Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 A BNV-re készülnek A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetnél készülnek a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Bemutatják a Nimbus franciaágyas garnitúrát, amely hét darabból áll. A Claudia ülőgarnitúrát is kiállítják, amely rekamiéből, két fotelból és két puffból áll. Ezenkívül kiállítanak gépkocsi védőhuzatokat, szövet, műszőrme és különleges kivitelű plüsshuzatokat. Képünk a Claudia ülőgarnitúráról készült. (Elek Emil felvétele) Gazdagság nyírbátori módra f Ha felépül végre a házunk... Nem örültek az esőnek az utóbbi években Nyírbátorban. Ha jött, eláztak a város középületei. Az itt dolgozók vödörért, lavórért futottak, hogy felfogják a tetőkön bezúduló csapadékot. A Báthory István Gimnáziumba 1971-ben költöztek be a diákok. Rövid idő múlva az építkezést végző SZÁÉV garanciális hibák félmilliós értékű javítását végezte a tetőn. A javítás azonban nem hozott végleges megoldást. B gimnáziumban kezdődött Öt évvel ezelőtt egy maszek 180 ezer forintért újra kijavította a hibákat. A beázás ezúttal sem szűnt meg. A" Szakértők nrtegáílapitották: a panelek között lévő, lemezből készült gyűjtőcsatorna hegesztése mondta fel a szolgálatot, így kerülhetett víz a tető alá. A javításra ezúttal a KE- MÉV szakembereit kérték fel a gimnázium vezetői. A munkákat idén nyáron az iskola- kezdésre készítették el a szigetelők. Ezúttal nem a hagyományos módszert alkalmazták, hanem a konfekcionált, kasírozott műkaucsuk lepelborítással végezték a tetőszigetelést. Az újfajta eljárás egy dologban hasonlít az előzőre: erre is öt év a garancia ... Persze csak akkor, ha az üzemeltetők betartják a 15 fontos használati, kezelési utasítást. Biztosan ezt teszik majd, hisz a felújítás kétmillió forintba került. Ázott a gyógyszertár A szakorvosi rendelőintézetet 1976-ban építette a SZÁÉV közel huszonkétmil- lióért. A közelmúltban itt is teljes tetőfelújításra volt szükség. Esős időben ugyanis akár esernyőt is tarthattak a fejük fölé a várakozó betegek. Az épületben lévő gyógyszertár dolgozói is jól tették, ha felhők láttán lavórokért futottak ... A hiba, mint kiderült, nemcsak a tetőfedési módszerben volt. ,Áttervező, Sóa kivitelező sem ; végzett tökéletes munkát. így aztán mivel- elismerték a hi- ' báikat, a helyi tanácsnak „mindössze” kétmillió forintjába került a felújítás. Az ezen felül eső összeget ugyanis magára vállalta az építővállalat. Bonyolította a dolgot, hogy az újjáépítés idején — egy esős hét vége védtelenül találta a megbontott tetőt, s alaposan eláztatta azt. Az időjárás így tovább tetőzte a bajt. A beázásból keletkezett kárt megtérítette a SZÁEV. Elvégezte az elázott vezetékek érintésvédelmi vizsgálatát, ahol szükség volt rá, kicserélte azokat, s kifestette az eső által megrongált helyiségeket. Az 1. számú általános iskola 1979-ben épült. Építője a SZÁÉV. A folytatást talán mondani sem kell... A teljes tetőfelújítás a garanciaév lejárta után nem sokkal itt is szükségessé vált. A képlet ugyanaz. Rossz technológia, rossz kivitelezés együttesen okozták a bajt. A tanács most pert indított a vállalat ellen, s kérte, hogy a további károk megelőzésére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A tetőfelújításra ugyanis a KEMÉV szakembereit kérték fel, de mire a szükséges pénzt előteremtették, a KEMÉV teljes kapacitását lekötötte, s így nem tudta ez évre vállalni a munkát. Szilvási Juditot,; a tanács pénzügyi osztályának helyet: tes vezetőjét kérdeztük: mennyibe kerül a városnak a tetők javítása, és honnan teremtik elő az ehhez szükséges forintokat? Mit mond az építő — Nem kis gondot okoznak ezek a kiadások. A rendkívüli esetekre tartalékolt pénzünket szinte teljes mértékben elviszik, de hozzá kellett nyúlnunk más tartalékokhoz is. A fenti esetekben a következő évre tartalékolt pénz felhasználására kértünk és kaptunk engedélyt. — A teljes szavatossági munkák 80—90 százalékát a 1. H étvégén kimentünk a kertbe krumplit ásni; jött velünk egy messzi rokon asszonyka is az immár első általánosba íratott nagyfiával. Kiha- muzván a Pégi sport, begyújtottunk, hogy a városból hozott ételt ebédre tisztességesen felmelegíthessék az arra illetékesek. Midőn ez megtörtént, mondom a legénykének: — Gyere, Gergő, sétáljunk egyet. — Veled? Én?! — Miért ne? Az asszonyok kivágják a krumplibokrokat, összeszedik a gumókat, mi pedig nyesünk két botot, megnézzük a régi kastélyt, sőt a kutat is, ahol télen meghúzza magát Bakarasz; de ha jól érzi magát, itt marad egész évben. — Ki az a Bakarasz? — Jól tudod te, kicsoda ő! A nagyszakállú törpe. Képzeld, volt olyan gyerek, aki az iskolai füzeteket, de még a ceruzákat is beledobálta a kútba, és kiáltották: edd meg, Bakarasz! — Micsoda buták voltak azok a gyerekek! — Ezt mondotta ő is, holott csak tíz szál bajusza van, öt erről, öt arról. CiGalambos Lajos: Gergő gánykötényt visel, benne a kostökzacskó tele dohánynyal, és mindazon füzetekkel, ceruzákkal, amelyeket az „olyan” gyerekek odadobtak neki. És képzeld, ezeket a füzeteket, ceruzákat minden „olyan” gyerek másnap ott találta az ő kijelölt helyén, az iskolapadban. — Nem is olyan rossz akkor ez a Bakarasz — vélte Gergő. — Meg kellene jutalmazni egy üveg kólával. — A, csak amennyi az üveg alján maradt. Attól többet nem tud meginni. De ha az üveget is beledobnád, akkorát fújna, hogy csak győznénk elmenekülni. Gyere, vágjunk két botot, itt a jó bicska, és a bottal úgy megyünk az asz- szonyokhoz, mint két vénember. Felnyitjuk a szánkat, és kiáltjuk: ugyan, hol már az a jó koszt, megennénk a farkas farkát is! — Nagyszerű. — Na, látod. 2. Bekanalaztuk az ebédet hatalmas étvággyal, majd azután: — Délután mit csinálunk? — Kérlek, úgy tudom, te nem szeretsz engem, épp csak kényszerből sétálsz velem, mivelhogy nincs más, jobb dolgod. — Ki mondotta ezt? — Édesanyád. — Nahát, mifélék a nők — vélte elgondolkozva. — Ne is hederítsünk rájuk, és akkor a többi a mi dolgunk. Rendben? — Rendben. Ledőltünk a heverőre, nem telt bele fél perc, s Gergő már mélyen aludt. Kicsiny karját a mellemen felejtette. Mért toltam volna el? tetőszigetelés és a penészese- dés javítása teszi ki — ebből a tetővel kapcsolatos hibák a reklamációk 60 százalékát adják — tudtuk meg a SZÁÉV illetékesétől, Seres Antal műszaki igazgatóhelyettestől. Ez évente 3 milliós pluszkiadást jelent a vállalatnak. Elmondták azt is: a különféle tetőfedési módszerek, a több rétegű kavicsos bitumen, a neoacid, az úgynevezett fordított tető, a Taurus-fólia egymás után okozták a csalódásokat. A felsorolt, országosan bevezetett módszerek — mint az évek során kiderült — önmagukban is tökéletlenek voltak. Ehhez járultak azután az építőipar klasszikus hibái: pontatlan munkavégzés, kivitelezési hibák, a felhasznált anyagok minősége.-.: "A szakember szerint a karbantartás; ' a' rendeltetésszérű használat körül sincs minden rendben, pedig ez valamit javítana a tetők élettartamán. Kevés a szakember is. A vállalatnál évek óta nincs sem tetőszigetelő, sem pedig bádogostanuló. Mégis van megoldás? Napjainkban egyre többet hallunk arról, milyen fontos a gazdálkodásban, a termelésben a pontosság, terv- szerűség. Az is kiderült mostanra: nem többet, hanem jobban kell dolgozni! A fenti eseteket látva joggal vetődik fel a kérdés: nem kellett volna ezt az elméletet a gyakorlatban már jóval korábban bevezetni? Miért kell kétszer, vagy annál is többször megcsinálni ugyanazt a munkát? És mennyi pénzt kell kidobni az ablakon, amíg kiderül, egy módszerről, hogy nem megfelelő? És egyáltalán: ki fizeti a tanulópénzt? Valóban ilyen gazdagok vagyunk? Kovács Éva '-------—----------------------------------------------------------------------------V Alapozáshoz aprómunka is 1 mB poszt stációi M a annak számít, de tíz-tizenöt évvel ezelőtt egyáltalán nem ment szenzációszámba, ha valamelyik ipari, vagy mezőgazdasági termelőszövetkezet tagsága huszonéves szakembert választott az elnöki, vagy főmérnöki posztra. Nagyon egyszerű ennék a magyarázata: a szövetkezeti mozgalom nagyjából a hetvenes évek elején, derekán ért el arra a szintre, amit a korábbinál fejlettebb technológia, korszerűbb vezetési módszer jellemzett. A megnövekedett követelményeknek pedig megyénk jó néhány üzemében már nehezen tudott eleget tenni a korábbi vezetői garnitúra. Szükség volt a felkészültebb, iskolázottabb szakemberekre. De a derékhad hiányzott. Dönteni kellett vagy a tapasztalat, vagy rutintálan, de nagyobb elméleti tudás között. Mert az olyan szakember, aki rendelkezett mind a kellő tapasztalattal, mind a megfelelő elméleti ismeretekkel, ritka volt, mint a fehér holló megyeszerte. A legtöbb helyen a friss gondolkodású fiatal mellett döntöttek. Hogy jól vagy rosszul, az már egy másik jegyzet témája lehetne. Néhányan valóban könnyűnek találtattak a megmérettetésnél, a nagy többség azonban ma is állja a sarat. S ezek az üzemek adják ma a megye szövetkezeteinek élcsapatát, -kiegészítve persze azokkal, ahol most is a tizenöt-húsz éve megválasztott deres hajú elnök fogja a kormányrudat. Am e szóban forgó elnökök sem a régiek már. Az iparban ez a nemzedékváltás korábban, húsz- - huszonöt évvel ezelőtt lezajlott. Itt ima is sereges- től találunk olyan ötven körüli vezetőket, akik akkortájt szereztek diplomát, s elvállalták a nagy feladatot, a szocialista nagyipar falainak felhúzását. S -ahogy nőtt a fal, úgy emelkedett a fiatal vállalati vezetők szakmai tapasztalata, munkájuk színvonala. Az ipari szakemberek képzése is megelőzte a mezőgazdaságot, így nem csoda, hogy -a vállalatok vezető posztjaira a legtöbb helyen már korábban megtalálták a megfelelő embert. Kiugró teljesítményre van szüksége ma annak a fiatalnak, aki ki akarja szorítani székéből jelenlegi főnökét. Így első hallásra egyszerűnek tűnik pedig: a frissen végzett mérnök, közgazdász zseniális újítással kápráztatja el a vállalat vezérkarát, mely saját érdekében sem tehet mást, kinevezi valamelyik felelős posztra. A „zseniális újítás” azonban a mind szövevényesebb irányító és termelőmunkában sem születhet másképp, csak ha a nekigyűrkőző ifjú legalább egy fontosabb részterületet teljes egészében átlát. De átláthatja-e ezt a területet, ha nem hajlandó megismerkedni az apró kockákkal is? Nem arról van szó, hogy a kezdő, közgazdásszal az összeadást, a ’ szorzást gyakoroltassuk, de arra igenis szükség v-an, hogy ismerje még az adott helyen a könyvelés, az adatfeldolgozás, azaz a rutinmunkák helyi módszereit. A most kezdő szakemberek egy része sajnos nem hajlandó erre. A bajt csak tetézi, hogy a két-három évtizede diplomát szerzett vezetők között is akadnak szép számmal olyanok, akik eleve gyanakvással fogadják a friss, türelmetlen gondolatokat, s még azoknak is elveszik a kedvét, akik a későbbi siker reményében hajlandók a létra alsó fokán kezdeni pályafutásukat. A napokban volt alkalmam beszélni néhány fiatal agrár szakemberrel megyei tanácskozásukon. Ott mondta el a nagyecsedi termelőszövetkezet egyik nemrég végzett növénytermesztője, hogy neki egész nyáron „semmi” dolga sem volt. A főmérnök maga mellé vette, s egész nyáron hordozta magával. Ott volt a hajnali eligazításon, a belvízvédekezésben, részt vett az aratásban, és kezdetben semmit sem kellett csinálnia, csak figyelnie. Később egyre komolyabb feladatokat kapott, s most úgy néz ki, -hamarosan kinevezik brigád- vagy ágazatvezetőnek. H ozhatna példát természetesen az ember más téeszből, sőt, jó néhány ipari üzemből is. Ahol módszeresen folyik a majdani vezetők felkészítése az igazán nagy feladatokra, ahol a féltékenységnek még a magját -is kitapossák, de nem tűrik el a fúrást, a kis feladatok bojkottálását sem. S érdekes módon e helyeken nemcsak a nevelő-, de a termelőmunka is zökkenőmentesen folyik. Mert ki-ki megtalálta a közösségben a maga helyét. Balogh Géza Nyíregyházán, az Október 31. tér kialakításával egy időben tovább tart a lakásépítés is. (elek)
