Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. július 13. Nők világkonferenciája Magyar kormányknldöttség utazott Nairobiba Duschek Lajosné, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének vezetésével pénteken kormányküldöttség utazott Nairobiba. Kenya fővárosában július 15. és 26. között tartják a nők III. világkonferenciáját, az ENSZ által 1975-ben meghirdetett nők évtizedének zárórendezvényét. Ezen a tanácskozáson a világszervezet tagországainak delegációi elemzik a világ lányainak, asz- szonyainak szerepét a gazdasági, a politikai életben a tudomány és a technika fejlesztésében, a békeharcban. Számba veszik a nők évtizedében elért eredményeket. A kormányok figyelmébe ajánlják azokat a tennivalókat, amelyekkel elősegíthetik a nők helyzetének további javítását. így folytatódhat az Egyenlőség, fejlődés, béke — jelmondattal meghirdetett világméretű mozgalom. „Eljött az ideje, hogy a világ asszonyai többé ne fogadjanak el kifogásokat, ne tűrjék a halogatást egyenlőségük megvalósításában.” Keményen és határozottan fogalmaz Leticia Shahani asszony, ENSZ- főtitkárhelyettes, a nők évtizedét lezáró nairobi világkonferencia főtitkára. Türelmetlenséggel azonban talán mégsem lehet vádolni. A nők helyzetével foglalkozó 1985-ös ENSZ- jelentés évszázadok halmozódó igazságtalanságait ösz- szegezve pontról pontra kimutatja, hogy az egymásra épülő előnyök következményeképpen az egyenjogúság mérlegének nyelve erősen a férfiak javára billen. A jelentés úgy véli, hogy „a történelemben most először a világ a föld népességének arra a felére figyel, amely a sors szeszélye folytán nőnek született, elvégzi a földön adódó munka kétharmadát, s ezért a jövedelem egytizedét kapja, s a vagyonnak mindössze századrészét birtokolja”. A világ figyelmével kapcsolatos megállapítás kissé optimistának tűnik, de kétségtelen, hogy a nairobi konferenciát és az ezzel párhuzamos vitafórumot nagy érdeklődés előzi meg. A kenyai főváros mintegy S000 küldöttet lát vendégül a világ minden részéből. Az előzményekhez tartozik, hogy miután az ENSZ 1975-öt a nők évének nyilvánította, ugyanaz év júniusában Mexikóvárosban összeült a nők I. világkonferenciája. Ezen 133 ENSZ- tagállam delegációja vett részt. Világakció-tervet fogadtak el, megállapították, hogy a „világ népességének több mint a fele nő, a lehetőségek pedig nem biztosítottak arra, hogy ennek megfelelő szerepet töltsenek be”. Meghatározták a minimális célokat az elkövetkező 10 évre és meghirdették az „Egyenlőség, fejlődés, béke” hármas jelszavát. Az 1980-as koppenhágai „felező” konferencián már 145 állam küldöttei értékelték az eddig elért eredményeket és itt írták alá a legtöbben — 60 küldöttség — a megkülönböztetés minden formájának megszüntetésére felhívó egyezményt. Magyarország az első tíz aláíró között volt. Koppenhágában a napirend kiemelt pontjai között szerepelt a béke kérdése és az új gazdasági világrend megteremtésének követelKenya fővárosában, Nairobiban ülésezik a „Fórum—85" elnevezésű, nem kormányszintű nemzetközi nőtanácskozás, amely a hamarosan kezdődő nők világkonferenciájának bevezető eseménye. ménye, mint két olyan alapvető tényező, amelytől függetlenül nem vizsgálható a női egyenjogúság bonyolult problematikája. A koppenhágai tanácskozáson a haladó erők domináltak. A szocialista országok küldöttségei külön hangsúlyt adtak a leszerelésnek és számos kérdésben közösen léptek fel a fejlődő országokkal. Az Egyesült Államok és több más nyugati ország küldöttsége mindvégig a konferencia „depoli- tizálására” törekedett, az egyenjogúság kérdését „steril” módon, a politikai környezettől és háttértől függetlenül kívánta kezelni. Az 1985-ös év lezárja a nők évtizedét. A Nairobiban július 15—26. között tanácskozó világkonferencia kritikus számvetést készít és kidolgozza a 2000-ig érvényes stratégiát. Felméri mit érnek el az egyes országokban, és hogy mennyiben akadályozza az egyenjogúság kibontakozását a gazdasági válság és az időközben feszültebbé vált nemzetközi helyzet. Feltehető, hogy a korábbi tapasztalatok birtokában a konferencián „kevesebb programot, több akciót" elve fog érvényesülni. A konferenciával párhuzamosan tartják — július 10-én már meg is kezdték — a nem kormányzati szervezetek képviselőinek „Fórum—85” elnevezésű tanácskozását. A több ezer küldött a kenyai fővárosban elszórt mintegy száz munkabizottságban vitatja meg a nők helyzetének legkülönbözőbb vonatkozásait, az egyes országokban még ma is szokásban lévő csonkításoktól és egyéb szexuális jellegű megaláztatásoktól kezdve az oktatás egyoldalúságán át az apartheid politikáig. Megfigyelők szerint az erősen politikai töltésű vitafórumokon kemény összecsapások várhatók. Elég talán annyit megemlíteni, hogy az amerikai küldöttségben olyan nevek szerepelnek, mint Maureen Reagan, az amerikai elnök lánya, és Jeanne Kirkpatrick, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagykövete, aki hírhedtté vált szélsőségesen jobboldali nézeteiről. EI.ÖRÉBB HOZTAK AZ OKP KONGRESSZUSÁT Az Olasz Kommunista Párt vezetősége csütörtökön este elfogadta Alessandro Natta főtitkárnak azt a javaslatát, hogy a központi bizottság vegye fontolóra a kongresz- szus előrehozását a jövő év elejére. Ennek értelmében július 22-re összehívták a párt központi bizottságát és a központi ellenőrző bizottságot. KABULI TERRORAKCIÓ Üjabb gyilkos merényletet követtek el Kabulban az afgán ellenforradalmárok. A Bahtar afgán hírügynökség jelentése szerint a banditák nagy erejű pokolgépet robbantottak fel a főváros egyik kerületének kereskedelmi központjában. A robbanás több embert megölt, sokan megsebesültek. Az áldozatok többsége nő és gyermek. JAO JI-LIN — VIDÉKI ÜTŐN A hivatalos szovjetunió- ibeli látogatáson tartózkodó Jao Ji-lin, kínai miniszterelnök-helyettes pénteken Moszkvából Kijevbe utazott. A vendéget a repülőtéren Ivan Arhipov első miniszterelnök-helyettes és Jevgenyij Kozlovszkij geológiai miniszter búcsúztatta. A szovjet fővárosban Jao Ji-lin hivatalos tárgyalásokat folytatott Ivan Arhi- povval és fogadta őt Nyi- kolaj Tyiihonov miniszterelnök is. Moszkvai tartózkodása idején került sor két kormányközi gazdasági megállapodás aláírására. Negyven éve történt 3. Orvos lehetett volna Tovább éltem a félig lerombolt házban. Esőben esernyővel védekeztem. És a házban ott voltak halott fiam hamvai. Sokszor gondoltam öngyilkosságra. Volt egy üveg altatóm, már majdnem bevettem, és akkor leányomra, Taekora gondoltam, aki távol van a háztól, és nincs kitéve a háborús veszélyeknek. Vele is törődnöm kell. Lázas voltam, de anyai erőm visszatért. Taekoért életben kell maradnom... □ Naoki iskolája Nakahiromachiban, 1,4 kilométerre volt a robbanás középpontjától, a mi házunk 2,5 kilométerre. Halálosan sebesült fiam tehát több mint egy kilométert rohant a lángtengeren keresztül. „A hirosimai atombomba pusztításáról” szóló jelentés IV. kötetének 390. oldalán ez olvasható: „A gimnázium első és másodosztályú tanulóinak augusztus 6-án tanítási napjuk volt. A diákok reggel, az iskolaudvaron gyülekeztek, a tanárok a tanári szobában. A bomba légnyomása azonnal megölt néhány tanárt és tanulót, a többiek, akiknek sikerült magukat a romok alól kiszabadítani, annyira megsérültek, hogy képtelenek voltak gondolkodni arról, hol találnak menekvést. Egy alkalmazott, akinek sikerült kiásnia magát a romok alól, jelentette, hogy már csak kevés fiú van az iskolaudvaron. Egyesek olyan súlyosan megsérültek, hogy képtelenek voltak, akárcsak egy lépést is tenni. Haldokoltak. Mindent megtett a túlélők megmentésére, akit csak tudott, a folyóparton épített szükségmentőhelyre vitt. Késő délután jöttek a tanulók hozzátartozói. A szerencsések megtalálták gyermeküket és hazavitték. A többieíket a Vöröskereszt segítségével Kabe-Cho és Asa-Gun kórházába szállították. A tanulók többségének azonban, akik az iskolaudvaron voltak, súlyos égési sebeik ellenére sikerült hazakerülni. Egy közülük (Mikami), akinek arca az égéstől felismerhetetlenül elváltozott, Kői lakásukra érve, halála előtt elmesélte anyjának a történteket. Minden diáknak, aki nem viselt sapkát, leégett a haja, az ingük rongyokban lógott. Kezük-lábuk megdagadt. Minden túlélőről gondoskodtak. De égéseik és daganataik szinte felismerhetetlenné tették őket. Szörnyű kép volt, amelyhez a sebesültek nyögése és vízért való kiáltozása járult ...” Ősszel, amikor a város külterületén egy épen maradt épületben ismét megnyílt az iskola, gyászünnepséget tartottak a halott diákok emlékére. Az igazgató sírva kért bocsánatot, mert nem tudta megvédeni a bombáktól diákjait. Néhány szülő ismeretlen áldozatok hamvait vitte haza. Az én Naokim legalább a karjaim között halt meg... Ha nem ölik meg, jó orvos lett volna belőle. Amikor beteg voltam, azzal biztatott, hogy orvos lesz, hogy engem gyógyítson. Lehet persze, hogy ezek csak egy anya túlzásai. Családi orvosunk annyira szerette a fiamat, hogy többször így biztatott: ha a férjemmel a fronton a legrosszabb történik, ő fogja segíteni Naokit, hogy jó orvos legyen belőle. Az atombomba nemcsak az én fiam életét oltotta ki: doktor Junzo Ito is meghalt, egész családjával együtt. Naoki tudta, hogy az apja a fronton van, és ő az egyetlen fiú a családban. Sokszor elmondta, ha az édesapja elesne is a háborúban, ne essek kétségbe. Ö mellettem lesz. A fiam nincs többé, a férjem sincs, csak ketten maradtunk életben: Taeko, a lányom és én ... (Vége) Déli csúcsforgalom idején a város szivében. A mai élénk, modern utcakép szinte elfeledteti az 1945. augusztus 6-án ledobott atombomba szörnyűségeit. Borbotrány az NSZK-bai Súlyosan érinti az NSZK-t a napokban kipattant burgenlandi borhamisítási botrány. Az osztrák tartományban termelt bor legnagyobb fogyasztója éppen Nyugat- Németország. S most kiderült, hogy a burgenlandiak — egy új hamisítási módszert alkalmazva — cukor helyett egy színtelen, szagtalan, ám az egészségre annál ártalmasabb anyagot kevertek a borhoz, így próbálván növelni annak cukortartalmát. A vegyi anyag nem ismeretlen, csak éppen eddig egészen másra használták: fagyálló folyadékként a gépkocsikban. A csalást az új anal'izálási eljárásnak köszönhetően fedezték fel, s így van rá remény, hogy a hamisított bor kivonásával, a lakosság figyelmeztetésével súlyos mérgezéseknek veszik elejét. A szóban forgó vegyi anyag a szervezetben oxál- savvá változik és elsősorban a veseműködést, valamint a központi idegrendszert károsítja. A mostani botrány nem „hazai eredetű”, ám a nyugatnémet bíróságok az elmúlt évtizedekben nemegyszer foglalkoztak már olyan borhamisításokkal, amelyeket nyugatnémet bortermelők, borszakértők követtek el. Az igazi nagy botrányok a hetvenes évek vége felé robbantak ki. 1977 szeptemberében a mainzi tartományi bíróság egy év felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélte az egyik ismert pince- gazdaság vezetőjét a bortörvény megsértése miatt. Ennek az ügynek is volt külföldi vonatkozása: belga kereskedők borból, vegyi anyagból és bolgár szőlőléből 20 millió liter mesterséges bort állítottak elő, ebből 7,5 millió liter az NSZK-ba került, ahol a mainzi borszakértő vagy 200 ezer liter víz hozzáadásával olcsó pezsgőt „állított elő” belőle. 1981. február 3-án a H.aj- navidék-Pfalz tartományi bíróság egyévi börtönre és pénzbírságra ítélte azt a kereskedőt, aki — a szintén vád alá helyezett mintegy 2 ezer vincellért 120 tonna folyékony cukorral látta el. A vádlottak összesen 3,5 millió liter bor minőségét * hamisították meg. 1981 decemberében a mainzi bíróság már súlyosabb ítéleteket hozott: egy vincellér két év két hónap, két társa pedig 20, illetve 18 hónap szabadságvesztést volt kénytelen azonnal megkezdeni, mint kiderült, 1975 és 77 között összesen 620 ezer liter különböző származású bort pancsoltak össze és adtak el minőségi borként. 1982 áprilisában Mainzban egy pincegazdaság vezetője kétévi börtönbüntetést kapott, amiért 640 ezer liter aszúbort felvizezett. 145 ezer litert pedig cukrozott. Az 1982 decemberében ugyancsak Mainzban ötévi börtönre ítélt borkereskedő keréken 2,2 millió palack bort „értékelt föl” cukor hozzáadásával. Ezenkívül 189 ezer olasz szőlőlé hozzáadásával állítotj elő gyengébb borokból minőségi terméket. A legnagyobb borhamisítási ügyben 1985 március elején mondták ki az ítéletet. A négy vádlott kilenc hónaptól öt évig' terjedő börtönbüntetést kapott, amiért a 70-es években összesen 10,5 millió liter bort hamisítottak meg 530 tonna cukor hozzáadásával. Szinte valamennyi ügyben a csalás vádja mellett adókötelezettség elmulasztása is szerepelt a vádpontok között. A mostani ügy annyiban különbözik az előzőektől, hogy ebben az esetben szerepel először egészségre ártalmas anyag, mint a minőség- javítás eszköze. Másrészt, legalábbis az eddigi ismeretek szerint, az osztrák bort importáló nyugatnémet nagy- és kiskereskedelmi cégek nem tudtak arról, hogy veszélyes termékkel van dolguk. Áruházi tolvajokat Ítéltek el Áruházi tolvaj banda fölött ítélkezett a Győr-Sopron megyei Bíróság, dr. Lackó Gábor- né tanácsa. Az öttagú társaság 1984 tavaszától az év végéig folyamatosan lopott a győri áruházakban, üzletekben. A tolvajbanda fő alakja Molnár Károly, 32 éves győrszeme- rei lakos volt. Ugyanott lakott négy társa is. Molnár Károlyra a bíróság 2 év 8 hónapi fegy- házban letöltendő szabadságvesztést szabott ki és négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Horváth József — a másodrendű vádlott — büntetése kétévi börtönben, a harmadrendű bihari Horváth Józsefé egy év 8 hónapi, ugyancsak börtönben letöltendő szabadságvesztés. Őket 2—2 évre tiltotta el a bíróság a közügyek gyakorlásától. A másik két tolvaj kisebb arányú büntetést kapott. A Divat Ruházati Vállalat | pályázatot hirdet A SZOLGÁLTATÁS EGYSÉGEI ÖSSZEVONÁSA UTJÁN LÉTESÍTETT LEÄNYVÄLLALÁTHOZ igazgatói munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: közgazdasági egyetem vagy szakirányú főiskolai végzettség m és legalább 5 éves vezetői gyakorlat. Bérezés: az 5/1983. (XI. 12.) ME ^1 rendelet alapján. I {K?,\ í ' A pályázatot részletes önéletrajzzal"\/Af| I / / a vállalat központjába 1985. július 31-ig w/%LL kérjük megküldeni. Cím: Nyíregyháza, Csályi Ferenc u. 51. 4400.
