Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET Szombati galéria A zene Igen, a történetek véget értek, Vagy majdnem véget. Sok fantázia Nem is kell, hogy kikerekítsük őket: Elmúlt a fordulatok ideje. De ki gondolta volna, hogy mi ketten, Hogy mégis veled fogok üldögélni Sötétedéskor és mégis vörös bor Mellett még mindig? És még mit, ha mégis? Mit még? A malomnak nincsen köve, Mégis lisztet jár, mégis gyöngyöt jár. Huss hát! föl a fehérlő képtelenbe, Ahol madarak szállnak szárnyak nélkül, Elszállni lopva, ez való nekünk, A hatalmas, az utolsó kalandba. És mégis jár a kövenincs malom, Es mégis lisztet jár és gyöngyöt jár, És mégis meglett és mégis hozsanna, Ügy, ahogy lehetett, ahogy lehet. És te meg én. S ha egyikünk lehull? Mégis madarak szállnak szárnyak nélkül. (A 75. születésnapját ünneplő Vas István Mégis című költeménye) A tarokk és a rokokó határán J. Ch. BACH EMLÉKEZETE Johann Sebastian Bach legkisebb fia, a Lipcsében 250 évvel ezelőtt, 1735. szep­tember 5-én szünetelt Jo­hann Christian Bach, az úgy­nevezett „gáláns stílus” csi­szoltam kii mimikáit, gazda­gon és gondtalanul virágzó dallamosságot hordozó mu­zsikájának kiváló mestere. „Nyári pillangó ez az if­jú Bach, s egy kissé afféle zenet Casanova is, akinek minden édes fordulat, min­den zsongó és szirupos meíó- diahajlás új kaland és új iz­galom” — írta róla Szabolcsi Bence. Am a megérdemelten szigorú dorgálás mellett is tudomásul kell vennünk, hogy a 18. század végén a zenei közvélemény számára Johann Christian volt a „nagy Bach”, akinek hírneve egy ideig nemcsak apja, de idősebb (testvérei (tekintélyét is elhomályosította. Az idős Bach 50. életévé­ben született lázongó és kis­sé könnyelmű fiatalember előbb apjától, majd annak 1750-iben bekövetkezett halá­la után Philipp Emanuel bátyjától tanult zeniét. Jelle­me már igen korán elütött a család puritán hagyományai­tól, s életútja lis másféle utakra (kanyarodott. Érdek­lődése elsősorban az olasz zenie felé fordult, és még húszéves sem volt, amikor elhagyta hazáját (és Milánó­ba menit, ahol Mozart meste­rénél, a neves bolognai Pad­re Mairltininél folytatta zenei (tanulmányait. Hat 'eszten­dei itáliai 'tartózkodása alatt komponált tizenkét nápolyi stílusú operájával olyan si­kereket arat, hogy késlőbb a „milánói Bach”-kémt emlege­tik. A hangok érzéki vairár zsába úgy feledkezett bele, ahogyan italán egyetlen iga­zi Olasz kortársa sem. Mű­veinek legnagyobb része napfényes dúr-hangnemek- ben komponált zene, amelye­ket még az antik hősöket megjelenítő operáiban is csak ritkán árnyékodnak be söitétebb drámai felhők. Ope­rái mellett alkotott két ora­tóriuma, nagyszámú zeneka­ri kompozíciója, versenymű- vei, kamaramuzsikája köny- nyed, fölényes alkotói lendü­letről (tanúskodnak, amelynek legfontosabb célja (színes, csillogó dallamok szerkeszté­se. Ez a művészet, amely azonban Pergdésire és a mannheiimi alkotókra utál vissza, mindemellett elhatá­rozó befolyással van a fiata­labb nemzedékre. Az általa híressé vált ,yéneklő allge- ró”-it például Mozart ds (tőié (tanulja él, és Mozart fejlő­désében, zenei egyénisége kibontakoztatásában • kevés (kortárs alkotó hagyott olyan mély nyomokat, mint Johann Christian Bach. Ez a mind­össze 47 évet élt, és apjától oly messze távolodott, me­diterrán lelkületű művész, aki 'talán elsőként értette meg az előretörő klasszicista iművészetszemlálet lényegét. Johann Christian Bach — miként ugyancsak Szabolcsi Bence írta — „különös ke­resztül a század közepén; Pergolesi felől jön és Mozart felé mutat”. Az európai ze­netörténet folyamatában mai megítélésünk szerint nélkülözhetetlen láncszem ennek a rövid életű alkotónak az életműve. A két korszák határán álló, rombolva épí­tők egyilke a legkisebb Baoh- fiú. Sz. Gy. Vlagyimir Aki másnak vermet ás Ö nkéntelenül ez a .köz­mondás jutott eszembe, amikor elmesélték . a Kirovban történt esetet. Szabadságra ment az egyik dolgozó. 'Felvette a fizetését, még a szabadság Idejére járót is, sőt kapott némi prémiumot és újítási pénzt lis. Összejött ne­ki valami hatszáz rubel. A pénztárban azonban csupa há­romrubeles bankó volt, így az emberünknek ropogós három- rubelesékben fizették ki az egész járandóságát. Elhatározta a polgár, hogy megnevetteti s megörvendez­teti a feleségét, s kiteregette a bankókat az asztalra, az ab­lakpárkányra, a padlóra. Alig fejezte be a műveletet, be­csöngetett a szomszéd. Mikor belépett, majd sóbálvánnyá dermedt: a lakásban pénztől zöldiedlt minden. „Mi ez?” — kérdezte szinte dadogva mi emberünk mókás te szetű volt s kapásból ráv; „Hamisítottam itt né bankót, s kitettem szál őket”. A szomszéd hazarohant és hívta a rendőrséget. Ez történt, jöjjenek gyorsan leljék le a hamisítót. Jött is a rendőrség. A csakugyan ott hevert. — a' prés? — (estek neki az : finak, aki nyomban sej mért jelenít, meg nála a rier ség, s nem esett ki tréfál szerepéből. — A szomszédban rejti el. Egy ott maradt, kette ment a szomszédba. S m isten) irá ,is büklfcanitak egy gyári alkatrészekből szefusizott takaros kis — linkafőző berendezésre. Bzsesszbalett! Októberi esemény lesz Nyíregyházán az IKAROSZ dzsesszbalett együttes bemutatkozása. A fiatal művészek a Váci Mihály Művelődési Központban adják elő modern zenés és táncos programjukat. H. Németh Katalin: Belső utak Néhány képet mutat be megyénk művés együtteseiről, a zenei élet les pillanatairól. A telje: igénye nélkül szeretnénk lítőt adni abból, hogy a ruskultúra, a zenekari < a zeneoktatás hogyan ill kedik mindennapjainkho: képeken látható zenés dalosok nemcsak ünnepsi ink állandó szereplői, hai olyan közösségek, ahol zsikán nevelkedő emb< gazdagodnak a zene szé gétől. Csellóóra a zeneiskolában Az Ifjú Gárda Zenekar koncerten I tt van körülöttünk a zene, csak észre kell venni. Muzsika vesz körül benni gyermekkacagás, fülünkben a madárfütty az erdei sétányon. Kikapcsol, m uszainak alkotásaiban is. Világunkat, magunkat. Gondolatainkat önmagunl egy dallam és halljuk a malomban őrlő leánykát. A muzsika, a dal bizony zsika mindent képes kifejezni. Kolostorok hűvösét a középkorból és a kor gosan is. Egyre nagyobb szerepet játszik életünkben, noha egyre nagyobb senytermekben, s oda kell figyelnünk mi történik? Megyénkben ma már világhírű c bármely táján, a szimfonikus zenekar a „nagy” énekkarral rendszeresen koncertezik muzsikának. Ha tiszta szívvel fogadjuk a zenét, a hangversenyeken részesülhetünk abban a 1 azokat dicséret illeti — énekkarosokat, zenészeket, szólistákat, karnagyokat — aki KM

Next

/
Thumbnails
Contents