Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1985. augusztus 3. 0 VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Az orvos és a társadalom JÖVŐMENTÉS Ha jól emlékszem a zászló alapszínére, halványkék volt. Olyan, mint hajnalhasadáskor a felhőtlen nyári ég, mint a búzavirág színe, mint a gyermekek iskolai vizfestményein a tó, a folyó, a tenger vize. A zászlóra hímezték az ókori egyiptomiak szent bogarával rokon aranyos bábrablót és egy növényt, a kárpáti sáfrányt. Az előbbi védett, az utóbbi fokozottan védett. így szerepelnek a természetvédelmi törzskönyvben előfordulási helyük, eszmei értékük feltüntetésével. Hány forint egy aranyos bábrabló? Piaci értéke nem lehet sok, mégis mérhetetlen nagy lenne a hiánya, ha végleg eltűnne földünkről. A kilenc-tízéves természetvédők, a bábrabló és a kárpáti sáfrány jövőjét féltők, akik szakköri zászlójukra hímezték a bogár és növény stilizált alakját, tisztában vannak ezzel. Kék zászlót lobogtatott a szél egy héten át a sóstói KISZ-táborban. Környezetés természetvédő kisdobosok szeme láttára kúszott fel a zászlórúd hegyébe. Az ország legtávolabbi pontjairól gyűlt össze a kétszáznál több gyerek. A legjobb csapatok tovább versenyezhettek a díjakért, a többiek pedig jutalomból vehettek részt a környezetvédő szaktáborban. Valamennyien sikerrel oldották meg az első országos kisdobos környezet- és természetvédelmi vetélkedő feladatlapjait A leihívásra 648 csapat nevezett be az ország minden megyéjéből. Közel hétezer kisdobos törte a fejét a gondolkodtató, játékos feladatok megoldásán. Dr. Tóth Mária, a makói Bartók Béla Zenei Általános Iskolában mindig az egész negyedik osztállyal ismertette a kérdéseket. A harmincöt tanulót végül a természetkutató szakkörösök képviselték a nyíregyházi táborban, és a négytagú Süvöltő csapat versenghetett az újabb ponto- kért. A csapat nevét hallva, zeneiskolásokról lévén szó, úgy gondolhatnánk, fúvó- sokkal van dolgunk. Schull- heisz Otília azonban hegedűn, Csávás József hegedűn meg dobon. Mucsi Zoltán és Bárdos Géza dobon játszik. Az első kérdésre, hogy megyéjükben mik szennyezik leginkább a környezetet, az alábbi válaszokat adták: — A Taurus gyár, a nagylaki kendergyár, a hevesi cukorgyár a legnagyobb környezetszennyező. A folyók vize olajtól szennyezett. — A téglagyári tóba vezetik a szennyvizet. Kitudódott az is, hogy egyes termelőszövetkezeti brigádok a kimaradó permetlevet íele- lőtienségből, meggondolatlanságból az árokba engedték. — A7. egyik Makó környéki faluban az ártézi víz nem ihatc a műtrágya, a vegyszerek miatt. A környezet roncsolás egesz példatára kerekedik ki pillanatok’ alatt. Elkeserítő és vérlázító, hogy mindez valóság. S mit tehetnek a gyerekek a felnőttek bűnös mulasztásai ellen? Nagyon egyenlőtleneknek tűnnek az erőviszonyok. — Elsősorban saját házunk táján, az iskolában teszünk mindent meg a szép, tiszta környezetért. A régi fák pótlására csemetéket ültetünk, a szemetelő diákokat elmarasztaljuk. Télen a madarakat etetik a gyerekek. A természetjárásokon, kirán duiasokon megtanulják, hogyan keli és szabad az erdőben tüzet rakni, azt eloltani. A táborhely tisztaságára versenyt írunk ki. |Az a tapasztalatom, hogy a környezetvédelmi nevelés akkor igazán eredményes, ha ehhez támasz maga a család is. Itt a versenyben is azok a tanulók a legügyesebbek, akik otthon a jó példát látják — magyarázta a makói kisdobosok tanárnője, dr. Tóth Mária. A környezetvédelem alig több, mint tízéves fogalom. A régebbi lexikonokban, kézikönyvekben hiába keres- sük. JA nagyipari termelés, valamint a vegyianyagok széles körű mezőgazdasági alkalmazása a hetvenes évekre ért arra a fokra, hogy állami szinten kellett a természetet hátrányosan megváltoztató, károsító vagy veszélyeztető emberi beavatkozások ellen fellépni. A savas esők, a szmogriadók, az olajfoltos tengerek és óceánok, a mérgezett felszín alatti vizek megannyi riasztó jelei a környezetpusztításnak. A világ vezető tudósai, szakemberei 1972 nyarán Stockholmban figyelmeztették az emberiséget a természeti egyensúly világméretű felbomlásának veszélyeire. Megoldást csak nemzetközi összefogás eredményezhet Ennek érdekében akcióprogramot logadtak el a bioszféra megóvásáról, a környezet- szennyezés elleni küzdelemről, valamint a környezetvédelem oktatásáról, népszerűsítéséről. Hazánkban 1976-ban született törvény a környezetvédelemről, hogy büntetések kilátásba helyezésével akadályozzák meg a további természetkárosítást. A felnőtt társadalom szemlélete csak lassan formálódik. A pillanatnyi gazdasági érdek elodázza a környezetkímélő módszerek, technológiák — igaz, olykor nagy költséggel járó — alkalmazását. Pedig sürgetően olyan nemzedékre van szükségünk, amelynek a környezetvédelem nem csupán nagybetűs plakát vagy néhány napos kampány, hanem életmód. Ezt az egész társadalmat érintő szemléletváltást segítheti a szívós, tudatos nevelő-oktató munka. ★ Illés Balázs, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ természettudományos előadója, az országos természetvédő tábor vezetője: — A környezetvédő, természetvédő ember személyiségének formálását már kisiskolás, sőt óvodás korban el kell kezdeni. Ekkor teremthetjük meg az érzelmi vonzódást a természet iránt, ekkor alakíthatjuk ki azoknak a szokásoknak a körét, melyek egy egész életre becsessé teszik számukra a természetet. Ügy nőnek fél, hogy kímélik, óvják a hasznos és védett növényeket. állatokat. Közel kerülnek a természethez, s (Ezzel nemcsak egészségesebbek lesznek, hanem meglátják benne az értéket, a szépet. A természetvédelem a kisdobos- és úttörőmunkának szerves része. A természetjárás, vándortáborozás, a kirándulás megannyi lehetőség a környezetvédő szemlélet formálásához. 1980 óta az úttörőknek évente vetélkedőt hirdetünk, mely szintén szaktáborral zárul. Szabolcs-Szat- már megyében minden nyáron négy önálló természet- védelmi szaktábor nyílik. A kisdobosok első megyei vetélkedője 1983-ban sikeres volt. Ezután határozták el a rendezők, többek között az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, hogy minden második évben megtarthatjuk a kisdobosok országos szaktáborát. ★ Leírhatatlan lenne a rémület, hetedhét határba szaladnának a nyírlövőiek, ha a szemétszörnyek életre kelnének és megindulnának. Tóth Robert, Molnár Zoltán, Csa- bina István és Makiári Sándor tanulók nincsenek jó véleménnyel a szemetelőkröl. Ahogy fogalmazták, községükben nincsenek füstölgő gyárkémények, csak meggondolatlan emberek. A konyhai hulladékot, a házak körül összegyűlő limlomot nem a kijelölt szemétlerákó- hoz viszik, hanem az árkokba, az erdők szélére borítják. Tavasszal, amikor a fű még nem zöldell, látszik mindenfelé a sok szemét. A természetkutató szákk'öf tanpályáját is vastagon borította a szemét. Több napba lelt. míg megtisztították a területet. Az oktalan környezetszennyezésre figyelmeztetve a hulladékokból többméter magas szemétszörnyeket építettek. Tanáruk, Szabó András irányításával a nyírlövői természetbarátok rendszeresen járják a Ricsikai- erdőt, figyelik a védett madarakat, így a hollót. (A nyírlövőiek szakköri zászlóját díszíti a védett aranyos bábrabló és a fokozottan védett kárpáti sáfrány.) Kirándulnák a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzetben is. Természetvédő őrjárataikon tisztítják az erdőt, és figyelmeztetik a szemetelőket. Legyen az gyermek, vagy fel- noL. Az elődöntőben a legtöbb pontot a bánokszentgyörgyi Mókus őrs tagjai érték el, pedig csak a ‘felhívásra alakult a szakkör a Nagykanizsa és Zalaegerszeg között talalnaló községben. Holczer- íié Megyes Gabriella szakkörvezető negyedikesei a hétköznapokon is a környezetvédő táborrend pontjainak — „A természetben járj csendesen, énekeljenek helyetted a madarak!”, „Ne tördeld a fákat, ne szakítsd le a virágokat, ne taposd el az állatokat, vigyázz minden életre!” — szellemében élnek, viselkednek. Az országos versenyben helytállásukkal kiérdemelték az „előléptetést”: természetjárókból természetvédőkké váltak. A tenyérnyi halványkék zászlón helyei kell találni a ritka madaraknak, Petőfi Sándor nagyari fájának, a cégény- dányádi évszázados platánoknak, a torokkarcolóan hűs forrásoknak. a csevegő, tiszta patakoknak. Milyen nagy legyen a zászló, hogy elférjenek rajta az ingólápok, a sziklák, a barlangok, a föld, a víz, a friss levegő? A kis jövő- meniőknél jó helyen van ez a ritka selyem. Féltik, óvják, ápolják környezetüket, hogy ne kelljen újabb és újabb növény vagy állat képét a pusztulás elől a halványkék selyemre átmenteni. Reszler Gábor Vizsgálat egy gávai chirurgus ellen 1858-ban A hazai újságírás kezdeti időszakában ritkán fordult elő, hogy a többnyire pesti (vagy pozsonyi) újságok Szabolcs várme- méből származó hírrel foglalkozzanak, s elvétve lehetett csak nagykáll'ói, nyíregyházi vagy kisvárdai híranyagokat olvasni. Mégis érdekes sajtóvita pattant ki 127 évvel ezelőtt egy gávai seborvos rágalmazása kapcsán. Egy borzasztóság A vita azzal indult, hogy a Magyar Néplap c. lap 1858. évi 83. száma Hírmondó rovatában közölt „egy borzasztóságot. nevezetesen azt írja le, hogyan gyakorid a gávai orvossebész egy szerencsétlen betegen a felebaráti szeretet példáját." Erre a hírre reagált Orszki aláírással a Vasárnapi Újság c. hetilap 1858. évi 44. száma a Levelezés rovatban ,.Gáva (Szabolcs), o'kt. 22. A gólyák elköltöztek. Kezdődnek a tél gyönyörei. Czá- folata egy rágalmazó hímek.” címen egyebek között ekként: „Mi a történetet egészen és tisztán tudván, azt mondjuk, hogy az egész, az orvossebész urat jellemezni akaró cikk aljas rágalom, egy rosszakaratú durva lélek nyilatkozata.” A panaszos hír szerint: „mivel a sebész úr a beteghez í pengőforint előleges letétele nélkül menni nem akart, s jószívű uraság saját orvosát küldte a beteghez." Orszki viszont így vélekedett: „Erre. és így az egész dolog megezáfolására azt mondjuk, hogy nem lakik Gáván olyan uraság, kinek nem a jellemezni akart orvossebész volna a házi orvosa. A sebészorvos úr oly köztisztelet és szeretetben áll nemcsak Gáva, hanem környékén is, hogy ily kislel- kü rágalomra felelni feleslegesnek tartja. A becsület olyan dolog, hogy nem minden tinta ejt azon foltot. Ennyit az igazság és méltányosság érdekében.” Egy hónap múlva Dr. Mádi Szabó Dávid (1808—1886) vármegyei főorvos is bekapcsolódott a vitába, a Vasárnapi ÍJjság 1858. évi 48. számában megjelent „Az orvos és publikuma” c. cikkével. A gávai orvos elleni fegyelmi vizsgálatot vezető Mádi Szabó főorvos így összegezte felfogását: ..A napi sajtóban egy pellengére állított tárgy került elő a minap, amely szerint egy falusi orvos éjjel a beteghez csak szekeren és csak pengő- forintnak előre letétele után akart menni. E hírlapi botrányt egy főbb hivatalnál valami fontos dolognak tekintették, úgy, hogy a bizotmányi vizsgálat tárgyává lön. A szó- beszéd azonban hazugnak bizonyult be, és csak sajátságos személyes bosszúállási módnak; a tisztes sajtó -pedig lúddá tétetett — mint ily természetű aprólékos hencegéseknél többször is történni szokott — midőn* an- nak komoly szőnyegén szabaddá válik holmi gyarló pletykáknak is megjelenniA megyei főorvos vizsgálata tisztázta, hogy az idegen felekezetű (zsidó), szegény, 5 gyermekes és beteges falusi chirurgus nem követett el szabálytalanságot, s a lakosság — főleg „a közbirtokos urak” — kiáltottak orvosuk mellett. Egy magánvélemény De mi lett volna, ha a vizsgálat más eredménnyel végződött volna? — tette fel a kérdést dr. Mádi Szabó Dávid, s ennek kapcsán igyekezett megvilágítani, hogy: „micsoda állást foglal el az orvos a társadalomban?” Mádi Szabó Dávid, aki a Nyíregyháza Kereszt utca 5. sz. alatti házban rendelőt tartott és a Városi Kórházban igazgató volt, érthetően jól átérezte az orvosi pálya nehézségeit, hogy az orvos „könnyen zavarható, igénybe vehető, kíméletre nem számítható áldozat — gyertya lángja, mely önemésztő- désével másoknak világot és ég el". Mindenki természetesnek tartja, hogy a törvénytudó (ügyvéd) tanácsát, a mérnök munkáját, a mesteremberek kézművét meg kell fizebni; „a pap, ha halottja van, volt légyen az gazdag vagy szegény, illetményét temetés előtt fizetteti le. s benne senki sem ütközik meg: egyedül az orvos ne legyen az ura az ő birtokának, csak az ő eljárása tartassák valami polyvatfélének, mit el is vihetni. meg sem szükséges köszönni.” A szerkesztőség csak. magánvéleményként közölte dr. Mádi Szabó Dávid vármegyei főorvos felfogását. Az eltelt 127 év óta sokat változott az egészségügy szervezeti felépítése és a hatályos-orvosi rendtartás iis. Manapság a kórházakban a személyzetnek csupán 1,6 részét képezik az orvosok, a többi ápolónő, egészségügyi szakdolgozó, takarító stb. Amíg azonban egyetlen orvos és . beteg lesz a világon, megmarad a beteg és az orvos kapcsolata ‘illetve ennek a viszonynak a fontossága. (Nem szabad elvenni vagy lerombolni a betegeknek a gyógyulásiba illetve az orvosába vetett hitét, bizalmát! Sok betegséget ugyanis nem is lehet meggyógyítani a beteg akarata ellenére vagy együttműködési készségének hiánya esetében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a régi tapasztalat' tényt sem. hogy: a jó orvos már önmaga ban is „gyógyszer”! A megfelelő orvos-bate.; kapcsolat: hat az indokolatlan táppénzes na pok. a gyógyszerpazarlás illetve a gyógy szerártatmiak ellen is. A foglalkozás szabályainak megséi ss, vagy 1—1 mai orvosetikai eset kapcsá . a sajtóban gyakran hivatkoznak az ún. hip- pokrateszi esküre, mint ami „közismert ; pedig tapasztalatom szerint már alig hozzáférhető. Éppen ezért alkalomszerűnek találom az ismertetését. Az eskü A hippokratészi (ie. 460—370) orvosi : A la emelkedett etikai szellemű esküjenek szövege a következő: „Esküszöm a gyógyító Apollóra. Aszklepioszra és Hygieiára és Panakeiára és valamennyi isitenre és istennőre. akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom a következő k-öteleségeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüléimét, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom: utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvostudományt á thagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ö javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asz- SZ-onyt sem magzata elhajlásához. Tisztán és szenitüi megőrzőm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet Operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a beteg javára lépek be. s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok — akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben — nem fogom kifecsegni, hanem titok ként megőrzőm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője,” Dr. Fazekas Árpád
