Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

1985. szeptember 12. Kelet-Magyarország 3 Tagfelvétel és pártpolitika Döntsön az alkalmasság... HA NYOMON KÖVET­JÜK az elmúlt évek tag- felvételi munkáját, őszin­tén meg kell állapítani, hogy évek óta gond, fel­oldhatatlannak tűnő el­lentmondás a szociális és a korösszetételre vonatko­zó cél teljesítése és a minden arra alkalmas je­lölt felvétele a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés ? Megítélésem szerint azért, mert a tag­felvételt nem pártpoliti­kai mozzanatként kezel­jük, hanem szervezeti sí­kon, bürokratikus módon közelítjük meg. Célszerűbb lenne, ha a tagfelvételi munkát, a pártépítést a párt előtt álló politikai feladatok fontos részének tekinte­nénk. A statisztikai ará­nyoknak tulajdonított túlzott jelentőség helyett elsősorban azt kellene néznünk, hogy milyen szerepet játszik a párt politikájának alakulásá­ban a taglétszám nagy­sága (életkor, foglalko­zás, képzettség szerinti) összetétele. KÖVETELMÉNY: AZ ALKALMASSÁG. Ter­mészetesen mindenek­előtt a párt országos és nagyobb területi szervei­ben van értelme és létjo­gosultsága annak, hogy az összetételre vonatko­zóan átfogó következteté­seket vonjanak le és ori­entációs programot dol­gozzanak ki. A helyi szer­vek és főleg az alapszer­vezetek csak olyan össze­tételből meríthetnek, ami­lyennel működési terüle­tükön rendelkeznek. Ezt eleve meghatározza az adott munkahely jellege, de ennek keretén belül sem lehet más követel­mény a leendő pártta­gokkal szemben, mint az alkalmasság. A területi pártszervek­nek a politikai szükség­letek alapján időről idő­re át kell tekinteniük a pártépítés helyzetét az összetétel vonatkozásában is. Az ebből levont kö­vetkeztetéseknek megfe­lelően ösztönözhető egyes területeken jobban, má­sutt kevésbé a tagfelvé­tel. Indokolt esetben ter­mészetes politikai lépés az előzetes elképzelések korrigálása. Egy megyei vagy városi pártbizottság rendelkezik azzal a ké­pességgel és felkészült­séggel, amellyel, áttekint­ve a pártépítés helyze­tét, politikailag befolyá­solhatja a pártszerveze­teket a tagfelvételi mun­ka konkrét teendőire. Csak ezen az alapon lehet helyesen meghatározni, hogy elsősorban hol, mi­lyen rétegek körében szükséges szorgalmazni a tagfelvételt. A PÁRTSZERVEZET VONZÓEREJE. A szocia­lista demokrácia viszo­nyai között a jól működő politikai rendszer erősíti az emberek közéleti von­zalmát, még nyitottabbá és érzékenyebbé teszi őket a közügyek iránt. Ilyen körülmények kö­zött lényegesen jobbak a színvonalas tagfelvételi munka esélyei — feltéve, ha az emberek azt ta­pasztalják, hogy a párt­ban nagyobb teret kap­nak a cselekvésre, a kom­munista kollektívával kar­öltve jobb feltételekhez jutnak a személyes gond­jukat is jelentő közügyek megoldásához, képvisele­téhez. Viszont az is igaz, hogy­ha ezzel ellenkeznek ta­pasztalataik, ha úgy lát­ják, hogy a párthoz tar­tozásuk nem vág’- «M/g jelent többet a rszia formaságnál, ha a áciest kimerül a semm elöme nem vivő fölöslege., érte­kezésekben, egyszóval, ha nem tudunk tartalmas és vonzó pártéletet kialakí- tani, akkor a tenni akaró emberek számára csök­ken a pártszervezet von­zóereje. Ezt megelőzendő szük­séges a pártélet kellő nyi­tottsága, nélkülözhetetlen az érdemi tájékoztatás, hogy valós kép alakuljon ki az adott pártszerveze­tek munkájáról. Ezeken is érdemes lenne elgon­dolkodni, amikor a tagfel­vételi munka mai felté­teleit vizsgáljuk. Leegy­szerűsítése a tagfelvétel­lel kapcsolatos gondjaink­nak a közéleti szerepvál­lalás hiányára vagy a fo­kozott individualizálódás­ra hivatkozni. FOGÉKONYAK A KÖZ­ÜGYEK IRÁNT. A fia­talok körében — ahol a tagfelvételt jobban kelle­ne szorgalmaznunk — az átlagosnál nehezebbek az életkörülmények, nagyobb terhekkel kell megküzde­niük. Elsősorban körük­ben kellene a közéletiség olyan feltételeit kialakí­tani, a mozgalmi élet presztízsét erősíteni, ami a párthoz való vonzódá­sukat erősítené. A szocialista demokrá­cia fejlődése a gazdasági­társadalmi élet minden területén jelentősen nö­veli a közéleti-politikai aktivitást. Napról napra tűnnek fel olyan fiatalok és idősebbek, akik nagy­fokú közéleti érdeklődés­ről és felelősségről tesz­nek tanúságot. Számta­lan példa mutatja, hogy a közvélemény felfigyel rájuk, bizalommal van irántuk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a pártépitésben nem min­denütt merítenek eléggé ebből a gazdag és termé­szetes forrásból. Nem ar­ról van szó, hogy egy- egy sikeres közéleti sze­replés eleve az illető al­kalmasságát bizonyítja a párttagságra. De azt igen, hogy alapos okunk van jobban figyelni ezek­re az emberekre, hiszen olyan tulajdonságukkal tűnnek ki, amely minden párttagtól elvárható: a közügyek iránti fogé- konyságukkal, a közvé­lemény befolyásolásának. és képessé­ÖNÁLLÓAN, FELE­LŐSSÉGGEL. Most ezen a téren kell segítséget nyújtani az alapszerve­zeteknek. A különféle, esetenként bürokratikus egyeztetések helyett az alkalmasság politikai jel­lemzőire érdemes lenne több figyelmet fordítani. Ha ezt a fajta gondolko­dásmódot erősíteni tud­juk az egész párttagság körében, akkor fölösle­gessé válik a bábáskodás, a beavatkozás az alap­szervezetek életébe, amely ma még meglehetősen jel­lemzője a tagfelvételi munkának. E tekintetben is fokozni lehetne az alap­szervezetek önállóságát, megteremtve a feltételeit annak, hogy a taggyűlés következetesebben érvé­nyesíthesse döntési jog­körét. Nem szabad lebe­csülnünk ezen a téren sem az alapszervezeti kommunista kollektíva politikai tapasztalatát, emberismeretét és fele­lősségvállalási készségét. R. I. Üj lakásszövetkezeti lakáso­kat adnak át a közeljövőben Nyíregyházán a Kert utcán, (elek) |!mos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm voltak a vezérek. Tanultuk. Azt is, ha ezek netán értekeztek, akkor ott csak egy ember volt, Álmos. Manapság. ..? Előttem egy fénykép, rajta a tömeg. Szokásos társasjáték. Egy ember be­szél, nem is beszél, felol­vas. Ö élvezi, húszán un­ják. Egy sem vezér, de va­lamennyi álmos. Be is ve­rik a szundit. Lelki füle­immel szinte hallom, mint­ha mondanák: csatlakozom az előttem alvóhoz... A fénykép, mint doku­mentum nem azért érde­kes, mert eseményt rögzít. Tanulmány lehet ahhoz, hogy miként aludjunk át értekezleteket feltűnés nél­kül. (Helyhiány miatt csak három változat.) Az előrelátó eleve nap­szemüvegben megy a „nagy tanácsba”. Ha rákérdezné­nek, kész a felelet: kötő­hártyagyulladás, fáj a fény (meg az unalmas szöveg } Szóval napszemüveg mögött ki-ki feltűnés nélkül ked­vére alhat. (A horkolás fel­tűnő.) Természetesen nem hord­hat mindenki napszemüve­get, viszont, ha tele van, mindenkinek nehéz a feje. Jogos a homlokdúcolás, J Almos magyarán könyöklés. Ezt úgy végezzük, hogy a bal kéz nagyujja a bal halán­tékot érinti, a mutatóujj a hajat és a homlokot hatá­rolja, így a tenyér a szem fölött ellenzőt (redőnyt) képez. Tipikus értekezési alvásmód, hátránya csak az, hogy a már mélyen al­vók feje néha kiesik a kö­nyöklőhői és az asztalon koppan. Kínos jelenet. Végül, lehet aludni úgy is, hogy egyszerűen csak behúnyjuk a szemünket és csak úgy egyszerűen fújjuk a kásái. Megteheti ezt az, A Balkányi Állami Gazdaság új gépszerelő csarnokában V arga Gábor egy Hesston siló­zó sorszedő adapterét javítja, (cs.) Amíg a modell összeáll Próbadarabokon araszolnak... Munkahelyteremtés nőknek Tiszalökön Nincs semmi meglepő abban, ha egy mezőgazdasági termelőszövetkezet ipari melléküzemágat létesít. Az viszont meglehetősen szokatlan, ha egy vállalat olyan részleget hoz létre, ahol a profiljától homlokegyenest eltérő foglalatossá­got nyújt a dolgozóknak. Alighanem országosan is egyedülállónak számít ezért a Tiszalöki Faipari Vállalat kezdeményezése, mely nyár végén a Debreceni Ruhagyár­ral közösen ruihaüzemet ala­pított. Egy vállalkozás kudarca Szakadó esőben vágunk át a varroda udvarán Róka Miklósáéval, a TISZAFA sze­mélyzeti vezetőjével. Első lá­tásra ismerősnek tűnik az épület. Kísérőm emlékeztet: —. Ez volt a rehabilitációs üzem. Hát persze ... Két éve az egész megyében híre kelt, hogy Tiszalökön — a faipari vállalat és a Ganz Műszer- művek kooperációjával — munkálehetőséget teremtet­aki már mindenről lemon­dott. Előléptetés, fizetés- emelés, prémium, kitünte­tés semmit sem számít, hi­szen félmillióért vett 11 százalékkal kamatozó köt­vényt. Az ilyen faragatlan fickó akár horkolhat is... Ezek után már csak né­hány kérdés vár tisztázás­ra. Történetesen, miért ér­tekezünk, ha alszunk, illet­ve ha alszunk, mire jó egy tanácskozás? Meggondolan­dó az is, miként lehetne az általános álomkórt leküz­deni. Rövid beszéd, érdekes téma talán segítene. De ki tudna röviden és érdekesen beszélni? Másrészt lehet, hogy a dolgozat írójának sehol semmiben sincs iga­za, mert az alvás nem más, mint hagyományápolás. A magyar embernek már rég­től szokása, hogy mielőtt határoz, dönt, alszik rá egyet. Most is azt teszik. Egy a sok közül előad, elő­terjeszt, a többi viszont al­szik rá egyet és szavaz. Ha kevés is a vezér, sok itt az „Almos”. S. E. tek a csökkent munkaképes­ségűeknek. — Szerintem kezdettől ku­darcra ítélt' Vállalkozás volt az űzöm létrehozása. Pedig Tiszalökön jelenleg is leg­alább 70 csökkent munkaké­pességű ember él. Ám ahány ember, annyiféle igény. Per­sze érthető, hogy másféle fog­lalkoztatásra van szüksége egy infarktuson átesett em­bernek, vagy annak, aki pél­dául csonkulásos balesetet szenvedett — sorolja Marázi Gábor tanácselnök. — Arra azért nem számí­tottam, hogy végül létszám híján kell 'bezárnunk az üze­met — ráncolja a homlokát Balogh Gábor, a TISZAFA igazgatója. — Legutóbb már heten ha eljártak ide. Nem volt mit tenni: megszüntet­tük a részleget. S hogy ne álljon üresen az épület, új partnert ‘kerestünk. Végül a Debreceni Ruhagyárral sike­rült ötéves szerződést köt­nünk. Senki sem került az utcára a csökkent munkaképességű dolgozók közül. Négyen a vállalat helyi faipari üzemé­ben továbbra is a Ganz megrendelésére dolgoznak. Hárman pedig úgy döntöt­tek, hogy a varrodában he­lyezkednek el. Új munka­lehetőség nőknek — Ügy számítunk, hogy legalább 75—80-an keresik majd itt a kenyerüket két műszakban. Augusztus végéig negyvenen kopogtattak ná­lunk, túlnyomórészt tiszalö- kiek — folytatja a személy­zeti vezető. — Legtöbben ed­dig háztartásbeliek voltaik, néhányan a HÖDIKÖT-ből vagy a termelőszövetkezetből jelentkeztek a varrodába. — Bizonyos, hogy bőven lesz érdeklődő — veszi ét a szót Marázi Gálbor —, hiszen a faluiban 530 munkaképes korú, nem dolgozó lakos él. Igaz, közülük legfeljebb 100— 120-an foglalkoznak komo­lyan a munkavállalás gondo­latával, szinte valamennyien nők. Ha a TISZAFA nem hozza létre ezt az üzemet, még reményük sem igen le­hetett volna rá, hogy mun­kát találnak a faluban. Szerződés szerint a TISZA­FA bocsátja a varroda ren­delkezésére az épületet, s gondoskodik a megfelelő lét­számról. A ruhagyár gépe­ket, s alapanyagot ad, vala­mint detanítja a dolgozókat. Az itt elhelyezkedő lányok és asszonyok rövid ideje még csak nem r is sejtették', hogy hamarosan divatos női ruhá­zati cikkeket varrnak majd — méghozzá exportra! Jövő­re terv szerint már csaknem 11 millió forintos termelési értéket kell teljesíteniük. Ha­talmas vállalkozás ez, hiszen a jelentkezőik jó része életé­ben most vállalt először mun­kát. „Reméljük menni fog... u Egyelőre csaik ismerkednek leendő mesterségük fortélyai­val az újdonsült munkásnők. A Textiima gyorsvarrógépek tűi ma még próbadarabokon araszolnak. A görcsös mozdu­latok arról árulkodnak: van mit tanulniuk a leendő var­rónőknek. — Legalább egy hét kell ahhoz, hogy egyáltalán ke­zelni tudja valaki ezeket a masinákat. Nálunk százórás betanulási időt írtak elő. Legkevesebb ennyi gyakor­latra van szükség ahhoz, hogy megkezdhessük a sza­lagszert! miunkát — tájékoz­tat Kiss Ferencné szalag ve­zető, aki a HÓDIKÖT-ből került az új üzembe. Az utóbbi két évben már mint munkamódszer-átadó dolgo­zott, így hát tudja a szakma minden csínját-bínját. Van dolga bőven, hiszen hanmadmagával betanított munkássá kell képeznie a gépekkel bíbelődő lányokat, asszonyokat. Méghozzá jó szakemberekké, mivel ebben az üzemben bonyolult női ruhák gyártása lesz a feladat. — Első modellünk egy vá­szonkosztüm : ragián ujjú Ita­lba lkával és húzott derekú szoknyával — újságolja Ko­vács Lászlóné, aki itt, az üzemiben varrt először gép­ijei. — Nagyon szép ruha, szívesen vennék belőle én is. Azt már látom, hogy roppant nehéz ilyet varrni. De azért gondolom, fog ez menni! Eb­ben bízunk valamennyien... Házi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents