Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-18 / 245. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. október 18. Kommentár Genf—„Géni” nélkül? Megbeszélés Reagan elnök­kel, többszöri találkozó Shultz külügyminiszterrel, találko­zó Weinberger hadügyminisz­terrel és az amerikai tör­vényhozás vezetőivel — zsú­folt, magas szintű eszmecse­rékkel teli az izraeli minisz­terelnök hivatalos programja. Az elmúlt napok közel-kele­ti fejleményeinek, az emlé­kezetes hajórablásnak, a ha­jórablók „eltérítésének”, s a nyomában kialakult feszült­ség ismeretében különös fi­gyelem kíséri világszerte, mi­lyen eredménnyel zárulhat Simon Peresz látogatása. A washingtoni út közép­pontjában a jelek szerint a régi kérdés áll: hogyan le­hetne tovább vinni a közel- keleti „békefolyamatot”, pon­tosabban az amerikai—izrae­li rendezési elképzeléseket, amelyek egyelőre következe­tesen kirekesztik a tárgyaló felek közül a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetet. Hosz- szú ideig bizonytalan volt, eredményez-e változást eb­ben az alapállásban a ve­gyes, jordániai—palesztin kö­zös delegáció létrehozásának javaslata, amelyet korábbi egyesült államokbeli útján mind Mubarak egyiptomi el­nök, mind Husszein jordán király előterjesztett. Nos, a jelek szerint nem. Elvben ugyan Washington és Tel Aviv egyaránt szorgal­mazza a tárgyalások beindí­tását, de elutasítják a PFSZ bevonását — az pedig kérdé­ses, beleegyezhet-e Jordánia a közvetlen párbeszédbe. Reagan és Peresz eddigi ta­lálkozóin elutasították azt a széles körű támogatást élve­ző indítványt is, hogy a kö­zel-keleti krízis rendezését olyan nemzetközi konferen­cián kíséreljék meg, amelyen minden érintett fél, többek közt a Szovjetunió is részt venne. Némi szójátékkal élve Pe­resz és a jelenlegi koalíciós kabinetje tehát elfogadja Géniét — helyszínként, ám elutasítja „Genfet”, annak át­vitt, tartalmi értelmében, te­hát mint olyan fórumot, ahol az összes érdekelt előfeltéte­lek nélkül közös tárgyalóasz­talhoz ülhet. A nagy kérdő­jel ennek tudatában csak az, miben bízik az izraeli mi­niszterelnök, és mire alapoz­nak washingtoni vendéglá­tói, amikor a békefolyamat „felélénkítésének” lehetősé­géről ejtenek szót. A térség robbanásveszélyes helyzetét reálisabban szemlélő megfi­gyelők előtt ugyanis egyre világosabb, hogy Genfet a „genfi szellem” nélkül nehe­zen lehet elképzelni. Szegő Gábor II Szovjetunió képviselőjének felszólalása az európai kulturális fórumon (Folytatás az 1. oldalról) tételek és az erkölcsi nor­mák. A kulturális miniszte­reknek az UNESCO égisze alatt megtartott tanácskozá­sain joggal hívták fel a fi­gyelmet rá, hogy a hazug esz­mék a kultúra lényegének eltorzulásához vezethetnek, ahhoz, hogy a kultúra eszkö­zeit felhasználják a háború és az erőszak, a sovinizmus és a fajüldözés, a kölcsönös bizalmatlanság és a népek közötti gyűlölet ideológiájá­nak terjesztésére. Sajnos a tanácskozásokon megszüle­tett helyes ajánlások nem mindenhol jutnak érvényre. Pjotr Gyemicsev rámuta­tott: jogosan kelt aggodal­mat az a tény, hogy az utób­bi években számos kormány csökkentette a kulturális cé­lokra fordított pénzügyi esz­közöket. Hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom szü­letésétől fogva nagy jelentő­séget tulajdonított a kultú­ra fejlesztésének, s ezt — az angol küldött felszólalá­sára is reagálva — a Szovjetunió által e téren el­ért eredményekkel támasz­totta alá. Kijelentette: a Szovjetunió rendkívül fontosnak tartja, hogy az európai kulturális fórum megvitassa a kultu­rális együttműködés kérdé­seit. Ebben a folyamatban ér­vényesül a nemzeti kultúrák egymást gazdagító hatása, s ez az együttműködés célja. A Szovjetunió tevékenyen részt vesz azoknak az aján­lásoknak kidolgozásában, amelyek célja, hogy a kul­túra művelői egyre jobban átérezzék a béke és haladás ügyéért viselt felelősségüket, azt, hogy nagymértékben hozzájárulhatnak a népek közötti jobb megértéshez. A Szovjetunió továbbra is kész mindent megtenni, hogy a kultúra és a művé­szet szerepe növekedjék a mai ember nemes társadalmi és erkölcsi eszméinek kiala­kításában. E fórum résztve­vői sokat tehetnek azért, hogy a tömegtájékoztatásban még inkább népszerűsítsék azokat az alkotásokat, ame­lyek a béke és humanizmus eszméit terjesztik. Hasznos lenne olyan aján­lásokat kidolgozni, amelyek elősegítik a demokratikus nemzeti kulturális hagyomá­nyok megőrzését, s azt, hogy a tudomány legújabb eredményeit is felhasználják a kulturális haladás érdeké­ben. Érdemes lenne közösen tanulmányozni azt is, hogy a kultúra és a művészet nap­jainkban egyre nagyobb mértékben hat az emberek életére, a személyiség alkotó készségének kialakítására. Az európai humanista kul­túra és minden szellemi ér­ték váljék olyan tartópillér­ré, amelyre támaszkodhatnak a kultúra művelői, függetle­nül a világnézetükben, alko­tói felfogásukban meglévő különbségektől. Legyen kö­zös alapjuk a világ népei­nek együttműködéséért, a biztonságukért és felvirágzá­sukért folytatott harc — mondotta. Végezetül Pjotr Gyemicsev kifejezte reményét, hogy az európai kulturális fórumon folyó vita jó szándékú és konstruktív szellemű, s részt­vevői mindent megtesznek a művészi alkotó folyamat ösztönzését szolgáló közös irányvonal kidolgozása érde­kében. Anders Arfwedson, az UNESCO főigazgató-helyet­tese a budapesti kulturális fórum résztvevői előtt mon­dott beszédében hangoztatta: Budapest különösen alkal­mas olyan fórumok megren­dezésére, amelyek az európai országok kormányainak kép­viselőit és a kultúra neves művelőit tömörítik. Magyar- ország a különböző történel­mi és kulturális örökségek útkereszteződése mentén fek­szik, s ezen a talajon olyan kultúra sarjadt, amely a ze­nében, az irodalomban és más művészeti ágakban örökbecsű alkotásokkal gaz­dagította Európa és az egész világ kultúráját. Síkraszállt a technika hu­manizálásáért, és fontos fel­adatnak nevezte, hogy a tu­dományos-műszaki haladás legújabb eredményei ne az elszürkülés, a monotonízálás irányába hassanak, hanem a kultúra kibontakozását se­gítsék elő. Az UNESCO képviselője végezetül megállapította: a kultúra — ma sokkal inkább mint bármikor — a történe­lem szerves része, az adott társadalmak fontos kohéziós ereje, s alkalmas eszköze a népek közötti termékeny együttműködés kiszélesíté­sének. A csütörtöki nyilvános ple­náris ülésen a továbbiakban ügyrendi kérdést vitattak meg. A vitában a ciprusi, a görög, a török és a bolgár küldöttség képviselője fejtet­te ki álláspontját. Ezt köve­tően az angol delegáció kép­viselője válaszadási jogával élve reagált a szovjet kül­döttség vezetőjének felszóla­lására, majd a tanácskozás zárt üléssel folytatta munká­ját. Pénteken a fórum zárt ülést tart. Gorbacsov Bulgáriába látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának. a Bolgár Nép- köztársaság államtanácsá­nak és minisztertanácsá­nak meghívására október végén baráti látogatást tesz Bulgáriába — jelentették be csütörtökön Moszkvában és Szófiában. Szoviet tárgyalási javaslat Nagy-Britanniának Londonban bejelentették, hogy a Szovjetunió hivatalos formában is eljuttatta Nagy- Britanniához kétoldalú, köz­vetlen fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra vonatkozó ja­vaslatát. Mint ismeretes, erről a kez­deményezésről Mihail Gorba­csov, az SZKP főtitkára be­szélt néhány hete Párizsban. A javaslatot a Szovjetunió Franciaországnak is meg­tette. A londoni bejelentés szerint Mihail Gorbacsov Margaret Thatcher minisz­terelnökhöz most eljuttatott levelében taglalta elképzelé­seit, amelyeket a brit fél — mint egy szóvivő mondta — „természetesen tanulmányoz”. A brit fővárosban azonban emlékeztetnek arra is, hogy az indiai hírügynökségnek adott vasárnapi interjújá­ban Margaret Thatcher még „kevés értelmét” látta an­nak, hogy a Szovjetunió ál­tal javasolt közvetlen tár­gyalások megkezdődjenek. A szovjet sajtó jelentései alapján mind pontosabb kép bontakozik ki a vasárnap es­ti tadzsikisztáni földrengés okozta károkról, a megin­dult helyreállítási munká­latokról. A legsúlyosabban Kajrakkum városát érin­tette a földrengés; 15 ezer lakosából nyolcezernek nincs Súlyos károk Tádzsikisztánban állandó tető a feje fölött. Je­lentős részüket barakkok­ban szállásolták el, mások­nak a felállított 236 sátor valamelyikében jutott hely. A lakók a legszüksége­sebb holmikkal az udva­rokon igyekeztek berendez­kedni. A városban huszon­négy órán át működik a katasztrófa következmé­nyeinek felszámolását irá­nyító operatív bizottság; a város filmszínházában ren­dezkedtek be, ez a vasbeton épület bizonyult a legtartó­sabbnak. Az első becslések szerint a károk mértéke csupán Kaj- rakkumban több száz millió rubel. Dél-Atrika Kivégzésre készülnek Újabb pokolgépet robbantott Párizsban az Action Direct nevű szélsőséges terrorszervezet. Az akció emberéletet nem követelt, de az anyagi kár jelentős. (Kelet-Magyarország telefotó) A dél-afrikai biztonsági erők ismét két feketét lőttek agyon Fokföld tartomány­ban. A rendőrség közlése szerint szerdáról csütörtökre virradó éjszaka egy embert a vasúti őrség megölt, ami­kor lőfegyverrel tüzet nyi­tott a Fokváros közelében összegyűlt lakosokra. Egy másik feketét katonák lőttek agyon a tartomány keleti ré­szén. Az elmúlt három nap alatt kilenc személy vesztet­te életét. Az ENSZ apartheidelle­nes különbizottsága felhívást intézett a világ közvélemé­nyéhez, hogy próbálja meg­akadályozni a Malesela Ben­jamin Moloise fekete bőrű polgárjogi harcos és költő el­len hozott halálos ítélet vég­rehajtását. A pretoriai kor­mány péntekre tűzte ki a huszonnyolc éves Moloise ki­végzését, aki 1982-ben részt vett egy ellenállási akcióban és a vád szerint ekkor meg­ölt egy fekete rendőrt. Az NSZK nevében Helmut Kohl kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is felszólította a pretoriai ható­ságokat, hogy humanitárius és politikai megfontolásokból kíméljék meg a fekete bőrű polgárjogi harcos életét. Vendégünk a kulturális fórumon Günter Grass Ék z európai kulturális fó- rumon részt vevő ™ * nyugatnémet küldött­ség talán egyik legismer­tebb, legérdekesebb és leg­ellentmondásosabb alakja Günter Grass író, akit a Der Spiegel egyszer találó­an nevezett el „az örök csö­könyösnek ... (A „der uner­müdliche querkofp” sokfé­leképpen fordítható ma­gyarra, például „a fáradha­tatlan kötekedő” kifejezés­sel is.) Grass, aki éppen a buda­pesti fórum második nap­ján, október 16-án töltötte be 58. életévét, személyes sorsában is tükrözi a husza­dik század német valóság bonyolultságát. Elég csak arra utalni, hogy lengyel— német szülök gyermeke­ként látta meg a napvilá­got az egykori Danzigban, a mai Gdanskban. (A ,jzláv lelkű” Grass azóta sem sza­badult meg kelet-európai gyökereitől, témáitól.) A második világháborúban osztozott sok honfitársa sor­sában: 17 évesen besoroz­ták, 46-ban szabadult az amerikai hadifogságból. 1960 óta pedig a két német államtól független, de az azok viszonyától nagyban függő, Nyugat-Berlinben él (ahol a művészeti akadémia elnöke). Meglehetősen későn, majd­nem 30 évesen kezdte el írói pályafutását, amely azonban igen rövid idő alatt világhírnévhez juttatta, el­sősorban az 1959-ben meg­jelent korszakregényével, a mindmáig föművének szá­mító „Bádogdob”-bal. Ez kíméletlen és egyúttal gro­teszk leszámolást jelentett a fasizmussal, és — Grass szándéka szerint — a kis­polgárság kisebbrendűségi érzéséből kifejlődött bosszú­vággyal és agresszivitással. (A regény filmváltozata Os- car-díjat kapott. A „Bádog­dob” — Grass sok más mű­véhez hasonlóan — magya­rul is megjelent.) Az elhallgatott, fel nemi dolgozott múltban a jelent és a jövőt kereső író soha ] nem zabolázta a benne la­kó politikai hajlamot, min­dig jogot formált arra, hogy véleményt nyilvánítson a' tőkés és a szocialista orszá­gok általa helytelennek tar­tott jelenségeiről. Ezért az­tán mindkét oldalról gyak­ran került és kerül a bírá­latok kereszttüzébe. Munkássága és állásfog- j tolásai alapján az NSZK-J ban egyértelműen a balol-\ dalhoz sorolható (több év­tizedes külső támogatás után a nagytőke hatalmát elutasító szimpatizáns 1984- ben belépett a szociálde­mokrata pártba). A két rendszer történelmi vitájá­ban inkább középutas né- í zeteket vall, gyakran nem riadva vissza az egyenlő­ségjel használatától sem,jj például a fegyverkezés kér- j désében. Középutasságát jól tükrö- v zi a két német állam lété- « vei és jövőjével kapcsola- tos, fájdalmas és tévedések- I tői sem mentes útkeresése.) Gyakorlatilag egyik or- j szag állapotát sem érzi ma- j gáénak. Az NSZK és az NDK „homokra épültek”, s 1 majdan — mint kulturális nemzetnek — egy födera- lisztikus Európában kell létrehozniuk saját föderá­ciójukat — vallja. Ugyanakkor az amerikai rakétatelepítés egyik leg­elszántabb ellenzője és a nicaraguaihoz hasonló, ha- >. ladó rendszerek egyik fő tá- I mogatója. A kellemetlenül kérdező ; és néha elhamarkodottan ] kategorikusan állító Günter• Grösst mindenekelőtt a há­ború, az erőszak elutasítá­sa. a béke szenvedélyes' igenlése teszi vonzó és mél­tó vitapartnerré az európai : kultúra budapesti eszme­cseréjén. Follinus K. János Bonn Kormányválság Itáliában: Craxi kormányfő benyújtja ka­binetje lemondását. Mellette Andreotti külügyminiszter. (Kelet-Magyarország telefotó) KANIZSÁI NAPOK A NYÍR-DOHUSBAN október 21-től 31-ig A közkedvelt Kanizsa Bútorgyár termékeinek bemutatása és vására. Lakószobák, szekrénysorok, garnitúrák és kiegészítő búto­rok a helyszínen megvásárolhatók, illetve megrendelhetők. OTP-ügyintézés. Hue11 'Winwl (1823)

Next

/
Thumbnails
Contents