Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1,985. augusztus 3. Kelet-Magyarország 3 ERESZ ALATT E gy ember dolgozik, négyen meg állnak az eresz alatt, ki a lapátra könyököl, ki meg a falat támasztja. A konyha ablakából éppen odalátni. Kisfiam veszi észre őket, aki abban a korban van, amikor még mindent megkérdez az ember fia. Egy pillanatra felvillan előttem a már-már elcsépelt Ludas Matyi-vicc az egy emberről, aki dolgozik, s a többiről, aki nézi, de csakhamar megnyugszom. — A látszatra sose adj — mondom neki oktató- an —, aki dolgozik, szakmunkás. Ö tudja a leendő út nyomvonalát, ő érti a jelzéseket, magassági pontokat, amelyek szerint haladniok kell az egyenletesen rakott, szépen kanyargó köveknek. Ha majd elfogy a kő, vagy a beton, szól a többieknek, hogy hozzanak. — Esik az eső — jegyzi meg a kisfiam. — A szakmunkás bácsinak már vizes a háta. — Nem fázik meg, ő már nem gyerek — mondom, és folytatni akarom az okítást, hogy ne csak az élet rossz oldalát lássa mindig a gyerek, amikor fölemelkedik a kövek és utak szakembere és így szól: — Lehet betont hozni, mert nincs több. — De főnök! — méltatlankodik a négy az eresz alatt. — Hogy induljunk most el? Esik az eső. Rögtön megértem, hogy dugába dőlt a magyarázatom, amivel a Látszat és valóság közti ellentmondást akartam megvilágítani. Bosszúsan otthagyom az ablakot — gondolja tovább kisfiam a látottakat —, s megint megjelenik előttem az elcsépelt Ludas Matyi- vicc: egy ember dolgozik, négyen meg állnak az eresz alatt. M. A. Bútoripar: új üzemcsarnok Korszerű, kétszintes üzemcsarnok épül Nyíregyházán, a bútoripari szövetkezet Pa- zonyi úti központi telepén. A Szabolcs-Szatmár megyei ipari szövetkezetek műszaki irodája által tervezett létesítmény építését még az idén megkezdik. Elkészülte, üzembe helyezése után megszűnik a bútoripari szövetkezei nyíregyházi Epreskert utcai igencsak elavult részlege. Az új üzemcsarnok várhatóan 17 millió forintba kerül. Konvejorok Kínának Sikert arattak a HAFE 2- es számú nyíregyházi gyárának első kwnvejorai a Kínai iNépköztársaságban. Ennek tudható be, hogy újabb partnerek jelentkeztek. Az idén csaknem 10 millió forint értékben gyártanak részükre festőberendezéseket és konvejorókat, amelyek száUítálsára a jövő év első negyedében kerül sor. A megrendelt újabb termékek gyártását megkezdték a nyíregyházi gyárban. Ezzel biztosítják, hogy a harmadik negyedévben is folyamatos legyen a termelés és az árbevételük. [ Fagyálló, borban B izony mondom, sajnálom a Szomov kutatóhajó utasait. Itt a kánikula, és erre éppen most szabadítják ki őket a jég fogságából, amelybe még április elején kerültek. Ráadásul, amilyen pechük van, biztosan nem hoztak haza magukkal egy kis jeget sem az Antarktiszról, márpedig otthon nemigen lelnek. Nem csak jeget, de még egy kis fagyállót sem. A hírek szerint hiány várható belőle. Megitatják az osztrák sógorok. Receptjük szerint borban kell bevenni, vagy még jobb, ha nem bevesszük, hanem inkább beadjuk, mert a fagyálló bor állítólag ártalmas az egészségre. Szegény bortermelők! Az egésznek ők isszák meg a levét, bár sajnálom a hamisítókat is, akik a fagyállót a borba keverték. Állítólag már tizenhatan vannak előzetes letartóztatásban. A rendőrség meg nagy erőkkel vizsgálja az ügyet, aztán, ha befejezték munkájukat, a burgenlandi hamisítókat biztosan hűvösre teszik, ahol bizony jól jönne majd nekik egy kis fagyálló, de nem lesz, hiszen azt a borral együtt elkobozták a hatóságok. Mit gondolnak, véletlen-e, hogy a borhamisítási botrány nagyjából az ezerhétszaz Trabant márkájú kiskocsi hazai kiárusításával egy időben pattant ki?! Véletlenek nincsenek. Tessék csak utómagondolni! Baj van a gépkocsialkatrész-ellátással évek óta. A potenciális importpartner borba önti a fagyállóját, várható tehát hiánya a hazai piacon is. Az autós megriad, ész nélkül megveszi a Trabantot, amely köztudottan léghűtéses, s köztudottan már meleg vizet sem ért az autópiacon. Nem mintha a Trabant olyan olcsó lenne, hanem a meleg víz olyan drága. Húsz-huszonnégy forint belőle egy kiló, dinnye formájában, s ráadásul melegen élvezhetetlen. Hűteni meg nincs mivel, hiszen a fagyálló borba került. Nincs más hátra, megvárni a szüretet. Végül is, ha fagyállóból készülhet bor, miért ne készülhetne bőrből fagyálló?! Csendes Csaba Remények porfelhőben Igazságosabb teherviselés Gyors ebéd a tábla szélén. Mehetnek a kombájnok Füllesztő melegben, dél körül érkeztünk a nagydobosi Petőfi Tsz irodájába. Az épület szinte teljesen kihalt. A vezetők közül csupán Pethő Sándor főkönyvelőt találtuk, papírjai fölé hajolva munka közben. — A kollégák mind kint vannak a hadárban. A belvíz miatt sok gondunk volt, s most ha lehet, még jobban összetorlódtak a feladatok. — tájékoztat a főkönyvelő. — Már túl vagyunk az aratás felén. A búzát már levágtuk, most a rozs van soron. Sajnos az elképzeléseknél gyengébbnek mutatkoznak a termésátlagok. Búzából a tervezett 38 helyett 31—32 mázsá- nyi, rozsból pedig 25,5 helyett csupán 22—25 mázsát mutatnák az eddigi hektáronkénti eredmények. — Elbánt velünk jócskán a víz — kesereg Pethő Sándor. — 150 hektáron el sem tudtunk vetni, olyan nagy volt a lucsak. A Kraszna is kilépett egyszer három napra. Ez nem sok idő, de elég volt ahhoz, hogy megfojtsa a lóbabot. A gyümölcsösünket pedig fagykár énte. Ezután külön rosszul jött, hogy a kalászosok sem a 'legjobbak. — 'Nem könnyű helyzet, de nem is reménytelen — kapcsolódik a beszélgetésbe a belépő Illés József, a gazdaság növénytermesztési ága- zatveaetője. — Neki kell feküdnünk még jobban a munkának. Olaj retek és köles másodvetésével próbáljuk csökkententi a kiesést. Most azonban elsősorban az aratásra kell koncentrálni. Ráadásul a jobb földekről még ezután takarítjuk be a terményt. Reméljük ez is javít valamit az átlagon. Jöjjenek, nézzük meg az aratókat munka közben! Kanyargós, homoíkúton döcögünk célúink felé. Előttünk nagy porfelhőt kavarva egy ARO viszi az ebédet az aratóbrigádnak. Még forró a zölbableves és a itarhonyás hús, mikor megérkezünk, de kihűl, mire hozzálátnak az ebédhez a „pilóták”. Senki sem akar még leállni. Így alkalmam nyílik felkapaszkodni az egyik kombájnra. — Amint látja, öt kombájnnal vágjuk a termést. — harsogja túl a gép dübörgését Vastag István kombájnos. — Három E—512-es és két SZK—5-ös gépünk van. Ez utóbbiak már nagyon megszolgálták a nyugdíjat. Reggel 6-kor felkészítjük a gépeket, s kilenc félé, mikor felszáll a harmat, nekiindulunk és vágjuik este nyolcig. A fülkében egyre elviselhetetlenebb a hőség. Arcunkon, hátunkon patakokban folyik a veríték. — Bizony, ilyenkor már legalább 45—50 fok meleg van ebben a kalitkában — jegyzi meg Vastag István. De nem ez az igazi baj. Tavasszal imég minden többnek látszott. Aztán baj lett a magkötéssel, mert akkortájt kor tudomást szereztek elképzeléseinkről az emberek, többségük — mintegy 80 százalékuk — egyet is értett ezzel. — Ha most készpénznek veszem ezt az összeget, akkor 4 millió forint lesz öt év alatt a településfejlesztési hozzájárulás. A fejkvóta alapján ide jutó pénzzel és a céltámogatással együtt már elegendőnek látszik legsürgetőbb feladataink megvalósítására. Az első helyre egy egészségügyi központ létesítését javasoljuk, hiszen évek óta minden pénzünket felemészti a régi omladozó rendelők állapotának megőrzése. Az új helyen két körzeti orvos, egy fogorvos, egy gyermekgyógyász és a központi ügyelet kaphat helyet. A másik gondunk az iskola. Most öt szükségtantermünk van, egy négy tantermes iskolát szeretnénk építeni. Később, ha még lesz pénzünk, akkor az óvoda bővítése sem tűr halasztást. Lovas József, a Nyírmadai Nagyközségi Közös Tanács elnöke: — Előzetes felméréseink alapján Nyírmadán mintegy 11 ezer méter járda kell ahhoz, hogy legalább az út egyik oldalán ne sárban ta- pickáljunk. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha az évi hozzájárulás mértéke legalább ezer forint lenne. Társadalmi vita — A hozzájárulás mértékének megállapítására természetesen társadalmi vitát kezdeményeztünk. Azokban az utcákban, ahol már van kiépített járda, a település- fejlesztés céljaként az új 8 tantermes iskola építésének támogatását tűzzük ki. Ennek megépítése is nagyon fontos, hiszen avult és szétszórt az intézményhálózatunk. A lakosság egyetértését a hozzájárulás mértékét és célját illetően a népfrontaktivisták, a tanácstagok, a tanácsi dolgozók közreműködésével írásbeli nyilatkozat formájában kérjük. Sulyok József, a Tiszavas- vári Városi Jogú Nagyközségi Tanács elnöke: — Több általános célt szeretnénk elérni a településfejlesztési hozzájárulás segítségével. A Pethe Ferenc általános iskolát 8 tanteremmel szeretnénk bővíteni és felépíteni egy új, központi orvosi rendelőt. A harmadik — szintén az egész település érdeke — a várossá válás idejére néhány képzőművészeti alkotást szeretnénk elhelyezni Tiszavasváriban. — Egyébként a nagyközséget 8—10 körzetre osztanánk fel és körzetenként határoznánk meg a konkrét, a legégetőbb feladatokat. Egykét körzetben a gázvezeték építése a legfontosabb, egykét másik körzetben az ütés járdaépítés, néhol a szennyvízhálózat bővítése, az üdülőkörzetben pedig mi más, mint az üdülőterület fejlesztése. Természetesen ehhez azok is hozzájárulnak, akik nem Tiszavasváriban laknak, de itt van az üdülőjük. Hatszáz üdülőtelkünk van, lényeges dolog itt az infrastruktúra fejlesztése. — Mostani elképzeléseink szerint differenciálnánk a településhálózat-fejlesztés ősz- szegét is 600 és 1500 forint között. Valószínű mindenütt lesz vita. Abban azonban minden bizonnyal egyetértés lesz, hogy előbbrelépni csak közösen lehet. Balogh József Sokszor elhangzott már tanácsüléseken és falugyűléseken, jelölőgyűléseken, tanácsi vezetők szájából, hogy nincs pénz, hiába kértünk a megyei tanácstól, nem kaptunk. Az elmúlt egy-két évben már arra is akadt példa, hogy a korábban odaítélt pénzt visszavonták, mert nyújtózkodás nélkül is rövideb b lett a takaró. Ezek után már semmi furcsa nem volt abban, hogy a tanácsok önállósága, az önálló gazdálkodás inkább csak papíron létezett, mint ahogy hiába fizetett a lakosság adó módjára községfejlesztési hozzájárulást, kevés beleszólása volt abba, mire fordítsák. Mindenki fizeti Most megváltozik a helyzet. A megszűnt kofa helyett a jövő évtől településfejlesztési hozzájárulást kérnek a tanácsok a lakosságtól, s ez sok tekintetben eltér elődjétől. Az egyik: lakosság dönt abban, hogy mennyit fizet, s természetesen arról is, mire költsék el, de igazságosabb is lesz ezáltal a települések lakóinak teherviselése. Ezt a hozzájárulást azok is fizetik, akik kofát például azért nem fizettek, mert tanácsi lakásban laktak. Duplán igazságtalannak tartották ezt, akik saját erőből építkeztek, hiszen saját lakásukkal már hozzájárultak a falu, a város fejlődéséhez, míg mások csak beköltöztek az állam által épített lakásokba. A településfejlesztési hozzájárulás mértékét az elkövetkező hetekben határozzák meg a tanácsok a lakosság megkérdezése után, ám a legtöbb helyen kialakultak már a körvonalai, hogy mit kellene megvalósítani. Most egy községi, egy nagyközségi és egy városi jogú nagyközségi tanácselnököt kérdeztünk meg erről. Faj kvóta szerint napsütés helyett párás, nedves idő volt. Májusiban meg végig esett, s megdőlt a rozs. Kalász az van rengeteg, de üres. Egy elkallómmal például Nagy Gyuri megáll az SZK-val, nézegeti, majd azt mondja: „Az nem lehet, hogy nem lyukas valahol ez a tartály, már rég tele kellene lennie!” Végeztünk a sorral, s az ébédhordó ARO mellé kanyarodunk, az enyhet adó akácsor árnyékába. Sorra érkeznek a többi gépek is. Stefan Jászéi, Fazekas György, Kása József és Nagy György száll le a nyeregből. Rájuk fér egy kis pihenés, pár finom falat. Hirtelen szél támad északnyugatról, s a horizonton megjelenik egy zord fekete felhő. Az ebédlőik szótlanul gyorsan bekapják az utolsó falatokat, s felpatVastag István az E—512-es vezérülésében. tannak a gépekre. A záporig jó lenne fordulni még párat. S ha a felhőből mégsem lesz eső, késő estig mehetnek a kombájnok. Szeretnék ma ezt a táblát befejezni. (Bartha — Gaál) Lutter Sándor, a Keme- csei Községi Tanács elnöke: — Javaslattételünknél figyelembe kellett vennünk, hogy akinek Kemecsén ingatlanja van, évente 1500 forint vízműtársulati hozzájárulást fizet még négy évig. Ezért gondoltuk, hogy egy közepes nagyságú összeget — ezer forintot — kellene javasolni. Tizennyolc körzetre osztottuk a községet, s amieoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeoeo „Kofa" helyett „t*fa"
