Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-22 / 196. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 22. a@Bmatesz*lkan llllliU...I7.mlllllllíllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHHIIIIIII Táborban ÜTTÖRÖ- ÉS KISDOBOS- CSAPATVEZETŐK éves felkészítésére kerül sor augusztus 22-én a csengeri úttörőtáborban. A városi úttörőelnökség szervezésében sorra kerülő rendezvényre mintegy 90 úttörő- és kisdobosvezetőt várnak, hiszen ekkor kerül sor az éves feladatok megbeszélésére, a mozgalmi évre kitűzött célok ismertetésére. CIGÁNYTABORT szervez augusztus 22—24-ig a tibor- szállási úttörőtáborban a KISZ Mátészalkai városi Bizottsága. A 40 fős táborban 9—13 éves korú cigánygyer- rekek vehetnek részt. A programban szerepel rajz- és akadályverseny, filmvetítés és közlekedési vetélkedő, de nem marad el a beszélgetés a cigányság múltjának ismertetése sem. I—111 D-PA RK Biztos, hogy a gyerekek a legtürelmetlenebbek. Amint ké1 1 * fAIXlX. pünk is mutatja, épül, alakul a régen megígért Hild-park, a belvárosi gyerekek játszótere. Novemberig a munkálatok befejeződnek, de a birtokba vétel, igaz minden ünnepélyesség nélkül, korábban is elkez dődhet. Ünnepeltünk M inden ünnep vizsga is egy kicsit. Idén augusztus 20-án az időjárás nem fogadta kegyeibe az ünnepelni akarókat, a szervezőiket. Ezúttal a Keleti lakótelepen felállított színpad várta volna a résztvevőket, de az eső miatt közönség és előadó is a szűk és kényelmetlen művelődési központba kényszerült. Kár, de erről senki sem tehet. így fergeteges sikere volt a szovjet vendégegyüttes műsorának. A nagygyűlés Seres Miklósnak, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának köszöntőjével kezdődött, ünnepi beszédet Kárpáti Tibor, a városi tanács elnökhelyettese mondott. Mértéktartóan szólt arról, amit vallóban ünnepelhetünk, a város eredményeiről, röviden arról, amit el szeretnénk érni. Arra való ez a rövid ünnepi beszéd, ezzel a szándékkal is fogalmazódott, hogy továbbgondoljuk azt. Milyen volt idén augusztus 20-a? Bár az eső közbeszólt, a műsorok rendre leperegtek, sor került a sport- bemutatókra. Közönség is volt, ezúttal ugyan kevesebb, mint amennyire a kereskedelem felkészült. A kereskedelemről még annyit, jól vizsgázott ezen a három napon. Az sem jött zavarba, aki az utolsó pillanatokban akart vásárolni, hiszen volt áru bőven, az sem, aki hétfőn vagy kedden keresett kenyeret, tejet. Délelőtt az előadást, pontosabban a szabadtéri ünnepet, este az utcabált mosta el az eső. Talán nem is baj, így néhányan pihentebben kezdték az új hétköznapot. És még egy megjegyzés, ami az ünnephez tartozik: kicsit olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Nem tudom ki járt, ki nem a városban 20-án és 21-én, de aki járt:, az akár meg is számolhatta volna az eldobott, tócsává olvadt fagylaltokat, a járdaszegélyre letett üres üvegeket, az eldobott szendvicset és felsorolni is sok, mi mindent. Ügy tűnik, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk vigyázni arra, ami végeredményben a mienk. A városra, amiben élünk. Nem akar kedvrontás lenni e néhány sor, de így volt igaz. MÁTÉSZALKA- MOSZKVA—MÁTÉSZALKA „Elmondtam a VIT-en..." Az üzemben, az utcán is sokan állítják meg ezekben a napokban Kötél Zoltánt, az ISG (mátészalkai gyárának műhelydiszpécserét, a KISZ-bizottság titkárát. — Leírhatatlan érzés volt az, amikor egyszer csak megszólalt a telefon és megmondták, hogy az üzem javaslatára, illetve annak alapján VIT-küldött lehetek. Előbb még fel sem fogtam, hogy ez mit jelent, volt bennem valamennyi nyugtalanság is, hiszen a VIT-re utazni senkinek sem lehet egyszerű kirándulás. Bekerülni ebbe a csapatba azt jelenti, hogy igenis készülni kell, hiszen túl azon, hogy világifjúsági találkozón a hazánkat képviseljük, az utazó delegáción belül nyilvánvalóan képviselni kell a szűkebb pátriát is. öten utazhattunk innen. Göröncsériné Do- lakovszki Éva, Kárpáti Ti- borné, Czakó Sándor és Toro- nyicza István. — Már a felkészülés is csodálatos volt. Én bevallom, hogy sohasem jártam Moszkvában, de a Szovjetunió más nagyvárosaiban sem. Erre a kilenc napra előbb úgy kezdtem készülni, hogy magamban összeszedtem mindent, amit arról a helyről tudok, ahová utazom. No ez könnyű, mert Moszkváról azért nagyon sok helyütt sokat olvashat az ember. Persze vettem szótárt is, próbálgattam a nyelvet, de nem ez volt a lényeg. Nekem az első élményem a VIT-ről mindenképpen az, hogy amikor az ismerőseim megtudták, hogy utazom, mindenki akart adni valami jó tanácsot, mindenki próbált segíteni a maga módján. Még a gyár is. Ajándékcsomagot készítettek, de a magánéletemben is számtalan tanácsot kaptam. Olyasmiket, hogy mondjam el magunkról ... — A kinti napok? Csodálatos volt maga az utazás is. Késő este, majdhogynem éjszaka, tíz óra után érkeztünk oda. Népviseletbe öltözött moszkvai fiatalok vártak ránk a pályaudvaron, kínáltak kenyérrel és sóval, és annyi kedvességgel, hogy az ember egyszeriben otthon érezte magát. Ezt egyébként később is éreztük, mert a programok meglehetősen feszesek voltak, azokhoz tartani kellett maKötél Zoltán gunkat, de amikor mód nyílt és azért volt ilyen, a beszélgetésekre, akkor mindig ugyanezt a szeretetet éreztük. így volt ez különben akkor is, ha csak jártunk a városban, ha valahol elvonult a delegáció. Az emberek megálltak az utcán, integettek. — A program meglehetősen feszes volt. Nem is lehetett másként, hiszen voltunk ott vagy húszezren. Ennyi embernek az idejét kitölteni nem olyan egyszerű dolog. Előfodult például, hogy volt egy esti találkozónk. A vendéglátók, mert hiszen nem tudtuk befejezni a beszélgetést, hazáig kísértek minket, és minden szervezés nélkül ott, a szállodánk előtt egy olyan „póttalálkozót” rendeztünk, hogy az egy életre felejthetetlen marad. Valamikor én elképzelni sem tudtam, hogy lesznek név szerint is felidézhető grúz, vagy éppen görög barátaim. Vannak. Lettek. — Tudom, hogy a találkozónak világszerte nagy sajtója volt. Éppen ezért nem a hivatalos programok azok amelyekről beszélni szeretnék. Az egész találkozónak, valamilyen csodálatos hangulata volt. Mást ne mondjak: mindig kifogytunk az időből. Ha 48 órából állt volna egy nap, akkor 48 órát lettünk volna fenn. Éjszaka például, ott a szállodában, hajnalig nyitva volt minden, mert egész egyszerűen fel kellett dolgozni magunkban az élményeket. . . — Mi a legfontosabb amit hazahoztam? Túl a találkozások számtalan emlékén, van egyetlen szavam. A béke. Egész egyszerűen, és ezt mindig érezte az ember, hogy ez a VIT a béke igazi fesztiválja. Azokból akikkel találkoztunk szinte süt ez a kívánság, mert hiszen leginkább ez volt, ez lehetett közös bennünk. Örökre emlékezetes marad egy szovjet partizánnővel való találkozásunk. Ö a Szovjetunió hőse, és a háborúról beszélt nekünk. Nos akkor egyszeriben megértettem, hogy a szovjet emberekben milyen hihetetlenül erős a béke kívánása. — 9 nap persze nem nagy idő. Ügy repült el, hogy szinte észre sem vettük. Most, hogy már itthon vagyok és beszélgetek a VIT-ről, sorba jutnak eszembe olyan történetek, sztorik, amikre odakint talán fel se figyeltem. Idő kell ahhoz, hogy az ember feldolgozza az élményeit. Abban biztos vagyok, hogy egyszer még, nos akkor már turistaként, visszamegyek Moszkvába. Megkeresem azokat a gyári fiatalokat, akikkel ott találkoztam. Valamennyien tele vagyunk címekkel, Ígéretekkel, hogy írunk, hogy levelezünk. És biztos, hogy hoz is majd levelet a postás. Azzal kezdtem a beszélgetést, hagy nagyon jó volt megérkezni Moszkvába. Elbúcsúzni nagyon nehéz volt. Ez viszont természetes. — Most? Most az a dolgom, azt hiszem egy kicsit kötelességem is, hogy aki kérdez, aki valamire kíváncsi, annak megpróbáljam elmondani, amit én gondoltam, én éreztem, odakint, összefoglalni ezt, szavakba formálni még nehéz, de azt hiszem, hogy ahogyan én gazdagodtam, úgy gazdagodott a világ ifjúsága is ezzel a nagyszerű találkozóval. Az ünnep volt, amit ma élünk az már hétköznap. Ügy jó, ha az ünnep folytatása ... Az oldalt összeállította: Bartha Gábor Omnibusz a strandra Találkozó A mostani nyáron a szó szoros értelmében üdítően hat a Szatmár és Bereg több mint ötven éve közöU tudósítása az akkori strand megnyitásáról. „Úszó és fürdőző MTK-ba- rát fiatalemberek, különösképpen Friedmann Ferenc és Katona György ötletes elgondolása és kitartóan lelkes buzgósága, a mátészalkai sportkedvelő közönség támogatásával és dicséretes áldozatkészséggel strandot teremtett a városhoz legközelebb eső Kraszna-parton. A bekerített strandon 32 piros-kékre festett kabin épült, egy- egy külön női és férfiöltözővel. A vízhez lépcső vezet s van homokos napozóhely is. Árnyékot Brüll-vendéglős buffet-sátra ad, hideg ételek és hűsítő italok figyelmes kiszolgálása mellett... A für- dőzőket Fülep Ármin szállítónak elmésen épített lófogatú omnibusza viszi-hozza naponta többszöri járattal, csekély viteldíjért... Menetrend szerint az omnibusz naponta délután 1 óra 30 perckor a vasútállomástól, 2 óra 20 perckor a Kálvin tértől, este 6 órakor a Hering cukrászdától indul.” Bizony, akkor még tiszta Kraszna-vízben hűsölhettek az emberek. Az akkori MTK úszótanfolyamokat és versenyeket szervezett... Mostanság már nincs omnibusz, a Krasznában is kevesen fü- rödnek. A mostani strand környékén több száz személy- gépkocsi is parkol. Üszótan- folyamot egy lelkes fiatalember szervezett legutóbb. Az étellel-itallal való kiszolgálásról és a víz tisztaságáról inkább ne is essék szó . . . (nyéki) Röviden Az Északi 1 akóteLep tízes tömbjében végeztek a terep- rendezéssel és az Ősz utcában 20 közműves telket ad át a tanács az építkezőknek. Itt a munkálatok még idén elkezdődhetnek. Ugyancsak az Északi Lakótelepen a Nyár utcában még az idén 68 telek kialakítását tervezi a tanács. A Keleti lakótelepen a Bánki Donát utcában a Kraszna lakásszövetkezet 60 sorgarázs építését kezdte meg. A Keleti lakótelepen a posta megkezdte a telefonhálózat-bővítési munkáit. Ez a városrész, illetve ennek jelentős része eddig teljesen ellátatlan volt. Hálózatbővítési munkálatokra kerül sor a városközpontban is. A gimnázium mellett álló létra is mutatja: finiséhez érkeztünk az iskolatakarításoknak, -felújításoknak. Különösebb gond a városban a felújításokkal nem volt. Elkészült, műszaki átadásra készek a gimnázium új tantermei. A nagy gyermeklétszám miatt viszont szükségtantermek kialakítására is szükség lesz. Elsősorban a 4-es iskolában, ahol 8 tanulócsoportnak kell helyet találni. Ettől függetlenül szeptember elsején mindenütt rendben megkezdődhet a munka. (Csiky Antal felvétele) KISZ-ikulftúrfelelősök és ifjúsági klubok találkozója zlajlott le augusztus 10—11- én a tiborszállási úttörőtáborban. A KISZ városi bizottsága és a városi művelődési központ által először megrendezett táborban 70 fiatal képviselte a KlSZ-alapszer- vezeteket és klubokat . A programban szerepelt előadás az alapszervezeteknek a fiatalok nevelésében, szórakozásában elfoglalt helyéről — a KISZ városi bizottságának titkára előadásában — voltak módszertani bemutatók, és volt fórum. Erről a fórumról érdemes külön is szólni, mert kötetlen, hasznos, jó beszélgetéssé lett. A nagy sikerű fórumot szalonnasütés, diszkó követte, hangulatilag is előkészítve az éjfélkor kezdődő háromórás akadályversenyt. A későn nyugovóra tőröket másnap főzőverseny és nagyon sok kötetlen beszélgetés várta. Táborzáráskor felmerült a kérdés, hogy kell-e, érdemes-e a KlSZ-alapszervezete- ket és az ifjúsági klubokat közelebb hozni egymáshoz. A választ a résztvevők mondták ki: igen, hiszen egy-egy KISZ-aliapszervezet, egy-egy jó klub ugyanazért a célért szolgál. (vékony) TETSZETT az a kiállítás, amelyet a városi tanács segítségével a Tisza Bútorgyár csongrádi gyára rendezett a városi művelődési központban. Tény az, a vásárló szép lassan hozzászokhat a nagy nyári kiárusításokhoz, hogy egymást követik a különféle ár- engedményes vásárok, de ez a bemutató igazi telitalálat volt. Konyhabútorokat láthattunk, olyanokat amelyekhez hasonlót száz kilométeres körzetben sem találunk. Miről van szó? A városi tanács kereskedelmi szakembere* megtalálták az ellátás javításának egy valójában hihetetlenül egyszerű módját. Meghívták a gyárat, helyet adtak a kiállításhoz, segítséget annak szervezéséhez, bevallottan azzal a céllal, hogy a városban jobb legyen a bútorkínálat. A gyár pedig jött és mert sok és jó árut hozott, látott és győzött. A tíznapos kiállítás több mint másfél millió forintos készpénzforgalma, a számtalan előjegyzés magukat a kiállítókat is meglepte. Kiderült, hogy adódik ez Mátészalka fekvéséből is, hogy jövője van itt a hasonló vállalkozásoknak. Jöttek vásárlók Fehérgyarmatról, Vásárosnaményból, Kisvár- dáról, de jöttek Nyíregyházáról és Debrecenből is. Nem véletlen, hogy a gyár és a tanács most közösen egy bemutatóterem létesítését fontolgatja.
