Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
1985. szeptember 18. Kelet-Magyarország 3 V ersenyhelyzetbci AKAR DICSEKVÉSNEK IS TŰNHETETT, ahogy a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat igazgatója a napokban beszámolt a miniszternek. Hiszen a köztudottan szűkös építőipari lehetőségek mellett az idén a tervezett 350 millió forintos árbevétel helyett 400 milliót célozhattak meg, mert annyi megrendelést kaptak. S ebből a hagyományos tevékenység, az útépítés és -fenntartás alig egyharmados részarányt képvisel. A többi hídépítésből, gabonasilók felhúzásából, víz- és gázvezetékek építéséből tevődött össze. Mégpedig olyan szinten, hogy az idén elkészült utak mind első osztályúak voltak, a gázvezetéképítőket a legjobbaknak ismeri el a hatóság. Versenyhelyzet van az építőiparban, sokszor jóval kisebbek a lehetőségek, mint amire a megyében dolgozó vállalatok kapacitása elég — fogalmazzák meg sokszor. S ebben a képben üdítő ellentét a KÉV tevékenysége, hiszen évek óta bizonyítja, hogy akkor is lehet munkát találni, ha kevesebb a megrendelő. Csakhogy ilyenkor alkalmazkodni kell, ha szükséges, technológiát változtatni, kockáztatni. Nem akarunk most egyetlen vállalatot az egekig dicsérni — nincs is rá ok, mert a nehéz körülmények miatt bizony itt is előfordulnak határidőcsúszások, van olyan munka, ami nem lesz gazdaságos — de a példa mutatja, hogy a siránkozásnál eredményesebb a cselekvés. AZ IPARBAN SZINTÉN RA KELL, JÖNNI, hogy egyre inkább az boldogul, aki a nemzetközi megméretésben is állja a sarat. A piac követelményeihez való igazodás, a jó értelemben vett verseny pedig ösztönzi a termelőket a jobb munkára. A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori fúrógépgyárában például olyan, nagy pontosságú megmunkáló gépeket kezdtek az idén szerelni, amelyek értékes exporttermékek. Mindez csak úgy lehetséges, ha tudják, hogy megállják a helyüket a piaci versenyben, eleget tesznek a szigorú határidőknek is. Ugyanez mondható el jó néhány más, a megyében dolgozó vállalatra is. Különösen az év vége előtt árgus szemekkel figyelik, hogy a Mezőgép gyártotta Tajga lakókocsik időben hagyják el a határt, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárából szintén az export teljesítését kérik számon. Sokszor elmondják, hogy a termelésnek legalább annyi a külső gátja, az anyagellátásban rejlő nehézségektől a megfelelő partnerek felkutatásáig, mint amennyit kapun belül lehet tenni a jobb szervezéssel, a minőség javításával. Mégis — ezekkel számolva és megbarátkozva — mindenütt arra szükséges törekedni, hogy a végeredmény, a nyereséges gazdálkodás, a piacképes termelés mutasson utat a jövőben is. MINDEZ FELTÉTELEZI a hosszabb távú gondolkodást, amikor nem csak a napi szükségletekre folyik a gyártás, hanem a majdani piac ismeretében fejlesztik azt. Jó példa a jövendő gondolkodásra a Taurus stratégiája, I amellyel a nyíregyházi ab- j roncsokat a világ számos or- 1 szágába eljuttatják, vagy az | Alkaloida alkalmazkodása a jj fejlődő világ igényeihez a ; maláriaellenes gyógyszerek j gyártásában. Végül is az ii ilyen, piacorientált maga- S tartás hozza meg a vállalati | eredményeket. | (lányi) I Tanulnak a tanácstagok Bizalnat kaptak—bizoiyítanink kell — A bizalmat megkaptuk, most már kizárólag rajtunk a sor, hogy bizonyítsunk is a lakókörzet előtt — summázza a tanácstag kötelezettségeit Szűrös Bertalanjáé, a Tungsram kisvárdai gyárának meó csoportvezetője. A fiatalasszony nem kevesebbre vállalkozott, minthogy alaposan elsajátítja a tanácstagi „tudomány” ezernyi ismeretét. Az előadás után konzultáció következik. A városi tanácstagok csoportvezetője dr. Kóródi Ferenc. Nagy Gusztáv- né és Leveleki Katalin Mátészalkán, Szűrös Bertalanné Kisvárdán tagja a tanácsnak. (A szerző felvétele) A megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága kezdeményezésére a sóstói politikai képzési központ az újonnan megválasztott tanácstagoknak ötnapos turnust szervezett. Ez alatt előadásokat és konzultációkat tartanak az államigazgatás területeiről, a lakókörzetiben végzendő tanácstagi munkáról és a tanácsi testület tevékenységéről. Mit váriak a választók? — Óriási segítség ez a képzés — vallja be Leveleki Katalin mátészalkai óvónő. — Amikor jelöltek, azt sem tudtam, mi fán terem a tanácstagi munka. Közéleti érdeklődés még kevés ehhez a szerteágazó tevékenységhez. Kicsit féltem, amikor nem tudtam, hogy pontosan mit várnak tőlem a választók és mit a tanács. Sokat jegyzetelek, s otthon szeretnék ösz- szehívni egy lakógyűlést és közelebbről megismerkedni az ott élők gondjaival. — Nagyon jólesett a bizalom a választásnál — folytatja Nagy Gusztávné, a mátészalkai 5-ös iskola pedagógusa. — Űj lakótelep fiatal családjait képviselem a tanácsban és a végrehajtó bizottságnak is tagja lettem. Igaz, évek óta vagyok párttag, pártcsoportvezető, így nem idegen számomra a közéleti munka. De más a meggyőzés mondjuk az alapszervezetben, vagy egy heterogén összetételű választókerületben. Meg kell találnunk a hangot a választókkal és a lehetőséget a tanácsi adminisztrációban, hogy sikerrel képviseljük a bennünk megbízó embereket. Segít a páttaiácstag — Ez már csak azért is nehéz — veszi át a beszélgetés fonalát Szűrös Bertalanné, aki szintén vfo-tag is lett —, mert a mai pénzszűke világában a magán- és a közérdek esetenként ütközik. így volt ez legutóbb, amikor a településfejlesztési adó miatt jártam végig a lakókörzetet. Központi orvosi rendelőre kértük a pénzt, és hivatkoztunk az ésszerűségre. Mégis, amikor kiadást kell elfogadtatnunk az emberekkel, nehezebb a tanácstag dolga. A tanácstag — noha ő kapta a több szavazatot a kettős jelölés során — egyedül marad. Ha csak nem kéri a póttanácstag segítségét, mint ezt tervezi Nagy Gusztávné. — Régóta ismerem Panko- tai Gábornét, akit póttanács- tagnak választottak a körzetben. A közéleti munkát meg- oszthatjuk, például a társai dalmi munka szervezésénél, vagy a már említett TEFA megszavazásánál mindketten végigjárnánk a körzetet. így az ott élők közt is nyilvánvaló lenne a póttanácstag közéleti szerepe. A hatvanöt — zömében most megválasztott — fiatal tanácstagot három csoportra osztották, két községi és egy városi tanácstagi csoportot szerveztek. Az előadásokat követő konzultációkat tapasztalt tanácsi vezető irányítja ezekben a közösségekben. A városi tanácstagok vezetője dr. Kóródi Ferenc, a mátészalkai tanács titkárság- vezetője. Közéleti munkastílus — Nincsenek könnyű helyzetben ezek a fiatalok és ezt nemcsak azért mondom, mert erre szokás hivatkozni. Ismerkednek a tanácstag lehetőségeivel, kötelességeivel. Ki kelt alakítaniuk egy közéleti munkastílust, amelyet a választóik megszoknak, elfogadnak és igényelnek. Ugyanakkor új típusú tanácsi gazdálkodás keretéi közé kell illeszteniük saját választókörzetük ügyeit. Míg a korábbi években a tanácstagok rendszerint csaik rábólintot- taik a tervezett döntésekre, most részt kel venniük ezek előkészítésében. S a tanácsi határozatokban minden eddiginél nagyobb szerep jut a lakossági kezdeményezésnek. A tanácstag dolga, hogy ezt a testület elé vigye, kiálljon a körzete ügyei mellett, de a választói előtt is érvelnie kell a közös döntések mellett. Ha ez a tanfolyam ehhez a sokrétű feladathoz fogódzót ad, megérte kitalálni. Tóth Kornélia M nden munkanap ugyanúgy kezdődik az osztályunkon: Jeronyin, a technológus körbehordozza tekintetét a szobán, aztán panaszkodik nekem: — Látja, Szergej Nyi- kolájevics, ez a Szerjáb- kin már megint hiányzik. — Szerjábkin? De hol van, amikor épp a negyedévi összesítőt kellene készítenie? — Nem tudom — ránt vállat Jeronyin. — Talán társadalmi munkában van. Ha akarja, megkereshetem. — Keresse — mondom, s a munkámba mélyedek. öt perc múlva Gnyi- ■ lenkó, a könyvelő szólal meg: — Szerjábkin hiányzik, s nincs a helyén Jeronyin sem — morogja tüskés hangon az ablakpárkányon viruló kaktusznak. — Megkeressem őket, Szergej Nyikolájevics? — Keresse — egyezek bele. — Üjabb öt perc múltán elém ugrik Makaris- sev, a tervező: — Szergej Nyikolájevics, ez már mégis csak arcátlanság! Ha akarja, felkutatom és előállítom őket akár élve, akár halva! — Talán inkább élve — jegyzem meg hidegvéAppeninek söröző kirakata mögötti tüllfüggöny sem tudja elrejteni kedves munkatársaimat: Je- gorint, Szerjábkint, Gnyi- lenkót és Makarissevot. Egy perc múltán Ahmed is az asztalukhoz ül — íiaiarov: Furcsa rűen. Ez a Makarissev mindig olyan forrófejű, jobb az elején lehűteni. Makarissev tehát kivi- harzik a szobából, s így már csak ketten maradunk. Jómagam, s osztályunk büszkesége, a szerény laboránst beosztású Ahmed. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikolájevics, én öt perc múlva előállítom őket! Maga ismer engem! Igen, ismerem. Ahmed / tehát eltávozik. Az ablakhoz megyek, hadd látom az utca lüktetését. De csak azt látom, hogy a szemközti az imént rohanvást ügetett át az úton. N os, nagyot sóhajtok, a hűtőkamrához lépek. Még idejében megcsináltattam az intézet nagytatarozásakor. Két üveg sört teszek magam elé, óraláncommal felnyitom az egyiket, s megtöltök egy jókora poharat. „Milyen furcsa emberek vannak! — gondolom közben, fotelomban hátradőlve, behunyt szemmel. — Hogyan lehet jobban szeretni a csapolt sört, mint az üvegest?” Ferenez Győző fordítása Nagyító alatt az egészségügy H ányféle mércéje van egy megye egészség- ügyi helyzetének? Ha csak a közelmúltban lezárult minisztériumi felügyeleti vizsgálat szempontjait, mint mércéket nézzük, akkor is több tucat. De vajon a legfontosabb mérték- egységgel, a lakosság elégedettségének mértékével kifejezzük-e, kifejezhetjük-e ellátásunk nívóját? Ezt a gondolatot, felvetést Illés Bélától, az Egészségügyi Minisztérium gyógyellátási osztályvezetőjétől veszem kölcsön. Az egészségügyi felügyeleti vizsgálat tapasztalatait ösz- szegző s a megyei tanács vezetőivel megosztott vélemények egyikeként mondta el, hogy országos viszonylatban is kiemelkedően jó a nyíregyházi Jósa András kórház szakmai tekintélye, s a teljesség igénye nélkül hozta fel a labor, á belgyógyászat, az urológia, a szülészet-nőgyógyászat, a kór- bonctan példáját. Utalt arra is, hogy a kórházi rekonstrukció nagyszerű körülményeket teremtett, új, rén. Az államtitkár ezt olyan adatokkal illusztrálta, mint az országos átlagnál magasabb születési arány és az a tény, hogy nálunk teljessé vált az alapellátás köre, holott néhány megyében ez még nem történt meg. De mit érez ebből a megye lakója? Talán ez az egyetlen mérce, szempont, amire még ez a teljes körű felügyeleti vizsgálat sem tudott rámutatni, s ez az, amire ma az egészségügy irányításáért, további minőségi (s kevésbé mennyiségi) fejlesztéséért felelős emberek a leginkább kíváncsiak. Hogyan tükröződik például a gyógyulást keresőkben az a tény, hogy kórházi ágyaink száma még ma is az országos átlag alatt van, mégis érezhetően csökkent a zsúfoltság gyógyintézeteinkben. Tudja-e lakosságunk és miként értékeli azt, hogy megyénkben az új tbc-s betegek száma az országos átlagnál gyorsabban csökkent, s ez — amint a vizsgálati anyag is rámutat — a szabolcsi A közvélemény mércéjével korszerű műszerek kerülnek Szabolcs-Szatmár gyógyintézeteibe. De vajon elégedettek-e betegeink? Vajon lakosságunk szemében is elismerést vált ki mindaz, ami szakmai berkekben bizony tekintélyt ad? Amikor ezeket a tapasztalatokat megosztó eszmecserén a megyei tanács elnökének dolgozószobájában a szabolcsi vezetők elé került a felügyeleti vizsgálat vaskos anyaga, dr. Hutás Imre egészségügyi államtitkár — korántsem felmentő, de a realitásokat hangsúlyozó módon — kijelentette: ugyanazt a problémát nem ugyanúgy kell Szabolcs-Szatmárban kezelni, mint például Győr- Sopronban. Ugyanis a Tiszántúl, tehát a mi megyénk jellemzője, hogy egészségügyi szempontból hátrányos helyzetből s a 60—70-es évek rossz alapállásából indult, mégis nagy utat tett meg az egészségügyi fejlesztés teszűrővizsgálati hálózat példás munkájának tudható be. R eális-e közvéleményünkben saját körzetünk egészségügyi helyzetének, gyógyító munkájának megítélése? — Nyitott kérdés ez, de feltétlenül válaszra váró kérdés, hiszen most olyan új időszakhoz érkezett a szabolcsi egészségügyi fejlesztés, amikoris nem látványos mennyiségi előrelépések következnek, hanem mindazt, amink van (kórházaink, rendelőink ...) jól működővé, otthonossá, vonzóvá kell majd tenni. Olyanná, hogy ezekből az intézményekből elégedetten távozzon a beteg és a nálunk munkát vállaló fiatal orvos is itt maradjon a megyében. Ez az otthonos berendezkedés pedig minden eddiginél jobban igényel egy mélyrehatoló közvélemény-kutatást. Szilágyi Szabolcs Szeptember 13-án elkészült a 76 ezredik üveg vegyes savanyúság szovjet megrendelésre a ZÖLDÉRT fehér- gyarmati konzervüzemében. Az egyedi recept alapján készült érett paradicsom és uborka együtteséből álló savanyúságból a szovjet partner még örömmel fogadott volna újabb szállítmányokat, azonban az uborkahiány akadályozta ennek a tervnek a megvalósulását. A képen: szalagon a sterilezőből kikerült savanyúságot tartalmazó üvegek, (molnár)
