Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-25 / 251. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. október 25. Kommentár Marokkó váratlan ajánlata II. Hasszán marokkói király immár több mint két- évtizedes uralkodása során sokszor került a nemzetközi reflektorfénybe, váratlan politikai döntéseivel. Legutóbbi lépése azonban minden korábbit felülmúlt, váratlanul érte a világot. A király ugyanis üzenetet intézett az ENSZ-hez — ezt miniszter- elnöke olvasta fel a közgyűlésen — s ebben közölte, hogy országa egyoldalú tűzszünetet hirdetett ki Nyugat- Szaharában, sőt hajlandó — semleges megfigyelők ellenőrzése mellett — népszavazásra bocsátani a terület hovatartozásának eldöntését. Nyolc éve folyik már a háború Marokkó és a Nyugat- Szahara függetlenségéért küzdő szervezet, a Polisario Front között, de a rabati vezetés eddig a legcsekélyebb engedékenységet sem muta tott. Ilyesmit nem is vártak tőle, hiszen közismert, hogy Hasszán király szilárdan hiszi: Nyugat-Szahara történelmi okokból Marokkó egy része. Nem vitás, hogy valaha, még a gyamatosítások előtt a marokkói birodalom nagysága jóval meghaladta az ország mai területét, ám ma már nem lehet a középkori birodalmakra hivatkozni. Nyugat-Szaharát a spanyolok gyarmatosították. A XIV. század végétől kezdve lanyhult az érdeklődés a földrész iránt, hiszen a túlnyomóan sivatagi területnek nem volt sok haszna. Mikor azonban a múlt században jelentős foszfátmezőket találtak itt, rögtön fontos lett Nyugat- Szahara homokja. A spanyolok csak 1975-ben vonultak ki innen, miután megegyeztek a szomszédos Marokkóval és Mauritániával, hogy csináljanak a sivataggal, amit akarnak. A két ország megosztozott a területen, s ezáltal hosszú évekre szóló vihart kavartak Afrika észak-nyugati csücskében. A terület nomád őslakóira támaszkodó felszabadítási mozgalom, a Polisario, amely már a spanyolok ellen is harcolt, folytatta a küzdelmet a szomszédos hódítók ellen is. Mauritánia nem sokáig bírta: 1979-ben inkább békét kötött a Polisarióval, s kivonta katonáit. Azóta Marokkó és a felszabadítási front háborúzik a sivatagért, illetve a homok egyetlen nagy kincséért, a világ legnagyobb foszfátbányájáért. II. Hasszán csapatainak tevékenységét nem sok siker kíséri: csak az észak-nyugati háromszöget — a bukrai foszfátbányával — tudják uralni, az ország javarésze a Polisarioé. Ezen az alapon kiáltották ki a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, amelyet Afrika országainak egy része elismer, más része nem. Ezt az állapotot általában tartósnak jósolták a megfigyelők. Most azonban a marokkói király váratlanul megegyezési készséget mutat. Csakhogy a Polisario az ajánlatot kapásból visszautasította. Hogy miért, az még válaszra vár. Nyugat-Szahara sorsa továbbra sem látszik megnyugtatónak. Avar Károly 1986: nemzetközi békeév Ünnepi ülés az ENSZ-ben Az ülésen felszólaló szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze bevezetőben felolvasta azt az üzenetet, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára küldött a világszervezet főtitkárának és az ENSZ fennállása 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülés valamennyi résztvevőjének. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete annak köszönheti megszületését, hogy a szabadságszerető népek győzelmet arattak a fasizmus és a militarizmus felett — hangoztatja az üzenet. — Teljességgel ésszerű tehát, hogy az ENSZ alapokmányának kezdő sorai kifejezésre juttatják az Egyesült Nemzeteknek azt az elhatározását, hogy az elkövetkező nemzedékeket megszabadítják a háború borzalmaitól, türelmet tanúsítanak egymás iránt, és békében, jó szomszédokként kívánnak együtt élni. Az Egyesült Nemzetek alapokmánya, amely 1945. október 24-én lépett hatályba — azon napon, amit azóta a szervezet születésnapjának tekintünk —, kiállta az idők próbáját. A világ- szervezet jelentős tényező lett a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az elmúlt negyven év során az emberiségnek sikerült elkerülnie az újabb világháborút, s az Egyesült Nemzetek hozzájárult ehhez. Ma azonban minden korábbinál sürgetőbb feladat, hogy nyíltan és határozottan kinyilvánítsuk: az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt fő feladat még nem valósult meg: még nem értük el a tartós és szilárd békét. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetek és az emberek közös erőfeszítésére azért, hogy megmentsük az emberiséget a nukleáris katasztrófa fenyegetésétől. A gyakorlatban ez mindenekelőtt azt követeli meg, hogy vessünk véget a fegyverkezési versenynek a földön, és akadályozzuk meg azt a világűrben. Űj erőfeszítésekre van szükség annak érdekében is, hogy felszámoljuk a feszültség regionális melegágyait, és megszüntessük a gyarmati rendszer maradványainak minden megnyilvánulását. A Szovjetunió, amely az Egyesült Nemzetek egyik alapító tagja és állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, az eddigiekhez hasonlóan továbbra is minden módon hozzájárul a világszervezet sikeréhez, ahhoz, hogy teljesíthesse hatalmas feladatát, az alapokmány szigorú tiszteletben tartásának alapján” — hangzik Mihail Gorbacsov üzenete. A szovjet külügyminiszter ezután méltatta az ENSZ négy évtizedes múltját, majd megállapította: változatlanul a népek és a világszervezet előtt áll még a legfontosabb feladat, a garantált béke megteremtése. Az emberiség vállára nehezedő legsúlyosabb teher a fegyverkezési verseny, amely elkerülhetetlenül közelebb visz a katasztrófa pereméhez. „Kötelességünk, hogy megállítsuk, majd visszafordítsuk ezt a versenyt, megakadályozzuk, hogy az kiterjedjen a világűrre is” — húzta alá nagy nyomatékkai Eduard Sevardnadze. Rámutatott: a Szovjetunió a „csillagok háborúja” elgondolásával a csillagok békéje tervet szegezi szembe, tartós békét akar a földön. Reagan elnök sajátos hangvételű beszédet mondott az ünnepi ülésen. Azt mondotta ugyan, hogy „új kezdetet akar a szovjet—amerikai kapcsolatokban, amikor novemberben Genfben találkozik Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával, — de beszéde nagy részét a Szovjetunió politikája és különösen más országoknak nyújAz ENSZ napján, október 24-én megtartott ünnepi megemlékezéssel fejeződtek be csütörtökön New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek. A közgyűlés délutáni ülésén — amely közép-európai idő szerint este kezdődött meg — Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és Jaime de Pinies, a közgyűlés ülésszakának elnöke mondott beszédet. A közgyűlés ünnepélyes nyilatkozatot fogadott el és nemzetközi békeévnek nyilvánította 1986-ot. Csütörtökön szólalt fel az ENSZ 40. közgyűlésén Reagan amerikai elnök. A képen: Sevardnadze szovjet külügyminiszter (balra) és Trojanovszkij ENSZ nagykövet hallgatja az amerikai vezető beszédét. (Kelet-Magyarország telefotó) tott segítsége elleni támadásoknak szentelte. Reagan csak röviden foglalkozott a Szovjetunió új leszerelési javaslataival. „Ügy vélem, vannak a javaslatban olyan magvak, amelyeket fel lehet nevelni, s az elkövetkező hetekben arra kel törekednünk hogy létrehozzuk az igazi alku folyamatát” — mondotta, s kijelentette: üdvözli a szovjet vezetésnek a ballisztikus rakéták számának nagy arányú csökkentése iránt tanúsított érdeklődését. de azt hangoztatta: „mindaddig, amíg az ilyen fegyvereket nem tüntetik el a föld színéről, az Egyesült Államok keresi a módot arra, hogy kísérletekkel és próbákkal szabaduljon meg a nukleáris fenyegetés terrorjától”, vagyis folytatni kívánja az űrfegyverkezési program megvalósítását, beleértve az ilyen fegyverek gyakorlati kipróbálását. Azt állította, hogy ez nem fenyeget senkit sem, s a Szovjetunió is foglalkozik űrvédelmi rendszer kifejlesztésével. Európáról szólva arról beszélt, hogy „semmi sem indokolja az európai kontinens folytatódó és állandó megosztását”, s .,a megosztás és a bizalmatlanság falait el kell tüntetni”. Közölte, hogy a genfi találkozó előtt még foglalkozni kíván egy beszédében ezzel a kérdéssel. A beszéd nagy részében az amerikai elnök az általa „regionális konfliktusoknak” minősített problémákkal foglalkozott, de nem olyan kérdéseket sorolt ebbe, mint például a közel-keleti válság, hanem Afganisztán, Kambodzsa, Etiópia, Angola és Nicaragua helyzetét nevezte meg olyan „regionális problémáknak”, amelyeket meg akar oldani a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon. New Yorkban magyar idő szerint az esti órákban kezdődött meg Ronald Reagan amerikai elnök újabb találkozója Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. A VSZ-tagállamok nyilatkozata alán Nyugati visszhangok Az Egyesült Államok nagyobb rádió- és televíziós hálózatai szerdán több híradásban is foglalkoztak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatával. A televíziók képes tudósításban számoltak be a nyilatkozat aláírásáról. A rövid jelentések elsősorban azt emelték ki, hogy a Varsói Szerződés javaslatot tett mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverek nagyarányú csökkentésére, javasolta, hogy az 1986 elején meglévő szinten fagyasszák be a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erőit. A jelentések szerint a tanácskozás egyhangúlag támogatta a Szovjetunió korábban megtett javaslatait. A Fehér Ház szóvivője napközben New Yorkban megtartott sajtóértekezletein egyelőre nem foglalt állásta szófiai javaslatokkal kapcsolatban. A Varsói Szerződés béke- offenzívája, rendkívül széles körű leszerelési javaslatok, a „keleti tömb” összefogásának demonstrálása — ezek a csütörtöki japán lapok vezérmotívumai a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének üléséről szóló beszámolókban. Az újságok kivétel nélkül nagy teret szenteltek a szófiai tanácskozásnak, ismertették a politikai nyilatkozat tartalmát, és rögtön kommentálták is azt. Az egyik legtekintélye(Folytatás az 1. oldalról) ben felpezsdítette a hatáskörök decentralizálása, a jogkörök kiszélesítése. Rámutatott a beszámoló arra is, hogy az irányítás új formáját, a vállalati tanácsok kialakításának szükségességét nem volt egyszerű elfogadtatni, s még ma is előfordul, hogy megkérdőjelezik létjogosultságukat. Az élelmiszer- ipari vállalatok közül az idén öt tért illetve tér át az új irányítási formára, s az élőkészítésiben mindenütt élenjáró szerepet vállaltak a szakszervezeti tisztségviselők. Elhangzott, hogy az élelmiszeripari vállalatoknál az elmúlt öt éviben a szakszervezettel. együttesen alakították ki a beruházási, fejlesztési programokat. Ennek kapcsán rámutattak arra, hogy bár az anyagi erőforrások csökkentek, az utóbbi fél évtizedben több fontos lépés történt: új kenyérgyár épült Nyíregyházán, keksz és diabetikus részleget hozott létre a mátészalkai sütőipar, a Nyíregyházi Konzervgyár aszeptikus gyártási technológiával, fémdobozgyártással és számítógépes adatfeldolgozással, terme lésirányítással bővítette tevékenységét, tart a húsipari rekonstrukció. A dolgozók bérét, keresetét megyeszerte eltérő módon, arányban tudták növelni a vállalatok, de mint a tájékoztató megállapította, megyénkben az élelmiszer- iparban foglalkoztatottak átlagkeresete 1980-tól 37 százalékkal nőtt, megelőzve a többi iparágat, meghaladva az országos (28 és fél százalékos) szintet. Ugyanakkor ezzel sem sikerült még pótolni az évtizedes elmaradást. Az aktívaülés résztvevőit tájékoztatták arról, hogy Marik Sándomét a közelmúltban az SZMT titkárának választották. Az ÉDOSZ megyei titkára Szabó Anna lett. A tanácskozáson öten vették át a „Szakszervezeti Munkáért” oklevelet és kilencen részesültek elismerésben a SZOT „Űj törekvések és módszerek a szakszervezeti munkában” című pályázatára nevezett tanulmányukért. sebb polgári újság, az Aszald Simbun például hangsúlyozta: „A nyilatkozatból egyértelműen kitűnt, hogy a Varsói Szerződés tagállamai nagy elvárásokat táplálnak a szovjet—amerikai és általánosságban a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítása iránt. Amit a Szovjetunió és a többi szocialista ország akar, az nem más, mint a hetvenes évek enyhüléséhez való visszatérés.” Több lap azt a véleményt fogalmazta meg, hogy „a keleti fél ezzel befejezte a felkészülést a közelgő szovjet— amerikai csúcstalálkozóra”. A francia sajtó csütörtökön részletes beszámolókban ismertette a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai nyilatkozatát, de egyelőre kevés kommentáló megjegyzést fűzött hozzá. A független baloldali Liberation így írt: „A fegyveres erők létszámának és fegyverzetük korszerűsítésének befagyasztása nehezen elfogadható az Atlanti Szövetség országai számára. Egyébként viszont ugyanez a befagyasztás a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon Bécsben és a bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi értekezleten tett utóbbi szovjet kezdeményezésekkel együtt nézve igazi alkalmat nyújt komoly tárgyalások megkezdésére a hagyományos fegyverek témakörében. Ez pedig elsődleges célja az Egyesült Államok fő szövetségeseinek, különösen az NSZK-nak. Mihail Gorbacsov nehéz választás elé állította Ronald Reagant. Ha az amerikai elnök elutasítja az ajánlatot, a NATO-ban máris komoly nézeteltérések mélyítését kockáztatja. Ha elfogadja akkor egy olyan tárgyalási folyamat foglya lehet, ami felett nincs teljes ellenőrzése, s ami végül kérdésessé teheti az amerikai csapatok jelenlétét az óvilágban. A New York-i nyugati minicsúcsnak lesz min rágódnia.” A jobboldali Le Figaro azt fejtegeti, hogy a szófiai javaslatok arra irányulnak, hogy „fenntartsák a nyomást a genfi csúcs előtt”. A fegyveres erők létszámának befagyasztására tett indítványt „ellenőrizhetetlennek, s mint ilyent, érdektelennek” nevezi a Nyugat számára. A Le Quotidien de Paris szintén elfogadhatatlannak tartja a befagyasztási javaslatot, de nem az ellenőrzés, hanem a Varsói Szerződés hagyományos erőinek létszámfölénye miatt, amelyet a jobboldali lap az ismert adatokkal mit sem törődve több mint kétszeresnek tüntet fel. A csütörtöki spanyol lapok megkülönböztetett figyelemmel és nagy terjedelemben foglalkoznak a Varsói Szerződés tagállamainak békejavaslataival. A legnagyobb napilap, az El Pais, szófiai tudósításán túl, terjedelmes cikkben elemzi a résztvevők álláspontját. Rámutat, hogy a bolgár fővárosban egyben Európa sorsáról és jövőjéről is tanácskoztak. A varsóiak javaslatait figyelmen kívül hagyni hiba lenne — állapítja meg. A lap dicséri a gyors tájékoztatást, az újságírók kérdéseire adott érdemi válaszokat. A Radio Nációnál történelmi jelentőségűnek minősíti azt a javaslatot, hogy januártól a két nagyhatalom ne növelje fegyveres erőinek számát, se belföldön, se országhatáron túl. A Radio Continental úgy vélekedett, hogy sokkal többről van szó, mint propagandafogásról. Most már az USA-n a sor, hogy milyen lépéseket tesz. Aranycséngő vásár november 1-től december I6-Í9 A NYÍR-DOMUS ÁRUHÁZBAN Minden 20 000,— Ft feletti vásárlás után ^ iiáiík sorsjegyet adunk. Sorsolás: — december 17-én a Nyír-Domusban, — december 20-án a budapesti Domusban Wk J|HB (XIII. kér. Robert K. krt. 67.) Főnyeremény: 2 személyes New York—Washington utazás. II. díj: 1 db ORION VIDEO-képmagnó III. díj: 1 db ORION HI-FI torony __ és még további meglepetések. MOST KÉTSZER IS NYERHET! PRÓBÁLJA MEG ... LEGYEN SZERENCSÉJE! (1803)
