Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 Kitüntetés a művelődésért Tóth Istvánná háztartásbeli Á népművészet mestere Nagyhalászban Él Nagyhalászban a Kos­suth utca 45. szám alatt egy régi házban, kettesben a fér­jével egy parasztasszony, Tóth Istvánná, lánynevén Farkas Gizella, ö a környék jól ismert dalosa, aki gyer­mekkora óta valósággal szív­ja magába a már-már fele­désbe menő népdalokat, balladákat, nótákat. Egyet- egyet őmaga is átkölt És énekel. Pedig sokan megmo­solyogták, megrótták, kine­vették: — Minek csinálod Gizi. nem neked való az, öreg vagy. De Tóth Istvánná nem tud­ta és nem is akarta megvál­toztatni vonzódását a dalhoz, az énekléshez. Igen mélyek a gyökerek. Tizenkét éves ko­rában már el kellett szegőd­ni a Kétérközi uradalomba summáslánynak, mert nyol­cán voltak testvérek. Az édesapja is az uradalomban volt cseléd. Tőle sokat ta­nult. Nem csak dalokat, élet­bölcsességet. egy kis jövőbe­látást is. — Jól emlékszem, az apám azt mondta, kislányom, csak keresd, kutasd a régi dalo­kat, meglátod, eljön az idő, amikor kifaggatnak érte és keresni fogják. És a világ nagyon meg fog változni, de a dalra szüksége lesz az em­bernek. . . S igaza lett az édesapjá­nak. A summásdalok. mun­kadalok, balladák, népdalok, nóták kavalkádja átszőtte „Giziké néni” egész életút­ját. Legalább hatszáz dalt őriz az emlékezetében, jó né­hányat Danes Lajos tanár úrnak. népzenekutatónak magnószalagra is énekelt. S túl az ötvenedik életévén oda állt a közönség, a zsűri, sőt a tévé nyilvánossága elé. A „Röpülj páva” kezdetekor őt is láthattuk a képernyőn és hallhattuk tiszta, szép, ere­deti hangját. Azóta a népze­ne sok jeles képviselőjétől kapott levelet, bíztatást, ne hagyja abba, így Vass Lajos­tól is. Hívják Kecskemétre, Szegedre, Balmazújvárosba, több megyei községbe, vá­rosba is. — örülök, ha hívnak és énekelhetek. Sok kedves da­lom van; „Három árva sír magában”, „A nagyhalászi kert alatt, a szeretőm szán- togat..Igen, ezt énekeltük a nagyságos úrnak is, ami­kor ilyen tájon bevittük a búzakoszorút a kastélyba... Én csak mondom, és majd ki tetszik venni a javát — biztat kedves természetesség­gel. Nem számított a magas ki­tüntetésre, de nem titkolta, jólesik, hogy valakinek az eszébe jutott és ilyen nagyra értékelik a hagyománymentő fáradozását, tehetségét. Azért is örül, hogy akik eddig meg­mosolyogták, kicsúfolták, lát­hatják, érdemes volt énekel­ni. Érdemes és szükséges to­vábbra is énekelni... — kér­jük mi is Giziké nénit, aki augusztus 17-én vette át a „Népművészet mestere” ki­tüntetést a fővárosban. Váci-díj a tanárnak Dr. Anka István, aki meggyökeresedett Szabolcsban — Bevadlom, nem önszán­tamból jöttem a megyébe, ide irányítottak Mezőitúrról, ahol a mezőgazdasági gép­ipari technikumban tanítot­tam. ötvennyolcban helyez­tek a nyíregyházi mezőgaz­dasági technikumba. Ügy gondoltam, kibírom egy kis ideig, aztán ... Aztán meg- gyökeresedftem Nyíregyhá­zán. Részt vettem a felsőfo­kú technikum, majd a főis­kola születésében, alapozásá­ban ... Dr. Anka István a nyíregy­házi mezőgazdasági főiskola tanára több vezetői tisztséget is betöltött az évek során a főiskolán. Akkor nem ju­tott elég ideje és ereje szak­területén elmélyülni, megva­lósítani elképzeléseit, öt éve azonban teljes erővel azzal foglalkozik, ami a legjobban izgatja, a mezőgazdasági erő­gépekkel, azok hidraulikus rendszerével, továbbfejlesz­tésével. Ezekről két könyvet is írt társszerzőként, de írt tankönyvet is a mezőgazda- sági gépészeti szakközépisko­lák, majd pedig a mezőgaz­dasági főiskolák számára. S van három találmánya. — Ne mondják azt, hogy elméletben beszélek, elhatá­roztam, amikor csak időm megengedi, a gyakorlatban is hozzálátok egy-egy elkép­zelésem kivitelezéséhez. Az egyik találmányom gyártását a ti mari Béke Tsz vállalta, de egyedi példányokat én magam is készítek, ha szük­séges. A főiskolai tanár, feltaláló, egy kutatócsoport vezetője, szakkonyv- és tankönyvíró a megye fejlesztése érdekében 'kamatoztatja tudását, szor­galmát. Mindezek mellett ő az egyik alapító tagja a me­gyében a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület nyíregyházi tagozatának, az oktatási bi­zottság vezetője. Sikerült összetoborozni egy 20—25 ta­gú mérnökcsoportot, akik évek óta rendszeresen veze­tik a betanítottmunkás-kép- zést, a szakmunkások átkép­zését, továbbképzését. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat műszaki szakosztályának elnöke is, aki sohasem utasítja vissza a meghívást, ha a legújabb tu­dományos eredmények is­mertetését kérik tőle. — Természetesen a fő fel­adatom a főiskolai oktató- nevelő munka, s igen jó ér­zés azt mondani, már hat olyan tanártársam van, a fő­iskolán, akiket én tanítottam, s alig van a megyének olyan községe, ahol ne találkoznék egykori tanítványaimmal. Nagy izgalmat adnak a talál­mányaim is, s éppen az idei nyarat, a szabadságot azzal fogom eltölteni, hogy a gya­korlatban is megcsinálom, amit fejben ki-, vagyis fel­találtam. Az egyik kis szoba amolyan kutató műhely, aíhol nyakig olajosán dolgozom. Az ötvenhárom éves dr. Anka István augusztus 16-án vette át a megyei ta­nács Váci Mihály díját. Dr. Újlaki Józsefné kiváló népművelő Á könyvek szerelmese Mi a különös abban, hogy egy könyvtáros szereti, sőt imádja a könyveket. Gyerek­korától így van ez, élete nagy élménye, rendkívüli eseménye a könyv, az olva­sás. Ügy mesélte, először ak­kor örül, amikor megrendeli a könyveket — ottjártunkkor is ebben zavartuk meg — az­tán, amikor megérkeznek a könyvek. Kibontja, nézegeti, milyen szép a fedele, a gra­fikák, a betűk, az illusztrá­ciók, aztán amikor hozzálát olvasni... S ez egy örök is­métlődés, minden könyv új élmény, izgalom, titok. És te­gyük hozzá, a könyvtárosnak, aki ráadásul igazgató is, egy ■nyolctagú könyvtáros gárda főnöke, munka Is. Erről a munkáról beszél­gettünk dr. Újlaki Józsefné- vel, a kisvárdai városi könyvtár Igazgatójával, aki ezekben a napákban vette át a „Kiváló népművelő” kitün­tetését. Ebben az évben a megyében ő az egyetlen, aki e magais kitüntetést megkap­ta. Rendkívül szerény, nagy munkabírású népművelő, aki tizenhét évvel ezelőtt Űjfehértóról jött, férjével együtt Kisvárdára — férje tanácstitkár és elnökhelyet­tes volt Kisvárdán, most nyugdíjas. — Amikor idejöttem még ez az épület lakóház volt — emlékezett az első napokra. Az épület könyvtárrá formá­lásának is ő volt az egyik fő alakítója. Sokat fáradozott, amíg minden a helyére ke­rült. Akkortájban alig 23 ezer kötetre rúgott a könyv- állomá/ny, ma több, mint 100 ezer kötet között válogat­hatnak az olvasók, ebből 2500 a hangzó dokumentum, önálló gyermek és zenei rész­leg is van. Nincs olyan szakterület, amelynek a leg­fontosabb kézikönyvei, alap­dokumentumai ne lennének meg, újabban már számító- gépes programokat is talál­nak itt az érdeklődők. Magán- gyűjteményekből is több ér­tékes könyvet vásároltak, s idegen nyelvű könyveket is jócskán találnak az érdeklő­dők. — Nagy öröm, hogy egy jól összeszokott társasággal dolgozm, akik közül néhá- nyan, mint középiskolások, Olvasók járták először a könyvtárban. Azóta szakké­pesítést szereztek és együtt dolgozunk. Az is jó, hogy a Bessenyei György gimnázi­um könyvtári fakultációján 'tanulók közül is bizonyosan akad majd utánpótlás... Kevés szóval említi a nem látványos könyvtári mun­kát; 38 vidéki könyvtári egy­ség módszertani irányítását is ők látják el, ők a „kompu­terek” vetélkedőknél, telefo­non, személyesen fogadják az olvasókat. A művelődési köz­ponttal közösen kulturális rendezvényeket bonyolítanak le. S ami szintén nem utolsó szempont, a könyvtárigazga­tó, akárcsak munkatársai, személyes kapcsolatban áll­nak az Olvasókkal. Nem „csak” kölcsönöznek. Emberi szót is váltanak. Baráti szá­lakat :is szőnek az idejáró olvasókkal, akik a város minden rétegét, korosztályát képviselik. Szép szolgálat. Döntő év A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár az az idén ismét megál­lapodást kötött az Ipari Mi­nisztériummal: a tavalyihoz képest több tíz millió forint értékkel növeli tőkés export­ját, amihez bérpreferenciát kapnak. A külkereskedőknek sikerült olyan partnereket találni, amelyeknél a Seve- nált és a malária ellenes szert, a Délagilt jó áron ad­hatják el. A gyárban belső átszervezéssel, a termelő ka­pacitások jobb kihasználásá­val teremtik meg a jelentős export feltételeit. A pozitív példát érdemes hangoztatni, mert az év első feléről eléggé riasztó statisz­tikai jelentések érkeztek az országban. Ugyanis az ipari termelés korántsem nőtt a tervben meghatározott mér­tékben, összességében csak a múlt évi teljesítéseknek fe­lelt meg. Az év elején köny- nyű volt azt mondani, hogy a kemény tél okozta fenn­akadások, az energiakorláto­zás gátolta a magasabb szin­tű termelést. Azonban ami­kor a májusi, júniusi adatok sem mutattak szép képet, akkor be kellett látni, hogy mélyebb és szerteágazóbb okai vannak a lemaradás­nak. megrendelések miatt. A nyír­egyházi papírgyári rekonst­rukció azt szolgálja, hogy magasabb igényeknek meg­felelő legyen a termelés, a húsipari vállalatnál szintén ezért indult az építkezés, a konzervgyárban a tavaly üzembe helyezett világszintű berendezések ebben a sze­zonban fognak igazán bizo­nyítani. Mindenütt nagy erőfeszíté­seket tesznek az év eleji gyengébb termelés pótlására. Különösen igaz ez az építő­iparra, ahol valóban az idő­járás számlájára írható az első három hónap lemaradá­sa. Többletműszakokat szer­veztek, nyújtott munkaidő­vel érték el, hogy termelés­ben már jószerével felszá­molták a lemaradást. Azon­ban a megye három nagy építőipari vállalatánál — az országostól sokkal kedvezőt­lenebbül — a termelés gaz­daságossága nem éri el a kí­vánt szintet, ami a késői al­kalmazkodásra mutat (hogy kevesebb és másfajta a meg­rendelés), de néhány tekin­tetben a vezetési színvonalat is minősíti. A megyében az év első fe­le nem sokban különbözött az országos képtől. Voltak olyan gyárak, szövetkezetek, ahol még a korábbi termelést sem tudták megvalósítani, mert vagy nem rendelkeztek elegendő megrendeléssel, vagy alapanyag-ellátási, mi­nőségi gondok gátolták a ha­tékonyabb munkát. S itt már nem fogadhatjuk el hivatko­zási alapul az időjárást, a külső, valóban nehezebb kö­rülményeket. Ugyanis a prognózisok számoltak a vi^ lággazdasági nehézségekkel, s azt is meghatározták, hogy ehhez a magyar gazdaságnak kell alkalmazkodnia. Olyan termékeket szükséges gyár­tani, amelyek keresettek, olyan piacokat felkutatni, ahol jó áron eladhatók ter­mékeink. Vagyis újfent felmerült a termelés megújításának kér­dése, a gazdálkodás javítása. Van bőven tennivaló, hiszen a téli energiagondok kevésbé sújtottak volna, ha gyorsab­ban valósul meg a takaré­kossági program, amely a szűkén vett kisebb tüzelő­anyag-felhasználáson túl in­kább az energiatakarékos megoldások használatát, ily módon működő gyártóberen­dezések üzembe helyezését jelenti. Van példa erre a me­gyében is, hiszen a Nyíregy­házi Konzervgyár az idén nyolc százalékkal kevesebb energiával valósít meg ma­gasabb értékű termelést. Tu- zséron a fakéreg brikettálá- sára helyeztek üzembe be­rendezést, azonban például a gyümölcsfák nyesed ékének feldolgozásáról eddig többet beszéltek, mint tettek, má­sutt az olajfelhasználást alig csökkentették. Az iparban, élelmiszer- iparban a megoldás kulcsa a vevők igényeihez való alkal­mazkodás, a magasabb mi­nőségű termelés megvalósí­tása. Mindez néha komoly nehézségeket jelenthet, hi­szen néhány gépipari szövet­kezetben az elmaradt meg­rendeléseket alig tudták pó­tolni, a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépgyártó Válla­latnál a Tajga lakókocsik gyártásának hirtelen növelé­se, az export fokozása hozott eredményt a kisebb belföldi A szállítás általában hű tükre a gazdaság lendületé­nek vagy visszafogottságá­nak. Ebben a helyzetben mind a Volán, mind a MÁV záhonyi üzemigazgatóságá­nak nehézségei éppen ezt a tételt idézik. Dicséretes vi­szont az alkalmazkodás, amellyel igyekeznek a kapa­citásokat megfelelően ki­használni. A magyar exporl sikeres teljesítése szempont­jából is kedvező, hogy Zá­honyban mintegy 30 száza­lékkal több árut küldtek ki mint tavaly, s közel négysze­resere emelkedett a magyar területen megrakott széles nyomtávú kocsik száma. A mezőgazdaság megyei eredményei még ezután lát­hatók. Azonban búzából a tavalyihoz képest százezer tonnával kisebb termés fi­gyelmeztet, hogy kukoricából sem érhető el a korábbi re­kord, s a szat már-beregi ré­szen jó néhány gazdaság az időjárás miatt nehéz körül­mények közé került. Ezért nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy a betakarítás megszervezése, a jövő évi termelés jó előkészítése mi­lyen fontosságú. A VI. ötéves terv utolsó evében vagyunk, most alapozzuk meg a kö­vetkező ciklus gazdálkodását. Latszik, hogy a szorító sza­bályozásnak is csak ott tud­nak eleget tenni, ahol időben felismerik a népgazdasági kí­vánalmakat, s a vállalati, szövetkezeti önállósággal él­ve annak jegyében tevékeny­kednek Ahol megalapozott tervek készülték, ahol építet- tek a műszakiak alkotó ener- ?ra’ a mnnkaversenyre ott könnyebben érték el az eredményeket. Nyírbátorban, a iurogépgyárban például úgy tartják, hogy a jövő év májusáig tartó kongresszusi munkaverseny, valamint az uj termékek belépése, a meg­növekedett helyi önállóság es öroeUszá molds az alap­ja, hogy a (tavalyitól jobb eredményeket könyvelhet­nek el. Ugyanezt bizonyít­ja a januártól önálló lett kisvardai Vulkán számos eredmenye. Vagyis leszűrhe­tő a tapasztalat: a magasabb szintű, nyereséges termelés hozhat hasznot mind az üzem, mind a népgazdaság szamara. Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents