Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-17 / 244. szám
1985. október 17. Kelet-Magyarország 3 Jövedelmező aprócikkek A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben évente 40—45 ezer bőr aprócikket készítenek a Módi Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére. Képünkön: készül a pénztárca. (Császár Csaba felvétele) Töltésvizsgálatok Ár és jég számlája: hatvanmillió A folyószabályozási és ár- vízvédelmi művek ellenőrzése a napokban fejeződött be megyénkben. — Kétszáznyolcvan kilométeres folyószakaszon végeztünk szemlét — mondja Eiben Endre, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi és folyószabályozási osztályvezetője —, ami elsősorban a Tisza és a Szamos rendszerét érintette. A folyószabályozási művek megrongálódása körülbelül hatvanmilliós kárt okozott. Ezt az idei nagy jég és az utána következő árhullám idézte elő. A hiányosságok nagy részét igyekszünk még az idén kijavítani, hogy a következő tél nehogy még nagyobb pusztítást végezzen. Az árvízvédelmi művek jó állapotban vannak, a felszereléseket és az ártelepeket is rendben találták. A töltések karbantartása, gyepesítése, kaszálása sokba kerül. Ezeket a költségeket növelik, hogy a tsz-ek munkagépei indokolatlanul közlekednek a töltéskoronán, így meglazítják a talajt, aminek rendbetétele nem kis összeg. A töltéseket gyengíti, hogy közvetlenül a lábánál már mezőgazdasági termelést folytatnak, nem hagyják meg az előírt tízméteres távolságot. Ez egy esetleges árvíznél veszélyes helyzetet teremthet. Az előírások betartásával sokat segíthetnék munkánkat a termelőszövetkezetek. r Nemcsak ínyenceknek Mit vár az elöljáró? BIRKATEJ V an az ínyenceknek egy köre, akik szerint nincs finomabb a birkapörköltnél, a juhtej- ből készült sajt és túró pedig egyenesen az „istenek eledele”. Nem tudni, azok vannak-e többen, akik az említetteket csendesen lenézik, vagy azok-e. akik mégis a birkára esküsznek, de talán nem is fontos. A lényeg az, hogy ha valaki szereti a birkát és a juhtú- rót, annak joga van keresni a boltban. És ez még a rosszabbik megközelítés mert inkább úgy kellene felfogni a dolgot, hogy ha van rá igény, akkor üzletet kellene belőle csinálni. Mert birka van, mégpedig szép számmal tartanak belőle a megyében. Csak nincs aki megfejje, mert kihaltak a juhászdinasztiák. De hát más dinasztiák is elvesztették utolsó sarjukat, például a fejőgulyások is kiveszőiéiben vannak. Igaz, hogy fejőgép kíméli már a kezüket. Ugyanilyen berendezéssel a juhtej fejését is meg lehet oldani — tudtuk meg az egyik közelmúltban tartott tanácskozáson a megyei tejipari vállalat egyik vezetőjétől. Előnyös üzletre nyílt kilátás és ezáltal a juhtúrót, -sajtot kedvelők kényeztetésére. A vállalat központi keretből milliós segítséget kínált azoknak, akik a modern fejőberendezéseket beállítják. Nyilván magára gondolt, saját A Hazafias Népfront fásítási akciójának keretében az elmúlt ötéves tervben kétmillió forint értékben ültettek csemetéket megyénk településein. A sikerben osztozik az Állami Erdőfelügyelőség és a nyíregyházi tangazdaság is, amely elsősorban szakmai segítséget nyújhaszna vezette elsősorban. De hát az üzlet diktálja így. Nos, kétmillió forintot kellett felhasználatlanul visszaadni ama központi keretnek. Nem akadt vállalkozó a tenger birka gazdái között. Legalábbis nem elegendő. Pedig ha fejnénk birkát, akkor az egy okkal több lenne, hogy szép és sok tejet adó anyát tartsunk. Vagyis javulna az állomány minősége, ami elhanyagolt ágazat lévén, elég gyenge. Vagy éppen így a jó azoknak akik tartják őket? Szinte a minimálisnál is kevesebb ráfordításból várni valami hasznot? Mert bizony a tejipar véleménye szerint a megye anyajuhállományának egy- harmada megérett arra, hogy kiselejtezzék. Persze az öreg birkát még a „legelvetemültebb” birkapör- költpárti sem eszi meg, így aztán marad az egyszerű matematika: ha kimúlik szegény állat vég- elgyengülésben többet fizet érte a biztosító, mintha levágnák és eladnák. Itt zárul — a birkakedvelők számára meglehetősen vigasztalanul — a kör. Kör, mint amit a kergekóros birka ró szakadatlanul, maga sem tudja miért? Lehet, hogy bánatában, mert úgy megfeledkeztek róla, hogy még pénzért sem figyelnek már kétmillióért tott. A fásításban élenjáró községek közöt a három szervezet összesen ötvenezer forint díjat adott ki. Legjobban gondozták és ápolták az elültetett csemetéket Vásárosnaményban, Leveleken, Tiszakerecsenyben, Bal- kányban és Fehérgyarmaton. A szó: elöljáróság, patinás csengésű, a történelemből ismerős. Hogy ma mit is jelent valójában ez a kifejezés — bár törvény határozza meg —, tulajdonképpen nem tudhatjuk még. A keretek adottak, de tényleges tartalommal csak ezután töltődik meg: nem utolsósorban vezetői, az elöljárók ténykedése által. A Mándoki Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozó kistelepülések — Eperjes- ke, Tiszamogyorós és Benk — tanácstagi testületéinek (az elöljáróságoknak) a vezetőit, a három falu elöljáróját kérdeztük: mi történt a választások óta, s mire számítanak a jövőben? Tiszamogyorós az első színhelyünk. Az elöljárót munkahelyén, az eperjeskei Alkotmány Termelőszövetkezet itteni almásában találtuk meg. Áros József annak idején — kertészként — a gyümölcsös telepítésében is részt vett, most pedig ő irányítja a szüretet, a kertészeti telep munkáját. Tősgyökeres mogyorósi, mindenki ismeri, s ez utóbbi természetesen kölcsönös, aligha akad az ezernél is kisebb lélekszámú faluban, akinek ne tudná a nevét. Áros József: „Csak jobb az, ha több ember határoz...” Ésik Sándor JUTALOM A LEGJOBBAKNAK Csemeték S zeretem Mátészalkán a gimnázium előtti parkot. Különben bevallom, hogy minden hasonló : parkot nagyon szeretek. Valamikor tavasszal a gyermeket sétáltatókért, valamikor nyáron a padok szerelmeseiért és ilyenkor ősszel a búcsú miatt. Igazából bevallom, hogy hangulatban valahogy kísért bennem Arany János csodálatos Kapcsos könyve, kísértenek az „Öszikék”. Mielőtt bárki ellágyulna a hangulattól, közlöm, hogy a fák gonoszak, és a kora reggel után csak addig várnak, amíg a takarítók elvonulnak. Utána megborzonganak a fák, és tele lesz megint a járda, a sétaút, a pázsit... Innen a jegyzet. Az a hulló levél megül a szeméttartón, megül egy ottfelejtett kő tetején, de nicsak: ott ahol két öregembert egy hónapja sakkozni láttam, ahol két hónappal ezelőtt középkorúak üldögéltek, ahol öt hónappal ezelőtt kutyát sétáltatott egy városi polgár, és ugyanott, ahol télen a hóeséskor négy cigarettavég, és a pádon ülő hó hirdette, mondta, emlékezte egy elromlott találkozó emlékét, a hóba írt szöveggel együtt, ami egy szó volt, csak annyi, hogy „Vártalak!”, most tiszták, lesöpörtek, akármilyen hűvös is van, ősztelenek a padok. Lábam alatt zizeg az őszi avar. Ám tiszta a pad. Vendége volt, vendége lesz, és ha vendége volt, meg vendége lesz, akkor holtbizonyos, hogy jövő tavasszal újra gyönyörű lesz a park. Az október mindig a búcsúzás. És mindig a remény, hogy kár lenne korán elköszönni. Bartba Gábor Régi szó—új tartalom Gonda Béla: „Végre megint van állandó gazdájuk a kisközségeknek .. Konkrét tervek — Az elmúlt három ciklusban végig tanácstag voltam, s népfronttitkár. Ügy gondolom, mi nem érezhettük, hogy Mándok elnyomott volna bennünket. Kultúrház, ifjúsági klub, könyvtár, óvoda, vízelvezetés — sorolja, mi mindenhez jutottak az utóbbi évtizedben, majd a következő tervidőszak feladatairól beszél. — A Béke utca lefedése az első, utána a Szabadság utcán a vízelvezető árok (meg a járda — társadalmi munkában), és a Petőfi utca sa- lakborítása. Eljött az elnök- assizony, vele is megbeszél^ tűk, mire lenne szükségünk leginkább. Természetesen előtte a másik három tanácsitaggal vitattuk meg ezeket a dolgokat. Tudja, itt ha nem hívunk is össze gyűlést, akkor sincs olyan nap, hogy ne találkozzunk. Csak jobb, ha több ember határoz. Még gyerekcipőben jár ez az egész, de reméljük, hogy belejövünk. A szociális ügyekben például már mi határoztunk. Ügy veszem észre, hogy eddig Mogyorós használt fel legkevesebbet ilyen célra, de most már a legjobban rászorulók étkeztetését is meg tudjuk oldani az óvodából. Ma és holnap Gonda Béla amellett, hogy kollégája, mint elöljáró előbbi riportalanyunknak, egyben főnöke is. Irodájában, az Alkotmány Tsz elnöki szobájában beszélgetünk. Ö — születésétől kezdve itteni polgár — az eperjeskei elöljáró. Arra a kérdésre, nem szorul- tak-e korábban háttérbe a székhelyközség mögött, amolyan mosolyféle a válasz, jelezve, törődjünk inkább a mával és a holnappal. Gonda Béla is beszél a szociális segélyekkel kapcsolatos hatáskörről: arról, hogy szükség van a védetté nyilvánított tanácsháza rendbehozatalára, különböző más, ki- sebb-nagyobb beruházásra: jó volna Tiszamogyorós és Eperjesbe között szilárd burkolattal ellátni az utat, s még sok egyéb, a közösséget érintő kérdésről. Az elöljáróságok jelentőségét pedig így fogalmazta meg: — Végre megint van állandó gazdájuk a kisközségeknek is. Az aprónak látszó, de fontos ügyek helyben intéződhetnek el, nem kell kilométereket biciklizni, buszozni. És talán a bizalom is nagyobb azok iránt, akiket régről ismernek az emberek, szívesebben fordulnak a gondokkal hozzájuk, mint az idegenhez, legyen az bármilyen jó szándékú is. Felrázni egy kissé... Ha költő volnék, megénekelném, hogy Uzonyi Dezsőt, Benk elöljáróját, a gyakorlati oktatás tanárát diákjai körében találom, s az udvaron éppen a szemzésre tanítja őket. Idegen testbe beillesztve miként foganhat meg a rügy __Biztosan nem véletlen, hogy — akárcsak társai — ő is abban a faluban született, ahol legutóbb bizalmat szavaztak neki. Igaz a benki tanár Mándókon kényszerül oktatni, lóvén, hogy szülőfalujában csak az alsó tagozatosok ülhetnek iskolapadba. Az elöljáró — párttitkár — a konkrét terveken túl általános mondandót is megfogalmaz. Uzonyi Dezső: „Szeretnénk megint felrázni a falut...” (A szerző felvételei) — Szeretnénk egy kicsit felrázni megint a falut. Jó lenne egy olyan pezsgést elindítani, mint korábban, mikor még tanácsunk volt. Néha bizony úgy érezhették az itteniek, hogy mostohagyerekek. Pedig a közös célokért sokat tettek, s tesznek az itteniek: különösen a fiatalok, a KISZ-esek, az ifjúsági klub tagjai érdemelnek elismerést, igen sok szombatot, vasárnapot töltöttek munkával az autóbuszforduló építésekor is. Ami tőlünk telik, megtesszük. ★ Röpke vizsgálódásunk sum- mázataként talán elegendő annyi: a Mándok környéki elöljáróságok vezetői tudják mit akarnak, s képesek lesznek végrehajtani a rájuk váró feladatot. A cél tisztán áll előttük: a módszereket pedig majd kidolgozza a mindennapi gyakorlat. Papp Dénes Tizenkét termelőszövetkezet és a Nyíregyházi Konzervgyár társulásában jött létre a Felső-Tisza menti almafeldolgozó üzem, a szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetkezet üzemeltetésében. Naponta 200 tonna almát dolgoznak fel, a levet a Nyíregyházi Konzervgyárba szállítják. (Elek Emil felvétele)
