Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
A „dijkoszorúzotr szerző Erkel elfelejtett Szózata Köztudott, hogy a költészet és zene évszázadokon keresztül szerves egységben élt, s bár a kettő később külön utakra tért, mégis sokszor visszakanyarodtak egymáshoz. Különösen akkor, ha a személyes mondanivalón túl, valamilyen közösségi vágyat akartak kifejezni, egy nemzet szunnyadó lelkét akarták feléleszteni, öntudatát erősíteni. Ilyen korban a költészet korszakos értékeket tudott teremteni, s méltán lett inspirálója a zeneszerzésnek. Elég, ha a múlt századi magyar reformkor gazdag termésére hivatkozunk. Mind irodalomban, mind zenében — szinte a semmiből léptek elő kiemelkedő egyéniségek, születtek nemzeti létünkhöz hozzánőtt alkotások. Ilyen pl. Kölcsey Himnusza és Vörösmarty Szózata. Mindkettő zenéje révén terjedt el országszerte, így magasztosult nemzeti jelképpé, s őrizte meg kitörölhetetlenül alkotóik emlékét. Az már csak történeti érdekesség, hogy mindkét költemény-megzenésítését a Nemzeti Színház akkori igazgatójának felhívása motiválta. A Szózat pályázatában kiírt, „legjobb népmelódiáért” járó 70 aranyat Egressy Béni kapta, a Himnusz „díjkoszo- rúzott” szerzője — 20 arany jutalommal — Erkel Ferenc lett. (1844. július 2.) Ezt minErkel Szózatának partitúrája. denki tudja. De az már kevésbé ismert, hogy Erkel is — pályázaton kívül — elkészítette a maga Szózat-át, de nem adta be, mert benne volt a bíráló bizottságban. 1843. május 10-én hozták nyilvánosságra a pályázat eredményét, s röviddel ezután a sajtóban többen bírálták Egressy dallamát, s így a díj odaítélése is vitatott volt. Mindez kiderül — nem is burkoltan — a Pesti Hírlap cikkének részletéből: „Erkel Ferenc karmesterünk is ké- szíte a’ Szózathoz zenét, mely, mint tudjuk és bizonyosan tudjuk, nem csak a’ jutalma- zottnál jobb, de magában is jó, ’s a’ Szózat lángeszű költőjének tetszését is megnyeSzombati galéria Grous Arnold emlékkönyvéből Ha elmerengsz sötét éjszakán, S körötted nem lesz más, csak csönd, magány, akkor gondolj énreám. ré, de a’ szerző által jutalomra be nem adatik; kérjük ezért a’ nemzeti színház igazgatóját, énekeltesse el a’ színpadon minél előbb, legalább kárpótlásul, ’s felser- kentéseül azon reménynek, hogy lesz nem sokára egy a’ hazát keresztülriadó nemzeti dalunk.” A cikknek lett foganatja. Erkel művét május 30-án, a Nemzeti Színházban bemutatták, s az eseményről kritika is jelent meg a Regélő Pesti Divatlap június 4-i számában. Ezután 1844. októberéből van egy rövid híradás az Életképekben, amely kiemeli, hogy Erkel Szózata „a’ szöveg helyes felfogására ’s a’ zene erélyére ’s szépségére nézve alig hagy valami kívánni valót hátra”, s újra megszületik a javaslat: „mielőbb elfogadtassák népdallamul”. Ez a pár adat azért fontos, mert a mű keletkezésének, bemutatójának idejét hitelesíti. Sokáig ugyanis az volt a feltevés, hogy Erkel csak 1847-ben komponálta ezt a művét. Ennek magyarázata, hogy a máig ismert, egyetlen kézirat dátuma: 1847. április 6. Nyomtatásban is ekkortájt jelent meg a Pesti Albumban, díszes borítólappal. Bármennyire is furcsa, a maga korában nagy tekintélyű zeneszerző ezzel a művével nem aratott sikert, nem lett „népdallammá”, sem „a hazát keresztülriadó nemzeti dallá”. Egressy Szózata viszont, minden kritikai megjegyzés ellenére, hihetetlen gyorsan terjedt, népszerűsége példátlan volt, „minden magyar szívét meg- kapá, minden magyar kebelben visszhangra talált”, — állapította meg a Pesti Hírlap. Erkel megzenésítéséről viszont semmi hír. Kiesett az emberek emlékezetéből. Legközelebb csak 1904-ben vesznek róla tudomást, amikor az említett kézirat megkerült és nagy feltűnést keltett. A Pesti Napló dec. 25-i száma hosszabb cikkben taglalja a Szózat sorsát, melyben nyilatkozik a zeneszerző egyik fia, Erkel Lajos is: „Édesapám tényleg 1847-ben írta ezt a munkát, a pályázaton nem vett részt! A kézirat hosszú ideig nem volt a család birtokában, valaki ellopta. Egész különös úton került vissza hozzánk.” Az említett dátumot nyilván a kézirat keltezése sugallta. A korábbi bemutatóról mór a család tagjai sem tudtak. 1910-ben — Erkel születésének 100. évfordulóján — megjelent egy díszes kiállítású Emlékkönyv, amely közli az 1847-es nyomtatott kiadás hasonmását. A mű terjedéséhez ez sem járult hoj Zenetörténészek egy-egy c erejéig foglalkoztak vele, a zenei élet erre nem r gált. Talán most, egy új; jubileum kapcsán, sikerül a homályt eloszlatni, s a rr tatlanul mellőzött komp< ciót életre kelteni. Ugye Bárdos Lajos Kossuth-d: zeneszerző az eredetileg e szólamú, zongorakísérc dallamból kórusművet ké tett — megtartva az erei harmóniákat — s ez har rosan nyomtatásban is r fog jelenni. így van rá mény, hogy gazdagítani f ja énekkaraink dalkinc Méltóbban alig ünnepeli nénk nagy zeneszerzőnk s letésének 175. évforduló Hiszen Erkel nélkül an idején, hazánk zenei éli ben szinte semmi sem tört hetett. A dalosmozgalom sokat köszönhet neki. An tán megérdemelt köztiszt kifejezése volt, amikor „ vés buzgó fáradozásáért összes hazai dalegyletek c kös főkarmesterévé meg lasztatott” ... S mindez ' tént Debrecenben, 1868. tóber 26-án. Nem tud. tervezés, a véletlen he így, hogy a Debrecen megrendezésre kerülő Észak-alföldi Kórustalálk Részlet a műből. eppen erre a napra es: Ezt is csak azért érdéi megemlíteni, mert a talál zó közel 700 tagú összké ban fog először felesendő mintegy „ősbemutatóké Erkel—Bárdos—Vörösmai Szózat. Az első lépés 1! ben megtörtént. Az elfe tett mű életre keltése — tűnik — sikerült. Élet tartása, a jövő dalosai feladata! Szép, egyenes ia kellett hozzá... A FEJFA* „Favágáskor ha találtak egy szép egyenes, vastag f; akkor azt félretették. Azt mondták, jó lesz fejfának, őri gették. Szép, egyenes fa kellett hozzá, ami nem volt go esős. Ebbe lehetett szépen írni. Arra törekedtek, hogy n nél vastagabb legyen. Az volt a rangos. A gyermekekn vékonyabbat csináltak. A fejfának valót a színben őrizgi ték a többi fával együtt. Volt úgy, hogy több fejfának ve is volt az udvaron.”... A fejfát a sírásással párhuzamosan, a temetés reggelén kezdik készíteni. Minden faluban van egy-két, de van úgy, hogy még több, a famunkához értő ember, aki meg tudja csinálni a fejfát. A fejfacsinálót erre a családból rendszerint egy férfi szokta megkérni. A felkérés elfogadása becsületbeli dolog, ezt nem szokták visszautasítani. A fejfa megcsiná- lásáért nem jár fizetség ... A fejfacsináló szerszámaival együtt érkezik a halottas házhoz. Szerszámai: az ács- bárd, a gyalu és a betűvágó. Legfontosabbnak tartják a betűvágót, hiszen a többi szerszám általában minden rendes falusi gazdaságban megvolt, de fejfacsináló csak az lehetett, akinek betűvágója is volt... A munkát a mester pálin- kázással kezdi. Először megkínálják, utána pedig odateszik mellé a pálinkásüveget a pohárral együtt, hogy akkor igyon, amikor neki jólesik. A faragás megkezdése előtt a rendelkezésére bocsátott farönköt megméri, legtöbbször csak úgy ..szem- re-fűre" és az egészet három részre osztja. Az alsó, a vastagabb része a lába, a középső része a törzse, a felső része a feje... A tarpai fejfa Széles, lapos fejfát csinálnak Tarpán, ahol a fejrész egészen lekerekített. Különlegesen vastagok a lónyai fejfák, ahol a fej a homlokrész- szel együtt egészen előreugró, a homlokrész szögletes. Feltűnően vastagok és alacsonyak a vámosatyai fejfák. Egészen magas, karcsú fejfák a szamosszegiek, ahol fejrész, a kapubálványokhoz hasonlóan alakul, feje, nyaka és válla is van. „Arra kell törekedni — mondja Bo- dó Imre, szamosszegi fejfacsináló —, hogy a fejrész szépen le legyen kerekítve, egészen a nyakáig.” A fejfának csak a felső kétharmadát kell megfaragni, ami kilátszik a földből. Az a azt fölösleges, mert az ú a földben marad. Elősző] két oldalát nagyolja 1« bárddal, majd a hátát, utoljára csinálja a fejfa jét, a fejét és a tetejét. A kor a nagyolás megvan, vetkezik a finomítás, a f lulás. Ha a forma kéj van, következik a fejfa zselése ... •Részletek Felhősné Csiszár Sarolta: Az emberi lét utolsó fordulója a beregi Tisza- háton című doktori értekezéséből. Halottas szoba a Bereg Múzeumban (E. E. felvétele) „Azért kellett megéget: fát, mert nyersen nem hét a betűt kiverni. így ha meleg a fa, betűvág ki lehet vágni.” A mai racionális magy zat a fejfa égetésére vo kozóan, hogy az égetés, égés tartósítja a fát. E: magyarázat értelmét vi azzal, hogy a fának éj: azt a részét, amely leg ban ki volt téve a ko: dásnak, ami a földbe ki nem füstölik meg. Ez a tölés csak a földből kim dó részre vonatkozik. A fa kétségtelenül emberá zolás, az ember séma* megformálása. Erre uta a fejfa részeinek az ein zései. A vámosatyai Ki böcz Lajos a következő farészeket sorolta fel: „ szőr van a lába, ami t megy a földbe, utána ve feje meg homloka és hasi. Ide kerül az írás.” sonló részeit sorakoztatja KM HÉTVÉGI melléklet
