Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-25 / 251. szám
1985. október 25. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK — Miféle érdemek? T örtént egyik nagyközségünkben, hogy a tanács két vezetője komoly személyi ellentétbe keveredett. Nem közügyben, magántermészetű volt a konfliktus. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a felek körül csoportok is kialakultak. Mindez természetesen nem hatott jól a közügyekre, a vita, amely elmérgesedett, immáron a munkát gátolta. A két vitázó ügyét rendezni kellett. Felajánlották nekik: változtassanak munkahelyet. Így aztán máshová kerülnek, leesik a teher a tanácsról, lecsillapodnak a szenvedélyek. Egyikük levonta a megfelelő következtetést, felmentését kérte, elvállalta a neki ajánlott munkahelyet. A másik megkötötte magát, s nem volt hajlandó megválni tisztétől. Más megoldás nem maradt: a testület döntött, neki is menni kellett. Ami a dologban fontos: a testület döntött. Más szóval: nem bonyolódtak fölös vitákba, egyértelműen eldöntötték, hogy a köz érdeke magaHírlik, hogy egyik intézetünk vezetője természetvédelmi környezetből kivágott fát dolgoztatott fel az intézet műhelyében — saját célra — könyvespolcnak. Miután a részvevők úgyis letagadnának mindent, s a polccá vált fa se árulja el, honnan származik — fogadjuk el a történet felét igaznak. A másik fele legyen az a bizonyos hírtöbblet, amit a képzelet költ a valósághoz. Már a történet fele is elég ahhoz, hogy az ember elgondolkodjék. Nem a tett fölött, hanem a szemléleten, ami mögötte meglapul. A tulajdonok fogalmának keveredésére gondolok, mennyire fel tud borulni itt-ott az erkölcsi rend, milyen mértékben szűnik meg az etikus különbségtétel miénk és enyém között, az utóbbi javára. A kiinduló példa — lehet — extrém. De sajnos különböző változata annyiszor visszaköszön a leghétköznapibb esetekben is, hogy újra és Újra szóvá kell tenni. Sose felejtem el azt a látványt, ami a parkerdőben fogadott. Egy tehertaxira a kiskerttulajdonos rakatta fel sabbrendű, mint egy ember érdeke. A döntésnek ugyanis az a következménye is lett, hogy .míg először ajánlottak neki is munkát, a döntést követően „szabadlistára” került, most tölti felmondási idejét. Volt, aki a döntés humánus voltát vitatta, a józan érvek azonban erősebbek voltak. Mert ugyan ki tagadhatja: a tanácsi munka szolgálat jellege nem tűr egyéni érdekháborút. Ezrek bőrére nem lehet jószívűs- ködni. A tanács iránti bizalom rendül meg az állampolgárban, ha azt látja, hogy bizonyos posztok érinthetetlenek, alkalmatlanság esetén sem. Választási rendszerünk alternatív javaslatait éppen ezért a jövőben még alaposabban vizsgálnia kell előterjesztőnek és választópolgárnak. A hivatalt vállalók iránti követelmény nagy. A döntésre hivatott politikus — községpolitikus is — értékét nem egykori érdeme, hanem megszerzett" tekintélye biztosíthatja. Bürget Lajos az erdőből felásatott, por- hanyós földet. Sokak szeme láttára, zavartalanul, fényes nappal. De szólhatnék arról a szomszéd megyebeli állatorvosról, aki hozzánk exportálta háziszemetét. (Igaz, nem volt óvatos, boríték is volt közte, megtalálták, megbüntették). Arról is lehetne beszélni, hogy egyes hétvégi házaknál útszegélyjelző, ódon kandelláber, keramit- kocka található. Sokan keresik azt a szép kovácsoltvas ablakrácsot, ami hajdan a Dózsa György út elején, egy földszintes házon díszelgett. A gondosan nevelt faiskolai fenyőről sem biztos, hogy oda szánták, ahová elvitték őket. Az esetek többségében aligha lenne megfelelő paragrafus, amely szigorú ítéletre serkentene. Sajnos, emellé társul egy megbo-. csátó közhangulat is: „ügyes ember, csak menti azt, ami úgyis tönkremegy”. Ennyivel elintézhe- tőek lennének ezek az ügyek? Ha az ingatag etika közönnyel találkozik, mi lesz a végeredmény? Mielőtt hatóságért kiáltanánk, tegyünk, akik látjuk a szerzők machinációit. Jobb kontroll, mint a köz ítélete aligha képzelhető el. (bürget) A magyar Acélárugyár tiszaszaikai gyáregységének készít ezerhatszáz garnitúra hűtőházi keretet, a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet lakatosüzeme. Bohács András gyártás közben ellenőrzi a kereteket. (C iszár Csaba felvétele) Gyertyagyárban Síkot Jánosné mécsest készít. Kézzel öntik a minimécseseket. becsi harisnyakészitök Gyár az ország peremén A látogató újságíró érkezésekor itt az ország peremén éppencsak felpillantanak a varrógépek mögül az asszonyok, aztán máris dolgoznak tovább a berregő, kattogó masinákon. Nincs idő a nézelődésre, kíváncsiskodásra — kezdődik megint az év végi hajrá. Most már nyereséges A tiszabecsi Üj Élet Tsz és a Budapesti Harisnyagyár kooperációjában 1981. augusztusában létrehozott varrodában vagyunk, ahol Kánya Gyuláné üzemvezető összegzi az elmúlt évek és az idei esztendő tapasztalatait. — Nehéz volt a betanulás, a mezőgazdasági és házi munkákból való átállás az ipari termelésre. A korszerűtlen gépek, az akadozó anyagellátás is sok problémát okozott, így az első két évet veszteséggel zártuk. Nyolcvanhárom óta viszont folyamatosan nyereséges az üzem, most is 250 ezer forint körüli tiszta nyereségre számítunk ... — Holott, mint hallottam változatlanul korszerűtlenek a gépek, s most sem egyenletes az alapanyagszállítás. — Az utóbbi azért sokat javult. De a szövetkezet vezetői még ezzel sem elégedtek meg, a közelmúltban tárgyaltak a harisnyagyár illetékeseivel, s ígéretet kaptunk a folyamatos ellátásra. Addig is, szeptembertől új ösztönző bérezési rendszert vezettünk be, az anyagellátás miatti, személyenként 15—16 kiesett munkanap „behozására”. A kiesés, sajnos, általában január—március között jelentkezett, mert nem számítjuk kiesésnek azt az öt hetet, amit a megállapodás értelmében a mezőgazdasági csúcsmunkák különböző időszakaiban töltünk el. — Az induló évnek egyébként éppen duplája, kétmillió négyszázezer forint a jelenlegi árbevételi tervük, amit a gyermek- és női harisnyák szabása, varrása, javítása hoz. Sikerül-e teljesíteni? Csak egy műszakban... — Igen. Átlagosan naponta háromezer darab harisnyát, illetve harisnyanadrágot készítettünk. A mostani T ulajdonképen bálványfa. Ailanthiís altissi- ma. Már a nevét sem ismerjük rendesen. Tévesen tudjuk ecetfának. Talán mert kicsit hasonlít a büszke és a napfényt kedvelő nemes rokonához. Távol áll tőle a hiúság. A türelem és az alázat megtestesítője. Mintha küldetése lenne. Mintha tudatosan választaná a sivár és kopott helyeket, díszítve a fényes paloták és a főutcák forgatagából kiszorult emberek szerényebb házatáját. Hűvös és sötét bérházak udvarán, omladozó házak tő- szomszédságában álldogál szerényen. A mellette elhaladó csak később eszmél levelének üde zöldjére, pompázó egyszerűségére. Mert különhajrában természetesen ennél jóval többet, s úgy tudjuk, a többlettermelés költségeiből a harisnyagyár is részt vállal. Nagyobb gondunk az, hogy ezeken az elhasználódott gépeken csak egy műszakban tudunk dolgozni. A varroda most ötven nőt foglalkoztat. S bár a kereset átlagosan csak havi 2500 forint, biztos jövedelem- forrás ez az asszonyoknak, akik a környéken meghonosodott háztáji szarvasmarhatartás munkáiból is oroszlán- részt vállalnak. Nem csoda, hogy a jelenlegi ötvenes létszámhoz képest Uszka, Magosliget és Tiszabecs környékéről kétszer ennyi lenne a jelentkező... K. K. Ecetfa legesen szép fa. A szegények pálmafája. A szubtrópusokról származik a nap, s fény a tenger örök hazájából, a Maluku szigetvilágról. Ott úgy nevezik „ailante”, az ég fája. Mikor és hogyan került ide a fagyoktól sem kímélt hazánkba és annak is a hátsó udvarába? Titok? Az én ecetfám például egy szellőzőaknában fogant. Egy közintézményben a szellőzőakna aljában, egy kőpárkányon megkapaszkodva. Hogy került ide, rejtély. Csene- vész koronájától, a háztető elérhetetlen messze húzódik, (---------------------------------Nem elég Ami az embernek a kenyér, az a növényeknek a nitrogén, a foszfor és a kálium. Alapvető, lét- fontosságú tápanyagok ezek, s ha nem kapják meg, vagy kevesebbet a szükségesnél, csak sínylődnek. Márpedig Sza- bolcs-Szatmár megyében nem dúskálnak a növények a műtrágyában, ugyancsak kevesebb kerül a talajba a kívánatosnál. Az esztendő kilenc hónapjában majd hét százalékkal csökkent a mű- - trágyaforgalom az elmúlt évihez viszonyítva. Ennek ezer és egy oka lehet, közte az, hogy tavasszal nem tudtak a belvíz miatt műtrágyázni a gazdaságok. S a legfőbb ok, nem jutott elegendő pénz a vásárlásra. Ár- és belvíz, jégverés és terméskiesés csökkentette a mezőgazdasági nagyüzemek bevételét. Ezt viszont nem egyenlíti ki a szaktárca részéről biztosított központi segítség. Nem megnyugtató a helyzet. Hiába végeznek talajvizsgálatot a nagyüzemekben, ha olyan mértékben nem biztosítják a tápanyagot, ahogy a letermett mennyiség azt indokolja. Több évre visszamenően kimutatható, legalább tízszázalékos az elmaradás a műtrágya-felhasználásból, — amely jelenleg is hiányzik a talajból. Ez egyben figyelmeztető is lehet, hiszen a mezőgazdaság előtt nagy feladatok állnak, s csak jól felkészülve, a módját megadva lehet igazán eredményt elérni. S az a tízezer tonna, hatóanyagban mért műtrágya — amelyet az idén már lemondtak a gazdaságok —- ha nem kerül az ősszel és taváSSZ?! a talajba, akkor komoly következményekkel kell számolni. Mert az ilyen áltakarékosság bizony terméskieséssel jár, s köny- nyen, gyorsan megbosz- szulja magát. A szükséges műtrágyát pedig istállótrágyával nem lehet pótolni. Arról nem beszélve, hogy most az Agro- ker és Agrotek vállalatok kedvezményes betárolást kínálnak. Nehéz lenne kiemelni gazdaságokat, hol jobb és hol rosszabb a helyzet. Mindenesetre a termés- eredményekből következtetni lehet erre. A Tisza mentén jó átlagot értek el a növénytermesztők. Ennek ellenpéldája a Bereg és Szatmár, ahol közel sem jártak a tiszaiak terméséhez, és kevesebb műtrágyát is vásároltak. Ez egyben azt is jelzi, a nagyobb termés esetén több jut a tápanyag-visszapótlásra. Ügy látszik, csak elkezdeni nehéz, a folytatás már köny- nyebb. Sípos Béla s termékeny föld még a ház udvarán sem található. Szél, vagy madár pottyantotta ide a magot? Hogyan tudott gyökeret ereszteni a téglák között? Megválaszolatlan kérdések. Gondolom más is eltűnődik hányatott sorsán, aki kitekint a mosdó ablakán. Mert egyedül csak innen látható. Alatta törmelékek, kidobott összetört üvegcserepek, szemét tömkelegé, körülötte malter, s fölötte reménytelen messzeségben tenyérnyi ég. A nap is másfelé jár, fénye még véletlenül sem téved a huzatos aknába. Ágai közt csak a csönd dalol. Dacosan mégis itt áll. Díszítve a sivár, kietlen világot. Bodnár István Hazánkban egyedül a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori üzemében készítenek nagy mennyiség- Egy kilogrammos csomaben fehér gyertyát. A közelgő halottak napjára 900 tonna golásban kerül az üzletekkegyeleti gyertyát hoznak forgalomba. (Elek Emil felvételei) be a gyertya.
