Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

1985. október 18. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Felelős döntéssel A termelőszövetkezetek­ben, ipari szövetke­zetekben megszok­hattuk már, hogy a kül­döttgyűléseknek döntő sza­va van egy fontosabb fel­adat kijelölésében, azok végrehajtásának ellenőrzé­sében, ám vállalatainknál ez az irányítási forma még csak most van elterjedő­ben. A közeljövőben tér át erre három szobolcsi tanácsi vállalat, a Tiszalöki Fa­ipari, a nyíregyházi Kelet­magyarországi Faipari és a Divat Ruházati Vállalat kollektívája, melyek veze­tői a napokban adtak szá­mot a megyei tanácson az előkészületekről. Az előkészületek min­denütt rendben megtör­téntek, a tanácskozáson nem is ekkor ízott fel a vita, hanem akkor, amikor a várható fejlemények ke­rültek szóba. Tagadhatat­lan, a munkahelyi demok­rácia tökéletesítésének út­ján nagyot léphetnek majd előre a szóban forgó vál­lalatok. Ám azt — hang­súlyozták többen is a megbeszélésen — már a kezdet kezdetén biztosíta­ni kell: a demokrácia ne­hogy anarchiába csapjon át a későbbiekben. Az egyik legelső teendő, a hatáskörök hajszálpon­Szennyezzük E r pítőipar és környe­zetvédelem. Hason­ló, s végeredmény­ben pozitív fogalmak. Még­is milyen gyakran állnak szemben egymással! Leg­alábbis az eddigi gyakor­lat szerint. Mert ki ne lá­tott volna már építkezést, mely azzal kezdődött, hogy közel s távol kivágtak min­den fát, letarolták az ad­dig virágzó bokrokat? Mi­re felépültek a lakások, az ott lakók örömét alapo­san lecsökkentette, hogy sehol sem volt egy árnyat adó fa, bokor. Ezek a gondolatok jutot­tak eszembe az építőipari környezetvédők országos tanácskozásán — amelynek a héten Nyíregyháza adott otthon —, ahol a témák között fontos helyet fog­lalt el a környezetvédelmi információrendszer kiala­kításának szükségessége. Mert az információra ezen a területen is szükség van. Ha az elképzelés megvaló­sul, számítógépek őrzik majd a városok, üdülőte­rületek adatait, melyeket V_________________ tos tisztázása. Mert ha ezt az induláskor elmulasztják, előfordulhatnak a szélsősé­ges példák. Nem jelent sokkal kisebb feladatot a megfelelő kül­döttek kiválasztása sem, hiszen azok későbbi mun­kája nagymértékben be­folyásolja majd a kollek­tíva tevékenységét, ered­ményességét, hangulatát. Eddig csak a lehetséges veszélyekről beszéltünk, ám ejtsünk néhány szót az új irányítási formában rejlő lehetőségekről is. Már nagyapáink is tisz­tában voltak vele, a kol­lektív bölcsesség minden­nél többet ér. Egy-egy dön­tés meghozatala előtt a vállalat majd minden dolgozója kifejtheti véle­ményét, s ezek ismereté­ben szűkíthető annak koc­kázata is. A három vállalat vezetőjének szavaiból ki­derült. hogy a választások­ra még nem került sor, ám a dolgozók tulajdonosi ér­zésének, a közös dolgok iránti felelősségérzetnek növekedése már most ta­pasztalható. S ez biztató a jövőre nézve. Különö­sen, ha az új irányítási forma úgy működik majd, ahogy azt mindnyájan el­képzeltük. B. G. vagy védjük? minden település tanácsa igénybe vehet, s felhasz­nálhat környezetének terv­szerű kialakításához. Ezek a nagyobb szabá­sú dolgok. De ki tartja szá­mon. ki figyelmezteti a szemetel őket? Ki figyeli a száguldó autók ablakából papírzsebkendőt, almacsut­kát, égő cigarettavégeket kidobáló utasokat? A hulladékok — köztük a veszélyes hulladékok — megfelelő tárolása sürgető feladat. Az életszínvonal emelkedése itt is közbeszól: igényeljük a korszerű cso­magolástechnikát, de a sokféle műanyagból ké­szült doboz, zacskó, egyéb hulladék gondját már nem tudjuk kielégítően meg­oldani. Sok kérdés, mely válasz­ra vár. De mit válaszol­hatnánk annak az apuká­nak, aki a tengerparton így figyelmeztette szemetelő gyermekét: ne dobáld szét a papírt, nem otthon va­gyunk! Mikor leszünk már vég- e itthon otthon?! K. E. J — Ojra szívesen elvállal­tam ... bár sok ember gond- ját-baját vettem a vállam- ra... Hugyeczné Bohor Margit csupán egyike azoknak a bizalmiaknak, akikkel mos­tanában módom van beszél­getni, s akik ugyanígy vagy igen hasonló módon nyilat­koznak új vagy ismételten elvállalt közéleti megbízá­sukról. szakszervezeti tiszt­ségükről. Pedig valljuk be nyíltan: még úgy augusz­tusban is gyakorta hallat­szottak olyan vélemények, hogy „nem is lesz könnyű megtalálni azt a megfelelő embert, aki el is vállalja”. — ön már tíz éve, tehát két ciklusban volt szb-tit- kár, s most újra vállalta itt, a nyíregyházi rendelőintézet baleseti sebészetén. Ezek szerint ebben a társadalmi tevékenységben sok örö­mét leli... — Nehéz lenne mérleget vonni, vagyis hogy mi ebben a több, a gond vagy az öröm. Pontosabban úgy érzem, több a gond, de ha egy is megoldódik közülük az bi­zony kárpótol. — Öröme egy szakszerve­zeti vezetőnek bizonyára akkor adódik, ha partnerre talál a gazdasági vezetőben és bizalomra munkatársai­ban. — Nos én partneremre akadtam. Skribek főorvos úr minden fontos döntés, például a bérkérdések el­döntése előtt megosztja ve­lem véleményét, számít az én véleményemre is. — Jó, hogy épp ezt emlí­ti, a béreket. Egy-egy ilyen döntés után teljes egyetér­tésre talál mind a 26 mun­katársánál, akiket ön kép­Határjáráson Tiszabercelnél Még kísért a tavasz Porzik a határ. Pedig délelőtt eső volt, de Ti- szabercel környékét most is elkerülték a fellegek. Nem is baj, tartják az itteni szövetkezetben, s idézik a régi öregek mondását: „Porba jó vetni, fiaim. Az őszi esők úgyis megjönnek hama­rosan.” A Bessenyei Termelőszö­vetkezet elnöke, Eperjesy Ferenc a szokásosnál is nyu­godtatok), a tervezett búzate­rületüknek jó 'háromnegye­dén már földben pihen a mag, mindössze százharminc hektár vár még vetésre. — Elfogyott a föld — mondja, majd elmagyarázza a rejtélyes mondat értel­mét. — A tavaszi ár- és bel­víz ezer hektárunkat érintet­te, több száz hektáron lábon pusztult el a termény. De volt olyan területünk is, mellyel semmit sem tudtunk kezdeni. Ezek egész nyáron parlagon voltak. Háromszáz- harminc hektárról van szó, a területet azóta természete­sen megfelelően előkészítet­tük, sőt el is vetettük a bú­zát. Most arra várunk, hogy felszabaduljanak a paradi­csom- és kukoricatáblák, hogy a maradék területen is földbe kerüljön a búza. A berceli szövetkezet a me­gye legnagyobb állattenyésztő gazdaságai közé tartozik, így aztán érthető, hogy itt a szo­kásosnál is nagyobb a becsü­lete a kukoricának. A három­ezer hektáros összterületük­nek több mint egyharmadán termesztik a tengerit, ám ta­valy ezeregyszáz hektáron hullámzott a kukoricatenger. Az idei vetés idején azonban még vízben ázott majd a fél határ. Víz, az most nincs. Hetek óta egyetlen csepp eső sem hullott erre. Gyönyörű vén­asszonyok nyara. Az árok parti kőrisfák már citrom­sárgává öregedtek, és sodró­dik az akáclevél is. Sodród­na a tengeri levele is, de azok szárán csak egynéhány „kardlap” libeg. Iszonyúan elverte azokat az augusztusi jég. — Még szerencse, hogy nem korábban jött — legyint Rácz László növénytermesz­tési főágazat-vezető, aki a percen érkezett ki a buji ha­tárba, ellenőrizni a kombáj­nok munkáját. — A szemek növekedése akkorra befeje­ződött, így tulajdonképpen itt lent az aljban csak a le­veleket pocsékolta meg. De fent a dombon, ahol gyen­gébben fejlődött a növény, érzékeny veszteséget okozott a jég. Ilyen helyzetben fokozot­tan szükség van minden szemre. Ezért is várnak a visel itt, a rendelőintézet sebészetén, baleseti és or­topédiai osztályán ? — A pénz mindig prob­lémát jelent, olykor konflik­tust okoz. Ez mindig, min­denütt így volt és így is lesz, ahol pénzt kell eloszta­ni. De azért általában ha­rag nélkül fejeződnek be az ilyen napok is, legfel­jebb valaki egy ideig, amíg magába nem mélyed, egy kicsit húzza az orrát. Tud­ja, az a legrosszabb, amikor valaki előbb azt nézi meg, a másik mennyit kapott, s utána a sajátját... — Mi okoz a legtöbb ál­matlan éjszakát? • — Az üdülőjegyek! Igény­lik dolgozóink, de bizony kevés van belőlük ... Fő­ként szezonban gyermekes beutaló. Persze sok múlik azon. hogy miként javasol a bizalmi, s hogyan tud har­colni. — Ki a legjobb segítőtár­sa? — A bizalmihelyettes. Ha Kiss Györgyné kolléganőm a sebészeten nem segítene, bi­zony sokkal nehezebb lenne a dolgom. Mert van elég szakmai munkám is: admi­nisztrátor, megbízott cso­portvezető vagyok itt, az osztályon. — És ez a szakmai vezetői beosztás nem összeegyeztet­hetetlen a szakszervezeti tisztséggel ? — Mondom, csak megbízott vezető vagyok... így talán nem ... és a választáson más bizalmijelölt személye is felmerült, de engem válasz­tottak meg s én vállaltam újra. Zúgnak a kombájnok. Szerencsére ez a kukoricacső nem sínylette meg a jeget. kombáj nősöktől a szokásos­nál is jobb minőségű mun­kát, akiket egyébként is er­re ösztönöz a korábban ki­dolgozott premizálási rend­szer. — Háromszázalékos szem­veszteséget engedélyez maxi­málisan a belső szabályza­tunk — magyarázza az egyik kombájnos, Huszti Balázs. — — Most ebben az új ciklus­ban ugyanúgy dolgozik, mint azelőtt? — Nem egészen. Régebben beszedtem a bélyegpénzt, no és elintéztem egy-két üdü­lőjegyet és persze akkor is ott voltam a bérügyek meg­vitatásánál ... — Ma is ezt teszi. — Azzal a lényeges kü­lönbséggel, hogy ma bér­kérdések nem a nagy intéz­mény magas szintjén, hanem kis csoportokra lebontva dőlnek el. Azelőtt, ha ilyen tanácskozáson ültem, azt sem tudtam történetesen, ki az az XY, akinek egy isme­retlen osztályon a béréről kellett döntenünk, ma köz­vetlen munkatársaim — ál­talam jól ismert emberek — ügyébe szólhatok bele. így van értelme a szakszer­vezeti titkár munkájának. — ön tehát változást, jó megoldást fedez fel ebben a szakszervezeti munkában. De vajon a tagság is érzé­kel egyfajta lépésváltást? — Nem is tudom ... Ta­lán még nem... De vélemé­nyem szerint még nekünk, bizalmiaknak is fel kell nő­nünk új, fontosabb szere­pünkhöz. Szilágyi Szabolcs Ha ezt a határt túllépjük, a mi zsebünk bánja. De mi bí­zunk, hogy emiatt nem kell levonni a bérünkből. A gépek ■jók, a műszaki háttér bizto­sított, csak a tengeri hozott volna szebb termést... A szövetkezet a múlt év­ben igen jó termést, hetven mázsát takarított be e fontos takarmánynövényből hektá­ronként, az említett okok miatt azonban az idén meg­elégednének a hatvan mázsás átlagterméssel is. Ám még így is szükség lesz a követ­kező évben a tengerivásár­lásra, hiszen a jószágállo­mány nem éhezhet. Ami vi­szont öröm a sok gond kö­zepette: a kukoricán kívül termett elegendő szálas és atoraktakarmány. Késő délutánra hajlik már az idő, mikor szemügyre vesszük a szövetkezet büsz­keségét, a hetvennégy hektá­ros párádicsomtáblát. A sze­dők már hazafelé bicikliz­nek, csak néhány traktor ci­peli még a tele konténereket. Ameddig csak a szem ellát, mindenütt paradicsom, meg paradicsom. El sem hisszük, milyen jól fizet, s milyen jól jár az a tag, aki hozzájut egy nyolcszáz öles darabhoz. A •termés fele az övé, a másik a téeszé. De még így is több mint húszezer forint üti a markát, persze a szövetkezet se fizet rá az üzletre, hiszen a tag leszedi a közös termé­sét is. Alkonyodik. A szemközti fasoron túl gépek zúgnak, csíkokra szaggatják lámpá­ikkal az egyre mélyülő sö­tétséget. Egy dolgos nap be­fejeződött, de nem minden­kinek. Bercelen is igyekez­nek, mert a tavasz még kí­sérti őket. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents