Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. szeptember 2. Menteni a mentőket! Megkíséreljük a beszélge­tést, ami ehhez a riporthoz anyaggyűjtéshez az újságíró számára nélkülözhetetlen. Mondom: megkíséreljük. Ugyanis a megyei mentő- szervezet vezető főorvosának irodájába — a nyíregyházi mentőállomás emeletén — pillanatonként lép be vala­ki valamilyen ügyben: ez a szoba azon túl, hogy a me­gyei mentőfőorvos irányító munkáját szolgálja ki, he­lyet ad az ügyfélszolgálat­nak, a szakmai vezetői tár­gyalásoknak, a továbbkép­zésnek, a párt- és szakszer­vezeti munkának, az orvo­soknak, a szigorlóknak, a jogsegélyszolgálatnak... (a felsorolás korántsem teljes!) A nyíregyházi mentőállo­máson — amely kórházi *fő- gépészi szolgálati lakásnak épült 1925-ben, majd 36-táJ a kórház' egyetlen mentőau­tója kapott itt helyet — úgy­szólván a legelemibb feltéte­lek is hiányoznak mentőse­ink munkájához. Ott ahol eleinte négy mentőkocsi állt, a 40-es években még ga­rázsban, ma kényszerműhe­lyek vannak (karbantartás, javítás) és a 35 mentőkocsi, köztük a kétmilliót érő Mer­cedes is télen-nyáron a sza­bad ég alatt áll. Kellene, s lehetne is bővíteni a kocsi­parkot, megkövetelné ezt la­kosságunk egészségi bizton­sága, de nem lehet: új ko­csihoz új létszám kell, de ezen az állomáson ma már nem fér el egyetlen új dol­gozó sem. (Egy fém öltöző- szekrényben hárman-négyen társbérelnek.) Egy kis munkahelyi sta­tisztika: 117 négyzetméteren 130 ember dolgozik (konyhá­juk 3 négyzetméteres!). Az ügyeleti szoba, ahol telefo­non veszik fel segélykérésün­ket, ahol rádiótelefonon irá­nyítják a mentést, ahová most telex is kerül, a bejá­rati folyosón kapott helyet. S még egy statisztika: éle­tünkért, egészségünkért évente 4 millió kilométert futnak mentőautóink. Nyír­egyházán naponta átlagosan 200 mentőfeladatot Iáinak el. Az ország harmadik leg­rosszabb körülmények kö­zött ténykedő mentőállomása a nyíregyházi. S hogy még­sem minősíthető életveszé­lyesnek az életet mentő em­berek munkahelye, az csu­pán a magas fokú önfegye­lemmel, a rendkívüli körül­mények között is működő munkaszervezéssel érhető el. Az áldatlan állapotokat — ha nem is panaszolják — megsínyli a mentőorvos, ápoló egészsége is, de ők maguk inkább a betegek miatt aggódnak. Elmondják, hogy az elmúlt tél mínusz 20—25 fokos napjain, éjsza­káin. a csillaggarázsból ugyancsak hideg belsejű ko­csikkal kellett elindulni a betegért. És itt minden au­tónak minden pillanatban üzemkész állapotban kell lennie, egy perc alatt el kell hagynia az állomást, ha tör­Ahol a 04 csörög — ügyeletesek a folyosón Elmúlt a nyár... E lmúlt a nyár, a szakemberek las­san hozzáfognak az idegenforgalom tapaszta­latainak összegezéséhez. A számok még nem is­mertek, de az már nyil­vánvaló: volt jobb . . . Különösen a Tiszára fűzött üdülőparadicso­mok gazdái panaszkod­nak, hogy a folyó gyako­ri áradásai tönkretették reményeiket. A szokásos­nál jóval kevesebben ke­resték fel a tivadari, ugor- nyai, dombrádi strandot. Egyedül a Nagy Bukó — a Túr és a Tisza ölelkezési pontja — gazdái hall­gatnak. Először is, mert nincs gazda, másodszor pedig, mert itt minden hétvégén százak pihen­tek. Pontosabban pihentek volna. Ha meg lettek volna ehhez a minimális felté­telek, ha akadt volna, aki a néhány randalírozó tár­saságot megfékezi. A Nagy Bukó környéke valóban varázslatos táj, csak ép­pen fürdésre nem alkal­mas. Meredek, köves a part, a lezúduló vízesés­nél valóban kiszámítha­tatlan a Tisza, amely ráadásul ott határfolyó is. Ez azonban mit sem zavarja a kirándulók egy részét, fittyet hánynak a legelemibb biztonsági sza­bályoknak, magatartási normáknak, a határrend előírásainak.-v Annak örülnünk kell, hogy egyre többen fede­zik fel Szatmár szépségeit. De ne engedjük, hogy be­piszkítsák, tönkretegyék azt! B. G. Veszélyes neiyegzik A magánházaknál tartott lakodalmak nyomán orszá­gosan, s így megyénkben is egyre gyakrabban történnek ételfertözéses megbetegedé­sek. Dr. Réthy Mária, a megyei Köjál járványügyi osztályá­nak vezetője elmondta, hogy ezek okai többrétűek. Gyak­ran megtörténik, hogy az .ételkészítéshez felhasznált nyersanyagokat, például a töke-, a szárnyas-, a darált húsokat stb, mielőtt megfőz­nék, megsütnék már az elő­készítés során kórokozókkal fertőződnek. Ennek megint csak számos oka lehet. A leg­gyakoribb, hogy a lakodal­makra szánt nagy mennyisé­gű húst és egyebet nem tud­ják megfelelően hűtött he­lyen tárolni. Az sem ritka, hogy az ételek előkészítésé­hez használt edényeket egy- egy felületes elmosás után már készételek tárolására használják, ami szintén étel­fertőzés táptalaja lehet. Többször volt rá példa: valamelyik főzőasszony has­menéssel járó megbetege­désben szenvedett, vagy azon a lakodalom előtt egy-két nappal esett át, s a kóroko­zók tőle kerültek, s szapo­rodhattak el az ételekben. A lakodalmak előtt és alatt gyakran nemcsak a nyersanyagokat, hanem a készételeket sem tudják megfelelő hőmérsékleten tá­rolni, ami szintén ételfertő- zéses megbetegedésekhez ve­zethet. Aztán vannak a kü­lönösen veszélyes ételek, mint például a töltött hús, a fasirozott, a hurka, a tojás, a töltött káposzta tölteléke, a majonézes ételek, a tortakré­mek. Ezekkel már csak azért is óvatosan kell bánnunk, mert az esetek zömében jó­val előtte elkészítik, mint azt elfogyasztanák. Ezeket vagy frissen kell fogyasztani, vagy gondoskodni szüksé­ges, a kellően hűtött helyen való raktározásáról. Lényeges dolog: a lako­dalmak végén megmaradt élelmiszereket nem tanácsos elfogadni, elhozni, elfogyasz­tani. Megtörtént, hogy egy férfi a lakodalmon megma­radt élelmiszereket evett, sőt azzal a munkahelyén kol­legáit is megkínálta; az or­szág másik végén lévő kol- légiumban pedig a fia an­nak osztálytársai lakmároz- tak be a lakodalmon meg­maradt ételekből, Mindnyá­jan súlyosan megbeteged­tek. Ahol hivatalos közétkez­tetés zajlik, ott az élelmisze­rek tárolásával, elő-, illetve elkészítésével, tálalásá­val ... (kapcsolatos teendőket rendeletek írják elő, me­lyek megtartását a közegész­ségügyi hatóságok ellenőr­zik. A magánházaknál, tör­ténetesen a lakodalmakon ez nem történhet meg. Ezért a nagyon jószívű kínálás közepette is legyünk óvato­sak. (cselényi) A mentőautónak minden pil­lanatban üzemkészen kell állnia: javítás sikátorban tünetesen olyan eset miatt csengett az ügyelet telefonja. Nem újkeletű probléma a nyíregyházi mentőállomás súlyos helyzete: 15 évvel ez­előtt már szó volt egy új ál­lomás építéséről. Akkor egy rendkívüli anyagi megterhe­lés, az árvízkárok helyreállí­tása vitte el a rendelkezésre álló pénzt. 1976-ban 20 mil­lióból elkészülhetett volna egy új épüiet, a MEZÖBER már tervezte is, de a beru­házások felülvizsgálata ezt az esélyt is áthúzta. Ma 50— 60 millióba kerülne az épí­tés, de senki sem tudja, mi­kor és hogyan valósulhat meg ez a halaszthatatlan építkezés. Az Országos Men­tőszolgálatnak kellene bizto­sítania a beruházás teljes összegét, a tanács, mint be­ruházó előközművesített in­gyenes telket adna — így volt és van mindenütt az országban. ★ A mentőállomás keskeny folyosóján szürke egyenru­hás dolgozó megjegyzi: „Bennünket akkor vesznek észre, amikor szirénázunk.” Talán van ebben igazság, de nem ez a teljes valóság: alig egy hónapja egy nyír­egyházi szakszervezeti ta­nácskozáson az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára (noha a men­tősök, mint országos intéz­mény tagjai nem a megyei bizottság hatáskörében van­nak), a szakszervezet főtit­káránál emelt szót értük. Augusztusban pedig a nyír­egyházi városi tanács ülésén Ilyenkor következik a gya- núsítgatás: ki lehet a tet­tes? „Lehetetlen, hogy ide bárki is bemerészkedjen . . . Ezt csak az csinálhatja, aki tudja, ikinek mi van a pénz­tárcájában ... Tehát csak kö­zülünk való lehet...” — hangzott el több helyen, így a MESZÖV-nél, a mezőgaz­dasági főiskolán, a KEMÉV székházéban, a konzervgyár­ban, a postán, a (városi ta­nácsnál. az MHSZ-székház- ban, a megyei tanácsnál és még 32 munkahelyen. Egymást gyanúsították... A bűnüldöző szervekhez ér­kezett feljelentésekből is ki­tűnt, hogy érthetetlenül sok a munkahelyeken a dolgozók sérelmére elkövetett lopás és ezek íközött is az irodai dol­gozókat érintő. Ez nem kis gondot jelentett a rendőrség­nek, amely a feljelentések áradatát kapta. 1985. július 3-án követke­zett be a nagy fordulat, ami­kor a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalat számviteli osztályának egyik irodájából eltűnt Ferenc Sándor József- né pénztárcája, amelyben 7300 forint volt. Ferenc Sán- dorné elmondta, hogy a dél­előtt folyamán két alkalom­mal ment át rövid időre a szomszéd szobába. Ekkor az ajtót nem zárta be. Majd amikor ebédelni ment, akkor bezárta az irodát és a kul­csot a szomszédos szobába tette le. A lopás hírére a do­hánygyári dolgozók elgondol­kodtak, s az iránt érdeklőd­itek, nem látott-e valaki az irodák környékén gyanús sze­mélyt. Ekkor derült ki, hogy .igen! A rendész, a rendőrség értesítése után került sor Kö­vér Zoltán elszámoltatására. Kövér Zoltán július 1-én — tehát két nappal e ténykedé­se előtt — körzeti felügyelő­ként került a dohányfermen­Végiglopta Nyíregyházát Az utóbbi hónapokban nagyon sok nyíregyházi munka­hely belső nyugalmát zavarta meg egy-egy kellemetlen je­lenség. Hol itt, hol ott egy-egy munkatárs éppen felvett fi­zetése, más valaki pénztárcája, vagy pénztárcájából pénzé­nek egy jelentősebb része tűnt el. táló vállalat beváltó üzem­részéhez. És máris akcióba lépett... Jő ajánlással ment tovább... A rendőrségen rövid időn belül elmondta, .hogy való­ban ő vette el a pénzt és haj-' landó is volt megmutatni, hogy a pénztárcát az egyik W. C. öblítőtartályába tette, a pénz pedig friss munkahe­tén, irodája szekrénye alatt van. Ezzel a korsó elmerült. Kövér Zoltán, aki mező- gazdasági főiskolát végzett üzemmérnök 1985. március 22-én hagyta ott a vetőmag­termeltető vállalat nyíregy­házi kutatóintézetében lévő munkahelyét. Azt követően — munkát keresve jött rá, hogy a pénzszerzésre más le­hetőségek is vannak. (Itt azonban egy kicsit érdemes megállni. Amikor a közterü­let-fenntartó vállalatnál dol­gozott, már gyanúsították, hogy Kövérnek enyves a ke­ze. Segítették, hogy elkerül­jön onnan. Így ment a föld­hivatalhoz, ahol ismét mon­dogatták, hogy Kövér keze nem tiszta, köze lehet a mun­kahelyi lopásokhoz. így ke­rült a kutatóintézethez, majd onnan is „jó ajánlással” ke­rült a dohányfermentáló vál­lalathoz, ahol lehetőségei még csak nőhettek, hiszen új be­osztása a megye egész terü­letére kiterjedő volt. Érdekes viszont, hogy a munkahelyek ezekről a „gyanúkról” nem értesítették a rendőrséget, így szorosabb megfigyelésére nem kerülhetett sor. Tehát sikeresen játszotta „szarka”- szerepét.) A nyíregyházi vízügyi igaz­gatóságra ment először, ahol a második emeleten — egy nyitott ajtajú irodában — meglátott egy női táskát. Ma- . gával vitte és 5 ezer forin­tot talált benne. Ezek után már könnyebben ment min­den. Magabiztosan ment be olyan helyekre, ahol egyéb­ként sokan járnak. B'enyitott az irodákba, s ha benn vol­tak, akkor elnézést kért, ha nem, akkor „cselekedett”. Megkereste a táskákat, ki­nyitotta a fiókokat. .. A legnagyobb „fogás“ A MESZÖV-nél az egyik alkalommal — mivel rákér­deztek, hogy mi járatban van — Kárpáti Zoltánnak ne­vezte meg és a földhivatal dolgozójának adta ki ma­gát. Később finomított mód­szerén. Megfigyelte, hogy ha valaki irodája ajtaját bezár­ja, de a kulcsot benne hagy­ja, akkor hosszabb időre megy el, és így már több ide­je marad a tolvajlásra és ki­sebb lesz a lebukás veszélye is. És ezzel a „megfontolt­sággal” sokszor jól járt. A legnagyobb fogása ápri­lis 2-án volt. Ekkor a me­gyei tanács épületébe látoga­tott el. „A földszinten, a fo­lyosó végén a sarokban lévő szobába nyitottam be. Az ab­laknál lévő íróasztal alatt lé­vő diplomatatáskába néztem bele, amelyben több köteg papírpénz volt. Azokból egy köteget kivettem, és elvittem. Otthon nem akartam hinni a szememnek, amikor megszá­moltam. A kötegben ugyan­is 100 ezer forint volt.” (A sértett két társával együtt 280 ezer forintot éppen akkor vett fel az OTP-nél saját ki­vitelezésű lakásépítésre, és a pénz még együtt volt. Sze- rencséjükre(?) a 180 ezer még a táskában maradt.) Végül is több mint 60 sze­mély sérelmére követett el bűncselekményt Kövér Zol­tán, s mintegy 40 intézményt „látogatott” meg és több mint 180 ezer forint kárt okozott a különböző sértet­teknek. „Elvetemült ember vegyek •• „Elvetemült ember vagyok. Nagyon megbántam, amit tettem” — hangoztatta ki­hallgatása során. Elmondta azt is, hogy ebhez hozzájá­rult barátnőjének magatartá­sa és barátjának intelme is. Barátja ugyanis azt mondta neki, hogy soha nem fog tud­ni megtartani egy nőt, ha nem pénzeli. A még 18 éves Sz. E. pedig már most is na­gyon igényes, mert gyakran voltak rulhaigényei, és csak a jobb szórakozóhelyeket sze­reti — ezekhez pedig sok pénz kell. Kövér Zoltán ellen a Nyír­egyházi Városi Ügyészség je­lentős értékre üzletszerűen elkövetett lopás bűntette mi­att — előzetes letartóztatás­ban tartása mellett — nyúj­tott be vádiratot. Az ügy pe­dig valamennyiünknek hasz­nos tanulságul is szolgái: meg kell tanulnunk védeni érté­keinket. Toronicza Gyula Szakszervezeti is tanácsi Interpelláció nyomába« Óvatosan fogadjuk a traktát hangzott el érdekükben (s érdekünkben, nyíregyházi lakosok érdekében) interpel­láció. Szilágyi Szabolcs Mindenki sejtette, senki sem jelentette...

Next

/
Thumbnails
Contents