Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 18. Záhonyi képeslap A falusiak örömére Hozom-viszem javítás A cipöjavítás színvonalá­nak emelése és a területi el­látás javítása érdekében a Nyíregyházi Cipőipari Szö­vetkezet augusztus 26-tól új formában, hozom-viszem szolgáltatás keretében — ha­sonlóan a textiltisztításhoz — szintén vállal javítást. Ta­pasztalatszerzés érdekében Üjfehértó, Bököny, Geszte- réd, Balkány és Biri közsé­gekben kerül bevezetésre a szolgáltatás. Ezt követi majd a fokozatos hálózatbővítés, ami előreláthatólag a megye ötven települését érinti. A szövetkezet heti egy alka­lommal — hétfői napon — áll a lakosság rendelkezésé­re és a javításokat egyhetes átfutási idővel vállalja. ★ Ennyi a hír, amit a megyei tanács vb ipari osztályától kaptunk, amely szorgalmaz­za a szolgáltatások bővítését. S mindez, aki tudja, hogy az öreg suszterek lassan eltűn­nek a nagyobb falvakból is, örömmel nyugtázhatja egy szakmabeli szövetkezet di­cséretes vállalkozását. A cipők magas ára, az uta­zási költségek emelkedése, mind-mind azt sugallja, hogy a kisebb településeken is ■meg lehet oldani ezt az alap­vetőnek nevezhető szolgálta­tást, hiszen így — általában kisebb javítással — komoly értékek menthetők meg. Egy ilyen ötlet megvalósításáért érdemes akár támogatni is azt, aki a szolgáltatás fejlesz­tését tartja szívügyének. Mint ahogy jó hallani, hogy hosszú szünet után újból próbálkoznak cipészképzés beindításával. S nem biztos, hogy az ősszel kezdő fiatalok a szakmai fogások elsajátí­tása után mind méretes sza­lonokat fognak nyitni, kész cipőket „remekelnek”, de joggal remélhetjük, hogy nem kell félteni ezt a szép szakmát a kihalástól, lesz, aki a hibás lábbelit megre- parálja. (lányi)---------------------------------------------\ Csupa csipke, csupa fodor... „S modell“ a hajtűkanyarban A jövőben a férfiaknak is árulnak-----------------------------------------N Idegen­elvezetés Peches az idegen, ha Nyíregyházán akar ke­resztülautózni. Az arra illetékesek, úgy látszik, nem hangolták teljesen össze a több hónapig tar­tó útlezárásokat a terelő- táblák kirakásával. Mert az vajmi kevés vigasz, ha egy behajtani tilos tábla után kódorog valahol a város közepén. Gyors körutat tettünk, íme néhány rossz példa: az, aki Debrecen felől ér­kezik a felüljárón lefelé — ha még észreveszi — talál egy kis méretű táb­lát, amely egyenes irány­ban mutatja az utat a vá­rosközpont, Tokaj és Pol­gár felé. Aztán ha végig­autózik a városon, akkor a Marx tér előtt egy újabb tábla iránymutatása sze­rint tényleg elmehet To­kaj irányába, végig a kör­úton. Rosszabbul jár, aki To­kaj felől jön, mert a kör­út előtt még ott a nagy tábla, amely a centrum és Budapest felé az egye­nes irányt mutatja (le kellett volna takarni), hogy hirtelen egy aprócs­ka terelőtábla elirányítsa. Ám a legjobb „terelést” az kapja, aki Sóstó felől a városközpontba tart. Mert a Sóstói út elején még egyenes irányt mutat a tábla, hogy a Kossuth utca elején átvágjon a Vasvári Pál utcára, s leg­feljebb sejti, merre jár, mert onnan a Búza tér felé mehet, ahol van egy mindenféle felírást nélkü­löző sárga tábla a Búza utca irányába, hogy végül annak másik végén tény­leg elirányítsák a cent­rumba — ha csak addig nem szidta eleget az elte- relőket. (lb) V______ _______/ Az S-modell veszi a hajtű­kanyarokat. Röviden így jel­lemezhető a nyíregyházi, a fővároson kívüli S-modell üzletek legnagyobbjának ke­reskedelmi tevékenysége. A sok indiai, angol, osztrák, NSZK-beli árut kínáló bolt dinamikusan növeli árufor­galmát. Például míg az el­múlt év júliusában 520 ezer, addig az idei év hasonló idő­szakában már 930 ezer fo­rint értékű ruhát adott el. — Hol van már a 4 évvel ezelőtti kezdeti időszak — mondja Szűcs Lászlóné bolt­vezető —, amikor egy 103 ezer forint értékű nercbunda eladása megyeszerte szóbe­szédet váltott ki. — Már jó ideje bebizonyosodott, hogy a vásárlói igények sokfélék, s az exkluzív cikkek iránti ke­resletet is ki kell elégíteni. Kialakult vevőkörünk van, sokan Hajdú és Borsod me­gyéből is felkeresik boltun­kat. Az S-modell bolt eladói azt tapasztalják, hogy az em­berek a különlegesen szép, divatos áruért hajlandók több pénzt áldozni. Például számos vásárló egy NSZK- ban gyártott szoknyáért nem sajnál 1400 forintot, vagy angol alkalmi ruháért 2800 forintot adni. A közeljövő­ben a női ruhákon kívül fér­fiaknak valókat is fognak árulni. — Arra törekszünk — köz­li Szűcs Lászlóné —, hogy egy kicsit mindig az igények előtt járjunk, tehát a vásár­lói ízlést némiképpen alakít­suk, az árut kínáljuk, kelles­sük. A kirakatot kétheten­ként átrendezzük. Az alap- feltétel, hogy ami van a ki­rakatban, az legyen a polco­kon, meg a vállfákon is. Már készülünk az őszi, téli forga­lomra. Több új fazonú nyúl­szőr bundát fogunk kapni. Lukács Istvánná boltveze­tő-helyettest arra kérem: rö­viden foglalja össze, merre tart a külföldi divat? — Ügy látom, hogy az al­kalmi és a nyári rúhák ese­-l-teben' a néhány évvel ezelőt­ti sima vonalvezetésű ruhák helyett most a romantikus, a csupa csipke, csupa fodor ru­hák uralják a kínálatot. Ter­mészetesen az ennek megfe­lelő anyagok jöttek divatba. — Az utcai kosztümöknél, kabátoknál, pulóvereknél to­vábbra is a denevérujjú, il­letve a természetes alapanya­gokból (gyapjú, pamut) ké­szülő, a vállbán széles, alul szűkülő ruhák hódítanak. Az élénk színű áruk a kelendők, például a napsugár-, vagy a ciklámenszínű kosztüm. A gomb helyett a patent a leg­inkább alkalmazott. Cselényi György A tárgyalóteremből Családi perpatvar Biztosan megérti az olvasó, ha ezúttal — bár súlyos bűn- cselekményről esik majd szó — eltekintünk a főszereplők nevének leírásától. A vád­lottnak a férje a sértett, s a szörnyű események tanúja a nagyocska gyermek. Az asz- szonyra csak jót mondtak a munkahelyén, s azóta a férj sem iszik már. Az elvonókú­ra nem használt, csak a kö­zös — bár ellenkező oldalon átélt — kálvária győzte meg. Szokványosán kezdődik ez a szomorú történet is: lassan felnő a gyerek, a ház is áll már, csak a tatarozás van hátra, a még mindig fiatal házaspár megpihenhetne vég­re egy picit. Ekkorra viszont megromlik a házasságuk, s mi más lehetne az oka, mint a túlzott italozás, a férj idő­közben kialakult alkoholiz­musa. Munkahelyéről érkezett haza április 17-én este a fe­leség, s a szokásos helyzet fogadta, férje részegen vár­ta. Illetve, még ha várta vol­na. .., éppen a kabátját vet­te, hogy megy még inni. Fö­lösleges részletezni a szóvál­tást, lényeg a dologban, hogy — akárcsak előző este — most is alaposan hajbakap- tak. Az asszony elvesztette a türelmét, kiabált, s még ma­ga sem sejtette, mennyire komollyá válik fenyegetőzé­se: „Ügy próbálj meg elmen­ni, hogy belédvágom a kést.” A kést, amely a közelben tálcáról falatozó gyerek előtt hevert. A férj káromkodva válaszolt, mire az asszony valóban szúrt a hirtelen fel­kapott szerszámmal. A férj odakapott egyik kezével a sebhez, a másikkal pedig üt­ni próbált. Ekkor avatkozott be a gyermek, aki megpró­bált szülei közé állni. Anyja, nehogy a kislányt érje az ütés, maga mögé tolta, majd ismét szúrt. Sajnos idáig kel­lett fajulniuk a dolgoknak ahhoz, hogy a két felnőtt végre észhez térjen. A há­zaspár közösen próbálta el­állítani a vérzést, de végül ki kellett hívni a mentőket is. A rohamkocsiban az asz- szony kísérte súlyos állapot­ban lévő férjét, akit az egyik szúrás életveszélyes állapot­ba hozott: megműtötték, ki kellett operálni az egyik lé- pét. A sértett fél, vagyis a fér; azóta ismét munkaképes, (ha rajta áll, meg sem büntetik a feleségét, de ahhoz túlsá­gosan súlyos bűncselekmény történt), s még valami válto­zás következett be az életé­ben. Amit az elvonókúra nem tudott elérni, megtették az elmúlt események. Már nem iszik. Ennek azonban súlyos ára van: feleségét életve­szélyt okozó testi sértés mi­att az első fokú bíróság egy év és négy hónap börtönre ítélte. . . Nincs a borítékban Lakás, beutaló, segélyek Ki ne várná a fizetésna­pot? Bizonyára minden csa­ládban számontartják, hi­szen az átvett borítók tar­talmának kell fedezni a csa­ládi kiadásokat. Minden juttatás azonban nincs, a bo­rítékban. Nem csak az a járandóság, amit fizetéskor kapunk — mondja Szász Józsefné, a Minőségi Cipőgyár nyírbáto­ri gyárának fiatal művezető­je, aki egyedül neveli két gyermekét. — Annak idején a válá­som bonyodalmait az üzemi jogsegélyszolgálat segített elrendezni, ügyvédet fogadni nem lett volna pénzem. La­káshoz úgy jutottam, hogy húszezer forint kölcsönt kaptam a gyártól. Minden évben igénybe veszem gyer­mekeimmel együtt a válla­lat által ajánlott üdülések valamelyikét. Idén a gyere­kek Miskolc-Tapolcán vol­tak. Együtt nem tudtunk most elmenni, mert lakást cserélünk és ez sok üggyel- bajjal jár. A költözéshez sok idő és persze pénz is kell. Kirándulni nemcsak én sze­retek, hanem a munkatársa­im is. A gyár busszal és anyagi segítséggel is támo­gat bennünket. Legutóbb Gyulán voltunk. A szeptem­ber mindig gond az iskola­kezdés miatt. A két gyer­mekre sok kelt ilyenkor. A gyár minden évbein ad beis­kolázási segélyt. Jól jön ez igaz, nem jut mindenre be­lőle, de hát végül is az én gyerekeim, nem a szakszer­vezeté. Nekem kell eltartani őket. A Minőségi Cipőgyár nyír­bátori gyárában jóléti és kulturális alapra 522 ezer forintot költenek az évben. Ebből lakásépítésre 214 ezer, szociális feladatokra 202 ezer, különféle segélyekre 90 ezer forintot szánnak. Külön fiigyeimet fordíta­nak az alacsony keresetű dolgozókra, a nagycsaládo­sokra és az egyedülállókra. Szatmárban, ott is Gar­bók alatt található az or­szág legkeletibb pontja. A Hazafias Névfront, az Or­szágos Környezetvédelmi Hivatal, valamint a Termé- sztebarát Szövetség jóvol­iából augusztus 14-től em­léktábla is jelöli e helyet, az ország bronzba öntött térképével. Ezentúl e terü­let a kék túra egyik pont­ja is lesz, ahol a túrázókat pecsét is várja hamarosan. flz ország legkeletibb pontja Viadal a borzzal Aliz a motoron Aliz az kutya. Gazdája Papp Béla mezőőr. Látom őket motorozni a dülőuta- kon, járják a nagy határt, mezőt. Aliz, mint hallom, jó szi­mata, okos és bátor. Ámbár a vakmerőség nem vaLl túl nagy okosságra. Aliz, mert terrier — gazdája szerint jagd terrier — ősi ösztönét követve vakmerő. Rátámad a tőle jóval nagyobb testű és erősebb ragadozókra is. Leg­utóbb egy borzzal vívott esélytelen és egyenlőtlen küzdelmet. Ott, a baktoi erdő környé­kén a petneháai határban és másutt ma már jócskán akad borz. Ez a zömök testű, mindenevő állat — mert vé­dett — vígan szaporodik. Egy anyaborz héthónapos vemhesség után kettő—hét kölyköt vet. Hogy jóllakjon a „család”, rovarokat, gilisz­tákat, kígyót, bókát, madár­tojást, madárfiókát, egeret, de burgonyát, répát, szőlőt — egyszóval mindent meg­esznek. A borz éjjeli állat, kedve­li a magiányt és irtó dühös, ha nappal háborgatják, meg­zavarják. Aliz butaságának forrása az volt, hogy sem a védettségről, sem a borz kü­lönös természetéről nem tu­dott. Aliz egyszerűen csak szimatot kapott és már el is tűnt abban a föld alatti la­kásban, ahol a borz éppen sziesztázott. Megkezdődött a viadal. Előbb a kotorékban, aztán kint, ahol tágasabb. Papp Béla eléggé messze a tett színhelyétől, a küzde­lem hangfoszlányai'ból arra következtetett, baj van. Tud­ta, Aliz ezúttal nem rókát fogott, hiszen a rókafogás csata nélkül zajlik. A róka, ha már sarokba szorították, gyorsan megadja magát. A lomposfarkú tiszteli a mezei hatóságot, úgyis mint Alizt... Papp Béla sejtése igazolódott. Mire a helyszín­re ért, Aliz már több sebből vérzett. A borz behasította a kutya jobb fülét, megtépte bundáját és ejtett sebet a koponya bőrén is. A mezőőr alig tudta szét­választani a két állatot. De miután a borz — félve az embertől — menekült, a kutya a parancsszavakra le­higgadt, megszűnt a csata. Győztes nem volt. Csak em­lék maradt. Aliz fülén és fe­jén viseli a borzzal való ta­lálkozás nyomait. Egyébként jól van. Fenemód élvezi a motorozást. Ha Papp Béla felül a robogóra, Aliz is pat­tan, hátsóira áll, mellső lá­bait a kormányra teszi és ránéz gazdájára. Okos te­kintete szinte szól: „Gázt neki!” (seres)

Next

/
Thumbnails
Contents