Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. október 17. (Folytatás az 1. oldalról) mondotta. Ez a tanácskozás regionális jellegű, munkája ugyanakkor egyetemes jelen­tőségű, amennyiben Európa jelentős szerepet játszik a nemzetközi kulturális együtt­működés fejlődésében. Len­gyelország népe saját törté­nelme során is tapasztalta annak igazságát, hogy a kul­túra fejlődése szorosan kap­csolódik a nemzeti és az ál­lami szuverenitás kérdései­hez. Végezetül javasolta: rend­kívül hasznos lenne nemzet­közi szemináriumok kereté­ben tanulmányozni a kultu­rális értékek megőrzésével és védelmével összefüggő leg­fontosabb problémákat. A ciprusi küldöttség nevé­ben Konsztanti/nosz Leontiu kulturális attasé azt hangoz­tatta, hogy a budapesti ta­nácskozás reményt fejez ki: a béke, a kölcsönös jobb meg­értés és együttműködés re­ményét hordozza. Ezt segít­heti elő az európai művészek, értelmiségiek, a kultúra al­kotói és felelősei közötti érintkezés, véleménycsere és párbeszéd. Noha — tette hoz­zá — földrészünk megosztott, az egyes kultúrákat határok, szövetségi rendszerekhez tar­tozás és eltérő vagy éppen ellentétes ideológiák választ­ják el egymástól. A ciprusi küldött különös figyelmet szentelt a műemlékvédelem kérdéseinek. Kole Csasule nagykövet, a jugoszláv küldöttség vezető­je, neves makedón író fel­szólalásában elsőként népé­nek történelméről, a nyelvé­nek megőrzéséért vívott har­cáról szólt. Ezt követően ki­jelentette: a helsinki folya­mat a párbeszéd, az egyetér­tés lehetőségét kínálja szá­munkra. Lehetőséget arra, hogy kezdeményezzünk és tényleges lépéseket tegyünk az itt megvitatandó kérdé­sekben. A jugoszláv küldött­ség véleménye szerint Euró­pa — tekintet nélkül a hatá­rokra és különböző akadá­lyokra — bölcsességet, türel­met, kitartást vár tőlünk an­nak érdekében, hogy ne sza­kadjon meg a párbeszéd. A török küldöttségvezető, Cenap Keskin nagykövet a budapesti fórummal kapcso­latban emlékeztetett arra, hogy ez a rendezvény több szempontból újszerű, s alkal­mat ad arra is, hogy a részt­vevők áttekintsék: mennyi­ben teljesítették a helsinki záróokmány ajánlásait. A török kormány aktívan tevékenykedik a záróokmány ajánlásainak megvalósítása érdekében — mondotta. Vé­gül kijelentette, hogy Helsin­ki szellemében a török kor­mány egyenlő feltételeket biztosít a területén élő min­den kisebbségnek, s eközben ismertette kormánya állás­pontját a — kifejezése sze­rint — Bulgáriában élő tö­rök kisebbség helyzetéről. Hans Kühne nagykövet, a dán delegáció vezetője fon­tosnak tartotta, hogy az érin­tett kormányok élő realitás­sá tegyék a helsinki záró- dokumentumot. Helyeselte, hogy a madridi értekezlet há­rom fő témát határozott meg a kulturális fórummal kap­csolatban: az alkotást, a ter­jesztést és az egyes országok közötti együttműködést. Az, hogy az egyes delegációkban nemcsak kormányképviselők, hanem kiemelkedő kulturális egyéniségek is helyet kapnak, Helsinki szellemét szolgálva lehetővé teszi a személyes kapcsolatok bővítését — hangsúlyozta. Jósé Maria Ullrich y Ro­jas, Spanyolország budapesti nagykövete, a spanyol kül­döttség helyettes vezetője fel­szólalásában hangoztatta: a madridi találkozó szellemét szem előtt tartva érkeztek Budapestre. Bíznak abban, hogy sikerül lendületet adni az európai kultúra ügyének, s ezzel az egész helsinki fo­lyamatnak. A spanyol kül­döttség igyekszik elősegíteni a budapesti kulturális fórum sikerét. A nagykövet ígéretet tett arra, hogy Spanyolország ta­pasztalatait felhasználva, igyekszik minden módon elő­segíteni a kevésbé ismert európai nyelvek elterjeszté­sét, annál is inkább, mert ezek a nyelvek is jelentős mértékben járultak hozzá a közös európai kultúra gazda­gításához. Ezután hazánk képviseleté­ben Köpeczi Béla művelődé­si miniszter, a magyar kül­döttség vezetője szólalt fel. — Küldöttségünk — más országok delegációihoz ha­sonlóan — abban érdekelt, hogy a kulturális jorum konstruktív légkörben végez­ze munkáját. Realisták lévén természetesen tudjuk, hogy a tanácskozás, mint az európai biztonsági és együttműködé­si folyamat egyik eseménye, nem lehet független a külvi­lágtól, amely tele van fe­szültségekkel. A nemzetközi környezet azonban nemcsak sötét színekkel ábrázolható: a Helsinkiben elindult folya­mat segítette a békés egy­más mellett élés politikájá­nak kibontakozását, amely­nek — minden ellentmondás ellenére — nincs más értel­mes, az emberiség jövőjét biztosító alternatívája. Más­részt: valljuk a kultúra és a kulturális kapcsolatok vi­szonylagos önmozgását. Azaz olyan sajátosságait, amelyek hagyományosan a nemzetkö­zi megértés és a béke, a ha­ladás irányában hatnak, és az általános fejlődési ten­denciák összefüggéseinek mai fokán is termékenyítő hatást gyakorolnak a részt vevő or­szágok általános kapcsolatai­ra. A magyar delegáció arra kapott megbízást, hogy lehe­tőségeihez mérten hozzájá­ruljon a kulturális fórum si­keréhez, és támogasson min­den olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy ta­nácskozásunk ne a konfron­táció, hanem a tartalmas és kölcsönösen hasznos koope­ráció színtere legyen. A madridi konferencia há­rom kérdéskört ajánlott a kulturális fórumon megvitat­ni: az alkotás, a kultúrater­jesztése és a kulturális együttműködés témakörét. Engedjék meg, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban országunk, kulturális életünk gyakorlatára támaszkodva kifejtsem a magyar delegá­ció álláspontját. Magyarország szocialista társadalmat épít, és ennek — az erre irányuló politiká­nak — szerves része a kul­túra fejlesztése, gazdagításá­nak előmozdítása, ezen belül a művészetek támogatása. Felfogásunk szerint a művé­szetek egyszerre kritikus és építő funkciót töltenek be az emberi integritás védelmé­ben, az antihumánus erők elleni mozgósításban, az em­ber öntudatra ébresztésében, felszabadításában, világnéze­tének, életmódjának formá­lásában. A mai magyar művészeti életre a sokféleség a jellem­ző, különböző irányzatok vannak jelen a hagyomá­nyos realizmustól, vagy a romantikától a poszt-moder­nig. A szocialista társada­lom a művészetek fejlődésé­re eszme- és értékrendszeré­vel, tényleges gyakorlatával kíván hatni, s ezen az ala­pon támogatja a humanista törekvéseket megtestesítő, a szocialista eszmeiségű alko­tásokat. Ugyanakkor tere van ná­lunk minden olyan irányzat­nak, amely nem áll szemben a művészetek alapvető funk­cióival. Szembefordulunk vi­szont azokkal a törekvések­kel, amelyek fasiszta, milita­rista nézeteket, a népek kö­zötti gyűlöletet akarják ter­jeszteni, és nem örülünk az úgynevezett fogyasztói kultú­ra silány termékeinek, ame­lyek megcsúfolják a jó íz­lést és az erkölcsöt. Minden humanista szabadságmegha­tározásban felállítanak kor­látokat, és kimondanak elkö­telezettségeket. E kategóriák értelmezése eltérő lehet és konfliktusok is keletkezhet­nek a különböző nézetek kö­zött, de az aktív humaniz­mus nem lehet közömbös a művészetek befogadásával és hatásával szemben. A magyar kulturális kor­mányzat jelentős anyagi esz­közökkel támogatja a kultú­ra terjesztését azért, hogy az értékek mindenkihez eljus­sanak, hogy a kulturális de­mokrácia elve érvényesüljön. Meggyőződésünk, hogy az élethez és a munkához való jog mellett a kultúrához való jog is az alapvető emberi jo­gok közé tartozik és ennek anyagi alapját is meg kell teremteni mindenki számá­ra. Nem állíthatjuk, hogy már elértük célunkat: az igényt a kulturális értékek iránt szüntelenül fel kell kel­teni, s a kultúra támogatásá­hoz újabb erőforrásokra van szükség. A Magyar Népköztársaság széles körű nemzetközi kul­turális kapcsolatokat tart fenn: csak Európában össze­sen 27 országgal van kor­mányzati szervek nevében aláírt csereprogramunk. Kü­lönleges figyelmet szentelünk a kulturális, művészeti érté­kek cseréjének, mert tudatá­ban vagyunk annak a sze­repnek, amelyet a humanista kultúra értékei a népek is­merkedésében, egymás iránti megértésük elmélyítésében betölthetnek, de azért is, mert ettől a cserétől várjuk, hogy a magyar kultúra ke­véssé ismert értékes alkotá­sai más országokban is hoz­záférhetők legyenek. Kultu­rális értékeink cseréje szá­mos országgal a kölcsönös­ség jegyében történik. Egyes nyugati országokkal azonban ez a kölcsönösség — különösen a nyelvhez kö­tött alkotások esetében — alig jelentkezik. Ezért szá­munkra különösen értékesek a helsinki záróokmány ren­delkezései a kevéssé elterjedt nyelveken létrehozott iro­dalmi művek és más művé­szeti alkotások szélesebb kö­rű megismertetésének elő­mozdításáról. Ezek érvénye­sítése érdekében delegáci­ónk javaslattal fog élni. Tudomásul vesszük, hogy a jelen konferencián részt ve­vő államok között aszerint, hogy melyik társadalmi rendszerhez tartoznak, kul­turális téren is eltérések vannak, de az üzleti szem­pontokból vagy más okból következő egyoldalúságot a kulturális cserék terén sem helyeselhetjük. Mi a kulturá­lis cserében is egyenjogúság­ra törekszünk, amin termé­szetesen nem a számszerű viszonosságot értjük. A köl­csönösség megteremtésére nézetünk szerint minden kormánynak vannak eszközei és kívánatos, hogy a helsinki záróokmány ajánlásainak megfelelően alkalmazzák is ezeket az eszközöket. Javasoljuk tehát, tanács­kozásunk fordítson megfele­lő figyelmet annak vizsgála­tára, hogy a részt vevő orszá­gok kormányai milyen intéz­kedésekkel tudnák növelni hozzájárulásukat egymás kultúrájának kölcsönös meg­ismertetéséhez. A kulturális csere kiegyensúlyozottabbá tételéhez; ahhoz, hogy a kü­lönböző népek, ezen belül a kevéssé elterjedt nyelvek kultúrája tényleges értékei­hez és rangjához méltóan le­gyen jelen az európai kultú­rában. Befejezésül hadd idézzem Thomas Mann-nak a Népszö­vetség Szellemi Együttműkö­dési Bizottságának budapes­ti ülésén 1936-ban elmondott szavait: „Európa a humaniz­mus eszményével szorosan is elválaszthatatlanul összekap­csolt fogalom. Ez az Európa pedig csak akkor fog megva­lósulni, ha a humanizmus felfedezi férfiasságát, és ama felismerés értelmében jár el, hogy a szabadság sohasem lehet halálos ellenségeinek és gyilkosainak szabadossá­gává ... Humanizmusról be­szélve Európa alapjairól és szellemi életfeltételeiről be­szélünk, és ezért szükséges­nek véltem arra a kapcsolat­ra rámutatni, amelyet a min­den humanisztikus gondolat­ban benne rejlő természetes jóságnak a férfias határozott­sággal alkotnia kell, hogy Európa továbbra is fennma­radhasson.” — Az előretörő fasizmus árnyékában hangzottak el egykor ezek a szavak Ma­gyarország fővárosában. Ma, a nukleáris háború fenyege­tő rémével szembenézve nem kisebb az alkotó értelmiség, a művészek felelőssége azért, hogy Európa neve valóban elválaszthatatlanul összefo­nódjék a humanizmus, a bé­ke és a népek közötti együttműködés eszméjével. Ebben segíthet a kulturális fórum. A magyar delegáció egy ilyen fórum sikerén kí­ván munkálkodni és együtt­működni mindenkivel, aki számára Európa és a kultúra ma is fontos eszményeket je­lent — mondotta befejezésül Köpeczi Béla. Szakszervezeti kislexikon BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG A választott vezető szervek­kel és vezetőkkel szemben a demokratikus centralizmus el­ve alapján támasztott követél­mény, mely szerint a végzett munkáról rendszeresen jelen­tést tesznek választóiknak és a felső vezetésnek. Ez a szak- szervezeti munka elengedhetet­len tartozéka, a tagság kont­roll szerepének és a vezetés­ben való részvételének feltéte­le. A vezető szervek a válasz­tások alkalmából, ezenkívül — a két választás közötti időszak­ban — legalább egyszer kö­telesek az egész szakszerveze­ti munkáról beszámolni a tag­ságnak. A beszámolás szak- szervezeti csoportértekezlete­ken, taggyűléseken, küldöttér­tekezleten a testületek ülése­in és a kongresszuson törté­nik. Az szb-titkár vagy az szb-tag köteles beszámolni az szb-nek, az szb a szakszerve­zeti tanácsnak, a szakszerve­zetek elnöksége a szakszerve­zetek központi vezetőségének, a SZOT pedig a legmagasabb szakszervezeti fórumnak: a kongresszusnak. A beszámolá­si kötelezettség célja: a gazda­ságirányító szervek megfelelő tájékoztatásának biztosítása a termelés eredményeiről és az elképzelések megvalósulásáról. HATÁROZATI JAVASLAT A döntés-előkészítés utolsó, befejező mozzanata. A határo­zati javaslat tulajdonképpen a döntésre váró kérdés alternatí­vája. Konkrétnak, érthetőnek, világosnak kell lennie, ponto­san körvonalazza a feladatot, az objektív helyzetjelentés alapján. Helyes, ha több dön­tési variációt tartalmaz, s ez­zel jó lehetőséget nyújt a ha­tározathozóknak a mérlegelés­re. A határozati javaslat a tes­tületi vita alapjául szolgál, melynek eredménye a döntés. Ez a határozatban fogalmazó­dik meg. Lényeges az alulról jövő kezdeményezés, de leg­alább ennyire fontos a már meghozott határozat pontos végrehajtása. Természetesen az esetleges tévedéseket nemcsak kell, de szükséges is korrigál­ni. Időben. Vendégünk a fórumon Stephan Hermlin S zerény, fanyar moso­lya, szinte gyermeki­en kíváncsi tekintete, s fehér haja rokonszenvet ébreszt mindenkiben. Nem szereti a tolakodást, gondo­latait halkan, s mégis meg­győzően fejti ki. És — csen­desen gomolygó pipafüst mellett — mindig kész tü­relmesen meghallgatni má­sok véleményét. Stephan Hermlin — hisz róla van í szó — a mai német líra ki­emelkedő alakja, a Német Demokratikus Köztársaság I irodalmi életének jelentős S személyisége. A hetvenéves Hermlin pá­lyafutása során az irodalom í számos ágát művelte: költő, j elbeszélő, esszéíró, publicis­ta és műfordító egy sze- - mélyben. „A dogmákat nem ked- : velő forradalmár” egész mozgalmas életútján a fa- , sizmus ellen, a munkásmoz­galom oldalán harcolt. 16 ! évesen bekapcsolódott az Hfjúkommunista mozgalom­ba. 1933-ban illegalitásba ; vonult, majd 1936-tól emig­rációban élt. Részt vett a spanyol polgárháborúban és Franciaországban partizán­ként harcolt a fasiszta meg­szállók ellen. A második világháború után visszatért Németországba és 1947-ben Berlinben telepedett le. Tagja az NDK művészeti akadémiájának. A demok­ratikus német állam Herm­lin munkásságát 1950-ben ; és 1954-ben nemzeti díjjal, majd 1972-ben Heine-díjjal ; ismerte el. Az 1945 utáni intellektuá­lis jellegű, a szürrealizmus­sal rokon költészete a fa- • sizmus ellen vívott harc él­ményeiből fakad. Az ötve- j nes években inkább a próza felé fordult és világos, tö­mör stílusú elbeszéléseiben a történelmi sorsfordulók, a humánus eszmék kérdé­seivel foglalkozott. Jelentős az utóbbi időben publicisz­tikai, esszéírói tevékenysé­ge is. Jelenleg esszészerű önéletírásán dolgozik. A műfordító Hermlin francia (Eluard, Aragon) és latin-amerikai (Neruda) köl­tők műveivel ismerteti meg olvasóit. Hermlint erős szálak fű­zik a magyar irodalomhoz. A franciaországi ellenállás­ban egy illegális lapból is­merte és szerette meg Jó­zsef Attila költeményeit és elhatározta, hogy anyanyel­vén szólaltatja meg a ma­gyar proletárköltő verseit. József Attilát az ö tolmá­csolásában ismerte meg elő­ször a német olvasóközön­ség, majd később Hermlin Janus Pannonius, Berzsenyi Dániel, Tóth Árpád, Füst Milán és Illyés Gyula több művét fordította le. A ma­gyar líra legjobb német fordítói között tartják szá­mon. Társszerkesztője és részben szerzője (műfordí­tója) volt az „öt évszázad magyar lírája” című NDK- ban megjelent antológiá­nak. A magyar irodalom ter­jesztésében és a magyar lí­ra tolmácsolásában végzett úttörőmunkája elismerése­ként Hermlin idén április­ban, hetvenedik születés­napjára megkapta a Magyar Népköztársaság aranyko­szorúval díszített Csillag­rendjét. Magyarul önálló vers- és elbeszéléskötetek jelentek meg Hermlintől és számos műve különböző antológiák­ban szerepelt. Fach Ferenc Berlin A heves esőzések következtében a bangladesi Dákká egye­temén leszakadt egy diákokkal zsúfolt előadóterem meny- nyezete. A szerencsétlenségnek legkevesebb 50 halálos ál­dozata van. (KM telefotó) A „VOSZK” SZÖVETKEZETEK KERESKEDELMI, IPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ KÖZÖS VÁLLALATA TISZAVASVÁRI TELEPÉRE PÁLYÁZATOT HIRDET TELEPVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A telep tevékenységi köre: — munkaruházati és védőruházati termékek gyártása, — kereskedelmi, vendéglátóipari hűtőgépek, kávéfőzők, zenegépek helyszíni karbantartása, műhelybeni javítása, gépi alkatrészek megmunkálása bérmunkában. (Szabolcs, Borsod, Hajdú megyékben) A telep állományi létszáma 70 fő. » A telepvezető feladata a szolgáltatásokhoz és a ruházati termékek gyártásához szükséges alkatrészek beszerzése, feldolgozása, számlázása, személyi feltételek biztosítása. A munkakör betöltésének feltételei: — felsőfokú iskolai és szakmai végzettség (elsősorban textilipari) legalább 5 éves vezetői gyakorlat — vagy középfokú végzettség és legalább 10 éves vezetői gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó részletes önéletrajzát, az eddigi szakmai tevékenységének, munkakörének felsorolását, valamint kérjük feltüntetni a jelenlegi jövedelmének összegét is. A pályázatot bizalmasan kezeljük. A pályázatot a megjelenéstől számított 15 napon belül kell elküldeni a „VOSZK” személyzeti osztályára. Cím: Budapest, VII., Landler Jenő u. 14. 1078 Telefon: 414-390/176 mellék. (1752) Folytatja munkáját a kulturális fórum

Next

/
Thumbnails
Contents