Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 14. Japán repülőgép- szerencsétlenség Vannak túlélők is Eddig hét túlélőt találtak meg a Japánban történt legnagyobb légi katasztrófa után. Közöttük van két kislány, az egyik édesanyja és egy férfi. Továbbra is nagy erővel folyik a kutatás a szerencsétlenség színhelyén, a Tokiótól mintegy 100 kilométerre északnyugatra fekvő, 2100 méter magas Ogura hegy oldalán. A JAL japán légitársaság egyik rövid távú repülésre átalakított Boeing 747 gépe hétfőn Tokióból Oszaka felé tartott, fedélzetén 509 utassal és 15 főnyi személyzettel. A kiadott utaslista szerint a gépen utazó 21 külföldi között nem volt magyar állampolgár. A japán utasok nagy része szülővárosába utazott, hogy megünnepelje a halottak emlékének szentelt buddhista! obon ünnepet. A JAL légitársaság az áldozatok hozzátartozói számára több járatot indított, hogy elszállítsa őket a szerencsétlenség színhelyére. A közlekedési minisztérium szóvivőjének közlése szerint a gép pilótája a felszállás után nem sokkal jelezte a tokiói irányító toronynak, hogy az egyik hátsó ajtó megrongálódott, és kényszerleszállást fog megkísérelni. Az amerikai Boeing-cég több mérnöke úton van Japán felé, hogy segítséget nyújtsanak a szerencsétlenség okainak feltárásához. Ha nem találnak több túlélőt, akkor ez az eset a repülés történetének második legsúlyosabb katasztrófája. 1977-ben a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife repülőterén két Boeing 747 a kifutópályán összeütközött, s enne« KovetKezteDen otsz-en vesztették életüket. A japán Kyodo hírügynökség a tokiói rendőrség információi alapján közölte: két névtelen, magát „radikálisnak” nevező telefonáló azt állította, hogy ők robbantották fel hétfőn a Tokióból Oszaka felé tartó utasszállító gépet. Az ügyberí nyomozó rendőrség egyelőre blöff- nek tekinti a telefonhívásokat. Garbacsov válaszai a IBSZSZ-nak A Szovjetunió Gólja a teljes atomcsend Kérdés: Hogyan értékeli a világközvélemény reagálását az új szovjet kezdeményezésre, az atomrobbantások moratóriumára? Válasz: A széles közvélemény hangulatából ítélve úgy gondolom, joggal mondhatom, hogy a Szovjetunió — amely egyoldalúan beszüntetett minden atomrobbantást és felhívta az Egyesült Államokat a lépéshez való csatlakozásra — új kezdeményezését világszerte helyesléssel fogadták. Javaslatunkban konkrét, kézzelfogható intézkedésről van szó, s az emberek az atomfegyverkezési hajsza lelassításának, majd pedig beszüntetésének reményét látják benne. Ez a mi részünkről becsületes és nyílt lépés volt. Azért szántuk el magunkat a moratóriumra, mert mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy az atomfegyverzet növekedésének, további kifejlesztésének leállítására gyakorlati intézkedéseket kell tenni. Egyáltalán nem törekedtünk arra, hogy az amerikai kormányt nehéz helyzetbe hozzuk. Akciónkról levélben előre értesítettük az Egyesült Államok elnökét; levelünkben javasoltuk az amerikai félnek, hogy hasonló módon járjon el ő is. Szeretnénk, ha az amerikai vezetés kedvező választ adna felhívásunkra. Washingtoni hivatalos sze- személyeknek a moratóriumról elhangzó nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy Washingtonban sajnálatos módon inkább azon fáradoznak, miként lehetne valahogyan kibújni a válasz alól. Kérdés: Reagan elnök a napokban aet mondta, hogy az Egyesült Államok azért nem hirdethet moratóriumot az atomrobbantásokra, mert be kell fejeznie betervezett nukleáris programjait. Azt állította, hogy a Szovjetunió már befejezte atomrobbantásainak sorozatát és megengedheti magának a lélegzetvételnyi szünetet. Ez igaz? Válasz: Azért, hogy kimondjuk az egyoldalú moratóriumot, meg kellett szakítani a kísérletek programját, s a programot nem fejeztük be. A Szovjetunió az egyoldalú moratóriumról döntve, nem matematikai mérlegelésekből indult ki, hanem elvi politikai elképzelésekből, arra törekedve, hogy előmozdítsa az atomfegyverkezési hajsza beszüntetését. Célunk nem valamiféle lélegzetvétel a robbantások között, hanem az atomfegyver-kísérletek általános és teljes beszüntetése. Kérdés: Hogyan látja az ellenőrzés problémáját az atomrobbantások beszüntetésére tett javaslat összefüggésében? Válasz: A nálunk, az Egyesült Államokban és más országokban meglévő tudományos-műszaki lehetőségek kellő biztonságot kínálnak ahhoz, hogy még a csekélyebb erejű atomrobbantás is észlelhető legyen. Aki az ellenkezőjét állítja, az is nagyon jól tudja, hogy így van. Az atomfegyver-kísérletek általános és teljes beszüntetéséhez nemzetközi megállapodásra van szükség. A kötelezettségeken kívül az ilyen megállapodás tartalmazná mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi ellenőrzés megfelelő rendszerét is. Vannak, akik azt mondják, hogy az atomfegyverkísérletek beszüntetésének kérdését a genfi leszerelési konferencián kell megvizsgálni.' Nos, mi erre ott is készen állunk. Genfben azonban az Egyesült Államok és más nyugati országok már hosz- szú ideje szabotálják az ilyen tárgyalásokat. Kérdés: Véleménye szerint számíthatunk-e arra, hogy végül is kedvező döntés születik az atomkísérletek kérdésében? Válasz: Gondolom, igen. Túl nagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok felelőssége ahhoz, hogy elzárkózzanak a biztonság lényegi kérdéseinek megoldása elől. Amit javaslunk, az reális lehetőséget kínál a nukleáris fegyverkészletek növekedésének leállításához, ahhoz, hogy végre hozzáláthassunk az atomfegyverek korlátozásához és végső soron megsemmisítéséhez. Botrány a szomszédban (2.) Borban a hamisság? A rekkenő hőségben Odes- dorf kedvelt tóvendéglőjének teraszán, a fák árnyékában kerestünk menedéket. A fürdővendégekkel zsúfolt étteremben szinte mindenki sört vagy üdítőt ivott. Amikor a pincér udvariasan megállt az asztalunk előtt, én egy pohár rusti rizlinget kértem. Éreztem, hogy kissé gyanakodva végigmér, a tekintetéből szinte olvasni lehetett, mire gondol. — Jóember, maga nem tudja, mi történt? — Rustit? — kérdezi kételkedve. — Igen, ha lehet, glikol nélkül — élcelődöm. A pincér mosolyog és hozzáteszi : — Ma már több ezer ember megfordult itt nálunk, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, hányán kértek bort. Az emberek óvatosabbá váltak, a szupermarketekben egyre kevesebb osztrák bor fogy. — Nincs ebben semmi különös — mondja Hans Gustav Edöcs, a jónevű eisen- stadti fotóművész. — Én igazán nem szoktam megtagadni magamtól, ami jó az életben, de a történtek után kétszer is meggondolom, míg egyszer a borospohár után nyúlok. Évekkel ezelőtt, amikor a spanyolok az olívaolajhoz motorolajat kevertek, és ennek hatására többen megvakultak, itt Ausztriában látványosan hosszú időre visszaesett az olívaolaj-forgalom. Meglátja, így lesz ez a bornál is. A bizalmat mindig könnyebb eljátszani, mint visszaszerezni. Én mindig mondtam, aki tisztességes, annak nyugodt lehet az álma. — De azért ő is kerülhet nehéz helyzetbe — teszi hozzá Fritz Hlobil, aki már 35 éve üzletvezetője az eisen- stadti Sepp Höll mintaborgazdaságnak. — A hamisítók évekig mosolyogtak, ha árajánlatot küldtem nekik, mert én a valódi borokat nem tudtam olyan olcsón adni, mint ők. Most végre kiderült, hogy miért... A borhamisítók nem ismertek határt. A pénz nagy úr, és úgy tűnik, a pancsolás, ahogy diszkréten az osztrákok mondják, jó üzletnek indul. Az apetloni Josef Tschidánál és a podersdorfi Georg Steinernél kétmillió liter glikollal hamisított bort foglaltak le. A botrány alapjaiban érinti az osztrák bőripart. A szomszédos Ausztriában 42 ezer családnak ad kenyeret a szőlő. Tavaly 3 millió hektoliter bor termett. Ebből 478 ezer hektó hagyta el az országot. Az NSZK és az USA importőrei már bejelentették: egyelőre nem rendelnek újabb osztrák borokat. Az NSZK „Aldi” élelmiszerlánc, a „Quelle”, a „Her- tie” bevásárló menedzserei kiadták a jelszót, osztrák bort nem szabad átvenni. A botrány és a bojkott egyaránt nagy. Josef Wieslert, a burgenlandi tartományi kormány mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesénél a beszélgetésen dr. Hans Ändert vezető kormánytisztviselő is részt vett. Nem kerülgetjük a témát. Ahogy mondani szokás, a közepébe vágtunk. — Innét, a tartományi kormányhivatalból hogyan ítélik meg a borbotrányt? — Rendkívül érzékenyen érint bennünket. Burgen- landban 22 ezer család él a szőlőből. Nem mindegy számunkra, hogyan alakul a sorsuk. Egy biztos, vissza kell állítanunk a burgenlandi borok iránti bizalmat. — Hogyan tudtak ilyen zavartalanul munkálkodni a borhamisítók? Nem volt túl laza az ellenőrzés? ÖSSZEDŐLT HÁZ Legkevesebb 35 ember meghalt és ötven megsebesült az indiai Bombayben egy kétemeletes lakóház ösz- szedőlése következtében. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint félő, hogy még több ember a romok fogságában van. DÉL-AFRIKAI BANYAROBBAN AS Metángázrobbanás következtében heten meghaltak és 22-en megsebesültek hétfőn a Johannesburgtól mintegy 140 kilométerre délkeletre fekvő Middelbult szénbányában. További tíz ember eltűnt, akik után folyik a kutatás. A Middelbult szénbányát nemrégiben Dél-Afrika egyik legbiztonságosabb bányájának nyilvánították. MUNKANÉLKÜLISÉG AZ USA-BAN Az Egyesült Államokban jelenleg 9,6 millió munka- nélküli van, 14 százalékkal több, mint amennyiről a kormány hivatalos jelentései szólnak — közölte hétfőn az AFL—CIO News szakszervezeti lap. A kormány statisztikai jelentéseiből hiányzik az az 1,1 millió munkanélküli, aki nem jegyezteti be magát a munkát keresők közé. Az említett adatokon túl még mintegy 5,5 millió személy tartozik a részfoglalkoztatottak közé, és csökkentett fizetést kap. ELLA FITZGERALD KÓRHÁZBAN A világ egyik legnagyobb jazzénekesét, Ella Fitzgeral- dot vasárnap este légzési zavarokkal egy washingtoni kórházba szállították. Ella Fitzgerald tüdejében vize- nyőt találtak. A George Washington Egyetem kórházának szóvivője szerint az énekesnőnek nincs tüdőgyulladása, és már jól van, de még nem hagyhatja el a kórházat. A hatvanhét éves énekesnő 15 évesen kezdte pályafutását a New York-i Harlem Apollo színházában. — Eddig is szabályok kötötték a bortermelést. Aki exportra akart szállítani, ellenőriztetnie kellett a szőlő minőségét és pontos kimutatás készült a mennyiségről. Mindezt hivatalosan igazoltuk. Tulajdonképpen itt jártak túl az eszünkön. Ezek a gazdák az általunk ellenőrzött szőlőből készült bort nem külföldre szállították, hanem belföldön értékesítették, és az exportminőséget igazoló írást megtartották. Ezeket az okmányokat aztán eladták a nagykereskedőknek, akik ezzel visszaéltek. Ezért a hivatalos írásért a kereskedők nagyon jól fizettek. Tudomásunk van olyan esetekről, amikor három schillinget adtak az okmányon lévő bor literéért. Tehát, ha tízezer literről szólt a bizonylat, 30 ezer schillingért cserélt gazdát a pecséttel ellátott okmány. — Mindenkinek nagy tanulságokkal szolgál ez a botrány, termelőnek és az ellenőrző szerveknek egyaránt. A minőség megőrzése érdekében új bortörvényekre van szükség. Az eddiginél sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a bor útját, a termelőtől a fogyasztóig. Minőségi bort pedig csak palackozva szabad exportálni. Ami a vegyi elemzést illeti, ezeket a borokat a nyugatnémet és USA- importőrök ugyanúgy megvizsgálták, mint mi, és semmi rendellenességet nem találtak. Fagyállót, mondja, kinek jut eszébe borban keresni? Puskás Csaba A Szivárványbarcos rejtélye A két mágneses akna, amely Auckland kikötőjében a Rainbow Warrior (Szivárványharcos) nevű környezetvédő hajót elsüllyesztette és megölt egy embert, július 10-én robbant, de a robbanásnak politikai visszhangja és hullámverése csak most érkezett el Franciaországba. Az új-zélandi rendőrség megállapította, hogy a nyomok Franciaországba vezetnek. A rendőrség letartóztatott egy állítólag nászúton levő házaspárt. Sophie és Jacques Turenge svájci útlevéllel rendelkezett, de arról kiderült, hogy ügyes hamisítvány. A szigetország de- tektívjei bizonyos jelekből arra következtetett, hogy a házaspár a francia titkos- szolgálat megbízását teljesítette Üj-Zélandon. Bérelt lakókocsijukkal éppen a Rainbow Warrior horgonyzási helyéhez közel telepedtek le a kikötőben. A hajó arra készült, hogy a Greenpeace nevű nemzetközi környezetvédő mozgalom tagjaival tiltakozó körútra induljon a Csendes-óceánon a francia nukleáris kísérletek ellen. Ezenkívül az is a franciák felé terelte az új-zélandi rendőrség figyelmét, hogy a robbantás előtt a kikötőben horgonyzott a l’Ouvea nevű francia jacht, amely hirtelen távozott, majd nyomtalanul eltűnt. Utoljára Űj-Kaledó- nia közelében látták s azóta teljesen nyoma veszett. Nem került elő személyzetének három tagja sem, csak a jachtot bérlő Xavier Mani- guet tért vissza Franciaországi a. Maniguet korábban tengerésztiszt volt s a mélytengeri búvárkodás szakértője. Állítólag kapcsolatban áll szélsőjobboldali körökkel. A sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatában határozottan tagadta, hogy az általa bérelt jachtnak bármi köze lett volna a robbantáshoz, majd leszögezte, újságírókkal nem kíván találkozni, csak a hivatalos vizsgálat vezetői előtt hajlandó nyilatkozni. A harmadik nyom: az új- zélandi rendőrség megállapította, hogy közvetlenül a robbanás előtt rejtélyes módon eltűnt az a fiatal francia nő, aki néhány hónapja szimpatizánsként jelentkezett a Greenpeace szervezetnél, s csatlakozott a Rainbow Warrior személyzetéhez. Feltételezik, hogy köze volt a merénylethez s az Interpol nemzetközi körözést bocsátott ki a 30 éves Frederique Bonlieu ellen. Sikerült kinyomozni, hogy Izraelben tartózkodik, de amikor az izraeli rendőrség beidézte, ismét eltűnt s azóta teljesen nyoma veszett. A robbantás után a közelben francia gyártmányú gumicsónakot és olyan oxigénpalackokat találtak, amelyeket a francia hadsereg búvárai szoktak használni. Azóta azt is megállapították, hogy a francia gyártmányú gumicsónakot Londonban vásárolták. Sokan azonban felteszik a kérdést: ha tényleg a titkosszolgálat „szakemberei” süllyesztették el a hajót, hogyan követhettek el olyan ordító hibát, hogy e francia gyártmányú tárgyakat maguk után hagyták? Néhány francia lap értékelése szerint ez inkább arra vall, hogy a francia kormány ellen irányuló provokációs akcióról van szó, amelyet valószínűleg szélsőjobboldali körök szerveztek. Párizsban sem vitatják, hogy a letartóztatott házaspár minden bizonnyal a francia titkosszolgálat megbízásából érkezett Űj-Zé- landra, de azt állítják: megbízatásuk csak annyi volt, hogy értesüléseket szerezzenek a környezetvédő hajó berendezéséről és személyzetéről, főleg arról, van-e a hajón olyan berendezés, amely alkalmas a francia nukleáris kísérletek kikémlelésére. Végül egy harmadik verzió összekapcsolja az előző kettőt. Eszerint a hajó felrobbantását a titkosszolgálat (DGSE) szervezte, de — mint az a francia titkosszolgálat történetében már többször előfordult — a piszkos munkát bérelt zsoldosokra bízta. Ezeket általában — ez is hagyomány a francia titkos- szolgálatnál — a jobboldali, sőt szélsőjobboldali elemek közül toborozzák. Ezek a „zsoldosok” pedig provokációs célból, szándékosan követtek el olyan elemi hibákat, amelyek a gyanút azonnal Franciaországra terelték. A francia közvélemény most kíváncsian várja a vizsgálat eredményét, amelyet Mitterrand elnök Bemard Tricotra, az Elysée-paiota volt főtitkárára, egy köztiszteletben álló régi gaullistára bízott. Egyesek szerint azért, hogy már eleve eloszlasson minden gyanút a vizsgálat pártatlansága felől, s később senki se gyanúsíthassa azzal a kormányt, hogy pártpolitikai célok érdekében manipulálta a vizsgálat eredményét. A kormány szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy milyen felelősség terheli a francia titkosszolgálatot, s ha igen, milyen szinten hagyták jóvá ennek az akciónak a tervét. A Le Monde szerint lehetséges, hogy Mitterrand elnök már ismeri a választ erre a kérdésre, s a szigorú vizsgálat látványos megindításával a kormány voltaképpen csak „kiszámított kockázatot” vállalt. Dobsa János, Párizs A „KELET” Szöv. Kér. Vállalat TRANZITR AKTÁRA boltvezetők és viszonteladók részére élelmiszer, ruházat, vegyesiparcikk szakmában ÁRUBEMUTATÓVAL EGYBEKÖTÖTT VÁSÁRT rendez augusztus I4-én 9—15 óra között a MÁTÉSZALKAI ÁFÉSZ KLUBHELYISÉGÉBEN, augusztus 15-én 9—15 óra között JÁNKMAJTISI KULTÜRHÁZBAN, augusztus 16-án 9—15 óra között IBRÁNYI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN. Minden érdeklődőt vár a KELET Szöv. Kér. Vállalat TRANZITRAKTÁRA. (1398)
