Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
A becsületesség szép példája Ezüstkincs Kisnaményban A szerzés, a gazdagodás hamis öröme egy- ^ idős a magán- tulajdonnal. Ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy kincset talál, meggazdagszik és megvalósítja titkos álmait? A mesék varázsfüvei, kincset mutató li- dércfényei, az aranycsináló alkimisták vak hite bizonyítja, hogy milyen régen és menynyire mélyen él az emberekben ez a vágy. Talán ezt tehette az a XVII. században élt ismeretlen szatmári ember is, akinek összegyűjtött vagyonát — 1210 db ezüstpénzt — október 7-én Kisnaményban megtalálták. A múzeumban a helyük ... Csak néhány napja számoltam be szomorúan arról, hogy felelőtlen emberek halomsírokat dúltak szét, elhordták azokat a Tisza gátjának erősítésére. (Kurgán- sirató; Kelet-Magyarország, 1985. október 5.) Most örömmel adhatok hírt arról, hogy az önzetlenségre, a becsületességre, a felelős emberi magatartásra is szép példa akadt. Diószegi Antal tsz-tag, kisr naményi lakos árkot ásott udvarán a víz bevezetéséhez. Mintegy méter mélyen cserépfazékba ütközött az ásó. A fazék színültig volt ezüstpénzzel. Óvatosan összeszedte az érméket, ügyelt arra, hogy egy se szóródjon szét, majd megmutatta feleségének is. Közösen határoztak úgy, hogy a leletet jelentik a múzeumnak. Másnap kezet szoríthattam vele. Napbarnított arcából nyílt tekintettel nézett rám, s köszönő szavamra csak annyit válaszolt, hogy ő nemigen jár múzeumba, de tudja, hogy az ilyen dolgoknak A Diószegi-házaspár a kinccsel ott a helyük, még ha ezüstből vannak is. Számolgattuk a rengeteg pénzt, elkészítettük a jegyzőkönyvet s közben szó esett a gazdaságról is. Néhány almafa a kertben, két tehénke az istállóban és az aprójószágból néhány darab. Folyamatosan munkát ad ez két embernek, mondja. A víz bevezetése bizony nagy könnyebbség! Nézem, ahogyan kérges tenyere simogatja a vízcsapot, s tekinteté büszkén követi a zuhogó sugár útját. Búcsúzkodunk, a kapuig kísér. Szólok a jutalomról, a találói díjról, ez törvényes, ez jár. Erősen szabódik, ő bizony nem azért tette. Tudom, Diószegi Antal belső parancsra cselekedett. Számára ez így természetes. Mikor rejthették el? A múzeumban alaposabban szemügyre vettük a leletet. Súlyra is tekintélyes summa, tisztítatlanul, resta- urálatlanul 1 kg 70 dkg. Zömmel III. Zsigmond lengyel király (1587—1632) által veretett érmék. Van néhány 16. század végi magyar dénár is és egy 1635-ös salzburgi tallér. Restaurálják a pénzeket Ez a legkésőbbi dátum, csak ez után kerülhetett földbe az ezüstkincs. Gondos gazdája volt, bőrzacskóba rakta vagyonát — megtaláltuk a bőr darabkáit is —, a zacskót cserépfazékba tette s így ásta el. A XVII. század viharos történelme több dátumot is kínál az elrejtés időpontjára vonatkozóan. Legvalószínűbbnek tűnik az 1662-es év, amikor is a szatmári német várőrség a többségében református lakosú Kisnaményt feldúlta és kifosztotta. Természetesen ez csupán feltevés, hiszen valójában az Erdély trónjáért folyó csatározások bármelyike szolgálhat az elrejtés dátumául, mert a hadjáratok ezt a területet is érintették. A kincs eredetére vonatkozóan azt gondolhatjuk, hogy tulajdonosa részt vett II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi hadjáratában és a túlnyomórészt lengyel ezüstpénzeket ott gyűjtötte, ott szerezte. Az ezüstlelet ritka szép ajándék a szakemberek számára októberben, az országos múzeumi és 'műemléki hónapban. Köszönjük a bejelentőnek. A Jósa András Múzeumban már hozzákezdtek az érmék restaurálásához. Hosszadalmas munka, hiszen minden egyes darabot külön kell tisztítani, vegy- szerezni. A restaurátorok örömmel csinálják. Igyekeznek, hogy decemberben, a szokásos ezüstvasárnapi kiállításon már a régi pompájában láthassák az érdeklődők a Kisnaményban előkerült ezüstpénzeket. Dr. Nagy Ferenc megyei múzeumigazgatóhelyettes Ember és természet Szatn A természet, mely egykoron terített asztallal várta az embert, ma zsugorodik körülöttünk. Míg évszázadokon át az erdők, rétek, mocsarak, vadvizek táplálékkal, takarmánnyal, fűszer- és gyógynövényekkel, építőanyaggal kínálták az ottélő- ket, addig most a természet várja az erőt adó táplálékot, az óvó gondoskodást, hogy megújulhasson, és ismét betölthesse szerepét. Erre figyelmeztet a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet fehér- gyarmati bemutatótermének új állandó kiállítása. Környezetvédő törvényünk évekkel ezelőtt született, a természetbarátok mozgalma Szabolcs-Szatmár megyében is erősödik, de további tettekre van szükség, hogy a környezet védelmének valóban érvényt szerezhessünk. A szatmári-beregi tájon élőknek is nagy a felelőssége. A tájvédelmi körzet értékei óva erősíthetik az ember és a természet harmonikus kapcsolatát. Ebben tölthet be fontos szerepet az október elején avatott állandó kiállítás. A gyűjtögető ember ma már irigylésre méltó tudományába pillanthat be a látogató. A gyűjtögető életmód íratlan törvényéről Veres Péter sorait olvashatjuk: „Amit azonban isten adott, vagy a természet magától szülte: halat, vadat, tűzrevalót, kórót, virágot, mindenkinek A vadászó ember furfan A páka adta és mindenkinek : te...” Ész, erő és ügye dolga volt azonban, hog mennyit tudott a termi terített asztaláról szüksi tei kielégítésére elvi Apáról fiúra öröklődött í ricselés ismerete pél< Nem volt mindegy, m csapolják meg a tava: éledni kezdő nyírfákat, gyan gyűjthetik összi törzsben áramló édeskés vet. A növényféléket aszi is kitűnően osztályozták, lyikből nyerhető a kék, zöld, a sárga szín a fe: Sebastiano Mainardi: Mária gyermekével Szombati galéria Egem az égiek küldtek hogy vigyázzak rád — Vízesések távoli moraja a fecskevillanásos nyári ég s a leányvári kis cicák lábhoz simuló hízelgése ötlik eszembe Rólad Érkezéseid: Űrfölmutatások A hűség a hűség — mondanám ha nem röhejlenének az evilági ígéretek (Sárandi József: Angyali üdvözlet) A Bai Az abszolutisztikus öss; narchia idején Franz Grill zer, a kiváló osztrák költi drámaiíró színdarabot írt I bánról. Címül ezt adta: treuer Diener seines Herr azaz: Urának hű szolgája. ebből is látszik: jóllehet a rása lehetett, mitöbb, bi hogy az volt — ami Kát nak, a megírás szándéka rőben más gyökérből tápiá zott. A francia forradalom jén született, s a bismí Németország születésekor hunyt bécsi alkotót más é kelte a Bánk-sztoriból, mondjuk az azt színre’ megíró angol, francia vágj pen magyar szerzőt. Ebből eleve adódik; lenne, ha a Bancbanus és tona Bánk bánja között sonlóságot keresnénk. Tém lasztásán sincs okunk i akadnunk, hiszen akár £ Johannát, Stuart Máriát, Józsefet nézzük: sokan, se leképpen, sokfélének írták őket is. Bávatag aggod: tehát azon elmélkedni: d roizál-e a színház, an Grillparzerhez nyúl. Az i KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
