Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

ÜNNEPI MELLÉKLET 1985. augusztus 18. A magyar mezőgazdaság valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket OMÉK 85 A 7U. országos mezőgazda- sági élelmiszeripari ' 'ki­állítás és vásár jó alkalom, hogy áttekinsiik: mennyit fejlődött, változott hazánk­ban a mezőgazdasági terme­lés és feldolgozás a felszaba­dulás óta eltelt 40 év alatt. Semmi sem beszédesebb a számoknál. Horthy Magyar- országában egy mezőgazda- sági kereső két—három em­ber számára tudta csak meg­teremteni az élelmiszerit. Ma 20—25 embernek is elég az az élelmvszermennyiség amit az agrárágazat egy-egy munkása állít elő. Közben a fogyasz­tás és az igények óriásit vál­toztak. Például az egy lakos­ra jutó húsfogyasztásunk a 30-as évek átlagában alig haladta meg a 30 kilót. A 80-as évek közepén átlagban két és félszer annyi hús ke­rül minden magyar állam­polgár asztalára, mint egy jél századdal korábban. Szinte a felszabadulással egyidős a nagybirtokok meg­szűnése, felosztása. Frázis­ként hat, de mert igaz, újból kimondható: a parasztságnak évezredes álma teljesült be, mikor saját földet kapott. A juttatott családok viszont át­lagosan csak háromhektá-r- nyi földet mondhattak ma­gukénak. A szakemberek számára már a kezdettől vi­lágos volt, hogy ilyen üzem­méretekkel a háború utáni általános helyzetet figyelem­be véve aligha lehet egy ha­tékony magyar mezőgazda­ságot felépíteni. Megoldásnak a nagyüzemi gazdálkodás kínálkozott, így hált 1959-től nagy lendü­letet vett az úgynevezett, té- eszesítósi mozgalom. Möl végére -hazánk szántóterüle­tének 90 százalékát szocialis­ta nagyüzemek birtokol-ták. A kezdeti nehézségék után a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok Magyar- országon soha nem látott méretű és színvonalú terme­lést produkáltak. Hazánk az európai mezőgazdasági rang­listán kilencedik helyre küz­dötte fel magát. A mezőgaz­dasági nagyüzemek valóra váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az egy hektárra jutó me­zőgazdasági termelés értéke alapján olyan államokat is megelőzünk, mint Ausztria. Olaszország, Franciaország. Gyors fejlődésünkkel, ered­ményeinkkel nemzetközi te­kintélyt vívtunk ki magunk­nak. Hazánk a Föld agrár- termelésbe bevont -területei­nek mindössze 14 ezrelékét mondhatja magáénak, de a világ összes mezőgazdasági -termelésének nyolctized szá­zalékára ragasztható a „Ma­de in Hungary” címke. Terü­leti arányainkhoz viszonyít­va tehát a hazánkban előál­lított érték öt ós félszeres nagyságú a világátlaghoz ké­pest. Hogyan értünk el ilyen kivá­ló eredményeket? Sorolhatunk címszavakat: gépesítés, gép­rendszerek, kemizáiás, tudo­mányos kutatás, szakmai fel­készültség, érdekeltség, ház­táji, üzemi demokrácia. Ho.gy ■ezeknek a fogalmaknak va­lóságtartalmunk van, kár bi­zonyítani. Elegendő bizony­ság a négy évtiz-ed alatt el­ért eredmény. A -kételkedők­re -is meggyőző erővel hatna az országos mezőgazdasági, élelmiszeripari kiállítás és vásár, amely híven -tükrö­zi agrárgazdaságunk és a háttéripar jelenlegi állapotát, fejlettségi szintjét. Ma már a termelés elkép­zelhetetlen a tudomány se­gítsége nélkül. Cs-ak egyetlen példa: a vásáron bemutatko­zik a -nagyközönség előtt egy gázelemző -készülék. Friss, magyar szabadalom, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézete és az MTA Talajta­ni -és Agrokémiai Kutató In­tézetének közös fejlesztése. Ez a készülék világviszony­latban is egyedülálló dolgok­ra képes. Egyebek mellett a növényvédő szereknek a kü­lönböző növényekre gyako­rolt hatását néhány nap ila-tt megméri. Eddig, nagy táblá­kon -több éves tesztelésre, vizsgálódásra volt szükség, míg egy-egy kemikália fő és mellékhatásait pontosan Makettek, transzparensek, különlegesen csávázott kukoricaszemek — mind azt mutatják, azt magyarázzák, milyen lesz a mezőgazdaságunk néhány év múltán. A jövő mezőgazdaságát reprezentálja a gázelemző készülék. Kezelőinek érteniük kell a fizikához, biológiához, kémiához és számítástechnikához. rizsája, szafaládéja és krino- linja — a szakmai zsűri dön­tése alapján — ezentúl vi­selheti a Kiváló Áruk Fóru­ma emblémát. Szép siker a Nyíregyházi Konzervgyár vásári nagydíj-a, amelyet a Nagymama lekvárjáért ka­pott. Egyre nagyobb az élelmi­szerexportunk. Külhoni szál­lításainkat úgy tudjuk növel­ni, hogy közben a belföldi választékot is bővítjük, gaz­dagítjuk. Az élelmiszerex­port jelentősen hozzájárul az ország nemzetközi fizetőké­pességének megőrzéséhez. A magyar szalámik, borok, gyümölcsök, csirkék — nem túlzás mondani — szerte a világban megtalálhatók. Az exportáruk kiváló minősé­gükkel garantálják hazánk, illetve hazánk mezőgazdasá­gának jó hírét, jó hírének to­vábbélését. Sztancs János és Jávor László riportja Látkép a MEZŐGÉP vállalatok szabadstandjáról. A nyíregyházi MEZŐGÉP egyebek mellett, egy pótkocsi alvázra sze­relt folyékony műtrágyaszáflítót állított ki. A nagy ürtartalmú — környezetvédelmi követelményeknek kitűnően meg­felelő — tartálykocsi első darabj'ait a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát igényelte. megállapították. Ezentúl nem csak a mérési idő zsu­gorodik össze, de a -több mil­liós költségek is néhány ezer forintra kisebbednek. Mezőgazdaságunk külföl­dön is sokat emlegetett jel­lemzője a háztáji gazdálko­dás. Másfél millió család, négy és fél millió ember érd-ékeit ebben. A hazai ag­rártermékek egyharmadát a kistermelők adják. Ez az -arány azonban -azért ily-en nagy, mert a 'kistermelés szorosan együttműködik a -nagyüzemmel, szervesen 'kapcsolódva ahhoz. Újfajta szervezetek jelen­tek meg a 70-es évek elején, a termelési rendszerek. Ezek újszerű termelési-szervezési eljárásaikkal és módszereik­kel újabb lökést adtak mező- gazdaságunk fejlődésének. A bábolnai tojás- és broiler csirke termelési technológia világhírű lett. Jelenleg 69 termelési rendszer működik az országban a termőterüle­tek -több. mint felén. A rend­szertag gazdaságok korábbi termelési eredményeiket 20— 23 százalékkal is meghalad­ják. A legnagyobb gabonater­mesztő — a bábolnai és -nád­udvari — rendszerek a 80-as évek elején az intenzív gabo­natermesztési program kere­tében búzából 1 tonnával nö­velni tudták a hektáronkénti egyébként is magas hozamai­kat, és a kukoricánál még ennél is jobb eredményeket értek el. 1982-ben a magyar- országi kukorica termésho­zam sorrendben a második legnagyobb volt a világban. Egyre korszerűbb lesz az élelmiszeriparunk. Az ágazat a mezőgazdasági termékek háromnegyedét dolgozza fel. Évente 100—120 új terméket dobnak a piacra az „élelmi­szergyárak’’. Szabolcsi öröm, hogy az OMÉK-on a megyei húsipari vállalat ízletes pá­Öt év haragszomrái... Vajon tudta-e Tóth Péter rakamazi -kisbíró, hogy mi­re neveli gyermekeit? Nem­igen. Ha a szülőket is szá­mítjuk, volt a családban 11 kenyérre -éhes -száj és a lét­fenntartáshoz 2000 ölnyi föld, a hivatal és a részes művelés. De bejött a de­mokrácia. Miként lett vol­na nélküle, azt most ne fir- ítassuk. A kilenc gyermek felnőtté vált, három már -elment közül-üik, s aki még -étt MÁV-főintéző, termény- felvásánló és párti-tikár, ci­pőfelsőrész-készítő, háztar­tásbeli, művezető, itsz-nyug- díjas, szerszámkészítő, var­rónő, boltvezető . .. Mindezt csak megemlít­jük annak űrügyén, hogy a famíliából ki így, ki úgy, de boldogult. Kanyuk István- né, született Tóth Margit nem különben. Az asszony ma 61 éves. Életkedve nagy, -emlékéi mint a tenger vég­telenek, -mélyek és érdeke­seik. Aznap — hogy beszél­gettünk, kora reggel már jöttek érte. Holmi tyúko­kat kellett volna kopaszta- n-i, harmincat, utcabeli le­ányka -lakodalmához. — Harminc -tyúk? — Az semmi! A disznót már levágták, borjú is, bir­ka is -lesz. Ez mind megy a „Hiltonba” nyersanyag ah­hoz, amit ott majd feltálal­nak . . . így megy ez -most 1985- ben\ -A Hilton egyébként a rakamazi vendéglő, s ezút­tal minimum kétszáz ven­dégre terítenek. Kanyukné az utóbbi időben sok ilyen lakodalmon vett részt, és azok bősége, vigsága csak azt az érzést erősíti: azért nem volt hiábavaló a mun­ka. — Pedig de -nehéz volt. Sókan mentünk mi keresz­tül. Csak megemlítem, a szüleim, rokonaim mind -baloldali érzelmű volt, -nagybátyámat a csendőrök verték, apukám a kommu­nistákhoz húzott. Ezt azért mondom, hogy tisztázzam, miért is léptem be olyan könnyen a itsz-be. Szegény apukámat azért sajnáltuk, n-eki két tehenétől -kellett megválnia . . . Akkor 25 évvel ezelőtt, így augusztus táján Raka- -mazon szárnyra kapott egy rémhír, ott nem lesz kol­lektivizálás. Voltak hiszé­kenyek, akik még földeit is vásároltak. Elképzelhető, később mit éreztek... — Amíg másokat győz­ködtek, én azt mondtam az uramnak, — aki akkor gyá­ri munkás volt a Szerencsi Csokolád'égyánban — szó­val azt mondtam, nincs más apu, be 'kell -iratkozni. Aztán később már azzal álltaim elé, úgy nézz rám 'apa, ts'z-'tag lettem, ö azt mondta: meggondoltad ? Nagyon le leszel kötve. 'Két gyermek van, azoknak anya kell. Mit tehettem. Él­ni is -kellett. Kanyuknét a -termelőszö­vetkezet alakuló gyűlésén csapatvezetőnek választot­ták. Azzal kezdték, hogy Cseh Péter portáján a krumplit hasogatták vetés­hez. Idegen portán, más ember -tulajdonát! Voltak bangók, megjegyzések, de -ki figyelt oda . . . — Aztán mentünk a vá­gásba -kapálni. Borzasztó meleg, nagy szárazság volt, három asszony kidőlt a sor­ból. És mit kaptunk ezért a kegyetlen munkáért. Hét, meg öt -tizedet! Ha jól em­lékszem 27 forint vol-t egy munkaegység. Kerestünk 10, meg 15 forintot. De nem ám nyolc óra alatt. Dolgoz­tunk ragyásig... Emlék, Kanyukné jól em­lékszik. Harminckét asz- szony volt a csapatában, és az akit társai -Margitkának, vagy Margitkámnak hívtak, kemény volt és kitartó. Történt, hogy az asszony­nép a csornai részen kapált. Nagy tábla volt, és már ré­gen lement a -nap és akkor Margitka azt mondta: — Asszonyok, maradt még egy kevés. Ne men­jünk haza, 'kapáljuk be, ne kélljen -ezért a -kis munká­ért holnap Ls idejönni! Akkor az egyik asszony azt mondta, ő már nem dolgozik, elege van. A többiek szintén. Ha ő nem, mi sem. Kanyukné viszont ki jeten-teitte: — Ti csak dolgozzatok, tőle meg — mert megta­gadta a munkát — levonok a munkaegységéből. A földet bekapál-ták, a csapatvezető viszont egész éjjel számolt, hogy miként és mennyi büntetést vonjon le. Reggel aztán közölte: — Na, asszonyok, amit mondtam, megtettem. Más­fél századot levontam. Az asszonyok megtapsoltak. Az az egy mem. Azzal öt évig voltam haragban, ö hara­gudott. Két forintért. -Bi­zony annyiért, mert többet nem ért a másfél század . .. Sóik a történet, rengeteg az élmény. Huszonöt és az -nagy idő, és Kanyukné mündig ott volt, -ahol pezs- dül-t az élet. Volt csapatve­zető, vezetőségi tag és lett párttag 1965-ben. A nappa­lok és éjszakák egybe foly­tak, -mert úgy kellett, hogy legyen, nappal kapálni, éj­szaka gyűlésezni, megíbe- sz-élni és vitatkozni. Forrás­ban volt a világ és a forrás­pont közelében, aki bírta erővel, 'attól sokat kívántak ós diktált az önbecsülés is ... Kanyukné derűs, csupa erő asszony. Sok teher volt a vállán, van most is, hi­szen ott, a rakamazi Lili­om utca 1-ben gond Ls akad bőven. A mama 88 éves, a férjét gyomorral műtötték és nem egy éj­szaka telik el betegek istá- polásával, virrasztással... — Az ember sok mindent kibír. Sőt, attól -még többet is. -Viszont van nekem egy kapám. Ügyes kapa az, ma­gától jár, fele része már szinte elkopott, azzal jár­tam a tsz-be és azzal gon­dozom itthon a kertet. Kép­zelje el, mi mindent össze­kapáltam ón ... Mi mindent kapáltak ösz- sze?! Kanyukné és a többi­ek. -Az a rakamazi tsz, ahol ma hatalmas -géppark van, hűtőház, tejüzem, kor­szerű gyümölcsös, autóbusz viszi munkába az -embere­ket, szóval az a -termelő- szövetkezet ma .már egy más világ. Az -üzemi kony­hán Kanyukné -lánya a f-ő- saafcács. Ebédre -gyümölcs­levest, rántott szeletet ad. Nagy adag, finom ételt. Seres Ernő KM 9

Next

/
Thumbnails
Contents