Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 3. Bhuttó-láz Pakisztánban A Cannes-ban nemrégiben váratlanul elhunyt Shah Na­waz Khan Bhutto halála is­mét a sajtó érdeklődésének középpontjába állította ap­ját, a hat éve kivégzett Zul- ficar Ali Bhutto egykori pa­kisztáni miniszterelnököt. Amióta a neves politikus fiának elhunyta ismeretessé vált Pakisztánban, a boncolás eredményével kapcsolatos ta­lálgatások, a Sind tartományt — Ali Bhutto szülőhelyét — megbénító gyászról szóló be­számolók töltik meg az újsá­gok címoldalait. A Bhutto- üggyel kapcsolatos másik szenzáció, hogy Benazir Bhutto, az exkormányfő leá­nya hazakíséri fivére holttes­tét. Ziaul Hak tábornok, aki 1977-ben puccsal megdöntöt­te Bhutto kormányát és nem volt hajlandó megkegyelmez­ni vetélytársának, ezúttal részvéttáviratot küldött Bhut­to özvegyének. Példáját mi­niszterelnöke, a kormány több tagja és tartományi kor­mányzók is követték. Izraeli bombázás Bombatámadást intézett az izraeli légierő a Szíriái Nem­zeti Szocialista Párt nevű li­banoni szervezet központja ellen a Bekaa völgyében — közölték a helyszínen tar­tózkodó tudósítók. A párt központját telibe találta a bombázás. Megfigyelők uiulnak arra. hogy a Libanon területén iz­raeli katonai alakulatok el­len gépkocsin végrehajtott robbantásos akciókat az em­lített szervezet tagjai hajtot­ták végre. Az izraeli légierő a pénteki támadást feltehe­tően újabb megfélemlítő csa­pásnak szánta. Hirosima­konferencia Az atomfegyverek betiltá­sát követelő nemzetközi kon­ferencia kezdődött pénteken Hirosimában, a negyven év­vel ezelőtti amerikai atom­támadás színhelyén. A japán háborúellenes mozgalom aktivistái által szervezett tanácskozásra hu­szonhét országból érkeztek békeharcosok és 12 nemzet­közi szervezet is elküldte képviselőit. A résztvevők azt vitatják meg, hogy miként lehetne még hatékonyabban fellépni az atomfegyverkezés betil­tásáért, a világűr militarizá- lásának megakadályozásá­ért. Űrhajósok sajtóértekezlete Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih, a Szaljut—7 —Szojuz T—13—Kozmosz— 1669 orbitális űrkomplexu­mon dolgozó két űrhajós is tagja a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozón részt vevő szovjet küldöttségnek. Fe­szített munkájuk mellett is igyekeznek figyelemmel kí­sérni a VIT eseményeit. Er­ről szóltak pénteki sajtóér­tekezletükön, amelyre rend­hagyó módon került sor: az előzetesen feltett kérdésekre adott válaszokat videosza­lagra rögzítették, s azt vetí­tették le a sajtó képviselői előtt. A sajtóközpontban szemé­lyesen is jelen volt az Inter- kozmosz-program keretében a világűrt megjárt űrhajósok többsége, köztük Farkas Ber­talan is, akit születésnapja alkalmából virágcsokorral köszöntöttek a figyelmes há­zigazdák. Nagy lendület az együttműködésnek Hámori Csaba nyilatkozata aVIT-ről Moszkvában befejezéséhez közeledik a XII. Világifjúsá­gi és Diáktalálkozó. A te­matikus vitaközpontokban már összegzik az eszmecse­rék tapasztalatait, utolsó fel­lépéseiket tartják a művé­szek, — a fesztivál résztve­vői búcsúzni készülődnek a szovjet fővárostól. Az MTI munkatársai arra kérték Há­mori Csabát, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagját, a KISZ KB első titkárát, hogy összegezze a magyar küldöttség vezetőjeként szer­zett egyhetes tapasztalatait. — Mindenekelőtt: nehéz túlbecsülni annak jelentősé­gét, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetben, hétéves szünet után ismét találkozót! a világ ifjúsága — kezdte fesztiválzárás előtti összeg­zését Hámori Csaba. — A VIT-rendezvények mással össze nem hasonlítható han­gulata mindig nagy lendüle­tet adott a haladó, békesze­rető fiatalok együttműködé­sének. — A fesztivál hatása min­dig később jelentkezik, ak­kor, amikor a küldöttek ha­zatérnek, s élményeiket meg­osztják otthon maradt tár­saikkal. A rendezvénysoroza­tot azonban már most sike­resnek értékelhetjük. Az egyébként gondosan előkészí­tett megnyitóünnepség apró technikai hibája csak rövid ideig hátráltatta néhány kül­döttség munkáját. A temati­kus központokban néha ki­fejezetten élénk vita folyt, az utcák hangulatát pedig min­den szónál beszédesebben örökítették meg a film- és a fényképfelvételek. Szakértőink felkészülten, érdemi hozzászólásokkal vet­tek részt a fesztivál politi­kai munkájában, s ugyan­csak elégedettek lehetünk a magyar nemzeti klubban és más moszkvai helyszíneken rendezett kulturális prog^ ramjaink fogadtatásával. Az egy hét során számos baráti találkozón is részt vettünk, más országok fiataljaival. Ügy érzem: mindazok, akik küldöttként vagy turistaként jelen lehettek a moszkvai VIT-en, élményekkel feltöl­tődve dolgozhatnak tovább — most már a hétköznapok­ban — a békéért, a népek közötti barátságért. VIT-küldöttek üzbég fiatalokkal táncolnak a Lenin-he- gyen. (Kelet-Magyarország telefotó.) Dél-afrikai merénylet Négy fegyveres csütörtö­kön meggyilkolta Victoria Mxenge fekete bőrű dél-afri­kai ügyvédnőt, az apartheid­elleni harc egyik vezető akti­vistáját — közölte a rendőr­ség. A merénylet az asszony durbani lakása előtt történt. A tettesek kereket oldottak. Victoria Mxenge volt az egyik védőügyvéd a fajüldö­ző pretoriai rendszer ellen küzdő Egyesült Demokratikus Front (UDF) tizenhat tagja ellen zajló perben. Az UDF tagjait ..államellenes tevé­kenységgel" vádolják a ha­tóságok. Az amerikai képviselőház csütörtökön Washingtonban nagy többséggel elfogadta a dél-afrikai kormánnyal szem­ben bevezetendő gazdasági szankciókra vonatkozó tör­vénytervezetet. Robert Dole, a szenátus republikánus pár­ti csoportjának vezetője vi­szont a képviselőházi szava­zás után kijelentette: a sze­nátus csak szeptemberben fog szavazni Pretoria elle­ni szankciók ügyében. Mint ismeretes, a törvénytervezet csak azután kerül Reagan el­nök elé. ha azt a kongresz- szus mindkét háza elfogadta. Margaret Thatcher brit és Laurent Fabius francia kor­mányfő csütörtökön London­ban megbeszéléseket folyta­tott, amelyeken szóba került a dél-afrikai helyzet is. A ta­lálkozó után Thatcher kije­lentette: ..Ellenzi az apar­theid rendszert s az EGK együttes határozata értelmé­ben konzultációra hajlandó hazarendeni ottani nagykö­vetét, nem hajlandó azonban a diplomáciai kapcsolatok megszakítására.” Bill Hayden ausztrál kül­ügyminiszter Canberrában pénteken bejelentette: kon­zultációra hazarendelték Ausztrália pretoriai nagykö­vetét. Chilei csendőrvádlottak A chilei junta csütörtökön este elmozdította tisztségé­ből a csendőrség 12 tisztjét és két magas rangú tiszt is benyújtotta lemondását. Egy bírósági vizsgálat szerint ugyanis a csendőröknek kö­ze volt ahhoz a nemzetközi közvéleményben nagy felhá­borodást keltett politikai in­dítékú gyilkossághoz, ame­lyet március 29-én a betil­tott Chilei Kommunista Párt három tagja ellen követtek el. Santiagóban hivatalos köz­leményt hoztak nyilvánosság­ra a csendőrök ellen folyta­tott vizsgálatról. A gyilkossági ügyben in­dított nyomozást négy hó­napja egy polgári bíróság Helsinki mérlege Nem az emlékezés, nem ünnepélyes aktusok, hanem a jövőbe tekintés, az enyhü­lési folyamat továbbviteli esélyeinek felmérése jelle­mezte a mostani hét vitán felül legfontosabb világpoli­tikai jelentőségű eseményét, a 35 külügyminiszter részvé­telével rendezett helsinki ta­nácskozást. Igaz, a finn fő­városban tartott „diplomáci­ai nagyhétre” egy évforduló adott alkalmat, s ennyiből akár protokollárisra is sike­redhetett volna az eszmecse­re: épp tíz esztendeje, hogy 1975. augusztus 1-én az eu­rópai biztonsági és együtt­működési konferencián részt vevő 33 európai ország, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az enyhülési korszak csúcspont­jának tekinthető záródoku­mentumot. Ám az eltelt tíz év igencsak lehűtötte az egy­kori reményeket, megváltoz­tak a feltételek, megnehe­zült a párbeszéd, számos kér­désben kiéleződtek az ellen­tétek — mindenekelőtt a két nagyhatalom ellentétei —, tárgyalási fórumok szakad­tak meg vagy lassultak le —, így érthetően világszerte fe­szült várakozás előzte meg, milyen eredménnyel jár a mostani helsinki diplomáciai ..szupertalálkozó”. Nos, az összegzés koránt­sem könnyű, a helsinki mér­leget szinte minden megfi­gyelő más-más szemszögből vonja meg. Amiben mégis minden szakértő egyetérthet: már az sem lebecsülhető si­ker. hogy (az előzetes viták és bizonytalanság ellenére) mégis létrejött a külügymi­niszteri találkozó. Senki sem árta — reálisan gondolkoz­va nem is várhatta —. hogy a helsinki szószékre fellépő hozzászólók, a mögöttük ál­ló évtized fejleményeit átte­kintő, s a záróokmány meg­valósulását vizsgáló diplo­maták mindenben egyet fog­nak érteni. De az értekezlet ténye és magas szintje jelez­te azért, hogy az egykori alá­író országok napjainkban is messzemenő figyelmei szen­telnek a helsinki alapok­mánynak. A mérleg egyik serpenyő­jébe helyezhető tehát a fel­ismerés. hogy a párbeszéd fenntartása kontinensünk minden országának közös ér­deke. E nézeteket igazolta az az általános szándék, hogy a néhány napot kihasználva, a megjelent külügyminiszterek minél több kétoldalú eszme­cserét folytassanak, áttekint­ve a bilaterális kapcsolatok fejlesztésének lehetséges mó­dozatait, a világhelyzet meg­ítélésének azonos vagy ép­pen eltérő aspektusait. Ne­héz lenne pontosan kiszámí­tani, hány ilyen kapcsolat- felvételre került sor a finn fővárosban, de mindenképp több százas nagyságrendről van szó, s ennyiben a mos­tani helsinki összejövetel mégis egyedülálló alkalmat teremtett a minél szélesebb körű kontaktusteremtésre és -ápolásra. Hazánk képvisele­tében Várkonyi Péter nem kevesebb, mint 15 külföldi kollégájával folytatott meg­beszéléseket, s fogadta őt a házigazda Finnország minisz­terelnöke is. A legnagyobb érdeklődés természetesen a szovjet és az amerikai külügyminiszter ta­lálkozóját kísérte. Több ok­ból is: egyrészt ez volt az el­ső alkalom személyes tárgya­lásukra, másrészt a két poli­tikus meglehetősen ellenté­tes hangvételű Finlandia-pa- lotabeli felszólalása után nem kevés kétely merült fel a te­kintetben, hogy mennyire si­kerül áthidalniuk a felmerült nézeteltéréseket. Sevardnadze felszólalását a megfigyelők egybehangzóan higgadtnak, előremutatónak és mértéktar­tónak értékelték, míg Shultz beszéde inkább hasonlított egyfajta „számonkéréshez”. Igaz, tették hozzá sokan, Shultz felszólalásának érez­hetően amerikai belpolitikai használatra szolgáló kitételei is voltak, összességében azon­ban tükrözte azt a washing­toni irányvonalat, amely az egész helsinki folyamatot bi­zonyos fokú gyanakvással, sőt elutasítással kíséri. A két tárgyalódelegáció szerdai háromórás találkozó­ján szerencsére már nem ez az éles szembenállás domi­nált. Szó sincs persze arról, hogy eltűntek volna azok a mély ellentétek, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjában (el­sősorban a fegyverkezés, ka­tonai és biztonsági kérdések kapcsán) jelentkeztek, de a jelek szerint előtérbe került a Reagan—Gorbacsov csúcsot előkészítő hatékony munka, összességében tehát nem el­túlzott talán az optimizmus, ha a helsinki nagyhéttanács- kozás légkörét oldottabbnak, enyhébbnek nevezzük, mint az 1975 óta tartott jó néhány úgynevezett „utókonferencia” bármelyikéét. Hiszen emléke­zetes, hogy az elmúlt eszten­dőkben sorra került belgrádi, madridi, majd stockholmi ta­nácskozássorozatot nemegy­szer a terméketlen vita, a ki­élezett konfrontáció jellemez­te. Túl rózsásra azért persze azért hiba lenne festeni a képet. Hiszen az is tény, hogy a találkozó végül is kö­zös közlemény kiadása, vagy más együttesen elfogadott dokumentum aláírása nélkül ért ivéget — s ez kétségtele­nül a teljes onszenzus kiala­kulásának hiányára utal. Ki­ábrándító volt az a gyorsaság is, amellyel az amerikai fél (többek között épp a Helsin­kiben jelen levő Shultz kül­ügyminiszter) visszautasította azt a hét elején nyilvánosság­ra hozott szovjet indítványt, hogy a nukleáris hatalmak szüntessék be teljesen atom­fegyver-kísérleteiket. A Moszkva által javasolt mora­tórium így egyelőre a jó szán­dékot bizonyító és a nemzet­közi légkör javítását szolgáló egyoldalú gesztus maradt, bár a világvisszhang arra utal, hogy számos ország, még Washington jó néhány szövetségese is azt várja, hogy nem a most elhangzott „nem” lesz az utolsó szó a Reagan-adminisztráció részé­ről. Látható tehát, hogy pozitív és negatív tények, kedvező és elcsüggesztő fejlemények egyaránt jellemezték a hel­sinki találkozót, összességé­ben a mérleg mutatója mégis talán inkább az óvatos bi­zakodás felé leng ki, s re­mélhetőleg a mostani tanács­kozás ellentmondásaival együtt is új impulzust, új lö­kést képes adni az európai együttműködési gyakorlatá­nak, segítve, hogy az enyhü­lés irányvonala újból erőre kapjon. Jóleső érzés, hogy ebben a folyamatban hazánk is fontos szerepet játszik: a következő nagy esemény szín­helye ugyanis épp a magyar főváros lesz, ahol ősszel ren­dezik meg a nagy érdeklődés­sel várt európai kulturális fó­rumot. Szegő Gábor Már a pezsgőben is flz osztrák borbotrány kezdte meg annak ellenére, hogy a dél-amerikai ország­ban érvényben lévő törvé­nyek szerint a csendőrök­kel kapcsolatos ügyek a ka­tonai bíróság hatáskörébe tartoznak. Ezért később az ügyet egy katonai bíróság hatáskörébe utalták. Mint emlékezetes, a Chilei Kommunista Párt három tagját — Jósé Parada szo­ciológust, Santiago Nattino kiadótulajdonost és Manuel Querrero egyetemi tanárt — elrabolták és brutálisan meg­gyilkolták őket. A politikai gyilkosságot követő elítélő visszhang arra kényszerítet­te a Pinochet-kormányt. hogy vizsgálatot indítson az ügy­ben. Az osztrák hatóságok egy­fajta hadijelentést adnak ki naponta a borhamisítók el­leni harc frontjáról: csü­törtök este már 28 termelő és kereskedő volt letartózta­tásban, valamennyien azzal a váddal, hogy az egészség­re, sőt, az életre veszélyes etilén-glikollal kevert bort hoztak forgalomba. A nap fejleménye, hogy először bukkantak a mérge­ző vegyszerre egy osztrák pezsgőben is. Ez újabb csa­pás a kereskedelemre, amely bort már szinte alig tud el­adni. Az állami laboratóriu­mok a glikol mellett most a műborok után kutatnak — alaposnak látszik a gyanú, hogy a bortermelés hulladé­kait felhasználva készültek ilyen „borok" is az ország­ban. A hatóságok egyébként nyomatékosan figyelmeztet­nek az etilén-glikollal fertő­zött szőlőlé veszélyeire: az italt kisgyermekek is fo­Dél-Korea visszautasította a KNDK javaslatát Dél-Korea nem fogadja el a Koreai NDK-nak azt a ja­vaslatát, hogy Szöul és Phenjan együtt rendezze meg az 1988. évi nyári olim­piai játékokat — jelentette be szöuli sajtókonferenciáján Li Jong Ho, Dél-Korea sportminisztere. A követke­ző nyári játékok házigazdá­ja ugyanakkor kész tárgyal­ni arról, hogy 1988-ban kö­zös olimpiai csapatot alakít­son a Koreai NDK-val. Csöng Dzun Gi, a KNDK miniszterelnök-helyettese az elmúlt szerdán javasolta, hogy 1988-ban a XXIV. nyá­ri olimpiai játékokat a Ko­reai NDK és Dél-Korea kö­zösen rendezze meg, s az ötkarikás versenyen közös csapatot indítson. gyasztják, mégpedig a meleg­ben nagy mennyiségben, így kis szervezetükbe könnyen kerülhet veszélyes mennyi­ségű méreg. A szölöleveket a hírre kivonták a forgalomból és — a borokkal együtt — a boltok duzzadó, lepecsételt raktáraiba kerültek. Időköz­ben előkészítik az új bortör­vényt, amely „a legszigo­rúbb lesz Európában” ígérik. A minta a szigorú francia rendszer: pontosan előírják az adott szőlőterületen ter­melhető bor mennyiségét, a fajták nem keverhetők. A palackon pontosan fel kell majd tüntetni az alkohol-, a (maradék) cukor- és a sav­tartalmat, szigorúan ellenőr­zik a bor útját a termelőtől a fogyasztóig. Minőségi bor október 1-től már csak pa­lackban exportálható — még­pedig kötelező állami el­lenőrzés után. Az ellenzéki néppárt, az üzleti körök ne­vében azt javasolta: indítsa­nak „borivási kampányt”, az ártatlanul károsuló borter­melők támogatására. Az ötlet bármikor népszerű lett vol­na Ausztriában — ám most aligha talál nagy visszhang­ra.

Next

/
Thumbnails
Contents