Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

1985. augusztus 14. Kelet-Magyarország 3 Világot látnak, barátkoznak Nemzetközi építőtábor a konzervgyárban Nyíregyházi Konzervgyár, aszeptikus üzem. Dús pár;, fogadja az érkezőt. A péntek éjszakai műszak kezdetén kerestük meg a csarnokban az egyetemistáknak, főisko­lásoknak szervezett nemzet­közi építőtábor résztvevőit. Elsősorban orosz és német szavakra füleltünk. Ungvári egyetemisták Este, röviddel 10 után. Fe­hérköpenyesen, karéjban áll­nak a szovjet lányok. Az el­igazítást várják. Legtöbbjü­ket üveget mosni küldik majd. De egyelőre beszélge­tünk. A legcsekélyebb nyelvi zavar nélkül társaloghatunk Capovics Ilonával és Burkus Irénnel. A szovjet csoport­ban ők ketten tökéletesen beszélik a magyart. — Mindnyájan az ungvári egyetem hallgatói vagyunk — mondja Hona. — Szinte minden szakot és évfolyamot képvisel közülünk valaki. A legtöbben pedagógusok le­szünk, kémia-, matematika-, fizika-, történelem- és nyelv­tanárok. De vannak köztünk olyanok is, akik orvosi szakra járnak, összesen tí­zen jöttünk Magyarországra. Időközben az oldalt téblá- boló fiúkat elszólítják vala­mi markosabb munkára. „Majdcsak mind a szalag vé­gére kerülnek, leszedni a végterméket — közli egy üze­mi dolgozó és hozzáteszi — nem könnyű meló.” — Három hét konzervgyá­ri munka után egy hét pasz- sziózás következik — tájé­koztat Irén. — Megnézünk egy-két nagyvárost és a Bala­tonnál is eltöltünk néhány napot. Egyébként Debrecent már láttuk, igaz csak kutya­futtában. Tea és saslik Nehéz az éjszakai műszak. Az elfogyasztott kávék elle­nére is az ember könnyen lankad, hamar bágyad. — Nem erről volt szó. Ügy tudtuk, délutánosok leszünk — neheztel kicsit Vincze Csilla, nyíregyházi főiskolás. — Azért nem szeretném saj­náltaim magunkat, hiszen egyáltalán nem vészes a helyzet. Egyébként is vállal­tuk. Különben meg nagyon jól összejöttünk a szovjetek­kel is, meg a németekkel is. A szimpátiát, barátságot mutatják a teára, sütemény-_ re, sasliksütésre történő meg-" hívások. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiu­mában ezzel kedveskednek a kárpátaljaiak a magyarok­nak és az NDK-soknak. A Fiúk a szalag végén. Lányok, fehér fejkendőben. Szovjot megrendelésre Tajga, összefogással Minden eddigi rekordot felülmúlva, a korábbi nyolc­vannal szemben havi 110— 112 darab Tajga lakókocsit gyártanak a MEZŐGÉP fe­hérgyarmati gyáregységében. Mint Pacza Mihály igazga­tó elmondta, a helyi Zalka Máté Tsz mellett Kölese, Botpalád, Kocsord közös gazdaságai is tisztes munká­hoz jutottak a szovjet meg­rendelés következtében. Igye­kezett is mindenki. Különö­sen dicséret illeti a MÁV zá­honyi, illetve debreceni ille­tékeseit. Június hónapban 278 vagont biztosítottak a fehérgyarmati, illetve baktai állomásra, hogy így az első félévi termékek időben a megrendelőhöz kerüljenek. Az évre rendelt speciális utánfutóból mind a 106 da­rabot legyártották a fehér- gyarmatiak, s közben a ta­karmányvonal és trágyavo­nal gépeinek a pótalkatré­szei is elkészültek; változat­lan munkáslétszámmal. A VÁR I.-állatrakodóból tőkés exportra is szállítottak. A tíz gmk az első fél év-, ben is sokat jelentett a feli adatok végrehajtásánál. Jog­gal számít a gyárvezetés mind a pótalkatrész-gyártás­nál, mind a 630 darab Tajga legyártásánál rájuk a máso­dik fél évben is. német fiúk is „különösen fi­gyelmesek”. Bella Ágnes orosz szakos nyíregyházi ta­nárképzés lány mesélte el mindezt, mielőtt ő is elment volna üveget mosni. Príma itt lenni Fél tizenegykor az egyik szalag nem indult még el. f gy azok, akiket melléje osz­tottak, még vártak. Jörg Gabler zwickaui egyetemista fiú is „pihenj állásban” vár­ta, hogy valami tennivaló akadjon. Ráért beszélgetni. — Tizenkettedik osztályos koromban már jártam Ma­gyarországon a barátom­mal. Príma volt... Nem csoda, hogy amikor je­lentkezni lehetett az itteni építőtáborba, nem tétováz­tam, azonnal feliratkoztam a listára- Egyébként kilencen vagyunk az NDK-ból. Ismeretes, hogy a külföldi fiatalokért cserébe nyíregy­házi tanárképző főiskolások utazhattak külhonba dolgoz­ni, azaz egyúttal világot lát­ni, nyelvet tanulni, ismer­kedni. Ezeknek a cseréknek nem elsősorban gazdasági haszna van, de megfizethe­tetlen, hogy a nyíregyházi gyárban barátságot is „kon­zerválnak”, nemcsak barac­kot. Sztancs János Újra Beregben Reggel hatkor még Szom­bathelyen volt dr. Pajor Gé­za, nyugalmazott KÖJÁL- igazgatóhelyettes, s most dél­után fél négykor már itt be­szélgetünk Nyíregyházán, a Vöröskereszt megyei szék­házéban. De miért utazott majd ötszáz kilométert, át­szelve az egész országot? Valami fontos tanácskozásra érkezett? — Szó sincs róla — moso­lyog —, csak kíváncsi voltam újból Beregre. A Vöröske­reszt itteni szervezete tette lehetővé, hogy negyven esz­tendő múltán ismét felkeres­hessem e szívemnek oly ked­ves tájékot. — A háború... — mond­ja. — Pécsett végeztem 1940- ben az orvostudományi egye­temen, de alig kezdtem el a gyógyító munkát, máris a hadseregben találtam ma­gam. Ott is a munkaszolgá­latokok között... Az volt az egyetlen szerencsém, hogy orvos voltam, de gondolhat­ják, még így is miken men­tem keresztül. Bejártuk szin­te az egész Ukrajnát, míg végül a front Szolyva kör­nyékén ért utol bennünket. Néhány kilométerrel távo­labb már a szovjet hadsereg ágyúi dörögtek, mikor lélek­szakadva érkezett egy hely­béli asszony a magyar or­voshoz, hogy segítsen, na­gyon beteg a gyermeke. S Pajor Géza ment. A gyer­mek meggyógyult, a háziak pedig elbújtatták az orvost, ott várta be a felszabadító­kat. — Munkácson kaptam egy igazoló papírt — folytatja a vendég — s irány Vásáros- namény. Tovább ugye nem mehettem, mert a front itt állt a nyírségi domboknál, jelentkeztem hát a naményi tisztiorvosnál, dr. Lengyel Sándornál, aki egyben Bereg megyei biztos is volt. Meg­egyeztünk: Csarodán volt üres orvosi állás, amit negy­vennégy novemberében fog­laltam el. Hogy emlékszem vissza azokra az időkre? Na­gyon jó szándékú, vendég­szerető embereket ismertem meg ott, akik mindent meg­tettek, hogy minél hamarabb beilleszkedjek e számomra teljesen ismeretlen közösség­be. A csöppnyi beregi faluban hamar megszerették az or­szág másik csücskéből érke­zett orvost. Pedig a gyógyító munkájához mindössze egyet­len feltétel volt adott: szak­mai tudása. Mert orvosság, műszer... — Pedig higgye el, nagy betegek jöttek hozzám —só­hajt. — S nagy betegekhez hívtak. A csarodai gazdák vittek a környező községek­be lófogattal. Hol volt még akkor gépkocsi!? Pajor Géza azonban nem­csak a vendégszerető helybé­liekkel melegedett össze, Csarodán ismerkedett meg Steinmetz Miklóssal is, a ké­sőbb meggyilkolt parlamen­terrel, Steinmetz kapitány­nyal. — Egy Kokas nevezetű csa­ládnál étkeztem, s egyszer­esük azt látom, hogy három szovjet tisztet szállásoltak be ide. Ha jól emlékszem, há­rom napot töltöttünk együtt, sokat, nagyon sokat beszél­gettünk. Aztán őt elszólítot­ta a parancs, s csak később tudtam meg, hogy találkozá­sunk után néhány nappal or­vul meggyilkolták. Ez a ta­lálkozás is közrejátszott ab­ban, hogy most itt vagyok. Már korábban javasoltam a vásárosnaményi pártbizott­ságnak írott levelemben, ál­lítsunk emléktáblát annak a háznak a falára, ahol az az ember is megszállt, aki fegy­verrel a kezében harcolt, s áldozta életét hazájáért. A naményiak azonnal vá­laszoltak. Meghívták az egy­kori csarodai körorvost, aki negyven éve bár, hogy e tá­jon szolgált, de ma is sokat gondol a beregi emberekre. Hozzájuk jött barátkozni új­ból. B. G. Hozzászólás cikkünkhöz Sikkasztás a histaoltbai NEM VÉLETLEN, hogy előtérbe került a gazdasági munkában és a pénzügyi életben az ellenőrzés szere­pe. A közvélemény egyre élénkebben reagál bizonyos negatívumokra. A napokban a Kelet-Magyarország is fog­lalkozott már e kérdésekkel. Ügy érzem azonban, hogy erről nem lehet elégszer szólni. Ezt igazolta a közel­múltban a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának egyik napirend­je is, amely az ipari, építő­ipari és fogyasztási szövet­kezetek belső törvényességi helyzetével foglalkozott. En­nek alapját az a vizsgálat képezte, amelyet a Nyíregy­házi Városi Tanács szak- igazgatási szervei készítet­tek, megállapítva azt, hogy a szövetkezetek működése alapvetően törvényes, a jog­szabályokat — az eseti ki­vételektől eltekintve — meg­tartják. Egyet értve a tanácsi szer­vek vizsgálati megállapítá­saival, szükséges néhány ak­tuális kérdésre irányítani a figyelmet. Ezek között is egyik legfontosabb o belső ellenőrzés helyzete. Tapasz­talataink szerint a belső el­lenőrzés nem eléggé haté­kony, sokszor a passzivitás jellemző a belső ellenőrök magatartására. Tény az is, hogy helyzetük eléggé spe­ciális, hiszen munkájuk, eg­zisztenciájuk gyakran az el­lenőrzött személyektől is függhet, így előfordulhat, hogy ellentmondásos érdek- viszonyok között kell vagy kellene feltárni a szabályta­lanságokat. Ugyanakkor a hatályos jogszabályaink egy­érteliiiűen rcndelkcAiiek 0 belső ellenőrzésről, viszont ezek hatályosulása még több helyen nem következett be. Tapasztalataink bizonyít­ják: ma még nagyon ritka az olyan bejelentés, amely a szövetkezeti törvényesség megtartása érdekében a bel­ső ellenőröktől származik. Vannak előremutató példák is. Az ELEKTERFÉM Ipari Szövetkezet egyik belső el­lenőre például aktívan se­gítette az eljáró szerveket a visszaélések felderítésében. Az ilyen magatartásra sze­retnénk ösztönözni a belső ellenőröket, hiszen ezzel több esetben nagyon súlyos következmény hárítható el. Aktualitása miatt indo­kolt a gazdálkodás néhány új formáival foglalkozni, hi­szen ezek működése, funk­cionálásának ellenőrzése ösz- szefügg a gazdálkodó szer­vek belső törvényességi hely­zetével. A gazdasági munka- közösségek létrehozásának célja a társadalmi igények magasabb színvonalú kielé­gítése, gazdaságunk gyarapí­tása, összhangban a nagyobb egyéni jövedelemszerzés le­hetőségeivel. Tapasztalataink szerint a GMK-k társadalmi rendeltetésüknek megfelelő­en funkcionálnak, azonban az eseti kivételek felhívják a figyelmet a fokozott el­lenőrzésükre. Ezt igazolja az ELEKTERFÉM Ipari Szö­vetkezet lakatosüzemében szervezett egyik GMK esete is, ahol az adminisztrációs ' munkával megbízott alkal­mazott manipulációi folytán több mint 300 000 Ft ke­rült illetéktelen személyhez. Ugyancsak indokolt megem­líteni a Tempó Ipari Szö­vetkezetét is, ahol az utóbbi évek erőfeszítései ellenére is csak részben sikerült a tár­sadalmi tulajdon védelmé­nek, a szövetkezet zavartalan működésének a maradékta­lan biztosítása. Ezt igazolja több büntetőeljárás, a veze­tőségváltások, a kormánybiz­tos kijelölése is. Az új veze­tőségnek e területen jelentős feladatai vannak. Ugyancsak az érdeklődés középpontjában állnak az ÁFÉSZ-ek szerződéses for­mában üzemeltetett üzletei is. Ez sem függetleníthető a fogyasztási szövetkezetek tör­vényességi helyzetétől, hi­szen e terület zavartalan mű­ködése nemcsak jogi kérdés. Vizsgálati tapasztalataink azt igazolják, hogy fokozott körültekintéssel kell a jog­szabályok megtartását ellen­őrizni. Gyakori, hogy több száz ezer forintos hiányról érkezik bejelentés az ügyé­szi szervekhez. Több esetben' nem egyértelmű, hogy van-e bűncselekmény elkövetése, ezért a szerződés tartalmi ele­mének vizsgálatán túl a bér­lő tartozásának jogcímét, a befizetések rendszerességét, a forgalmat, az árrést és az üzemeltetési díjat is vizsgál­ni kell. Valószínű, hogy az Üjfe- hértói ÁFÉSZ illetékesei is értékelik azt, hogy az autós­csárdában hogyan kejetkez-, heteit cl. t>érlŐ mulQOEÍtáaa. miatt 256 ezer forint tarto­zás. Ugyanígy a Tiszavasvá- ri és Vidéke ÁFÉSZ veze­tőinek is értékelni kell, hogy a 74. számú húsboltban ho­gyan lehetett 372 622 forin­tot elsikkasztani, illetve, hogy a 9. számú zöldségbolt dol­gozójának miért keletkezhe­tett 101 381 forint befizetési hátraléka. A Nyíregyházi ÁFÉSZ illetékeseinek is so­katmondó lehet, hogy a 11. számú szerződéses üzemel­tetésű üzlet vezetőjének 100 ezer forint körüli összegre vonatkozóan miként támad­hatott elszámolási vitája az ÁFÉSZ-szel. Jelenleg folyik annak a vizsgálata is. hogy a Balkány és Vidéke ÁFÉSZ 213. számú presszójában mi­lyen körülmények között ke­letkezhetett 572 248 forint hátralék. E körülmények is indokolt­tá teszik azt, hogy a belső és külső ellenőrzést egysége­sebbé, komplexebbé kell tenni, a hatékonyságát ja­vítani kell. Ezt kívánja meg az általános prevenció elve. Vagyis a könyvelésnek és az ellenőrzésnek nem utólag kell megállapítani, hogy mennyi is az okozott kár, hanem az üzemelés folya­matában kell feltárni a még nem nagy hiányokat, és sür­gős intézkedést tenni a na­gyobb problémák megelőzé­sére. Dr. Király Gyula városi vezető ügyészhelyettes HEZŐGÉP-esek az óvodáért A Mezőgép fehérgyarmati gyáregységében dolgozók gyermekeinek többsége a vá­ros Lenin úti óvodájában tölti napjait. Ám nem mind­egy, milyen körülmények kö­zött, ezért is vállalkoznak a mezőgépesek szívesen külön­féle társadalmi munkákra. Az itteni szocialista brigá­dok — összefogva a város többi ipari üzemének dolgo­zóival — most játszóteret alakítanak ki a kicsinyek­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents