Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
1985. október 22. Kelet-Magyarország 3 A Nyíregyházi Konzervgyár vajai léüzemében naponta — három műszakban — 500 tonna almát préselnek ki, aminek 70 százalékából nyernek almalevet. Képünkön: teherautóval hordják az almát. A nagy teljesítményű présgép irányítópultjánál Nagy Miklós ellenőrzi a technológiai folyamatot. (Császár Csaba felvételei) Nem is csoda, tegyük hozzá, hiszen az almásláda nem komputer. Végül megegyezünk abban, hogy legfontosabb a gyors és minőségi munka, mert abból lehet nyereséget fizetni. Ezzel egyetértenek a jelenlévő, de az átrakókörzetben dolgozó férjek, komák is, akik — mint mondták — gyorsan alusznak, hogy minél több almát szedhessenek. Kincs késés, lazaság No, hátha a messzeföldön híres sertés törzstelepen többet tudnak az ügyről — vettük az irányt a kert után a Ricsikai erdő felé. Eszterhai Imre telepvezető természetesen ismeri és tudja, hiszen a munkahelyi közösség gyűlésén őneki is fel kellett mondani a leckét, mégis inkább Szabó István gondozó véleménye talán az érdekesebb. —Hogyne tudnám? — áll meg a trágyakaparó lapátra támaszkodva. — Tudom, hogy nekem 1300 forint az alapfizetésem, de csak akkor lesz 7200, mint a múlt hónapban, ha minden malacot az ölemben adok tovább. Ha egy megdöglik, az 18 forint, és a malac nem egyesével szokott hullani, ha megy a hasa. Tényleg patikatisztaság van a fiaztatóban, és az öreg nagyon szigorú szemmel nézi, rajta van-e a nájlonlábbeli a jövevényeken. Eszterhai Imre még annyit fűz hozzá, hogy szabott összeggel gazdálkodnak, mintha' teljesen külön cég lenne a sertéstelep. Ha még valakit felvennének, a meglévők béréből kellene levenni. így aztán protekciós hely ez, itt nincs késés, lazaság. Igaz, hogy itt egy tenyészkoca ára húszezren felül van. És mind elkelt már egy évre előre. Szigorúbb kapcsolat A tornyospálcai Rákócziban tehát mélyreható változást nem nagyon hozott az új bérszabályozás, mert minek is változtatni azon, ami nagyon jól bevált és ráadásul a rend saját logikájából szüntelen tovább is fejleszti saját magát. Inkább a tsz és a külvilág kapcsolata szigorodott, arra pedig a szakemberek nagyon figyelnek. Mégis megtudják majd a tagok, hogy Új oZS’ek fújdogál- nak, mert a zárszámadáskor eszerint kapnak majd a bérmegtakarításból és a nyereségből, és az már kizárólag azon múlik, hogy miként fogták meg a munka végét év közben. Esik Sándor — „Rágódtunk nagyon sokat a, dolgon. Kacérkodtunk a magasabb bérfejlesztést megengedő változattal is, meg a kevesebb büntetést hozóival is, végül a hozzáadott érték szerinti bérszabályozást választottuk.” A tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének szavai ezek. Szaxon Ernő még most, a döntés után sok hónappal is úgy latolgatja a lehetőségeket, mintha még változtatni lehetne. Persze tudja ő is, miként minden szövetkezeti vezető, hogy három évre már minden eldőlt. 1 hozzáadott érték titka Biztos ami biztos, a Te- szöv segítségével számítógéppel is „megnézették” mije van a tsz-nek, és mire képes. A komputernek a következőket kellett figyelembe venni: 10,4 aranykorona a földminőség, ennek ellenére a magas jövedelem miatt már korábban kisorolás a ,.kedvezőtlenek’’ közül. Melléküzemág semmi, szépen prosperáló ágazatok, magas színvonalú gazdálkodás igen. És ami a legfontosabb: Tornyospálcán ismeretlen fogalom a veszteséges mérleg. A hozzáadott érték minden egyszázalékos növekedésére 0,4 százalék- ikal emelkedhet a kifizetett munkadíjtömeg. Kicsit bonyolult ez a hozzáadott érték, a lényeg az, hogy a nyereség, a munkabér, gépek épületek amortizációja és a közteher összege adja ki. A Rákócziban 700 ezer forint eredményez egy százalékot. Ha viszont csökkenés áll be, akkor a büntető adó mértéke akár 600 százalékos is lehet. Olyan »-szolid gazdálkodásnál, ahogy Tomyospál- cán már régen szokás, a tervezett 6,4 millió nyereség mellett nyugodtan aludhatnak, mégis visszafogják a bérfejlesztést, legalább az év végéig. Akkor aztán már nyugodt lélekkel fizethetik ki egy összegben. „Csiiilják jól, az a fontos” Legtöbbet az álmától várnak, igaz, hogy most elég messze járnak az átlagosnak tekinthető hat—hétezer tonnás terméstől. A kertekben azután érdeklődtünk az ott dolgozóktól, mit tudnak, mit éreznek a megváltozott bér- szabályozásról, fizetési rendszerből. — Hát a brigádgyűlésen elmondta az elnök elvtárs, miként lesz, de ha megölne se tudnám elismételni — szabadkozik az egyik fa alatt Demeter Jánosné, aki sokadmagával szedi és válogatja az almát. Mint kiderül, már nyugdíjas, dehát van itt kívülálló, gyerek, szomszéd és rokon, és még ki tudja milyen státusú szedő. — Az a fontos, hogy minden negyedik láda a mienk, — mond ja Demetemé, pedig az elnök és a többiek már jócskán belebonyolódtak a bérszabályozás pókhálójába. Ésik Andrásné és hasonló vezetéknévre hallgató népes famíliája is jobbára az előbb említett kétszerkettőszerű igazságot tartja észben, jóllehet ő maga is emlékszik arra a munkahelyi tanácskozásra, ahol az új szabályozást megtárgyalták. — Maguk tudják elnök elvtárs, csinálják jól, az a fontos, nehogy mi rosszul járjunk. Szaxon Ernőn nagyon látszik, hogy szerette volna, ha az asszonyoktól is visszahallja az új szabályozás pontos fnetódusát, de ez nem ment. A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyárában naponta négy- ötszáz darab csapot gyártanak, Ikarus autóbuszokhoz. Szakács Anikó gyártás közben ellenőrzi a méretek pontosságát. UD Megoldás sokszemközt TELE VOLT A TEREM a nyírlugosi falugyűlésen. Persze előzménye van ennek. Folytatódott ott egy már korábban megkezdett vita arról, hogy legyen-e kenyérgyár (pékség) Nyír- lugoson, vagy legyen iga- -za a vállalatnak, a mátészalkai sütőiparnak és számolják fel azt. Ennek a bizonyos vállalatnak az igazgatóját két évvel ezelőtt kifütyülték, amikor azt találta mondani, hogy a nyírlugosi pékség gazdaságtalan, tehát be kell zárni. Az igazgatónak igaza volt egy évvel ezelőtt is, amikor újra elmondta, hogy lehetetlenség fenntartani egy olyan üzemet, ahol két termelőmunkáshoz három alkalmazott tartozik. Józan gazdasági számítás ez, amit a községben élők is elfogadtak volna, ha az érzelmeink fehéren feketével, avagy akár egy számítógéppel is kiszámíthatóak lennének. Egy falu viszont él. Az év 365 napján, vagy akár egy évtized 3650 napján át gyűjti az élményeket. Az élményekkel együtt az indulatokat is. Egy országosan elrontott és azóta re- vidiált településfejlesztési koncepció máig gyűrűző eredménye, hogy az igazán jól sikerült falugyűléseinken megfogalmazód" tak gazdasági számítások éppen úgy, mint az indulatok. GONDOLJUK VÉGIG, hogy seregnyi kis vagy közepes településünk élte meg a pusztulás élményét. Egyrészt úgy, hogy ott kevesebb volt a fejlesztés lehetősége, mint a szomszédban, a még kisebb települések úgy is, hogy felszámolták a tanácsot, elvitték az iskolát, kiköltözött a falukból a tsz-te- lep, mert bevezették az ágazati gazdálkodást, és az ágazati gazdálkodás elvitte, elköltöztette onnan a falu megmaradt néhány értelmiségi emberét is. Nyírlugos szerencsés község. Itt az állami gazdaság, ‘a jól prosperáló termelőszövetkezet, a helyben maradt iskola és ta- inács mérsékelt ezen a folyamatos veszteségtudaton, de itt is félteni kellett (már nem kell) a gyógyszertárat és félteni kellett a mindennapi meleg kenyeret, mert á gazdaság törvényei — így tűnt — kegyetlenek. Nincs helyünk ahhoz, hogy részleteiben szóljunk Nyírlugos mai és tervezett holnapjáról. Tény az, hogy a gyűlésre várakozás óráiban, nem túlzás azt mondani, hogy napjaiban, felpaprikázódott hangulat várta a tanácselnököt éppen úgy, mint a sütőipari vállalat igazgatóját. Többen előre megfogalmazott felszólalásokat szorongattak a kezükben, arról, hogy a lugosi kenyeret nem adják. Mások már tudták, amit a tanács is tudott, hogy végső megoldásként, éppen a község jóérzéseiért akár megvenni is hajlandó az állami gazdaság és a termelőszövetkezet úgy, hogy ehhez a tanács a településfejlesztési hozzájárulásából is segít. És ezt a nem is kis segítséget (1000 Ft az első évben) a lakosság igenis vállalta volna. A FALUGYŰLÉS FÓRUMÁN derült ki. hogy van közbülső megoldás. A vállalat szívesen fejleszti az üzemet, és az üzem vételéhez felkínált támogatásból szívesen csinál egy mintaboltot a faluban. Az üzem fejlesztését magára vállalja, a boltot úgy létesíti, teljes alapellátást biztosító bolt lenne ez, hogy ahhoz felhasználja a falu segítségét is. Csak utóiratként: az óriás csatára készülő helybeliek végül megtapsolták azt a bizonyos igazgatót, akit két évvel ezelőtt kifütyültek. Bartha Gábor n eles ünnepre készülnek az ÁFÉSZ-ekhez tartozó könyvesboltok, illetve a Könyvértékesítő Vállalat szaküzletei: október 21-től rendezik meg megyénkben is az őszi megyei könyvheteket. Könyvünnep előtt kopogtattunk be az egyik szabolcs-szatmári ÁFÉSZ-könyvesboltba Bak- talórántházán. Modernnek éppenséggel nem mondható a környezet, ahol a kötetek leendő gazdáikra várakoznak. Valaha ügyfélforgalmat lebonyolító irodahelyiség volt a terem, egyik fele parkettás, a másik köves — mindez azonban csak az első pillanatban zavaró. Vonzzák a tekintetet az útbaigazító táblák, merre található a szép- irodalom, hol vannak az ifjúságnak szánt olvasmányok, a lexikonok. A legfeltűnőbb helyre a szakkönyvek kerültek, főként mezőgazdasági témákkal foglalkozó írások. Külön az újdonságok, majd a lemezek, kazetták. Könyvesboltban bizony szokatlan: asztal székekkel, itt olvasni is lehet, mint egy könyvtárban. És az asztalon vázában friss, még harmatos rózsa ... Könyv, rózsával — Ismerve a vevőközönséget, az igényekhez igazodva rendezkedtünk be így — vezet körbe a polcok között a bolt vezetője, Kovalcsik Jánosné. — Előre hoztuk a legkeresettebb könyveket: KRESZ, kistermelés, ifjúsági irodalom... A boltvezető személyes ismerősként fogadja a rendszeresen visszajárókat. Tudja, várhatóan milyen lesz a kereslet az uborka-, vagy káposztatermelésről szóló szakkönyv iránt, sőt, követi, hogy az egyes itt vásárló családokban hogyan cseperednek fel a gyerekek, mikor milyen kötelező, vagy ajánlott olvasmányból milyen lesz az igény. Vajon milyen most a szakma rangja, milyen szerepet tölt be a kereskedőin kívül a könyvesboltos?-- Az az igazság, hogy többet, sokkal többet kellene olvasni — magyarázza Kovalcsik Jánosné. — Mert kevés itt, ha valaki csak kereskedő. Sokszor nekünk kell „kitalálni”, mit fog megvenni a kedves vásárló. Ehhez pedig szükséges a könyvek ismerete. És feltétlen szeretete... Ez a szeretet hozta a pályára a kétszemélyes üzlet másik dolgozóját, Réthy Fe- rencnét is. A baktai könyvesbolt mindig is a dicsérendők közé tartozott. Forgalma a könyvárak emelkedése ellenére sem csappant, sőt a felfutás volt a jellemző. Tavaly egymillió 774 ezret forgalmaztak, 28 bizományos, illetve a körzethez tartozó általános iskolák, a gimnázium és az ÁFÉSZ-boltok közreműködésével. Az őszi megyei könyvhetekre mindig nagy figyelemmel készülnek. Most például író—olvasó találkozót rendeznek a mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben, amelynek vendége Baranyi Ferenc lesz. Űj kirakattal, utcai árusítással, rendhagyó irodalomórák szervezésével is igyekeznek az olvasásnak, a könyveknek minél több hívet szerezni ... Baraksó Erzsébet Zárszámadáskor fizetik Újfajta bérezte Tornyospálcán
