Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
1985. szeptember 16. Kelet-Magyarország 3 KERDESEIRE FliTF W 3 © a K10SZ megyei titkára, Nagyfő Gábor Németh András kérdezi Ho^ dászról: a kisiparban van-e lehetőség tanuló felvételre és a fodrász szakmában miért olyan nehéz a tanulót elhelyezni? — A kisiparban minden képesítéshez kötött szakmában van lehetőség tanulóképzésre. Megyénkben jelenleg több mint 400 gyerek tanul különböző szakmát. A fodrász szakmunkásképzés egyik akadálya, hogy egyre kevesebb vidéken az ilyen jellegű szolgáltatást végző kisiparos. Ettől függetlenül évente 5—6 fodrásztanulót tudunk felvenni. Ha ilyen irányú problémája van, keresse fel a mátészalkai alapszervezetünket. Rácz Sándor Tiszabodról kérdezi: a községükben felépült szolgáltatóházban magánkiske- reskedö miért nem kaphat üzlethelyiséget? — A VI. ötéves tervben Tiszadobon kívül közel 20 településen épült ilyen szolgáltatóház, amit központi szolgáltatásfejlesztési alapból, valamint a kisiparosok saját pénzének bevonásával építettünk. Ebből következik, hogy elsősorban szolgáltatást végző iparosnak biztosítunk elsőbbséget. Ha azonban a helyi igények megkívánják, a helyi tanács illetékeseivel megállapodhatunk és indokolt esetben kiskereskedő részére is biztosítunk helyet. Erre a megyében már több helyen van példa. Teherfuvarozó jeligére név nélkül érkezett levélben arra kémek választ, hogy várható-e változás a jogszabályban, amely jelenleg tiltja közületek részére a fuvarozást. — A jogszabály ma is lehetőséget ad a teherfuvarozóknak arra, hogy közüle- teknek fuvarozzanak, azzal a feltétellel, ha az így végzett tevékenység közvetlenül lakossági igényt elégít ki. Ez bizonyos fokú korlátozás. A fuvarozóknak elsősorban lakossági igényeket kell kielégíteni. Nincs tudomásom arról, hogy a jogszabály változtatását terveznék. Több nyíregyházi és vidéki iparos kérdezte: várható-e a társadalombiztosítási jogszabályok változása? — A társadalombiztosítási jogszabályok alapvető változására 1982-ben került sor. Ez a jogszabály alapvetően kisebb eltérésekkel ugyanolyan jogokat és kötelezettségeket biztosít a kisiparos számára, amit a bérből és fizetésből élők kapnak. Ma a cél az, hogy ezek a meglévő különbségek szűnjenek meg. A szervezetünk ezért tevékenykedik. Tóth Zoltánná kérdezi Tisza- becsről: mit tesz a KIOSZ azért, hogy a kistelepülések szolgáltatásában javulás mutatkozzék? — Az ipargyakorlás lehetősége állampolgári jog. A szervezet minden érdeklődőt szívesen fogad és elősegíti, hogy ipari tevékenységet folytathasson. Meg kell jegyezni azonban, hogy a települések ellátása nemcsak a KIOSZ feladata, a szolgáltatásokban a szövetkezetek, termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek is részt vesznek. Korábban a szervezetünk a kistelepülésen dolgozóknak különböző adó- kedvezményeket adott. Ez azonban megszűnt. A közeljövőben — várhatóan — a korábban elvont kedvezmények más formában, de újra adhatók lesznek. így elképzelhető a kistelepülések ellátásának javulása. Egyébként a szolgáltatóházaink is úgy épülnek fel, hogy a kistelepülések ellátását segítsék. J. A. kőműves kisiparos Pusztadobosról kérdezi: mit tesz a KIOSZ az engedély néküli ipart gyakorlók megszüntetéséért? (Ismerete szerint a környező községekben is tömegével dolgoznak' engedély nélkü!) — A kérdező szinte min- napos gondot vet fel. A szervezethez beérkezett panaszok mintegy fele az engedély nélküli dolgozókra érkezik. Az így tudomásunkra jutott neveket a helyi tanácsoknak jelezzük, ahol ellenük szabálysértési eljárást indítanak, abban az esetben, ha az elvégzett munkát bizonyítani tudjuk. Az engedély nélkül dolgozók ellen azonban a szabálysértési eljárás igen ritka. Ezeknek az embereknek a megfékezése a szervezetnek és a helyi tanácsnak lenne közös feladata. Felméréseink szerint az engedély nélkül dolgozók igen jelentős jogtalan, adózatlan jövedelemre tesznek szert. A jogtalan iparűzés visszaszorítása és megszüntetése csak akkor volna eredményes, ha a jelenlegi szabálysértési jogszabály megváltozna. A jelenleginek semmi visszatartó ereje nincs. Seres István kérdezi Vajáról: várható-e, hogy a személyfuvarozást végzők (taxisok) soron kivül juthatnak személygépkocsihoz? — Szervezetünk a MER- KUR-ral kötött megállapodás értelmében évente kap lehetőséget soron kívüli gépkocsi kielégítésre. Az elmúlt évben a Szabolcs megyei szervezet mindössze 1 gépkocsit kapott, amit a fuvarozó szakosztály véleménye alapján ítéltünk oda olyan személyfuvarozó kisiparosnak, akinek a gépkocsija 6 évesnél már idősebb volt. Lehetőség van viszont arra, hogy a különböző személy- gépkocsit forgalmazó vállalatoknál használtat fiatalabb évjáratúra cseréljen, illetve helyette vásárolhasson. Javasoljuk, ha ilyen gondja van, ezeket a vállalatokat keresse fel. (A „Kedves Olvasónk” jeligéjű névtelen levélre nem kértünk választ, kisvárdai és tisza- teleki kérdezőinknek levélben válaszol a KIOSZ megyei titkára.) Szabolcs- Szat- már megyében termelik a legtöbb dohányt az országban. Az idén több mint 6400 hektáros területen — a kisebb jégverések ellenére is — jó a termés. A nyíregyházi dohányfermentálóban naponta 100 mázsa dohányt dolgoznak feL Felvételünk a kocsányozó gépsorról készült. (E. E. felv.) Fályaberitó hulladékból Jó néhány éve, az atlétikai világversenyek közvetítése során a tévében már láthattuk, bogy a sportolók milyen remek pályákon mérhették össze erejűket, ügyességüket. A hazai sportlétesítmények vezetői hosszú ideig csak ábrándozhattak a londoni, párizsi, oslói stadionok „műanyag” borítású pályái után. Néhány an aztán csak megszerezhették a hőn áhított mesterséges szőnyeget, ám az oly sokba került, hogy a hazai dollárforrás hamarosan elapadt. Három évvel ezelőtt a nyíregyházi tanárképző főiskola speciális kéréssel fordult a Taurus helyi gyárához: nem tudnána’k-e olyan borítást (készíteni a futópályájukhoz, mely állja a szöges cipőik okozta megpróbáltatásokat is! A nyírségi gumigyár teljesítette a kérést, s miután bebizonyosodott, hogy a vulkanizált burkolat még ennél is nagyobb igény- bevételt bír, egyre több helyről érkezett hasonló kérés az országból. Osztrák ajánlat Akkortájt azonban dolgozott már nálunk egy osztrák cég, mely ennél1 is korszerűbb technológiáit alkalmazott, úgynevezett öntött, poli- uretán bázisú sportpályák építésén fáradozott. A két kivitelező nemsokára találkozott is, s az osztrákok ajánlatot tettek: működjenek együtt a korszerűbb technológia alapján. Ez a múlt év nyár elején történt, s a nyíregyházi gyár vezetői azonnal felismerték a lehetőséget: a hulladékanyagok felhasználásából tetemes bevételre tehetnek szert. Egy .fővállalkozási irodát szerveztek tehát, melynek egyetlen feladata van: a gyáriban keletkezett gumihulladók hasznosítása ... Hogy ezt aztán sportpályák burkolására, vagy valami másra kalkalmazzák, ez az iroda dolgozóinak gondja. A megyében még szokatlanul új vállalkozás irányítójául Brozsek Pált nyerték meg, aki korábban gyárrészlegvezető volt a Taurusnál1, s egyebek mellett hozzá tartozott a pályaborítások ügyének intézése is. Pótolni a tőkés importot — A poliuretánt alkalmazó technológia valóban magasabb követelmények kielégítésére képes, mint a vulkanizált burkolat — mondja, de a poliuretán csak külföldről szerezhető be, igen tetemes dolárösszegért. Nekünk, s ezzel az országnak az lenne az igazán jó, ha a ragasztóanyagot belföldről kapnánk ... Ezt sokáig elképzelhetetlennek tartottuk. Vizsgálódásainknak azonban lassan megszületik az eredménye, kapcsolatban állunk több hazai gyárral, s úgy tűnik, hamarosan megszületik egy magyar termék, mely pótolja a tőkés importot. A fővállalkozási iroda ugyan alig háromhónapos múltra tekint vissza, de ha rendelésállományát végiglapozza az ember, kiderül: jelenlegi kapacitásuk jó részét már előre lekötötték. Olyan nagy sportegyesületek számítanak a nyíregyháziak által előállított pályaborítóra, mint a PMSC, a Komlói Bányász, a Dunaújvárosi Kohász, a Zalaegerszegi TE, a Szombathelyi Haladás ... A magasabb minőségi követelményeket támasztó öntött technológia azonban speciális, csak külföldön megvásárolható gépsort is kíván. A gyár a fejlesztési hitelkérelmet már benyújtotta, remélhetőleg nem sokat kell a gépsorra várniuk. — Nálunk történik majd a gyárban keletkezett gumihulladékok őrlése, granulá- lása — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Lajos, a termelőszövetkezet ágazatvezetője. — Most készítettünk el egy épületet, ahol a Taurus gépeivel dolgozunk — egészíti ki az ágazatvezető szavait Dorozsmai János timári üzemvezető. Egy csomagterv A gyár célja: évente legalább tízezer négyzetméter pályaburkolat elkészítése, de a távlati tervek már tizenöthúszezer négyzetméterrel számolnak. Ez azonban még mindig csak mintegy kétszáz tonna hulladék hasznosítását tenné lehetővé, a gyár szakembereiből alakult fejlesztő team — melynek szintén Brozsek Pál az irányítója — azonban már javában dolgozik egy csomagterven, mely a hulladék sokoldalú alkalmazását eredményezné. — A jövő egyik útja például az üzemi rezgéscsillapí- tó járdaburkolatok előállítása, mely különösen a fonószövőgépeknél, a számjegy- vezérlésű forgácsoló gépsoroknál jelentene nagy előnyt — vázolja az elképzeléseket a fővállalkozási iroda vezetője. A gyárban már eddig is sok millió forintot sikerült megtartani a korábban csak nyűgnek tartott gumibulla- dék újbóli feldolgozásával. A fővállalkozási iroda ha túljut a kezdéssel járó akadályokon, ennek az összegnek a többszörösére lesz képes. Balogh Géza ^omomomDmomomr^o^o^o^omomcmcmooomcmomcmcmcmomomo A HÉJ Egy nagy öröme és egy nagy bánata van Mátrai Tamásnak, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművészének. Előbb egy rövid előzmény: tavaly végzett a színművészeti főiskolán és Nyíregyházára szerződött. Az elmúlt évadban a Vízkeresztben játszott egy kisebb szerepet és egy stúdiódarabban, az Ördögökben. Most a második évad meghozta az első főszerepet, a Móricz Zsigmond feldolgozásában színpadra állított Ludas Maijában ő a címszereplő. S mivel a Nagy András László által színre vitt Ludas Matyi merőben más az eddigieknél, ez a színész és a rendező között is teljes munkát A Ludas Matyi alakítója kívánt. Mátrai Tamás huszonöt éves, kora miatt sem láthatta a Soós Imre nevéhez fűződő klasszikus Ludas Matyit, látta viszont a nemrég készült rajzfilmet, ami nagyon tetszett. — Sokat gyötörtük egymást a szereppel, a rendezővel, ráadásul csak két- hetünk volt a darab igazi próbáira — mondta. — Azzal folytatta: eddig antihős volt az eddigi darabokban, most kellett átváltoznia pozitív, népi hőssé, ami szintén újszerű volt számára. De nagyon megszerette ezt a szerepet, úgy véli, a közönség is. Azt reméli, sokszor játsz- szák majd a színházban. A Ludas Matyin kívül az új évádban felújításra kerülő „Doktor úr”-ban is játszik, de már a Goldini Hazugjával is barátkozik, mert abban is kapott egy kedvére való szerepet. Szoros hetek elé néz a fiatal színművész, de azt mondja, végül is ez a színész dolga, ezért szerződtek ide. Véletlenül szólja el magát, hogy mostanában fél hatkor kel, de hogy miért, az szerinte, valószínű, nem nagyon érdekli a közönséget. Biztatásunkra mégis elmondja a koránkelés titkát... — Minden reggel én viszem ki a Dáciával az apósomat Orosra, ahol van százhúsz almafánk és elkezdődik a munka. Délelőtt fél tízre bejövök a színházba, tízkor kezdődnek a próbák, ez tart délután kettőig. Egy kis pihenő, aztán készülünk az esti előadásra. Az is előfordul, hogy délután is van próba, az új darabból. Hol tanulom a szerepeimet? Né hallja senki, magunk kösctt mondom: inkább a próbákor ahol a súgók igen jó segítőink. Egyébként a feleségem nyíregyházi lány, fotós, a nyáron házasodtunk össze, a színészházban lakunk. Épp most keresünk állást a feleségemnek ... Még egy kicsit elidőzik a kedvenc szerepnél, a Ludas Matyinél, ami sok improvizálásra is lehetőséget ad, amivel élnek is Kobakkal, azaz Juhász Györggyel. Ez persze nem lehet parttalan, s nem húzhatja el az előadást — túlságosan. S mivel az elején azt írtuk, a nagy öröm mellett egy bánata is van, erről se feledkezzünk meg... — Hetek, hónapok óta készültem, hogy felmegyek az országos munkakutya Európa-bajnokságra, ami most lesz 21-én, Pesten. De ahogy a kezembe vettem a jövő heti munkarendet, bizony nem tudok felmenni, amit nagyon sajnálok. így aztán tanítom tovább itthon a Bercit, a kutyámat, ami nagyon jó pihenés nekem ... P. G. SZERKESZTŐI oooooooo ttote&fr Kisebb csődület a parkírozóban: az indulni szándékozó fiatalember már percek óta nyomja a kürtöt, hátha meghallja a másik autó tulajdonosa, aki elállta az útját. Nagysokára jön az illető, vigyorog és mintha mi sem történt volna, kedélyesen odébbáll, s csak úgy a válla mögül visszaszól: „Mi az, tűz van, kis- apám?” Tűz nincs, ám az eltorlaszolt autó tulajdonosa a kórházba igyekezne ... Más. A Kun Béla út egyik tízszintes lakásának lépcsőházában tizenéves gyerekek torlaszolják el az utat: körbejár a félliteres cseresznyésüveg, fújják a füstöt és fröcskölik a trágár szavakat. Amikor rájuk szól a nyugdíjas asszony, csak úgy nyeglén válaszolnak: „Kérsz egy kortyot, anyukám?” Megint más. Postai kábelfektetők jelennek meg egyik napról a másikra a rendkívül zsúfolt és veszélyes útkereszteződéstől pár méterre, az Árok utcán és feltörik az aszfaltot, ásnak. A veszély a közlekedésben most még nagyobb, de türelmes az ember, mert nyilván fejlesztésről van szó. Hetekkel később a fejlesztésnek még semmi jele, de a feltört úttest szilárdan tartja magát, mintha csak azt akarná jelezni az elkövető, hogy itt „Árok is van, gödör is van .. Közben persze párosával purcannak ki a lengéscsillapítók. S hogy az öröm teljes legyen, húsz méterrel odébb ugyancsak hetek óta érintetlenül tátong a „vizesek” által kivájt lyuk. Akik mindezt — és a sok hasonló példát — elpanaszolják, keserűen jegyzik meg: — Ügy látszik, nálunk már mindent büntetlenül lehet csinálni. — Mit mondhat erre az ember? Ha mindent nem is, sajnos, sokmindent valóban gátlástalanul csinálhatnak egyesek, mert nem kell tartaniuk a következményektől. Kár. Pedig a minimális állam- polgári fegyelem nélkül nagyon meg lehet keseríteni mások életét. Igaz, a rendőr, a parkőr nem lehet ott mindig mindenütt és nem minden cselekmény bűntett, ami átlépi az együttélés szabályait. Ám, ha a családi nevelés hézagos, vagy a jó szó hatástalan, többet kell tennünk büntetés útján is azok észhez térítéséért, akik törvényen kívülinek és társadalmon felülinek képzelik magukat. ^ A. S.
