Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

1985. október 23. Kelet-Magyarország 3 Szerkesztőségi kerekasztal-heszélgetés a munkahelyi művelődésről Idősek, alacsony nyugdíjjal Segítség rászorulóknak A képen: Péter László, Hirs István, Tóthné Munkácsi Júlia, Németh Mihály és Baraksó Erzsébet. Kerekasztal-beszélgetést rendeztünk szerkesztő­ségünkben a munkahelyi művelődésről a most zaj­ló munkásművelődési he­tek alkalmából. Meghí­vottak: Péter László, TI- TASZ, Hirs István HA- FE, Tóthné Munkácsi Jú­lia Konzervgyár, Németh Mihály Gumigyár. Va­lamennyien több éves üzemi népművelői gya­korlattal rendelkeznek. Szerkesztőségünket Ba­raksó Erzsébet képviselte. Hogyan látják önök nap­jainkban az üzemi nép­művelő szerepét, státu­szát, kik a partnerei, mi a feladata? P. L.: — Nagy gondja az üzemi közművelődés ügyé­nek, hogy szükség lenne gya­koribb találkozókra, tapasz­talatcserékre, mert szakmai­lag egyedül van az üzem­ben. Akár ilyenféle találko­zásokra is, mint ez a be­szélgetés. Egyedül van... H. I.: — A munkahelyi művelődés fogalmát lenne szükséges tisztázni. Politikai munka ez a javából, a mun­kahelyi összpolitikai mun­ka szerves része. Ha ezt az elvet elismerjük, akkor ele­ve rendezett a munkahelyi közművelődési szakember státusza, s akkor ebből kö­vetkezik, ki a partnere egy gyáron belül. N. M.: — Nagyon lénye­ges kiindulópontnak tekin­tem, hogy egyedül van a népművelő, szakmailag egye­dül. Plakátírás, kiállítások szervezése stb. Ezért is lé­nyeges, hogy amit megcsi­náltunk, továbbadjuk-e egy­más között? A jót is és a rosszat is. Bevalljuk-e, ha hibáztunk, hogy más tanul­jon belőle? Nekem személy szerint több üzem népműve­lőjével alakult ki jó kap­csolatom ... A munkásművelődési he­tek közepén mi ennek a rendezvénysorozatnak az üzemi visszhangja? T. M. J.: — Nézzük meg, mi az, ami a munkásokat ér­dekli. Bérfejlesztés, műszak, túlórák, az, hogy bejáró, hogy 11-kor le fog feküdni, de már 4 órakor fel kell kelni, mert jönni kell dol­gozni. Nálunk a dolgozók 80 százaléka bejáró, esetleg családanya is. Beszélhetünk-e egyáltalán arról, hogy lesz-e ideje, módja müükásniűvelő- déssel foglalkozni ? Bármi­lyen rendezvényt fogunk szervezni, mindenkihez kü- lön-külön kell odamenni, gyere, ez téged fog érdekel­ni... Mert magától nem fog eljönni. Ártalmas kampány H. I.: — A munkásműve­lődési hetekre szerintem így, ahogy van, nincs szükség. Bezsúfoltak másfél hónapba egy sereg rendezvényt, jön öt-hat előadó, végigjárja az üzemeket, sokszor semmit­mondó programokkal. Leg­jobban pedig a kampányjel­legét tartom ártalmasnak. N. M.: — Nekem is van­nak ebben a sorozatban fá­jó pontok, például „hozzá­csapták” az úgynevezett munkás filmiiüpokat. El kel- =ne dönteni, hogy amit it-t •munkás filmnapok” cím \ alatt bemutatnak, milyen ka­tegóriába tartoznak? Sze­rintem ezek a filmek a mun­kások művelődését nem tá­mogatják. És emiatt leállí­tották a mi üzemi filmvetí­téseinket ... P. L.: — Szerintem igaz­ságtalanok vagyunk a kollé­gákkal, akik a sorozatot szervezték, pedig egy a cé­lunk. A munkásművelődés­nek és így ennek a sorozat­nak is az lenne a feladata, hogy megpróbálja tisztázni, mi az, amit más nem tud megtenni a munkahelyi mű­velődésért. Azt a kérdést na­pirenden tartani, hogy a mű­veltség fontos! Üzemük művelődési éle­téből mi az, amire büsz­kék, amiről szívesen be­szélnek? P. L.: — Talán a közössé­gek szervezése, amire fel­nőtteknél a munkahely in­kább adott, mint más kör­nyezet. Mi napirendre tű­zünk bármilyen vitatott kér­dést. Vetélkedők voltak, an­kétok, az Irószemmel-t meg­beszéltük. Munkatársaink gyerekeinek szerveztünk programot, odafigyelünk nyugdíjasaink jó közérzeté­re, testi-lelki egészségére ... Nincs recept T. M. J.: — A gyümölcs­üzemből jött hozzám az Esze Tamás brigád azzal, hogy szeretnének egy művész— S afranek a tükörbe nézett és elállt a lé­legzete. Nehezen, de azért kibírta nyögni: — A mindéit.' Pe szép vagyok! Görögös arcéi, ne­mes vonások, boltozatos homlok. csillogó kék sze­mek. Szeretlek. Ember sze­retlek! Sőt, beléd estem, il­letve magamba estem ... A tükör nem hazudott. Safranek olyan volt, ami­lyen. Pontosabban amilyen­nek látta magát. Egyéb­ként a vonásai szögletesek, az orra horgas, haj híján a homloka magas és elefánt­füle beillene légycsapónak. Szóval Safranek el volt telve önmagával. Állt a tü­kör előtt és dúdolt és me­morizált. Gondolatban és kapásból felsorolta a Tisza és Duna mellékfolyóit, az­tán mint matematikus, bi­zonyította, hogy a kilenc is páros. Rájött, nem csak szép, de okos is. Nem tit­kolta, kimondta: — A mindenit, de szép vagyok és milyen okos! Hi­hetetlenül magas az intelli­genciahányadosom. közönség találkozót. Nekem annyi volt a dolgom, hogy meghívtam a művészeket, a többit mind maguknak ren­dezték. Csodálatosan sike­rült ... És nagy élmény volt a 18 éven aluli dolgozók kétnapos továbbképzése — arról: ki a gyárban a mun­katársuk, ki a főnökük, az szb-titkár stb. Kiderült, mi­lyen nagy szükség volt rá. H. I.: — Nemcsak az én érdemem, hanem akik köz­reműködtek — vetélkedő történelmi témában. Két éven át tartott, 36 brigád vett részt. Látom értelmét ennek a szervező munkának, mert a fizikai dolgozók a Révai lexikonban olyan dol­gokat fedeztek fel, ami ne­kik is élmény volt. N. M.: — Az eddigi legna­gyobb élményem: amikor visszajöttem a katonaságtól, egy idős néni azt mondta, de jó, hogy megint itt van, fi­am. Napjainkban, amikor ér­tékek átrendeződnek, egy sereg dolog fontosabbá vált a műveltségnél, a jövőbe nézve mi a népművelő leg­nagyobb gondja? P. L.: — Háztáji, kisegítő gazdaság, nehéz fizikai mun­ka, gyerek, ezeket méltá­nyolni tudom ... Van vi­szont egy egész generáció, amelyik fizikailag nem öreg, van egy réteg, amelyik nem hajlandó művelődni. Egy másik gondolat: az utóbbi 10 évben kikerülő fiatalok akár érettségivel, akár szak­Fél óra múltán a szépség és okosság elindult munká­ba. önbizalma tetőfokán előbb rámosolygott, aztán rákacsintott egy hölgyre. SevlÜli. Ötödik próbálko­zást követően SajranGÍC í,e' látta, nincs minden nőne­A tükör V W9l L ______________Á mű személy megáldva a férfiszépség felismerésének képességével. A hivatalba érve Safra­nek és főnöke a lépcsőház­ban találkozott. Húsz lép­csőfok az emelet, elég idő húsz bölcsesség kikotyogá­sára. — Szép az idő. Halad a munka a földeken. Vetik a búzát... Törik a tengerit... Piros a jonatán ... — Mit mond? — kérdezi a főnök. munkás-bizonyítvánnyal, egyre selejtesebb tudással jönnek. Lehet, hogy a bizo­nyítványból számszerűen ez nem derül ki, de* ez a ta­pasztalat. A jövőre, a gya­korlati munkára receptet az egyetem se ad a népművelő­nek, csak azt mondja meg, mi a feladat, a módszereket az adott üzemben kinek-ki- nek magának kell kimun­kálnia ... Szorító tényezők T. M. J.: — Egyre nehe­zebb lesz a dolgunk, mert egyre nehezebb a gazdasági helyzet, ezáltal a munkások még többet fognak dolgozni és még nagyobb propagan­dát kell csinálni a művelő­dés ügyének. H. I.: — Ha ez a tenden­cia hosszú távon ugyanilyen tempóban fog folytatódni, félő, hogy a magyar kultúra az egyetemes európai kultú­rában elfoglalt presztízsét el fogja veszíteni. N. M.: — A gazdasági szo­rító tényezők megnehezítik a munkánkat, de talán lesz belőle valami kilábalás, ha a munkaerkölcs eléri azt a nívót, amivel már úgy tu­dunk termelni, hogy az el­adhatóvá válik. És ebben ta­lán, ami a munkahely^ kul­túrát illeti, mi is tudunk va­lami pluszt adni. Mi, nép­művelők ... — Mondom. szép az idő! — Szép a nyavalyát! Azonkívül maga egy lehe­tetlen alak. Azt hiszi, nem vettem észre, hogy kacsin­gat a buszon a feleségem­re? Azért mert én hátrább iiiiéül, még nem vagyok vak. Különben iő 2 s°k zagyvaság helyett azt mond­ja meg, mi lesz a leltár­összesítővel? Safranek, ma­ga képtelen összeadni tizen­két tételt... A nap úgy telt el, hogy Safranek délutánig tropá- ra ment. Mancika sápadt- nak találta — merő udva­riasságból. Benő, a legjobb barát méhpempőt ajánlott a ráncosodás és hajhullás ellen. A csoportvezető vi­szont kerek perec kikezdte az intelligenciahányadosát. Pocséknak minősítette a hétvégi zárójelentést. Csoda-e ezek után, hogy este úgy fél hét táján a bérházban, a második eme­let B-ben összetört egy tü­kör. Ripityára. Ahogyan az a helyzet komolyságához illik Seres Ernő ______—_______________> Az időskorúaknak és az alacsony nyugdíjjal rendel­kezőknek az eddiginél na­gyobb szociális támogatást kell kapniuk — röviden ez volt az egyik lényeges meg­állapítása annak a felmérés­nek, amelynek során 75 ezer 813 embert kérdeztek ki szo­ciális helyzetéről, élet- és családi körülményeiről a kö­zelmúltban megyénkben. Az egészségi és fizikai állapot, valamint a jövedelemforrá­sok iránt is érdeklődtek a felmérésben részt vevő vé­dőnők, a tanácsi apparátu­sok dolgozói, a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront ak­tivistái. Most, a VI. ötéves terv vé­géhez közeledve számba ve­szik a megyei tanács szociál­politikai csoportján: mit va­lósítottak meg eddig és mi­lyen feladatok adódnak még az év végéig? — Évente növekvő összeget költöttünk ilyen jellegű ki­adásokra — lapozza a kimu­tatást Mónus Albertné szo­ciálpolitikai csoportvezető. — Igaz, ez részben abból adó­dik, hogy az áremelkedése­ket az állami költségvetés különböző juttatásokkal igye­kezett enyhíteni. Tavaly pél­dául 122 millió forintot köl­töttek megyénkben a helyi tanácsok szociális célokra. Jövőre ez a szám 140 millió­ra emelkedik. Az állam pénzével a leg­különbözőbb formában ko­pogtat a postás a rászorulók­nál. Van, akinek néhányszor a rendkívüli segély megol­dást hoz. Ismét másnak ha­vonta kell rendszeres segély a megélhetéséhez. De ad a tanács a sokgyermekes anyáknak jutalom címen, az elemi kár, a hozzátartozó ha­lála esetén is megnyílik az állam bukszája a rászoruló előtt. S élnek köztünk olyan emberek, akik betegségük vagy koruk miatt már nem képesek önmaguk ellátására, körükben népszerű az öre­gek napközi otthona, vagy legszívesebben a házi szociá­lis gondozást kérik. Végső esetben pedig szociális ott­hon gondoskodik az elesett, családját vesztett emberről. — A szociális támogatás legnagyobb hányadát a se­gélyek jelentik — folytatta Mónusné. — 90 millió forint rendszeres szociális segélyt fizettek ki a tanácsok me­gyénkben 5300 embernek. Rendkívüli segélyben 18 ezer rászorulót részesítenek, ösz- szesen 26 milliót fizetnek ki ilyen címen. A szociális étkeztetés nép­szerűsége növekszik az idős emberek körében. Jelenleg 1400-an hordják az ebédet a vendéglátó, az áfész, az óvo­da vagy a napközi konyhá­járól. Az aprófalvas telepü­léseken sajnos nem tudják megszervezni, mert nincs melegkonyhás intézmény. Ezért a megyei tanács most ösztönzi a helyi tanácsokat, hogy a működési területükön szorgalmazzák a házi kifő­zést. Minden érdekelt megta­lálná benne az anyagi hasz­nát. .. A gondozónők tiszteletdí­jának növelésével az állam is elismeri a házi szociális gondozás intézményének je­lentőségét. S még inkább így érzi ezt a sok házimunka el­végzésére már képtelen idős ember, akit otthonában lát el a gondozónő. Megyénkben a 697 gondozónő — közülük 618 tiszteletdíjas, 79 főfoglal­kozású — 1158 személyt pat­ronál. Az igény ennél jóval nagyobb, s az említett fel­mérés nyomán száz főfoglal­kozású gondozónő munkába állításához kap a megye köz­ponti támogatást. Jelenleg 3571 ember kérne házi szo­ciális gondozást — jogosan. Mennyiségi és minőségi változás következett be az öregek napközi otthonának szervezésében. Megyénkben 85 ilyen intézmény működik, közülük a nyírbátori, pe- nészleki, nagykállói, nagyha­lászi, újfehértói és a most induló zsarolyáni úgyneve­zett hétközi üzemeltetésű: aki akar, a munkanapokon benn is aludhat. A VII. öt­éves tervben évente 6 új öregek napközi otthona kez­di meg működését. Lényegesen csökkent a vá­rakozási idő a szociális ott­honi felvételeknél. A tíz in­tézmény közül a hodászi ta­valy, a tiborszállási százsze­mélyes most népesült be. összesen 1510 helyre vehet­nek fel rászorulót. (t. k.) Belföldi forgalomba kerülő mezőgazdasági pótkocsik­hoz forgózsámolyokat készítenek a nyírteleki AGRO- GÉP-nél. (Jávor László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents