Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28. 00 Próbál az Ifjú Zenebarátok kórusa | Másképpen: dráma és rock. Az István, a király óta Ma­gyarországon is eltűntek a kérdőjelek e két műfaj házassá­gi változatai mellől. A magyar színházművészet bejárta az Áe utat a korszerűség egyik feltételéhez: a felgyorsult életrit­musú mai ember felgyorsult zenei ritmusához. A mérték- tartástól (Képzelt riport, Harmincéves vagyok) a kockázatvállalásig (Sztárcsinálók, Far­kasok) a veretes irodalmi alapműtől (Kőmíves Kelemen) az idegen rockzenedráma ma­gyar színpadra állításáig (Evita, Macskák) tisztességgel kipróbáltuk a rockzene és dráma lehetséges ötvözeteit. Képünkön a Kőmíves Kelemen rockballada jelenete. itmusa van életünknek, értelmes létünknek harmóniája. Akkordokat fog szívünkben a et a világ muzsikája. Ezt a ritmust, harmóniát találjuk meg a zeneirodalom nagy géni- íásokról, teremtésről és elmúlásról. Egyedül a zene képes erre a varázslatra. Fölcsendül lyi idős, amennyi az ember. Bach, vagy Bartók? Gregorián-dal, vagy Penderecki? A mu- ós táborok drótkerítéseit. Itt van körülöttünk a zene nemcsak képletesen, hanem valósá- liktál rohanó korunk. És mégis: ilyenkor, ősz táján ismét megélénkül az élet a hang ver - kkel büszkélkedhetünk, több általános és középiskolai kórusunkat látják szívesen a föld ült a bérletes előadások közönsége, jó ifjúsági sorozatokon nevelnek újabb híveket a élményben, amit belső megtisztulásnak neveznek. A zenei világnap alkalmából mind- abolcs-Szatmárban szegődtek el a muzsika követeinek. lágnapja Tarpai citerások A hang ünnepe Zenei életünk ma már el­képzelhetetlen hanglemezek nélkül. Immár nyolcadik esz­tendeje ebből a felismerés­ből kiindulva rendezi meg a Hungaroton a hanglemezek hetét. Ünnep és vásár ez egyben. Az ddei évben Októ­ber elsejéiig tort ez a parádés lemezvásár. 1985. az évfor­duló éve. Nem véletlen, hogy a Hungaroton Bach, Händel műveit nagy számban jelen­tette meg. Napvilágot látott az Atalanta című opera, Händel műve, valamint Bach: A fúga művészete két változatban. Liszt Ferenc születésének 175. és halálá­nak 100. évfordulóját beve­zetendő jelenik meg a Szent Erzsébet legendájának új digiitálliis felvétenie. Az idei vá­lasztékból nem marad ki Ferencsik János albuma, ta­lálkozhatunk Vivaldi művei­vel, valamint a népzeneki­adás újabb nagy vállalkozá­saival. Az irodalmi szerkesz­tőség magyar klasszikus vígjátékkal, a szerelmes versek antológiájával és egy népmeséi lemezzel teszi tel­jessé a hangvételért. ÉVA MARTON SÁNDOR SÓLYOM-NAGY * ÉVA KARKAS KOLOS KOVATS * ISTVÁN GÁTI - JÓZSEF GREGOR BUDAPEST CHORUS * HUNGARIAN STATTE ORCHESTRA ÁRPÁD JOÓ ipin két írása: A fürdőház A mi falunkban történt az az eset, amikor ki­gyulladt a fürdőház, mialatt lányok fürödtek ben­ne. A vetkőző felől fogott tü­zet. A lányok akkor vették észre, amikor már kiabáltak nekik. Hogy a vetkőzőn át jöjjenek ki, arra gondolni sem lehetett — lángban állt az egész. A ruhájuk már el is égett. A férfiak beverték a kis ablakot, s kifordítottak egy rúddal két koszorúfát a falból, hogy ki lehessen ugrani. A ILányolk azonban azt mond­ták, hogy semmi áron ki nem jönnek, amíg ruhát nem hoz­nak nekik. De úgy elkezdett ám égni a fürdőház, hogy még a merészebbje sem merte megközelíteni. Az odacsődül- tek eleinte mulattak a pórul járt lányokon, most viszont már aggódni kezdtek. Annyi volt a szerencse, hogy tél volt, hold világos, szélcsendes este, a láng nem fenyegette a többi épületet. Mialatt ruha után szalad­gáltak, a lányok kezdtek pör- kölődni, olyannyira, hogy ki is ugráltak. Bundába göngyöl­ték őket, s azok az általános hahota közepette megiramod­tak hazafelé. De csak kettő ugrott ki, pedig hárman fü­rödtek. „Inkább benn ég, de nem jön ki meztelenül!” — kiáltotta még oda a másik kettő. Akkor az egyik legény fel­kapott egy ruhát és odarohant a kifordított lángoló falhoz. Bedobta a nyíláson a ruhát, maga pedig hasira vágta ma­gát a ifdkeitéllillő hóra — már füstölt a sapkája meg a gal­lérja. Végre kimászott a nyíláson a felöltözött lány. Még a ken­dője is meg volt kötve. A le­gény odaugrott hozzá, a lány a karjába omlott és elalélt. A legény futott vele vagy tíz métert és elesett. Ügy húzták aztán arrább őket. Ekkorra leomlott a tető, csak úgy ka­vargóit a láng meg a szikra. Emlékszem, sokáig beszéltek az esetről a faluban. Volt, aki elítélte a lányt: hisz maga is odaveszhetett volna, a legényt is veszélybe sodorhatta volna. Mintha nem pucéron fürdené- nek az emberek! Sokan azon­ban, különösen a nők, a lány­nak adtak igazat, mondván, hogy a helyében inkább ők is inkább megégtek volna, de nem ugranak ki neglizsében. Mi lett a sorsa a lánynak és a legénynek — nem tudom. De jó lenne, ha összeházasod­tak volna, élnének egyetértés­ben, lenne sok gyerekük, most már meg unokájuk is. Vegyük úgy, hogy ez így is lett. (Ford. Antal Miklós) NAGV ,STVA„ ATTU.A, ^ Jó orvosok, ne bántsátok a halálba menőt, homlokára ráncot ne gyűrjetek, meggyötört testét ne alázzátok, fogók, csipeszek, szikék csókjaitól, gerincet ropogtató tűktől meneküljön! Már tudja a lélek: megadta magát a test, nem fogja gyermek, feleség, hivatás, nem kapaszkodik a tomboló nyárba. Jó doktorok, ne bántsátok a száradó fát, ágait már hiába nyesitek nem nyújtózik többé a fény felé, gyökere a földtől örökre elköszönt. Vigyázó figyelem álljon ágyánál, ne térdepeljen a test a kín előtt, s ha végül a révészhez odaér áldozzon neki egy percnyi hallgatás. 1985. augusztus 23. DUSA LAJOS: Memento vivere (Mester Attilának) Jó voltál, s szellíd. — Miit üzen most kénytelen honfoglalásod a renddel cinikois semmiben?

Next

/
Thumbnails
Contents