek kisminkelni magam — emelkedett föl a székből. Megtapogattam a zsebem, benne van-e aggleény ba­rátom lakásának a kulcsa, és keserű gondolatokba merültem amiatt, hogy tö­rekvésem nem hozta meg a kívánt eredményt. Nem adatuknak. A létszám leépí­tése már ennek jegyében fo­gant. Az egykori szövetkezet több mint 170 fős tagságát százra redukálták, s minden jel szerint a munkahelyeken megszűnik a sokféle mulasz­tás. De nemcsak a tagok, a vezetők előtt is magasabbak a követelmények. A vállalat igazgatóján kívül mindegyik vezető szakember kettős fel­adatkört lát el, a műszaki vezető például egyben rak­táros, a termelésirányító tó­egységvezető is. A költségek csökkentését célzó gazdálkodásra már csak azért is szükség van, mert a vállalat igen szerény tökével rendelkezik. A négy szövetkezet mindössze négy­millió forintot adott az indu­láshoz, igaz megígérték, hogy az adózatlan nyereség rájuk eső hányadát nem vi­szik el, hogy a vállalat ne merüljön el. Mert az bizony nincs könnyű helyzetben, hi­szen az indulás évében még banki hitelre sem számíthat. A kevés pénz tette például azt is szükségessé, hogy iro­daépületük egy részét „al­bérletbe” adják, s ezért ren­dezték át az egykori elnöki irodát is. Ez persze még édeskevés lenne a boldogu­láshoz, sokkal fontosabb en­nél: a termékszerkezet gyö­keres átformálására készül­nek. Kisvárdán az építő- és szerelőipari szövetkezet vil­lanyszerelő részlege a saját beruházású villanyszerelési munkák mellett bérmunkában különböző tokozott szekré­nyeket szerel. Képünkön: Ősz László és Báder Lajos egy főkapcsolószekrény szerelése közben. (Vincze Péter felvé­tele) Adósság a csillagos égig Búsulnak a busatartók hitelezői. A szójátékon azonban legfeljebb a kí­vülállók mosolyognak, mert az egykori Nyíregy­házi Alkotmány Halászati Termelőszövetkezetet sok­sok millióval támogató intézményeknek valóban van min keseregniük: a dolgok jelenlegi állása szerint, úgy tűnik, fut­hatnak a pénzük után. Futhatnak a pénzük után?

Next

/
Thumbnails
Contents