Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

KM hétvégi melléklet 1985. október 19. Prófétának lenni SansyT do­log. Valamely réteg szószólójaként fellépni ugyancsak felelősségteljes, önmaga szabta kötelesség, s az ilyenfajta missziót nem mindenki nézi jó szemmel. Dr. Henczi La­! os, a Műszaki és Természettudományi Igyesületek Szövetségének főtitkárhelyette- e ugyan nem így fogalmazta meg küldeté- ét, de nem tagadta/ feladatának tekinti, ogy a gyakorlatban követett értékrendsze­rünkben a tudás, a fejlesztést végző szak­ember értékteremtő tevékenysége az őt megillető helyre kerüljön. Mert az anyagi érdekeltség fontossága mellett nem szabad arról sem megfeledkezni, a fejlesztő mérnök is ember. — A műszaki értelmiség is sikerre, elis­merésre vágyik eredményes munkája után. Engem a körülmények alakítása tett — mondjuk így — a műszaki értelmiség szó­szólójává. Az MTESZ-től várják el, hozza felszínre a meglévő állapotokat, s ne csak piagnózist adjon. A szöyetségen belül pedig { z nálam csapódik le. Én készítem az előter- esztéseket, s megvallom őszintén, érzékeny vagyok erre a kérdésre. Azt hiszem jó úton haladunk, s ezt erősítette meg a legutóbbi pártkongresszus. Emellett eredmény az is, hogy sok vállalat, ágazati szakmai szakszer­vezet felismerte, tenni kell a műszakiakért. Így például a Ganz-Mávag, az Elzett, a MOM, a Rába, vagy a BHG az élen jár. Hévvel, a mondottak mély átérzésével be­szél Henczi Gyula, aki maga is a műszaki értelmiség táborába tartozik. Tizenhárom évvel ezelőtt végzett a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, s diplomája fnellé később egy újabbat, a gazdasági mér­nöki oklevelet is megszerezte. Pályafutását ja MOM-ban kezdte, majd a XII. kerületi KlSZ-bizottságnál dolgozott, ahol egy rövid ideig titkár volt. Két évig a KISZ KB osz­tályvezetőjeként tevékenykedett, s 1982-ben került az MTESZ-be. Fiatalon, harminchat évesen lett tavaly a szövetség főtitkárhe­lyettese. Nem hiszek a befejezett tu­dásban. Mindig van bennem egy tehetetlenségi érzés, hogy valamit csinálni kell. Sajnos ez nem adatik meg minden fiatalembernek. Az egyetemet elvégezve bekerül az ifjú mérnök egy nagy vállalathoz, egy mammutcéghez, amely aztán elzárja a külvilágtól. Igazából nem is mér­nök, hanem szervezett munkás lesz belőle, sodorja az élet magával. S aztán nagyon sok esetben nem is a szakmára, inkább a hierarchiára, a hivatali előmenetelre figyel, azt csinálja amit mondanak neki, mert ezt is kérik számon. Holott ha mérnök marad, magának is, a társadalomnak is nagyobb hasznára van. Én magam sem találtam meg az igazi mérnöki munkát. Táblázatokat, ki­mutatásokat kértek tőlem, ami nem elégített ki. Elvállalta gyáron belül az Alkotó Ifjúság tevékenységének propagálását, s természete­sen eljutott a Fiatal Műszakiak és Közgaz­dászok Tanácsához is. Ezeket a KISZ fogja át, így került közvetlen kapcsolatba az if­júsági szervezettel. Vagyis négy-öt év mér­nöki munkája nem torkollott zsákutcába, ellenkezőleg, a mozgalmi tevékenységen ke­resztül szélesedett ki. — Megítélésem szerint ma egy mérnöknek azt kellene mondani: mi fizetünk, megfize­tünk, találj ki valamit. Az volna az ideális, ha ehhez teljes önállóságot kapna a gyári kereteken belül, de nem lenne elvágva a külvilágtól. Sok esetben a vállalatok inno­vációs készsége nem arra hat, hogy kiszi­vattyúzzák a mérnököt, hogy a szakember beépítse tudását a termékbe. Vagyis nem a termékkel, a tudással kell versenyezni a pi­acon. Dr. Heiczi Lajos pedig meg kell fizetni. Erről a következő a véleménye Henczi Lajosnak. — Elképzelek egy olyan helyzetet, hogy valamelyik gyárban a tőkés piacon rendkí­vül jól eladható terméket gyártanak. Ez az ott dolgozó műszaki értelmiség érdeme, s ezért a fizetésük egyrészét akár dollárban kapják meg. Vagyis egy olyan szituációt te­remteni, ahol válaszút előtt állnak a mér­nökök. Mert úgy gondolom senki sem azt várja, hogy ingyen kapjon fizetést, de ami­ért megdolgozik, azt tisztességesen fizessék.- Tovább megyek. Élesebb helyzetet kell te­remteni egy nagyvállalati mérnök számára. Fejlesszen ki valamit, s azt adja is el. Vál­lalja magára a piackutató, a kereskedő sze­repét is. Ezzel lát, hall a nagyvilágban, megtudja mi az, amit keresnek, azt a követ­kező munkájába már beépítheti. Ugyanak­kor elkerülheti, hogy fölöslegesen dolgozzon. Most még úgy tűnik, ezek utópisztikus gon­dolatok, de meggyőződésem, efelé hajlik a világ. Az elmondottak sem kivétel. Henczi Lajos legutóbb a mű­száki és közgazdasági hónap megnyitóján járt Nyíregyházán. Akkor a megyéről szól­va elmondta, az ipar relatív elmaradása az országos átlagtól ténykérdés, azonban az ab­szolút előrelépés nem vitatható. — Ez egy ördögi kör lényegében. Az ipar odamegy, ahol az infrastruktúra van. Vagy­is kiépített a háttérágazat. Ahol nem, vagy lassan fejlődik az ipar, ott természetszerű­leg kevesebb pénz jut fejlesztésre. Így mind mélyebb lesz — a fejlődés ellenére is — a szakadék az erősen és a gyengén iparosított megyék között. Viszont ezt az állapotot nem szabad elfogadni, humánusan, központi tá­mogatással lehet változtatni. Ehhez Sza- bolcs-Szatmár megye ereje kevés. Az itt élők sem rosszabb munkások a máshol dol­gozóknál. A megye vezetőivel folytatott be­szélgetésem meggyőzött arról, hogy keresik a kiutat, minden lehetőséget megragadnak. Nos, ebben nekünk, az MTESZ-nek is na­gyon nagy szerepe lehet. Erősítenünk kell a befogadó közeget, változtatni a felkészültsé­gen, úgymond a szellemi megfertőzésen. E téren még nagyon nagyok Szabolcs-Szatmár megye lehetőségei is. — Csak példaként mondom, a megyében tizenkét gazdasági egységben nincsen felső­fokú végzettségű szakember, négyben pedig még technikus sem. Ez egyszerűen megen­gedhetetlen. Hogyan tudják, s főként ki tud­ja az újat, a legkorszerűbbet befogadni, azt átvinni a termelésbe? A szakemberhiány pedig részben a vállalatok felelőssége. Ha az igényük meg is van, ám nem teremtik meg á feltételeket a mérnökök fogadására. Ez egyben arra utal, ahol nem tudják maguk mögött az intellektuális személyt, esélytele­nül pályázhatnak termékeikkel a kül-, de akár a belföldi piacokon is. Van mit tenni még a megyében, ez alól talán csak Nyír­egyháza kivétel. Fiatalon felelős posztot tölt be Henczi La­jos. Lehet, fiatalságával magyarázható, hogy fogékony a világ dolgaira, nyitott szemmel, füllel jár-kel, s ezt igyekszik átadni. Misszi­ója, sikere sok-sok emberen múlik, de az eredmény akár már holnap is lemérhető, ami egyben az ország, a népgazdaság érde­ke is. Nem nagy szavak ezek. Azt i_ _i_ m mindenki a Tarrom, maga helyén tehet a legtöbbet, legyen az fiatal, vagy nyugdíj előtt álló. Az ifjú generációban pe­dig bízni kell, lehetőséget adni nekik a ki­bontakoztatásra, a munka napos és árnyas oldalainak megismerésére. Járják végig az utat, mégha kezdetben göröngyös is az. Sípos Béla Ikk Ua szocialista tudat kérdé­III lep DB se. Hiszen akiben nin­csen ambíció, azt talán ezer forintos fizetés- emeléssel sem lehet ösztönözni a jobb, az eredményesebb munkára. Akiben van, azt Érdeklődés a múlt iránt Történelem a filmvásznon A jelen meg- ™ értésének, a jö­► 'ÜiÜfl vő tudatos for- I málásának felté­tele a történe­lem ismerete. A történelem- oktatás önmagéban nem vál­lalkozhat a múlt minden ol­dalú megismertetésére. Az is­kolai tankönyvek elsősorban az esemény- és gazdaságtör­ténetet tárgyalják, pedig az egyes korszakok árnyaltabb, plasztikusabb láttatásá- hoz hozzátartoznak a kultu­rális, tudományos, technikai, szociális ismeretek is. A XX. században az okta­tás segítségére siet a mozi, a televízió, a videó. Megjelenik a történelmi film, mely az egyik leghatásosabb történe­lemábrázolási mód, felmér­hetetlen a szerepe történelmi tudatformálásunkban. Sokféle történelmi film lé­tezik. Különbséget tehetünk köztük témájuk, mondaniva­lójuk, ábrázolási módjuk stb. szerint. Az érték szempontjá­ból mégsem ezek a döntők, hanem az elkészült alkotások hitelessége, művészi kifejező­ereje. A téma ugyanis alkal­mat adhat manipulálásra, a szubjektivizmusra is. A kriti­ka dolga, hogy iránytűként segítse az eligazodást a mű­vek között. Az utóbbi évek magyar filmtermésében gyarapodott a történelmi filmek száma. Megnőtt az érdeklődés a ma­gyar múlt és félmúlt iránt. A sorra készülő filmek jele­nete a XIX. vagy XX. század egy-egy vitatott, problemati­kus időszaka. Élen járnak a második világháborúban, a negyvenes-ötvenes évek for­dulóján, az ötvenes években játszódó történetek. Mi ma­gyarázza ezt a szelekciót? El­sősorban az, hogy még volt, van mit elmondani történel­münk ezen szakaszairól, s a jelenlegi politikai légkör le­hetőséget ad feldolgozásra, feltárásra. Felnőtt egy olyan nemzedék, amely számára mindez már történelem, s ők magyarázatot kívánnak adni az elhallgatásokra, az egyéni tragédiákra. Nézzünk talán néhány példát. Fábri Zoltán — ahogy el­mondta egy vele készült ri­portban — az ember és a tár­sadalom kapcsolata foglal­koztatja s ezen belül is az, amikor e viszony történelmi okokból kritikussá válik. A politikai, történelmi helyzet nála foglalat bár min­dig helyhez, időhöz kö­tött. Célja: olyan szituációk­ban ábrázolni az emberek beilleszkedését a társadalomba, amikor sors­döntő elhatározásokra Van szükség. A Húsz óra, a Ma­gyarok, Az ötödik pecsét, a a Requiem bizonyítják, sike­rül kitűzött céljait megvaló­sítania. Kovács Andrást különösen foglalkoztatja Magyaror­szág szerepe, magatartása a II. világháborúban (Hideg napok, Bekötött szemmel, Ok­tóberi vasárnap, Ideiglenes paradicsom). Többször is körbejárja a témát, hogy a kevésbé ismert vagy nem is­mert tényekkel újra és újra gondolkoztasson. Filmjeivel is igazolja: a történelmi ok­nyomozás híve. Szélsőséges példák Jancsó Miklós legutóbbi alkotásai (Magyar rapszódia, Allegro barbaro, A zsarnok szíve). Számára a történelem csak eszköz sajátos tételeinek ki­fejtésére. A sok történelmi filmből több fesztiváldíjas, ám a kö­zönség köréiben már jóval ke­vesebb aratott sikert. Szeren­csére azért ilyen is van. Hár­mat emeljünk ki közülük! Szabó István Mephistójának világsikere is példázza, hogy a látványosság a remekmű­nek sem árt. Bacsó Péter filmjének (Te, rongyos élet...!) sajátos hangvétele keltett érdeklődést. Sára Sán­dor Pergőtüze a történelmi filmek egy speciális csoport­jába tartozik, a tágabban ér­telmezett dokumentumfilmek kategóriájába. Vállalkozása — a 2. magyar hadsereg doni pusztulásának bemutatása — erős érzelmi viharokat ka­vart. Sokakat döbbenthetett rá, a tanult-hallott sémák, sablonok és a valóság viszo­nyára. Végiül egy kuriózum. A közeljövőben láthatjuk a mo­zikban A (tűz háborúja című filmet (kanadai, szöveg nél­küli, rendezte: Jean-Jacques Annaud). Az alkotók szokat­lan dologgal próbálkoznak, a történet ugyanis az emberi­ség őskorában, úgy 80 000 évvel ezelőtt játszódik. A film műfaját a filmforgalmazás kalandfilm­ben jelölte meg. Talán tartot­tak a történelmi film meg­határozástól. Nem véletlenül. ■Hiszen az ember fejlődésének ■korai szakaszáról ismereteink eléggé (bizonytalanok. A tör­ténész is csak feltételezések­kel dolgozik; a régészet, a néprajz, az embertan stb. eredményeire támaszkodva, megkísérli a múlt rekon­struálását. Nagy a tévedés ve­szélye. Az eredmény azon­ban mindenképp érdekes! A. Szöllősi Irma Egy nagysikerű történelmi film, A vörös grófnő jelenete Sokoldalú munkásságot tudha­tott magáénak Zrínyi Miklós (1620—1664): lírai darabok szer­zője, a XVII. századi magyar irodalom világirodalmi rangú barokk eposzának, a Szigeti ve­szedelemnek költője, fegyver­forgató katona lévén hazája sor­sának jobbításán fáradozva a hadi és politikai irodalom első klasszikusa volt. Munkáiban ko­ra kulcskérdései rejtőznek. Vi­talitása minden müvét áthatja: lírájában szenvedélye szólal meg, eposza a haza védelmére moz­gósít, moralizáló, bölcselkedő szellemének prózai munkál ad­nak keretet. A napjainkban fellendülő Zrí­nyi-kutatás csupán többféle szaktudomány eredményeinek számontartásával tud előrehalad­ni. A további tervszerű feltárás­hoz kíván hozzájárulni a most induló Zrínyi-könyvtár, mely­nek feladata „a hadvezér-politi- kus-költő életére és munkássá­gára, valamint a vele kapcso­latban álló személyekre és ese­ményekre, továbbá családjára vonatkozó források, dokumentu­mok közzététele” — írja elősza­vában a sorozat főszerkesztője Klaniczay Tibor, a kitűnő Zri- nyi-monográfus. Az első kötet a költő prózai munkáit tartalmaz­za a kritikai kiadás feltétele nélkül. Zrínyi a Vitéz hadnagyban machovellista ösztönzésre bebi­zonyítja, hogy szükséges dolog a történelem ismerete, mert ezekből lehet levonni a jelenben is hasznosítható működőképes elveket. A nagyobb lélegzetű el­mélkedések (discursusok), a tö­mör kommentárok (aphorismu- sok) és a rövid, bölcs tanácsok (centurák) egységét a jó hadve­zérrel szemben támasztott köve­telmények adják. A Mátyás király életéről való elmélkedések „egy kiváló pá­lyakép bírálata az elvek szem­pontjából” — állapítja meg Né- gyesy László filológus. Olyan kritikai arckép megrajzolására vállalkozott zrínyi, amelynek modellje a legnépszerűbb és leg­eszményibb tulajdonságokkal bíró király volt. Közjóért való hadakozásának elismerése mel­lett a szerző nyíltan elítéli Má­tyás hódító törekvéseit, summá- zata azonban pozitív: „Az ő szerencséje mindenütt nagy volt, mert szorgalmatossága véghetet- len, mert fáradsága untalan, mert bátorsága győzhetetlen, mert vigyázása megcsalhatatlan. Nem csuda azért, a szerencse, hogy pórázon járt. és azt cse­lekedte véle az mit akart.” Zrínyi katonapolitikusi való­ságérzése Az török áfium ellen való orvosság című röpiratában teljesedik ki. Legfontosabb ér­tékmérője, hogy hatóerejét év­századokon át megtartotta. A vitát és programot tartalmazó, Zrínyi életében kizárólag kéz­iratos másolatokban terjedő mű tárgya a török elleni harc, me­lyet a külső segítségre nem szá­mítható magyarság csak úgy vehet fel eredményesen, ha fe­gyelmezett, erős hadsereget te­remt. A stratégiai útmutatás észre és szívre egyaránt hat: a haza és Zrínyi társadalmi osztá­lyának megmentése, a győzelem reális követelésnek bizonyul. A terjedelmes kötet több meg­lepetéssel szolgál. Itt találjuk Négyesy László hagyatékából előkerült, az általa tervezett Zrí­nyi-kötettel kapcsolatos beveze­tőjét, a prózai müvek szövegkri­tikáját, a tárgyi jegyzeteket és magyarázatokat. E kiadványban olvashatjuk először Zrínyi első nyilvános irodalmi fellépésének szövegét, a tizennégy évesen Írott latin nyelvű Szent László- beszédének fordítását, mely az írás közben feltételezett segítség ellenére is egyéni hangot üt meg. A kötet szerkesztője és interpre- tátora, a neves Zrínyi-kutató Kovács Sándor Iván az újabb tudományos eredményeket is be­építette magyarázataiba. Peda­gógiai előrelátását dicséri, hogy Zrínyi-szemináriumának hallga­tóit is bevonta ebbe a reprezen­tatív munkába. A könyv máso­dik részét a kiadás alapjául szol­gáló egyetlen forrás, a Bónis- kódex idevonatkozó hasonmás oldalai adják, de ezek kénysze­rű elfogadása alól Kovács Sán­dor Iván több értékes hipotézi­se, valamint grafológiai alapú magyarázata mentesít. A sorozat következő kötetei egy londoni kiadású Zrínyi-élet­rajzot, a költő könyvtárának monografikus feldolgozását, a személyével kapcsolatos ikonog­ráfiát, levelezését, katonai ak­cióit, gazdálkodási dokumentu­mait hivatottak publikálni. A Zrínyi Katonai Kiadó névadójá­hoz méltó támogatásban részesi- tette ezt a nagyszabású irodalmi vállalkozást, amely a szakembe­rek és az igényes olvasók érdek­lődésére egyaránt számot tart­hat. (Zrínyi Miklós prózai művei, Budapest, 1985.) Buzsákiné Mohácsi Ágnes fl Zrínyi-könyvtár első kötete Zalán Tibor: Variációk nem lettél csöndem csak kivérzett árnyam nem lettél árnyam csak törött nagy szárnyam nem lettél szárnyam és nem lettéi árnyam lettél a csöndben könnyező társam nem lettél könnyem csak árnyam a csöndben nem lettél szárnyam csak kiszáradt földem nem lettél földem és nem lettél könnyem lettél az árnyékom álma: a csöndem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents