Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. augusztus 31. Kelet-Magyaronzág 3 Félig nyitott kapuk Autonóm öregek A csatornaépítők fel­bontották már a fél utcát: aszfalt­törőgép repeszti az'útbur­kolatot, nyomában csá­kánnyal, lapáttal három férfi dolgozik. Lassan mé­lyül az árok. A két fiata­labb csak félig csúsztatja lapátját a fellazított föld­be, az agyagos rögöket könnyedén hajítják az árok szélére. A harmadik, az öreg, sovány karján húrként feszülnek az inak, ahogy a lapátot mé­lyen a földbe nyomja, s púpozott terhét a kiásott halomra lendíti. Üteme­sen, kiszámított mozdula­tokkal dolgozik. Amikor a másik kettő leül a járda szélére, hogy rágyújtson, az öreg nem áll le, a de­rékig érő árokból rendü­letlenül dobálja, rakja a földet. Neki már nem számít bele a nyugdíjba a cigarettaszünet... A házunkban lakik egy 65 éves, szikár férfi. Ami­óta nyugdíjas, ritkábban találkozom vele, kora ta­vasztól késő őszig a vá­roskörnyéki kis telkén él, ott kertészkedik. Mosta­nában reggelenként együtt lépünk ki a kapun. Újból dolgozni jár a régi mun­kahelyére. Kérték, hogy legalább a nyári szabad­ságon lévőket helyettesít­se, aztán majd a gyesen lévők munkájából is vál­laljon. Jelenleg ott tart, hogy csak hétvégeken jut ki a kertjébe. Na, nem panaszként mondja, lát­szik rajta: örül, hogy még mindig kulcsember­ként tartják számon, mert a kereskedelmi osztályon bárkinek a munkáját el tudja látni. És... így, „fregoli-nyugdíjasként” a mellékessel együtt annyi a jövedelme, mint azé, akit helyettesít. Szólhatnék ugyanígy az áruházak, szakboltok pultjai mögött álló „min­dent a kedves vevőért’’ modorú idős eladókról, az iskolákban tanító fárad­hatatlan nyugdíjas peda­gógusokról, a 60 éves kor­határon túl is gyógyító orvosokról, nővérekről, akik sokszor nagyobb hi­vatástudattal, szakérte­lemmel dolgoznak, mint fiatalabb kollégáik. Ries- man, a neves szociológus szavaival élve: az auto­nóm öregeknek nincs szükségük külső támoga­tásra, szellemi és fizikai erejük a nyugdíjazás után is képessé teszi őket az önálló, független életre, a további munkára, alko­tásra. V ______________ Hányszor gondoljuk egy-egy hajszás nap után, hogy legjobb a nyugdíja­soknak, bőr már ott tart­hatnánk. .. Mégis, amikor elérkezik a nagy szabad­ság ideje, sokan dolgoz­nak tovább. Ki azért, mert számára büntetés a tétlenség, a munka ad ér­telmet életének. Másnak a munka: kapcsolat a kül­világgal, a közösséggel. Nem kevesen vannak vi­szont azok sem, akik ke­resetükkel alacsony nyug­díjukat egészítik ki, hogy tartani tudják megszokott életszínvonalukat, hogy jövedelmük ne csak a megélhetésre legyen elég, jusson belőle üdülésre, külföldi utazásra. Sőt, ta­karékoskodnak is, hogy legyen mihez nyúlniuk agg korukban, mert nem szívesen fogadnak el anyagi támogatást. Élénken foglalkoztatják a közvéleményt a nyugdí­jasok helyzetét érintő kér­dések. Elsősorban, hogy áz időkorlátozás nélküli foglalkoztatást terjesszék ki az egész országra, ne csak a fővárosra vonat­kozzék a fizikai munka­körben teljes és a szelle­mi foglalkozásokban szé­lesebb körű mentesítés. Egyes megyék — például Pest, Somogy, Heves, Nógrád — munkaerő-ellá­tottságát feltétlenül javí­taná. K étmillió 300 ezer nyugdíjas él az or­szágban, közülük mintegy 430 ezren vállal­nak munkát, ezzel csak­nem 200 ezer aktív dolgo­zót pótolnak a munkaerő­hiányos ipari, mezőgazda- sági, kereskedelmi, okta­tási, egészségügyi és más ágazatokban. Nem túlzás: sok fönnakadástól, zök­kenőtől mentesülnek azok a vállalatok, intéz­mények, amelyek szak­májukban jártas, tapasz­talt, megbízható nyugdí­jasokat alkalmaznak. A 35—40 éves gyakorlattal, tanult és szerzett ismere­tekkel rendelkező, jó egészségben lévők közül többen és többet is dol­goznának, ha a nyugdíj melletti munkavállalás kedvezőbbé válna. Az eb­ben érdekeltek már félig nyitott kapukat dönget­nek, ugyanis szociálpoliti­kánk korszerűsítésében a nyugdíjasok helyzetének javítása, a várható-intéz­kedések, a „sürgős!" jel­zőt kapták. H. A. KASTÉLYFELŰJÍTÁS. Az év vegére befejeződik a ti- szadobi Andrássy-kastélv épületének külső felújítása. A műemlék épületet utoljára 24 évvel ezelőtt tataroz­ták. Az 1884-ben épített kastély tetőszerkezetét most teljesen felújítják a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei. (Elek Emil felvétele) Közérdekű panaszok, bejelentések Gyorsabb ügyintézés, szigorúbb nyilvántartás A szarvasmarhatartás kérdőjelei (2.) Mérk-Vállajon szabadban bízik a sza rvasmarha. Eredmény - ha nincs veszteséi Vágóállat-termelésben a szarvasmarha 378 ezer ton­nával 1975-ben érte el a tetőpontját. Ez közel háromszo­rosa volt az 1938. évinek. Tíz év alatt enyhe hullámzással a vágóállat-termelés az országban fokozatosan csökkent, a szarvasmarha 1984-ben 316 ezer tonna volt. Szabolcs-Szat- márban a marhahústermelés a már elért színvonalon tar­totta magát, de itt is éreztette és érezteti hatását a piaci értékítélet, gondokat okoz időnként a túltartás, általános a költségnövekedés és alacsony jövedelmezőség. A nyírgyulaji Petőfi Ter­melőszövetkezet (homoki gaz­daság) nem tartozik a megye legnagyobb hústermelői kö­zé. Viszont amit csinálnak, azt szakszerűen és példamu­tatóan teszik. Tóth Ferenc főáilattenyésztő mindenek­előtt a termelés alapjairól beszél: — Az állattenyésztés idei árbevételi terve 11 millió fo­rint. Ebben döntő része a marhahízlalásnak és -értéke­sítésnek van. Az ágazat ma még nem teljesen önelszámo­ló egység, az lesz, most mondhatnám amolyan átme­neti állapotban vagyunk. A marhahízlalás alapja 130 hektár intenzív gyep, 137 tehén. Évente átlag 250—260 hízott marhát értékesítünk, ennek fele a saját szaporu­lat, másik része a háztájiból felvásárolt hízóalapanyag. Megfogni a fillért is A marhahízlalás Nyírgyu- lajon nyereséges. Hellyel-köz- zel az a kezdet kezdetétől. A kezdet a hetvenes években a Dália-program volt. Szako­sodás az intenzív marhahús- termelésre. Hatása érződött a már említett kiugró 1975- ös termelési csúcsban. A me­gyében hústermelésre szako­sított telepek épültek, a nyír­gyulaji a tehénlétszámot te­kintve nem éri el ugyan az optimális nagyságot, de anyagi erőből akkor erre tel­lett, ez felelt meg a szövet­kezet adottságainak. Viszont jogos kérdés, milyen erőfe­szítéseket kíván ma a nye­reséges hústermelés? — Mindenekelőtt hadd mondjam, marhahízlalásnál már az is eredmény, ha a termelési ág nem vesztesé­ges. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a filléreket is megfogjuk. Kezdjük az ala­poknál. Mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy az ál­lami támogatást megkapjuk. Ennek feltétele, hogy a te­hénállományt 100 tehénre vetítve 85 százalékban éven­te leellessük. Ebben az eset­ben minden borjú után 5—5 ezer forintot kapunk. Ezzel nekünk problémánk nincs. Az elletési arány meghaladja a kilencven százalékot. A kö­vetkező lépés, amire figyel­nünk kell, hogy exportra ter­meljünk. — Ez miért lényeges? — Húskilogrammonként 10 forinttal többet kapunk at­tól, mintha belföldre értéke­sítenénk. Két hete 48 hízott marhát adtunk le, kivétel nélkül exportra. Ezeknek ára kilogrammonként átlag 60 forint. Durván számolva is közel 300 ezer forinttal kap­tunk többet, mintha az állat belföldi vágóra megy. Hogy hová viszik, miként értéke­sül a vágóállat, az függ a fajtától és a minőségtől... A nyírgyulajiak állatállo­mánya magyartarka. Ked­velt a tőkés piacokon, az arab államokban. A kelen­dőség azonban nem minden, csak akkor számít, hoz vala­mit a konyhára, ha a terme­lés költsége nem lépi túl a bevételt. Az állami támoga­tás, az exportfelár növeli a jövedelmezőséget, de azt el is kell érni. Rideg tartásban — Az előírt szaporulat tel­jesítésében fontos a tartáskö­rülmény, az állatok kondí­ciója. Ami telepünkön az el­lető istállót és a borjúiskolát kivéve kevés az épület, a rideg tartásra rendezkedtünk be. Ilyen esetben lényeges, hogy a jószág télen széleny­hében, meleg almon legyen. Az elmúlt télen történt, de­cember 18-a körül volt az a rettentő hóesés, kimentem, vastagon volt az állatokon a hó. Akkor arra gondoltam, ha ezt kibírják, mindent ki­bírnak ... A ridegtartás olcsó. Cél­szerű, ha hozzá a megfelelő gondozói munka társul és van jól bevált technológia. A nyírgyulajiak a Taurina tag­jaként, a kapott technológi­át, szaktanácsokat jól hasz­nosítják. Rendszeresen újíta­nak, illetve megújulnak. A főállattenyésztő számtalan jó példát említ. Költségmegta­karítás és az almozás töké­letesítése miatt idén körbá­lázót vettek. A körbálázott szalma behordásához almo- zásra a korábbinál jóval ke­vesebb fuvarra van szükség. A 130 hektáron szakaszos a legeltetés. Idén minden lege­lőszakaszra kutat fúrtak, ez­zel a vízszállítás korábbi költségét csökkentették. De költségcsökkentő a hizlalás­nál a programozott takar­mányozás. Ezt a szolgáltatást a Taurina végzi. — Minden fillért kemé­nyen meg kell fogni a jöve­delmezőség érdekében. És nem is ez a gondunk. Idő­szerű lenne már a legelők felújítása, sürgető a telepre­konstrukció. Elképzelésünk a központosítás egy korszerűbb tehenészet az Üj-tanyai ré­szen. Ebben számítunk a Ta- urinára, mint ahogyan ab­ban is, hogy megoldjuk a ciklusos termékenyítést és elletést. Ennek lényege — ki­képeztünk rá egy embert —, hogy összébbhozzuk a 137 te­hén ellési idejét. így a kész- rehizlalás is egy időre esik. Kedvező ez a húsiparnak, nem különben nekünk is, hi­szen költséget takarítunk meg... üzemenként változó Nehéz, szinte lehetetlen a szarvasmarhatartás, a tej- és hústermelés minden gondját papírra vetni, hiszen azok üzemenként változnak. Van­nak azonban közös és általá­nosítható vonások. Ilyen a telepek rekonstrukciójának szükségessége, az új és kor­szerűbb technológiák gyors bevezetése és ezeknek anya­gi fedezetéül a jövedelmező­ség javítása. Amit egy-egy termelőszövetkezet megtesz és megtehet (igazolják a példák) kevés. Többre van szükség. Országosan, de me­gyei méretekben is a tej- és hústermelés nagy érték, ezért nemcsak a szintentartás, ha­nem a továbblépés is feladat. Ennek feltételeit kell megte­remteni. VÉGE Seres Ernő Megkülönböztetett figye­lemmel kíséri a megyei ta­nács a közérdekű bejelenté­sek és panaszok intézését Szabolcs-Szatmárban. A leg­frissebb értékelés szerint ezek száma az utóbbi évek­ben csökkent (az 1981. évi 3138-ihoz képest például ta­valy már kétezerre csökkent) a közérdekű bejelentések száma, és hasonló mérséklő­dés tapasztalható a panaszok esetében is. A teljes képhez tartozik ugyanakkor, hogy a csökkenés egy része a taná- esi szervekhez érkező bead­ványok jogszabályszerű mi­nősítéséből, helyes értelmezé­séből adódik. Ugyanakkor gyorsabb és szakszerűbb lett a 'bejelentések és panaszok intézése megyénkben, amit bizonyít, hogy elenyésző a harminc napon túl intézett ügyek száma. A tanácsi szer­vek a bejelentéseket és pana­szokat nyilvántartják, a szükséges vizsgálatokat min­den -esetben lefolytatják, megállapítják a bejelentés, a panasz alaposságát vagy alaptalanságát és intézked­nek a kiváltó okok megszün­tetésére, szükség esetén a felelősök, a mulasztók szá­monkérésére, elmarasztalásá­ra. Ezekről minden esetben értesítik a bejelentőt, a pa­naszost. A helyi tanácsok, a megyei szakigazgatási szer­vek emellett ellenőrző tevé­kenységüket kiterjesztették az irányításuk alá tartozó in­tézményekre is, hogy meg­tudják: ezeken a szinteken miiként alakul a bejelentések helyzete. Több esetben megállapítot­ták, hogy e szervek eljárása nem mindenben felel meg a törvény előírásainak. Ezért intézkedtek a nyilvántartá­sok bevezetésére, a bejelen­tések és panaszok intézésé­nek jogszabályszerűségére. Főleg Nyíregyháza és Vósá- rosnamény város tanácsai­nál, továbbá a megyed tanács vb. kereskedelmi, ipari osz­tálya területén tapasztalha­tó ez irányban kedvező el­mozdulás. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai tavaly 13 alkalommal önálló napi­rend keretében, egyéb napi­renddel együtt pedig 12 eset­ben foglalkoztak a közérde­kű bejelentések és panaszok intézésének értékelésével. A közérdekű javaslatok meg­valósításának lehetőségét, rangsorolását minden évben testület elé viszik a telepü­léseken. Megfigyelhető, hogy az ál­lampolgárok véleménynyil­vánítási, javaslattételi joguk­kal az utóbbi időben bátrab­ban élnek a különböző fóru­mokon. Lélekmelegítő A meghívóra — mit ta­gadjam ügyet sem vetet­tem. Iskolaavatóra invitált Tuzsérra. Tizenkettő egy tu­cat, gondoltam, s megjelent előttem egy seregnyi ri­asztó külsejű épü­let. Sötétszürkére vakolt, otromba típusház, melynek tervezője meggyő­ződésem szerint, nem hogy ismerné a gyermekeket, de gyermeket sem lá­tott talán soha. Viszólyogva fo­gadtam hát az is­kolaavató hírét, ám a napokban jó szerencsém Tu­zsérra vetett. S mit látok a község közepén? Egy cso­dás, szemet gyö­nyörködtető, lel­ket melengető épületet, az új ál­talános iskolát. A rideg, szögletes formák helyett lá­gyan ívelő ajtókat, ablakokat, szikrá­zó falakat. Iskola, ahonnan végre száműzték a hideg fémet, bársonyos tapintású fával helyettesítették azt. Hófehér falak, sötétbarnára pá­colt ajtók, ablak- párkányok, valami megfoghatatlan melegség... A magyar népi építészet legszebb alkotásai járhat­tak a tervező, Jandek Ernőné fe­jében, aki azt is tudhatta, az iskola nem csak nevelő- intézet, de otthon is, ahol fészekben, biztonságban érez­heti magát a gyer­mek. S hogy a jó és szép terven az építők is szívesen dolgoz­nak: a megye minden bizonnyal legszebb iskolája alig több, mint fél esztendő alatt ké­szült el. Kiváló minőségben. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents