Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. augusztus 3. 0 lamm Ol L| DIAI LI A Próbáltak, próbálaflanok Tételezzük fel! A tudás hatalom, de legalábbis fegyver a sötétség, a műveleti en- ség, az ésszerűtlenség, a megrögzöttség ellen. Ha eltagadom, hogy a tudás fegyver, akkor 'hozzágondolom, hogy azt alkalomadtán használják, „működtetik”. Mert mi sem hiába valóbb (ráfizetésesebb), mint az érintetlen, próbálatlarn tudás-fegyver. Vajon, hogyan próbálhatják ki a megszerzett tudásukat, hogyan mérhetik meg az eszüket és a tanultak „erejét” azok a fiatalemberek, akik közgazdasági egyetemet végeztek? Van egy nagy, országos, nemzeti célunk. Gazdaságunk általános, haszonnal való működőképességének javítása. Sajátos oél ez, száz- formájú, térben és időben mozog, és ezt a oélit nem megsemmisíteni, hanem megvalósítani kell. Sajátos eszköz e cél eléréséhez, eltalálásához a friss .gondolat, a tudás fegyvere. Aki volt katona, az biztosan tudja, hogy a próbálatlan fegyver ront a találat (valószínűségén. Engedjük; 'hát a fiatalokait, — esetünkben közgazdászokat — olyan állásba, olyan lőállásba, ahonnan megfontoltan és bátran próbálgathatják szellemük „tűzerejét”, a gazdaság és a 'társadalom hatékonyabbá tétele .érdekében, mindnyájunk és önmagunk jobb boldogulásáért. öt férfi monológja olvasható az alábbiakban, öt pályakezdő tapasztalata, véleménye, próbáinak és próbálkozásainak története. ★ — Nyomasztó volt az a hét hónap, amit az első munkahelyemen töltöttem. Olyany- myira mellőztek, hogy kikészültem tőle — mondja P. G. aki egy nyíregyházi központi vállalatnál remélt a gyakorló kögazdász munkájába betanulni. — Az egyetemen még úgy hittem, szükség lesz rám a céginél, különben miért utalnának át nekem havonta hébszáz forintot tanulmányi ösztöndíj címén. Az igazgató lakással kecsegtetett, vagy ha építkezni akarnék kedvezményes fuvarral, anyagokkal támogat. Négyezer forintos kezdő fizetést dobott fel. Sőt, kéretlenül felajánlotta, hogy a pedagógus feleségemnek állást szerez a megyeszékhelyen. Azóta sem értem, mire volt jó ez a tettetett megfogni akarás. Mellesleg az ígéretekből semmi sem vált valóra. Körbejárással kezdtem a munkát. Azt mondták: „Osztályról, osztályra járva megismered legalább a vállalatot!’’ Az egyes osztályokon olyan nehézségű feladatokat kaptam, amiket már úttörő koromban is vígan megoldottam volna. De nem ez volt a jellemző. A jellemző az volt, hogy egyáltalán nem volt mit csimáinoim. Időnként tétova kísérletekbe fogtam, hogy kérjek, vagy szerezzek valami értelmes munkát. De tapasztalnom kellett, hogy visszafogott nyüzsgésemet tapintatlanságnak, mi több tolakodásnak könyvelték el. Rájöttem, hogy a régóta dolgozók sem tudják érdemben elfoglalni magukat. Egyrészt, mert sokan vannak, másrészt, meg egyik-másik részleget állkérdések megválaszolására szervezték. Egyszemélyes osztály is van a vállalatnál, amelyről ott tartózkodásom ideje alatt nem sikerült kiderítenem, miért van? Az biztos, hogy az egyszemélyben megtestesülő osztályvezető—titkárnő—beosztottra nem lehetett úgy rányitni az ajtót, hogy ne a Keletet vagy a Népszabadságot böngészte volna. Egyébként azt beszélték róla, hogy gazdag, pozitív múlt áll mö- götte. Szóval ezzel a körbejárással amnyii't lestem el a szakmából, amennyit a kerengőbem járatott őrlőló elleshet a molnár mesterségből. -Ezt a népies ihletésű hasonlatot is abban az időben találtam ki, mert unaloműzésként rákaptam a cég könyvtárára, ahol szépirodalmat faltam. Telt, múlt az idő. Valamelyik szobába végleg be kellett engem is szuszakolni. így kerültem a tervosztályra. Ennek a vezetője középiskolai végzettséggel ült a székében. De a posztját igazán nem kellett féltenie tőlem, hiszen ő nyugdíj előtt állt. Ennek ellenére froclizott. Táblázatok kitöltésével bízott meg, ám kérésre sem magyarázta el, hogy bizonyos kategóriáknál, rubrikáknál mit vesznek, mit vegyek figyelembe és mit nem. Furcsa, de mintha tetszett volna neki, amikor elrontottam valamit. így mindjárt elmondhatta, lám hiába van diplomája, mégis hülye. Még a kezdetek kezdetén megegyeztem az igazgatóval, hogy néhány hónap elteltével elmondom a vállalatnál tapasztaltakat, illetve a javaslataimat. Erre aztán ő sem, más sem volt kíváncsi. Hiába jelentkeztem be többször nála, nem tudott egy negyedórát szakítani a számomra. Ráakaszkodtam a ga zd asá gi - iga zga tó hely ettes re. Előadtam egy pénzügyi ésszerűsítési javaslatot. Nem volt hajlandó átgondolni a hallottakat. Azt válaszolta, majd visszatérünk rá. Látszólag pátyolgatták a fiatalokat. A csúcsvezetők részvételével fórumokat rendeztek nekünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt a fiatalok túl simulékonyak voltak, nagyon megkönnyítették a főnökök dolgát. Ahelyett, hogy arról beszéltek volna, hogy kevés a fizetésűik, hogy nincs lakásuk, arról beszéltek, hogy nincs Rotring ceruzájuk meg radírjuk. Egyszer egy ilyen tanácskozáson utaltam rá, hogy elégtelen és nem elismert a közgazdasági munka a cégnél. Finoman sérelmeztem 'és bíráltam azt a szűklátókörűséget, amely kizárólag a műszaki gondok megoldását tartja szem előtt, és csak azt támogatja. Mondandóm alátámasztásául felhoztam, hogy a házon belül kiírt alkotó ifjúság pályázat mintegy harminc 'témája közül egyetlen egy közgazdasági feladat sincs. Az igazgató ezt persze nem így látta, és ezzel pont került az el sem kezdett vita végére. Miért nem hagytam ott Ókét a hét hónap eltelte előtt? Mert erősen marasztalt a tanulmányi ösztöndíjaimra kötött szerződés, ami három évre láncolt a céghez. De amikor más helyre hívtak, habozás nélkül igent mondtam. Vállaltam az egyetemi időm alatt folyósított összeg visszafizetést. Menekültem. Persze azt sem tudom milyen munka elől futottam, hiszen nekem se munkaköri leírásom, se feladatköröm nem volt. Ügy hiányoztam a tsz-ve- zetésnek, mint a dohánytermelőknek a jégeső. Nem jól mondom. Mert én nem tudtam se kárt, se hasznot a nyakukra hozni. Ahhoz tényezőnek kellett volna lennem — kezdi S. B. ifjú mezőgazdasági közgazdász, aki a tapasztalata it egy szatmári tsz-ben szerezte. — Azért amire eljött a to- vábbállás ideje, néhány dolgot megtanultam. Mindenek előtt azt, hogy csak az létezik, amiről bizonylat van. Ha teszem azt, a tervezettnél sokkal jobb a búzatermés, és a többletet nem tüntetik fél papíron, akkor olybá vehetjük, hogy nincs túlteljesítés. Ezt egyebek mellett azért csináljuk, mert a következő évi termésre kötött biztosítási díjba beleszámítana ez a magas hozam. Vagyis a tsz- nek túl nagy summát kellene a biztosításért fizetnie, fíem mintha a leperkáLt pénzek nem folynának vissza a tsz pénztárába ... Tudja minden élelmes gazdálkodó, hogy a biztosító embereivel való személyes jó kapcsolat többet érhet a májusi eső aranyánál. Liska Tibort, az egyik reformközgazdászunkat hallottam egyszer arról beszélni, hogy mennyire megbízhatatlan, esetleg agyanmanipulált az az adatszolgáltatás, amit az egyes cégek a felsőbb szerveknek nyújtanak. Erre nekem is van példám. Januárban még nem tudtuk, hogy szeptemberben mennyi krumplit takarítottunk be. De a statisztikai jelentést küldeni kellett... Ügy, hogy nálunk annyi burgonya termett amennyi — a vetésterület meg a korábbi évek alapján — nekem tetszett. Az ipairi eredetű készletekkel való elszámolás külön 'gond. Megesik, hogy a tsz a készletmérés időpontjától függően olyan anyagokat, 'például műtrágyát tárol a területén, ami könyv szerint nem a sajátja. Mert ha a sajátja volna, szigorúan megbüntetnék érbe. Ezek a forgóeszközök, a készletmérés időpontjában, a szállító, rendszerint az AGROKER tulajdonaiban vannak. A kritikus idő elmúlásával aztán megvásárolja a szövetkezet ia raktárában lévő anyagokat. Történt egyszer egy baki. Ez a bizonyos vásárlás még nem jelent meg papíron, de a valóságban a műtrágyát már kihordták a tárolókból a földekre, ki is szórták, és ezeknek a munkáknak meg is voltak a maguk bizonylatai. Egyszóval az elvileg nem létező anyagokkal dolgoztak. Nap mint nap világosabbá vált számomra, hogy a vezetés nem igényli a 'komoly közgazdasági munkát, az elmélyült elemzést. Ezt az álláspontjukat nem tudtam elfogadni, de értettem. Egy nyereséggel működő tsz-t mi szorítana arra, hogy belső indíttatástól vezérelve bármit is változtasson? A változtatás kényelmetlen, esetleg fájd almas. Valakinek sértheti az érdekeit. Vajon érdemes-e kockáztatni azért, hogy a nyereség egy—kétmillióval több legyen? A tejbe akkor se lehetne lényegesen többet aprítani. Az egyes vezetők valóságos háztáji jövedelme így se, úgy se marad a 100 ezer forint alatt. És van még valami, ami az egyetemen oktatott dolgok alkalmazását mellőzhetővé teszi: Pillanatnyilag a leghatékonyabb közgazdasági munka a személyes kapcsolatok ápolása. Egy év élteibe után sem hívtak a húsos fazékhoz amiben alkalmanként a ma- igas hivatalból való vendégeknek rotyagott a dísznó- hús, meg az őzhús. Úígy éreztem, egy kis áskálódás is folyik ellenem. A főnököm ugyanis estin végzett, ón meg nappalin. Öt ez nagyon zavarta. Végül is azt gondoltam, hogy aat csinálom én is ezzel az egésszel, amit Lőrinc csinál a harmadkötésű dinnyével . . . ★ — Ha muszáj volna, egyet- len egészként kezelnem a harmincöt évnél fiatalabb közgazdászokat, akkor hajtanék arra, hogy szakmai stílusukat, gondolkodásmódjukat, világlátásukat a Heti Világgazdaság hetilap szellemiségéhez hasonlítsam — vélekedik L. T. a Magyar Tudományos Akadémia egy kutató bizottságának segédmunkatársa. 1983-ban végzett, szakmabeli. — Megítélésem szerint három csoportba sorolhatjuk a fiatal közgazdászokat. Az első csoportba tartoznak a technokraták, ök fenntartás nélkül élfogadják a gazdaságra vonatkozó politikai kívánalmakat, korlátokat. A politikára, mint egy objektív valóságra tekintenek. A gazdaságot a saját törvényein, kategóriáin belül — valamint a politika szabta keretek között — szeretnék hatékonyabbá, ésszerűbbé szervezni. A második csoportba tartoznak azok a közgazdászok, akik a gazdasági célszerűséget előbbre valónak tartják a politikai megfontolásoknál. Olyannyira, hogy azt sem bánnák, ha a politika az olykor szeszélyes piaci racionalitásokhoz is idomulna. A harmadik csoport pedig az úgynevezett langyos emberekből áll, akik kizárólag azért tanulták ki ezt a szakmát, mert kon junktúrá ja van. Nem különösebben érdekli őket a reform, vagy az ország általános helyzete. Egy a fontos, a fizetés jó legyen. Bizonyos, hogy a fiatalok körében nem kell tartani az ortodoxiáitól, vagyis a régi tervutasításos, direkt irányítású modell vtisszakíváná- sától. Ennél sokkal szakszerűbb, színvonalasabb volt a képzésük. Nem is hallottam olyanról, hogy közülük valaki ;is a reform ellenzője volna. A kutató munka — bizonyos szempontból — ímellélé- pési lehetőség. Elkerülhető vele a vállalati daráló. De a tudományos életben is sok az alku, a megalkuvás. Ezen a speciális területen is, akár a gazdálkodó szférában szinte minden személyre orientált, személyes kapcsolatokra irányuló, 'és nem feltétlenül a szigorú szakszerűség és a 'teljesítmény játssza a főszerepet. Nagy harc van például azért, hogy a VII. ötéves tervidőszakban ki, kinek a csoportja, kinek az intézete, mire, milyen kutatási területre kapjon pénzt és státuszt. Könnyen megeshet, hogy olyan kutatásokra is fordítunk pénzt és 'energiát, amelyek nem a legégetőbb társadalmi szükség szerinti területre irányulnak. ★ — Megtanultam a csoport- érdek et t is zt ein i. V á Hala t i közgazdászként nem volt nehéz — meséli M. Cs. egy fővárosi építőipari vállalat elemző közgazdásza. — 'Még inéhiámy húzás a szabályozásban, és úgy járunk, mint sok pesti fa, amelyeknek a tövétől elvették a vasrácsot, és aszfalttal öntötték ki a helyét. Lassan elhagyja a vállalatot is az életműködéséhez 'szükséges erő. Tavaly összesen 80 százalékát vonták el a nyereségünknek, az idén 90 százalékát viszik el. Minket nem vígasztal, hogy a teljes amortizációt nálunk hagyják, mert a vagyonadó — aimi eddig nem volt — nagyobb, mint az értékcsökkenés összege. Vagyis rosszul jártunk. Többet vesztünk a réven, mint amit nyerünk a vámon. Tudvalevő, ugyanabba a kalapba kell nyúlni, amikor a dolgozóknak fizetünk, vagy amikor fejleszteni akarunk. Mi a kalap tartalmát majdnem teljes egészében a keresetek növelésre fordítjuk. Építőipari vállalat vagyunk, inem nagyon ugrálhatunk. Az emberek így is elszállingóznak tőlünk. Mindenfélét kitalálunk, lélektani trükköt is 'bevetünk, csakhogy megállítsuk a fizikai munkások számának csökkenését. Arról van szó, hogy előreláthatólag öt százalék keresetnövekedést bír el a cég az idén. Ebben benne van a havonta kifizetett bér, az év végi 'részesedés, jutalom . . . Taktikai meggondolásból úgy döntöttünk, hogy év végén nem kap senki semmit. Viszont a havi bérek 10 százalékos fejlesztését hirdettük meg. A havonta kézhez kapott fix pénzek mellett hangulatot sem kellett kelteni. Szóval az emiberek zsebébe vándorló forint összességében nem több, csak másként van porciózva. Persze ezt nem mindenki gondolja át. Erre épül a pszichikai hatás. Ki lehet állni az 'elmenni készülő munkások elé, és meg lehet 'kérdezni: „Melyik munkahelyen kap maga 10 százalékos fizetésemelést?” Régebbi, de meghökkentő húzás volt számunkra az a szabályozásmódosítás, amelyik a szocialista export jövedelmezőségét a belföldön elért haszon nagyságától tette (függővé. Azaz, csak annyit lehetett a kivitt munkákon fogni, mint amennyit az itthoni értékesítéskor megengedhettünk magunknak. Igen ám, de nekünk a rubeles forgalom nagy jövedelmeket hozott, a hazai haszon meg gyenge volt. Ezért tavaly megszüntettük az összes rubeles exportunkat, de nem a szocialista kivitelünket. Kifundál- tuk ugyanis, hogy lehetőségünk van a partner céggel forintban kötni az export- szerződést A szocialista megrendelőnek ugyanis van forint kerete, tud magyar valutával is számlát egyenlíteni. A forintos bizniszekre viszont nem vonatkozik a ru- bel-sza'bályozás. Ez egy jellemző eset, hogyan próbát egymáson (kifogni a vállalat és a költségvetés. Különben nem érzem jól magam f munkahelyeméin. Túl gyakran keresztbe tesznek. Csal: egy példa. Több mint egy fél 'éve vásároltunk egy számítógépparkot. Igaz, profi módon hozzáértő ember az egész vállalatnál nem volt, és mind a mai napig nincs is. Persze azonnal megindult a presztízsharc, kinek az osztályára, kinek a felügyelete alá kerüljenek a gépek. A szervezési osztály kapta. Pe-chemre, én a tervezésen dolgozom Szerettem volna kezelni a gepeket, tökéletese; megtanulni a nyelvükön. A iköltsegfigyelésekre gondolkodásra — jelenti ki sikerült is futtatnom agy programot. De ezt önszorgalomból tettem Azóta szakmai 'kérdést senki sem alkart megoldani a gépekkel. Pedig már nagyon unhatják a masinák «azt az egy játék- programot, 'amivel nap mint nap nyúzzák őket. Mentem volna tanfo 1 yamra, ha a főnököm enged. Nem engedett. Viszont beíratták az egész szervezési osztályt, onnan pedig nem járnak az előadásokra, vagy ha csak tehetik ellógnak az előadásokról. Ez az egész ügy nagyon a begyemben van Más hasonlóról nem is beszélek, hisz ha egyszer miegdühödöm, ezt önmagában is elegendő oknak tartom majd, hogy dobbantsak a cégtr— A vállalati tanács tagjai megválasztása alkalmat adott a demokráciáról való gondolkodásra — jelenti ki J. D. egy Hajdú-Bihar megyei nagyvállalat csoportvezetője. — Az történt ugyanis, hogy a főosztályunknak két hely jutott a tanácsban. Az egyik székre egy fizikai dolgozót, a másikra egy nem fizikait kértek. Ki is jelöltek két embert. A fizikaiaknak a tanácsiban méltányolható érdemei alighanem .kimerülnek abban, hogy jó Bólogató János. A nem fizikai egy kvalifikált ötletember, akinek a tanácsban lett volna a helye. Egyetlen, de végzetes hibája, hogy .nyersmodorú, népszerűtlen. A főosztályon többe ségben lévő fizikaiak közül valaki egy népszerű jelöltet állított — aligha titkoltan — a népszerűtlen ellen. Az •eredmény nem lehetett kétséges. A vállalati stratégiai kérdésükkel foglalkozó fórumon a hozzá nem értő és a népszerű képviseli ia főosztályt. ★ Láthatjuk, éppenséggel található ok rá, hogy az ifjú közgazdászok belefásuljanak a munka- «és feladathiányba, megcsömörjenek az akadályoztatástól , megfeledkezzenek a nagy társadalmi célról, a jobbítás szándékáról. Sokan meg is teszik, hogy a bevezetőben említett lőállá- sok helyeire dagonyázó helyeket keressenek maguknak, és a saját pecsenyéjük sütésébe kezdenek. Ebben az esetben az az igazán szomorú, amikor olyanok adják fel, a'kiik akartak valamit. Ez utóbbiak szellemi fegyverei vesznek el igazán a társadalom számára. Mi több, visszafele sülnek eil. A monológjaikat elmondó fiatalemberek imég akarnak, szeretnének nagyot dobni, hogy a munkahelyükön, és maguk előtt is bizonyítsanak. Kérdés, mennyire törvényszerű, hogy a próbálkozók ennyire megpróbáltatnak. Sztancs János
