Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. augusztus 3. Kedves Asszonyom! Drámai telefonbeszélgetést folytattam Önnel a napokban. Fölhívott, előre közölte, hogy nem mondja meg a nevét, merít nem érdekes, de lenne egy kérdése. Hozzáfűzte: „Ne higgye, hogy egy őrülttel 'beszél, épelméjű vagyok...” E bevezető eleve fölcsigázta a kíváncsiságomat, de így is megrendítő volt a következő mondata: „Ha esetleg találnak egy női holttestet egy gyerekkel, akkor ...” Félbeszakítottam, mert úgy véltem, nem jól hallok. Sajnos azonban tévedésről szó sem volt. A lényeg: ön gyakorlatilag bejelentette nekem, hogy öngyilkosságra készül, és ha megteszi, akkor azt kéri — mivel búcsúlevelet nem akar hátrahagyni —, hogy édesapja mellé temessék, és a temetésén ne legyen ott senki az édesanyján kívül. Iszonyú mondáitok voltak ezek, megrendültén hallgattam, s nem tudtam mit szólni egy ideig. Az ön hangján érződött a remegés, mely biztos jele a készülő sírásnák, avagy a közelgő összeroppanásnak. Elhittem ihát minden szavát, már csak azért is, mert kérte: ne tegyek semmit, csak tartsam eszembe, hogy beszélgettünk, és ha ... Itt van ez a szörnyű ha! ön többször is azt mondta: „még nem biztos, lehat, esetleg” és így tovább. Ezektől a feltételességet kifejező szócskáktól eltekintve azonban úgy éreztem: lényegében már döntött. Ezt jelezte az is, hogy fölhívott ismeretlenül, s telefonon „végrendelkezett” ... Kiáltani szerettem volna a kagylóba: ne! Nem ezt tettem, hanem beszélgetni próbáltam önnel, gondolván, hátha megnyugszik egy kicsit. Át akartam vállalni pár percre a lelki segélyszolgálat szerepét — de nehezen ment. Különösképpen akkor, amikor hirtelen az eszembe villant: hisz’ ön azt mondta a beszélgetésünk elején, hogy „egy. gyerekkel ...” Uramisten, futott át rajtam: eszerint nemcsak a saját életét akarja eldobni, hanem a gyerékéét is?! Megkérdeztem: a gyereket miért? Az ön válasza mélységesen megdöbbentett. „Mert ő az enyém!” — hangzott a rövid válasz. Torkomon akadt a szó. Közben kivettem a szavaiból, hogy úgymond egészségügyi okai vannak drámai döntésének. „Olyait tudtam meg betegségemről, ami miatt...” — és elhallgatott. Feltételezésekbe bocsátkozni talán fölösleges is — manapság ilyenkor mindenki egyértelműen a rákbetegségre gondol. Én is erre gondoltam, de közben újra az járt a fejemben: a gyereket miért?? Asszonyom! Ügy vélem, hogy önnön sorsáról mindenki maga dönthet. Ha ön valóban gyógyíthatatlan beteg, akkor érthetőbb a felindultsá'ga, elkeseredettsége. De ez nem jelenti — NEM JELENTHETI — azt, hogy egy kisgyermek életéről is dönthet! „Ö az enyém..." — mondta nekem, és én tiltakozom! Ö nem a Magáé — 'hanem önmagáé. NINCS JOGA. másképp vélekedni, és nincs joga ekkora bűnt elkövetni vele szemben. Mert. bűn, irtózatos bűn, amire készül — szinte le sem merem írni. Meg akarja ölni a gyermekét! Az, hogy önmagával is. végezni szándékszik, ez esetben szinte eltörpül — de persze szó sincs arról i ;gy mellékés lenne. Sajnos, akkor nem volt elég időm arra, hogy végiggondoljam a dolgot, s bár arra kért a telefonban, hogy ne tegyek semmit, ez nem lehetséges Mint ahogyan lehetetlen megtudnom, hogy kicsoda Ön — bár ki tudja? Mindenesetre nem járok utána — ezért választottam a nyílt levél formáját. Nagyon remélem, hogy elolvassa e sorokat — s titkon abban bízom: újra fölhív. Ha nem így lenne, 'és valóban bekövetkezne a legrosszabb — öngyilkos lesz és elveszejti kisgyermekét is — akkor mégiscsak kételkedni fogok a szavában, miszerint „nem vagyok eszelős ... ” Ügy gondolom: józan ésszel em/ber ilyet nem itasz. Tanácsot adni persze nagyon nehéz — de egyet mondhatok: ha arra gondol, hogy a gyerekenek Maga nélkül nem érdemes élnie — akikor mérhetetlen önzésről tesz tanúbizonyságot! Elfogadhatatlan a szeretet, ilyen mértékű torzulása! Kedves Asszonyom! Ha elfogadja biztatásomat, hadd írjam ide: én még abban sem vagyok biztos, hogy ön biztos ama diagnózisban. Reménykedni mindig lehet — és kell is! Legfőképpen azért, mert ne higgye, hogy a legnehezebbet választja, ha megteszi, amit tervez. A legnagyobb feladat az, ha 'minden rémülete ellenére él — a gyermekéért! Kovács Tibor osztályvezető helyettessel a dráguló művelődésről « Mi tagadás, drágább lett az életünk; a w művelődés, a szórakozás költségei is emelkedtek. Ügy tűnik, az emberek ezen is igyekeznek spórolni, kevesebb könyvet vásárolnak, ritkábban mennek színházba, moziba, koncertre, szabadtéri, szórakoztató rendezvényekre. Mire inti ez a helyzet a közművelődésben dolgozókat, az intézményeket, — kérdeztük Kovács Tibortól, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesétől. — Kár lenne tagadni és minek is kellene, hogy az élet drágulása alól a kulturális ágazat sem tudja kivonni magát. Ha úgy tetszik, tudomásul kell venni a gazdasági élet kihívásait, s nem védekező állásba szorulva, hanem a közművelődés eszköztárát megújítva, jobban szelektálva, ötletesebben, rugalmasabban szükséges szervezni a programokat, orientálni az érdeklődést. Jobban figyelni az értékhordozó produkciókra, a minőségre, amit nem úgy értelmezünk,^ természetesen, hogy csak a „komoly" műfajokat kell szorgalmazni. A Ha igaz, hogy az emberek egy része a w kultúrán akar spórolni, vagy legalábbis jobban meggondolja, mire és menynyit költsön, óhatatlanul nőni fog a különbség a jobban kereső és a szerény jövedelmű családok művelődése között. A több pénzből több juthat az önművelésre is... — Ez részben igaz, de a tapasztalatok szerint nincs mindig megfelelés a magasabb jövedelem és a kulturálódás iránti igény és gyakorlat között. A jól, vagy az átlagosnál jobban keresők közül jócskán vannak olyanok, akik jövedelmük arányában költenek saját műveltségük gyarapítására, de tudunk ennek az ellenkezőjéről is. Vannak szeré- nvebb jövedelmű családok, amelyek továbbra sem faragnak le a művelődésre szánt forintokból, mégha meg is érzik ezt az életnívóban. Ezért inkább az a gond, hogy nehéz lesz áttörni a falat, vagyis az eddig is művelődő embereit a drágább könyvet, hanglemezt, kazettát, színház-, mozi- és egyéb jegyet továbbra is megvásárolják, míg az a kör, amelyik eddig távol maradt a kultúrától, megmarad az eddigi szintjén, még ritkábban, vagy egyáltalán nem jut el a művelődési intézményekbe... — Mindezek mellett, az országos és a megyei tapasztalatok, felmérések, adatok azt jelzik, hogy nem csökkentek a kulturáló- dásra kiadott személyes költségek. Igaz, ezeket nagyon nehéz mérni, de a könyvkiadás, könyvvásárlás, a mozi-színházlátoga- tottság, a koncertek, különböző műsoros rendezvények látogatottsága nem csökken, sőt esetenként emelkedik. Más kérdés, hogy az emberek jobban szelektálnak, rangsorolnak, igényesebben megnézik, mire költenek. Ez megnöveli a népművelők felelősségét, hogy egy-egy rendezvény után ne érezzék magukat becsapva az érdeklődők, s ameny- nyire lehetséges, a közművelődési intézmények igyekezzenek garanciát nyújtani a minőségre. .. A Hogyan lehetséges ez. ha a művelődési w házak általában zsákbamacskát vesznek, nincs lehetőségük előzetesen megnézni a lekötött zenei vagy más műsort, ami képtelenség. Mit tehet ez ügyben a közművelődés megyei irányítása? — Szorosabbá kell tenni a kapcsolatot a megyék és a főváros kulturális intézményei, müsorközvetítő irodái között. Rég; igény, hogy a műsorkínálatot az. előadások leköté se előtt az illetékes közművelődési szakemberek nézhessék meg. Ha úgy tetszik, „me- ózhassák” és azok után döntsenek arról, fo- gadják-c vagy sem. Ez ma még csak részben valósul meg. Megyén belül könnyebb a helyzetünk, a nyíregyházi megyei és városi művelődési központ igyekszik tájékoztatni, orientálni a többi művelődési intézményt a „forgalomban” lévő műsorokról. Ügynevezett hatósági eszközökkel csak olyan esetben élhetünk, amikor valamely produkció alapvető erkölcsi, politikai ízlésbeli értékeket sért. Drágák a nyári szórakoztató rendezvények jegyei. Legutóbb a nyíregyházi szabadtéri színpad dél-amerikai előadása után telhívott telefonon egy olvasónk. közölte, feleségével és két gyermekével nézték meg a műsort, amely ráadásul csalódást okozott, és ez több mint 500 forintjukba került. Nem sok ez? — De sok, jómagam is fizettem már az ország különböző helyein két-, sőt háromnehéz lesz áttérni a falat, vagyis az eddig is művelődő emberek a drágább könyvet, hanglemezt, kazettát, színház-, mozi- és egyéb jegyet továbbra is megvásárolják, míg az a kör, amelyik eddig is távolmaradt a kultúrától, megmarad az eddigi szintjén...“ száz forintot is egy-egy jelentősebb produkció jegyéért. A megyénkben megkésve emelték az árakat a művelődési intézmények, talán ezért tűnik soknak. Nem vigaszként, de megjegyzem, nálunk még mindig olcsóbbak az ilyen rendezvények, mint másutt. Senki ne gondolja, hogy a művelődési intézmények nyernek az ilyen rendezvényeken, ráfizetnek, meg a mostani helyárak mellett is. Hogy jelentős, látványos műsorhoz is hozzájusson a megyében élő ember, ezért hoznak a művelődési intézmények egy-egy híres együttest, hazai, vagy külföldi produkciót. Tudnunk keli azonban, hogy az ilyen rendezvények fogadása tetemes kiadást jelent a művelődési intézményeknek. Az utóbbi években drágultak a produkciók, növekedtek a látványt teremtő eszközök költségei, a fellépti díjak is, nem utolsósorban az utazási-, szállásköltségek. S minél messzebb vagyunk a fővároslól, ez annál többre rúg. 0 Térjünk at a művelődési intézmények kulturális szolgáltatásaira: miután az egyének kevesebbet kénytelenek kultu- rálódásra költeni, vágj mondjuk így, jobba» szelektálnak, mit tehetnek ennek ellensúlyozására a művelődési házak könyvtárak, egyéb intézmények? — Hozzuk talán példának az egyik legalapvetőbb kulturális szolgáltatást, a könyvkölcsönzést. Az emberek egy része lassacskán csak a legszükségesebb műveket vásárolja meg a saját maga számára. Inkább a rövidebb olvasmányok, a dokumentumirodalom népszerű kötetei és a folyóiratok kerülnek az otthoni polcokra, a drága kézikönyveket. gyűjteményes munkákat, szak- könyveket kikölcsönzi a könyvtárakból. Az egyik tennivaló, a könyvtárak állománygyarapítási tevékenységét tovább javítani, finomítani. Gondoskodni arról, hogy minden jelentős könyvtárnak legyen elegendő pénze ■— a drágább könyvek — megvásárlására is. Ezért a megyei tanács ebben az évben 1,2 millió forintos plusz támogatást nyújtott a könyvtárak fejlesztésére. Ma már azonban a könyvek sebességének gyorsítása is igény, hisz a megjelenő könyvekre, amikor már kaphatók a könyvesboltokban, még hónapokig kell várni, amíg a könyvtárakban is kölcsönözhetők. Nem elég rugalmas az előjegyzés, a megrendelés, állománygyarapítás technikája és adminisztrációja. £ Sokan rászoktak a képregényekre, amelyek új virágkorukat élik. Ez is összefügg a pénztelenséggel? — Részben taián összefügg, de az esetek egy részében inkább a megfelelő érdeklődés, alapozás hiányával, vagy olykor az idő szűkével magyarázható a képregény népszerűsége. Sokan úgy vélik, a képregény is elvezethet később a teljességre törekvőbb, igényesebb olvasáshoz, amiben én személy szerint nem nagyon hiszek. Ezzel együtt, nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt az igényt, vagy divatot sem, amely főként a fiatalok körében terjedt el, s meg kell találni a módját, hogy ebben is az igényesség, a tartalom legyen a jellemző. Itt említeném a zenei igény és ízlés egyengetését is, ami a könyvtáraknak is feladatuk, hisz a megyei és városi könyvtáron kívül valamennyi vá- rosunkban van már zenei részleg, s ha korlátozott számban is, de zenehallgatási lehetőség is van — sőt, a könyvtárak szolgáltatásként bevezették a hangzó anyagok másolását is az olvasó kazettájára. . . A Miközben egyes rétegek mérsékelt ösz- szegeket költenek művelődésre, van egy réteg, amelyik már a saját videózásnál tart. Hogyan tud ennek versenytársa lenni egy-egy művelődési ház, könyv- tár, klub, mi a helyzet a videóval? — Sajnos még csak az első lépéseket tették meg a művelődési intézmények a me- gyében, hogy megteremtsék a videózás technikai feltételeit. A számítógépekkel valamivel jobban állunk, az is sürgető igényi elégít ki, a természettudományos, a szakmai műveltség egyik megalapozója lehet, jól kiegészítheti az iskolai oktatást. De térjünk vissza a videóra, ezzel még nem állunk ilyen jól. Megvannak a tervek, melyek szerint a megyében is létre kell hoznunk a videó úgynevezett bázis-, gazdaintézményét. Ez csak több művelődési intézmény összefogásával, együttműködésével lehet eredményes. A videózás országosan is szabályozásra szorul, de megjegyzem, túl sok idő nincs, gyors ütemben hódit ez a korszerű eszköz, amelyet az emberek többsége még sokáig nem tud saját maga számára megvásárolni. Ezeknek a modern technikai eszközöknek a gyarapításában azt hiszem az intézményeink egy része számíthat az Országos Köz- művelődési Alapból kapható támogatásra is, ugyanis ezek elnyerésének egyik feltétele, hogy a modern eszközök fogadásának alapjai meglegyenek, így azok további fejlesztéséhez az országos kasszából is igényelhetnek bizonyos összegeket. Az elején úgy említette, a közművelődés nincs, nem lehet védekező állásban. mert az ország, a megye gazdasági helyzete nem éppen rózsás. De ha a megyében lévő különféle művelődési intézmények a jelenlegi pénzeszközökkel gazdálkodhatnak, hogyan tudják bővíteni hatósugarukat, szolgáltatásaikat? — A pénzügyi eszközök felhasználása során az ésszerű takarékosság mellett azt az elvet kívántuk érvényesíteni, hogy a helyi és központi források egymást felerősítve hasznosuljanak, céltámogatási rendszerünk pedig a müvelődéspolitikailag fontos törekvéseket szolgálja. Ennek eredménye, hogy az utóbbi években — ,ha szerény mértékben is — folyamatos volt a kulturális intézmény- hálózat fejlesztése, nagyobb figyelmet fordíthattunk a kistelepülések kulturális ellátására, minőségben javult az amatőr művészeti mozgalom több ága, növekedett a kulturális kínálat, színesebbé, gazdagabbá vált a közművelődési tevékenység. — Létrehoztuk az úgynevezett kulturális társulásokat is — ez a megye településeinek . felére terjed ki — melyek segítségével újabb milliókat fordíthatunk kulturális szolgáltatásokra. De talán ugyanilyen, vagy még ennél is fontosabb, hogy a kulturális életben is felszínre hozzuk a szellemi tartalékokat, a népművelők ötleteit, kezdemenyezé seit, s jobban építsünk a művelődési intézmények újjáválasztott társadalmi vezetésé geire. A Ügy tudjuk, nemrég a minisztérium l'el- w kérésére a megyei szakosztály is elkészítette javaslatát a közművelődés me gyei irányításának korszerűsítésére. Mii emelne ki a javaslatok közül? — Talán, azt hogy a kulturális ágazat a változó gazdasági-társadalmi feltételek kö zött is teljesíteni tudja feladatát, indokolt, hogy az egységes állami irányítás elvének és gyakorlatának érvényesítése mellett job ban építsünk a iközművelődés sokszelctorú ságában rejlő lehetőségekre, a szakma társa dalmi erőire, a különböző egyesületek, ön- kormányzati tartalékaira. — S még valami: azokon a területeken ahoil már -eddig is a megyék és országos szervek együttes irányításával érvényesülték a különböző kulturális törekvések — színházi műsorpoli'titoa, köztéri alkotások, képzőművészeti kiállítások engedélyezése, nemzetközi kulturális kapcsolatok lebonyolítása, kiadói tevékenység stb. — a központi koordináció megtartása mellett — javasoltuk a jobb együttműködést, az ügyvitel további egyszerűsítését. E Köszönöm az interjút. Páll Géza Fhetvegij [interjú J KM
