Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 28. Fegyveres erőink V ilágszerte nyugtalanok, aggódnak az emberek. A nyugtalanság és aggodalom legfőbb oka elsősorban az, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányzatának barátságtalan lépései, erőszakos, világ- uralmi törekvései miatt- a különböző társadalmi berendezkedésű államok között megnövekedett a nehezen kiszámítható tényezők szerepe, feszültebbé, veszélyesebbé vált a nemzetközi helyzet. Az Egyesült Államok elnökének és más szélsőséges nyugati politikusoknak ideges, hisztérikus kitörései, vádaskodásai és a kialakult katonai erőegyensúly megbontását célzó lépései mérgezik a nemzetközi légkört, aggasztják a békeszerető embereket. Kétségtelen, hogy a világszerte tapasztalható nyugtalanság hatását a mi népünk is érzékeli. A testvéri szocialista országoknak, mindenekelőtt a Varsói Szerződés tagországainak politikáját azonban ebben a helyzetben is az jellemzi, hogy következetesen és tántoríthatatlanul folytatják a béke és a nemzetközi biztonság érdekeit szolgáló erőfeszítéseiket. Emellett kellő figyelmet fordítanak országaink védelmi képességének megtartására, szilárdítására. Ennek megfelelően szövetségi rendszerünk testvéri hadseregeinek katonái — köztük a Magyar Néphadsereg tagjai — folytatják erőfeszítéseiket a csapatok harckészültségének magas szinten -tartása, a harci technika mesteri alkalmazásának elsajátítása, védelmi képességünk szilárdítása érdekében. Mindezt nyugodtan és magabiztosan cselekszik. Jól tudják, hogy a katonának nem szabad idegesnek, nyugtalannak, hisztérikusnak lennie. A parancsnoknak és beosztottjainak a bonyolult és feszültségekkel terhes időszakban is meg kell őriznie nyugalmát, magabiztosságát. Sőt, ilyenkor talán még inkább, mint egyébként. Most, amikor a százharminchét évvel ezelőtti dicsőséges pákozdi csatára emlékezünk, és népünk a haza, a szocialista társadalom fegyveres oltülmazóit köszönti, különösen időszerű, hogy rámutassunk fegyveres erőink és testü- leteink tagjainak nyugodt, magabiztos és céltudatos helytállására. Hozzátehetjük: fegyveres erőink, ezen belül néphadseregünk tervszerű, arányos minőségi fejlesztése pártunk honvédelmi politikájának megfelelően, a korábban elfogadott elvek, döntések alapján folytatódik. Néphadseregünk a társadalom szerves része. Gazdasági leheltőségeinkkel és biztonsági érdekeinkkel összhangban, eszmeileg, világnézetileg együtt fejlődik társadalmunkkal, a fogalom legteljesebb értelmében a nép hadserege. Ez azon az igazságon alapul, hogy a haza védelme, a szocializmus vívmányainak oltalmazása egész társadalmunk érdeke és feladata. Honvédelmi törvényünk is azon alapszik, hogy a szocializmus építése és védelme egymástól elválaszthatatlan. A honvédelem feladatainak vállalása és teljesítése széles társadalmi bázison alapul, és szervesen összefügg a gazdasági építés tennivalóival. Társadalmunk szocialista arculatának formálódása, országunk gazdaságának erősödése természetesen védelmi képességünket is szilárdítja. Ugyanakkor a békés, biztonságos építömunka zavartalan folytatása a jelenlegi világhelyzetben lehetetlen lenne korszerű és megbízható honvédelem nélkül. A szocialista társadalom építése és oltalmazása itehát egymástól elválaszthatatlan, egymással szorosan összefüggő feladat. A béke, a biztonság, a nemzeti függetlenség megbízható oltalma zására azonban önmagunk nem lennénk képesek. Ez csakis azért lehetséges, mert tagjai vagyunk a Varsói Szerződés szövetségi rendszerének, s a testvéri népék katonafiai egymással szoros fegyverbarátságban őrködnek a béke 'és a szocializmus vívmányai felett. Ez is hozzátartozik, mégpedig elválaszthatatlanul, a fegyveres erők napja alkalmából időszerű gondolatokhoz. Csakúgy, mint a rendőrség, a munkásőrség megbecsülése, a munkájuk iránti tisztelet. Hiszen a pákozdi csata évfordulója nemcsak a néphadsereg, hanem valamennyi fegyveres testület ünnepe. A Magyar Népköztársaság belső biztonsága, belső rendje, elsősorban a rendőrség és a munkásőrség vállán nyugszik. Ezért honvédre, rendőrre, munkakörre egyaránt tisztelettel gondolunk ezen a napon. Jubilál a polgári védelem Az élet megóvása Kezdetben völt az ásó, a lapát, a talicska, a tűzoltó- vedér. Az alapításnál Sza- bolcs-Szatmár megyében is ezek a szerszámok voltak a polgári védelem leggyakoribb eszközei. Ma korszerű műszerek, biztonságot nyújtó védőfelszerelések szolgálják a védekezést, s Nyíregyházán és Kisvárdán jól felszerelt kiképzőközpont áll rendelkezésre. A megyeszékhely kirakataiban mostanában látványos ruhákat, mentesítőeszközöket láthatnak a járókelők. Harmincöt éves a polgári védelem. A csendes jubileum jegyében kerültek kirakatba az említett eszközök. A polgári védelem — amint a nevéből is kiderül — humanitárius feladatokat lát el megalakulása óta. Az elnevezés azonban nem fejezi ki teljesen a szervezet teljes tevékenységét. Nemcsak a háborús időszakban védi az állampolgárokat, de békés időszakban is készen áll a természeti csapások, ipari katasztrófák okozta károk elhárítására, az emberi életek és anyagi javak mentésére. Jól kiképzett ez a szervezet. Milyen is volt a kiképzés az „ősidőben”, az 50-es években? Még a középkorúak is emlékezhetnek rá, hogy többnyire általános iskolákban, tanácsházák nagytermében zajlott a kötelezően előírt légoltalmi kiképzés. Néhány szatmári faluban és szabolcsi tanyán lámpafény mellett olvastak, beszéltek a tanfolyam vezetők. Többnyire a pedagógusok, valamint a járási pártbizottságok és a járási tanácsok' munkatársai közül kerültek ki az előadók. IL1*® vége óta a polgári védelem a hon védelem szerves része. Az üzemekben a kor követelményeinek megfelelő szakalegységeket képeztek és képeznek ki. Évről évre szélesedett, mélyült a kapcsolatuk a lakossággal. 1968-ban kultúrműsorokkal egybekötött vetélkedősorozatot indított a pv, s a megyei döntő egyik helyezettje Pap község volt. A Vöröskereszttel is gyümölcsözően együttműködnek. A közös elsősegély- nyújtó tanfolyamokon szerzett tudásnak a magánéletben is hasznát veszik a hallgatók. Az Ifjú Gárda-versenyeknek mindig van pv-ál- lomása is, de a versenyeken kívül is segíti a szervezet a fiatalok honvédelmi felkészítését. A humánus feladatok illusztrálására kell-e jobb példa, mint az 1970-es sza- mosközi árvíz, ahol a pv is oroszlánrészt vállalt a mentési, helyreállítási munkákból? A Polgári Védelem című újság 1975. március 12-én a Kelet-Magyarország tükrében méltatta a megyénkben zajló pv-munkát. Az újság a Nyíregyházi Konzervgyár és a Nagykállói Cipőipari Szövetkezet polgári védelmi aktivistáinak tevékenységét is méltatta. A nemrég befejeződött megyei szemle során az országos törzsparancsnok is elismerően szólt a nyírbátoriak és kisvárdaiak eredményeiről, a SZÁÉV-dolgo- zók gyakorlatáról. E sorok írója szemtanúja volt, amikor az ÉPSZEH gyakorlatán a lakosság, a ZÖLDÉRT gyakorlatán az élelmiszerek, a Nyírmadai Állami Gazdaság gyakorlatán az állatok szakszerű mentését gyakorolták, hogy a pv legfőbb célja valóban az élet és az anyagi javak megóvása. E humánus célok megvalósítóit köszöntjük az évfordulón. Nábrádi Lajos Határaink védelmezői — járőrben Harmincöt esztendő — egyenruhában Három és fél évtizede katona Tóth Béla alezredes. Volt ebben sorkatonaság, tiszti iskola, csapatgyakorlat és politikai munka. így vall életéről: — Majdhogynem véletlenül kerültem katonai pályára. A negyvenes évek végén Sátoraljaújhelyen népi kollégiumba jártam, s ott hallottam a felhívást. Jelentkeztem én is az újjáalakuló demokratikus hadseregbe, s 1948 nyarán Esztergomtáborba hívtak. Ott öltöttem fel először az egyenruhát — a rohamtüzéreknél. Pontosan harmincöt évvel ezelőtt, szeptember. 26-án avatták tisztté. Alhadnagy lett. Boldog volt a fiatal katonatiszt, hiszen úgy érezte, megtalálta hivatását. — Az első beosztásom szakaszparancsnok volt egy frissen alakult zászlóaljnál. Parancsnoki beosztásomban is mindig szerettem politikai munkát végezni, s 1952-től ez Arany a névnapon Á z apagyi Gönczi Mihály újításai révén országos hírnévre tett szert. A napbarnította férfi a nyugdíjához közeledik, de éveket letagadhatna korából. A vasas munka, az örök mozgás edzette ilyenné. Kis híján negyedszázada munkásőr szakaszparancsnok, s a foglalkozásokon, a gyakorlatokon most is fiatalos lendülettel vezeti szakaszát. Gazdag életút, országra szóló élettapasztalat áll mögötte. A felszabadulás óta mindig ott volt a történelem- formálók között. Az Apagy melletti Meleghegyen mondta el élete sorját. Gépészkovácsként szabadult, jó ideig dolgozott a diósgyőri vasgyárban, ahol politizálni is megtanították, innen az ország akkor legnagyobb építkezésére, Sztálinvárosba vitte a sorsa. Kéthetente jött haza családjához a Duna mentéről. Egy hétvégén az A közlekedésrendészet új motorjai. A nagyközönség a napokban először láthatta közelről a közlekedésrendészet motoros alosztály új 600 köbcentiméteréé BMW-motorkerékpár,jail. Budapesten a Felvonulási téren mutatták be a motoros járőrök az egyébként csak a kormányfői biztosítások alkalmával használt díszkíséretet. állami gazdaság igazgatója megszólította: „Jó szakmád van, rád most nagy szükség lenne itthon. Gyere haza.” Hazajött, kormos traktorokat javított, „beteg” Zetorok- kal bajlódott, vasas szakmunkások egész serege nőtt fel a keze alatt. Amikor az iparvágányra megérkezett az első szovjet kombájn, természetesen ő aratott, csépelt vele először. A szakma szerétete vitte rá az örökös tanulásra. Több tanfolyamon vett részt, egyik ilyen után tette le a művezetői vizsgát. Most a tmk üzemvezetője a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság apagyi üzemegységében. Megvan a szakmai tekintélye ehhez a beosztáshoz. Kiváló újító. Hosz- szú lenne felsorolni, hogy a csaknem négy évtized alatt mennyit újított, ésszerűsített. Nevéhez fűződik az almás- konténerek. mozgatásának, szállításának könnyítése — az újítást alkalmazzák az ország legtöbb mezőgazdasági üzemében. A könnyen üríthető almaszedő kosárt is ő találta ki. A kosár lényege, hogy az alja szélesebb, mint a teteje — az állami gazdaság melléküzemágában készül, a nyíregyházi gumigyár hulladékaiból. Nem régen ő találta fel azt az elektromos masinát, amely óránként száz mázsa alma darálására képest A községben és a gazdaságban sokan azért is tisztelik, mert tanácstagként, szak- szervezeti titkárként intézte ügyes-bajos dolgaikat. Mint az egykori járási pártbizottság aktivistája, segítette a járás fejlődését is. Mindig magával ragadta munkásőr társait. Az általa vezetett szakasz többször is elnyerte a kiváló címet. A januári egységgyűlésen tartalékállományba vonul, ám az ifódja szintén vasas fiú. Gönczi Mihályt — akinek a névnapja egybeesik a fegyveres erők napjával — a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. N. L. lett a főhivatásom. Akkor ugyanis megválasztottak egy alakulat párttitkárának. Ettől kezdve Tóth Bélától elválaszthatatlan a politikai, a pártmunka. Hiszen a párttitkárságtól a propagandistáig valamennyi beosztást végigjárt az alegységektől a magasabbegységekig. Közben Budapesten elvégezte a 4 éves katonai akadémiát, a marxista—leninista esti egyetem szakosítóját. S mint a katonák rendszeresen, ő is gyakran költözött. Amikor a szolgálat máshová szólította, ment. Miskolc után Budapest következett, majd — több állomáshely után — Nyíregyháza. Még alig melegedett meg Szabolcs-Szatmárban a Zemplén megyei Vilyvitány- ból való katonatiszt, a parancs tovább szólította. Közben megnősült, s mivel a család Nyíregyházán maradt, visszavágyott. Majd két évtizede annak, hogy véglegesen nyíregyházinak mondhatja magát. — Mindennapi feladatom a pártmunka szervezése, irányítása, segítséget adni, s a végrehajtást ellenőrizni. A pártmunka pedig átfogja a katonai élet minden területét, s bizony sokszor hívom magamnak segítségül az eltelt harmincöt esztendőt. Életkorát tekintve már nyugdíjas éveit tapossa, de még mindig aktívan dolgozik Tóth Béla. — A munka konzervál, ezt bátran kijelenthetem. Másfél évvel ezelőtt nem is gondolkodtam azon, kérjem-e a nyugdíjaztatásomat. Természetesnek vettem, hogy dolgozom, s egy jó kollektívában dolgozhatom. Bátran mondhatom, a csapatoknál tekintélye van a politikai munkásoknak, s ebben talán nekünk is részünk van. Éppen ezért az idősebb jogán csak azt tanácsolhatom a sorállományú katonáknak, higgyék el, igaz ügyet szolgálnak. A mostani fiatal hivatásos tiszteknek pedig, hogy érezzék hivatásuknak ezt a pályát. Az embernek keresnie kell a sikerélményt, ami további lendületet ad a munkájához. Ilyen esemény az is, amikor kitüntetésekkel ismerik el a munkát. Tóth Béla eddig tizenkétszer kapott kitüntetést. A tizenharmadikát, a 35 év utáni Szolgálati Érdemérmet most, a fegyveres erők napja alkalmából kapta meg. Ám ilyenkor már felmerül a kérdés az ötven- hetedik esztendőhöz közeledve: meddig még-' — A család, a szabadban végzett munka regenerál, s addig szolgálok a néphadseregben, amíg az egészségem bírja. Azzal pedig nincs probléma. Sipos Béla
