Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. július 13. Az idei kemény tél teljesen tönkretette Dombrádnál a 182 méter hosszúságú pontonhidat. A tavaszi áradások megne­hezítették a híd pótlását, csak áprilisban tudtak az új szer­kezet kivitelezéséhez hozzákezdeni. A kivitelező a tímári Béke Termelőszövetkezet volt. Képeink a munka egy-egy mozzanatát örökítik meg. (Jávor László felvételei) ÜVEG, MŰANYAG Milyen a jó napszemüveg'!' Sokan hordunk napszem­üveget, de nem mindig tud­juk milyen a jó napszem­üveg? — A szemre az ultraibolya sugarak ártalmasak — mond­ja Kristóf Józsefné, az OFO- TÉRT nyíregyházi Kossuth téri fotószakboltjának veze­tője. Az a legjobb napszem­üveg, amely e sugarak közül a legtöbbet kiszűri. Vannak műanyag és üveglencséjű napszemüvegek. Üvegpárti vagyok, méghozzá az olyano­ké, melyek az anyagukban színezettek. Ilyen napszemüvegekkel ritkán szolgálhatunk, mert a műanyag lencsék meglehe­tősen elterjedtek, de hozzá­teszem: azok sokkal jobbak mint az elődeik. Nagyon hiá­nyoznak a fény erősségétől függően sötétedő, úgyneve­zett fotogrei üvegből ké­szült, keretbe épített, tehát kész napszemüvegek. — A nem torzítok, a szí­neket nem elváltoztatok a jó napszemüvegek — folytatja Kristóf Józsefné. — Ezen belül is a világos színeze­tűek, melyek a fényt ugyan megszűrik, de a kívánatos mértékben átengedik. Tekintettel arra, hogy a napszemüveg a megjelené­sünkre is hatással lévő hasz­nálati, sőt divatcikk, ezért kinek-kinek a legmegfele­lőbb kiválasztásánál az arc­karaktere is figyelembe veen­dő. — Tavaly a hófehér keretű volt a sláger — említi a szak­ember. — Még az idén is ke­lendő. Van akinek a bőre a fémre, van akinek a mű­anyagra érzékeny. Erre sem árt ügyelni. Az autósok na­gyon keresik a Polaroid, a csillogást és más, az autó­vezetés szempontjából za­varó fényhatásokat kiszű­rő, napvédő szemüveget, de jelenleg hiánycikk. — Ha kisüt a nap, egyből vásárolják a napszemüvege­ket — közli Bubán József­né, az OFOTÉRT Kossuth utcai optikai szakboltjának vezetője. — Szerintem a napszemüveg választék jó. A hazaikon kívül osztrák, csehszlovák és olasz, mintegy 30—40 féle kapható. Egy­formán kedveltek a fém és a műanyag keretűek. Érde­kes, hogy a drágább, 200— 520 forint árú napszemüve­geket inkább a fiatalok, míg az olcsóbb, 100 forint alatti vételáruakat elsősorban az idősebbek veszik. (cs. gy.) El ne felejtsük! Gyógyszerek az úticsomagban Sokan indulnak .útnak, hogy hazánktól távoli helye­ken pihenjék ki fáradalmai­kat. Távol áll tőlünk, hogy reklámozzuk a gyógyszere­ket, meg a gyógyszerfogyasz­tást, de aki hosszú útra megy, nem árt, ha néhány gyógy­szert visz magával, mert azokra bármikor szüksége le­het. — Aki rendszeresen szed valamilyen gyógyszert, abból feltétlenül vigyen magával — mondja Szabó Aranka gyógy­szerész, a nyíregyházi Hatzel téri gyógyszertárban. De azon túl nekik is, és az egyébként egészségeseknek is szükségük lehet más gyógyszerekre is. Például bárki, különösen a mostani igencsak változékony időben megfázhat, ezért feltétlenül legyen kéznél Kalmopyrin, illetve a lázcslllapításra Amidiazopihenüm vagy Ger- m'icid tabletta, a kisgyerek­nek pedig kúp. Nem árt, ha van nálunk Algopyrin, vagy Demalgon tabletta — fejfájás ellen. Elő­fordul, hogy távolabbi Üdü­lőhelyünkön mások az étke­zési, ételkészítési szokások, aminek révén lehetnek emésztési problémáink — a Dipankrin tabletta bevétele sokat segíthet. — Kaphatunk hasmenést, vagy éppen székrekedést. Hasmenés ellen jó hatású az Enteroseptol, vagy a szén- tabletta — folytatja a gyógy­szerész. — A Phenodiphtalei- mum tabletta pedig hashajtó. Nospa görcsoldóra is szüksé­günk lehet. Sérülés esetén hasznos a sebkenőcs, vala­mint a sebhintőpor és nyil­ván a megfelelő kötszerek. — Aki repülőgéppel uta­zik, s számít arra, hogy szé­dülés, hányinger veheti elő, az ezt utazás előtt közölje az orvossal, mert az említett tünetek, panaszok elkerülé­sét elősegítő ■ gyógyszerek csak orvosi receptre adhatók ki — közli Szabó Aranka. Jó, ha a magyarországitól elté­rő klímójú országokba uta­zók magas vérnyomásban, asztmában vagy más beteg­ségben szenvedők egészség- védelmükről elutazás előtt kikérik az orvos véleményét. (cselényi) Egy szakma utolsó „mohikánjai" Történt-e vétkes kötelességszegés? Fegyelmik - sorozatban Z. András 44 éves nyíregyházi lakost a Hungarofruct Vállalat áruszervezőjét és irányítóját kitiltották a munkahelyéről. Mind­ezt nem kirendéltségvezetője hozta tudomására, hanem munka­társai, akkor, amikor a táppénzen lévő Z. András be akart menni munkahelyére valamilyen ügyes-bajos dolgát elintézni. A Kitiltás okát nem közölték vele, előzménye azonban jócskán volt, még­pedig több írásbeli figyelmeztetés, amit kötelezettségének vétkes megszegése miatt kapott. Pedig ő mindössze annyit tett, hogy a már romlásnak, rottiádáknak indult árut nem engedte útnak indí­felé. Igények N emcsak ellátni, ha­nem új igényeket tá­masztani. Lehet, hogy nem szó szerint így mondta Tamás Imre, a húsipari vállalat igazgatója ezt a mondatot a minőségi ankéton, amelyet a héten tartottak Nyíregyházán, hogy ismét megmutassák a keres­kedelemnek: mire képes ma ez a gyár, de a lényege ez volt, hiszen egy nagy re­konstrukció végéhez közeled­nek, s ez nemcsak előre jelzi, hogy előbb-utóbb több és jobb lesz a Nyíregyházán készülő szalámi, vagy pari- zer, hanem már most érez­hető" sok változás. Crezhető, mert amióta hozzákezdtek a gyár korszerűsítéséhez, sok üzemrészben olyan feltétele­ket sikerült teremteni, hogy a húsipari vállalat történeté­ben először, exportra is gyár­tanak már néhány — eddig csak itthon ismert — termé­ket. Az ankét persze nemcsak egy húsipari szakemberek és kereskedők párbeszédének lebetőséget adó találkozó volt, hanem egy termékbe­mutató is, ahol különös áru­kat nem mutattak be, új termék egy sem akadt, de is­mét felhívta a figyelmet ar­ra, hogy itt nemcsak egy, ha­nem legalább ötféle hurka ké­szül, hogy nemcsak olasz szalámi van, hanem csípős uzsonna, vagy vegyes finom­szelet is, hogy a nyírségi fű­szeres vér épp úgy megtalál­ható kínálatukban, mint a májmozaik, a tatárfelvágott, vajy a sertésfejpástétom. És persze hallhatták ismét a kereskedelem képviselői, hogy á nyíregyházi gyárban immár 80 féle termék ké­szül, 120 féle alapanyagot használnak fel, s természete­sen azt is, amit a vásárlók jeleztek már, hogy elégedet­tek a virslivel, a zalafelvá- gottal, a parizerrel, a nyír­ségi és sonkás felvágottal, de néhány termék túl zsíros, némelyiknek a fűszerezése nem megfelelő, erősebben kel­lene füstölni és bizony nem ritka még, hogy idegen anya­got tartalmaz — például sző­rös a disznósajt — néhány termékük. A vártnál lényegesen ke­vesebb kritikát hall­hattak a húsipari vál­lalat vezetői a keres­kedőktől, de lehet ez an­nak is köszönhető, hogy az ankétot megelőző két-három héten jó volt az ellátás. Nemcsak azt kaptak, amit kértek, esetenként többet is, esetleg naponta kétszer is megjelent a vállalat áruszál­lító kocsija. Most talán ilyen tapasztalatok után aligha pa­naszolhatták a ritka szállítá­sokat, a megrendelttől elté­rő árulerakást. Ezért lenne az ankét legnagyobb érdeme, ha a szállítás, az áruterítés 2 és 3 hét múlva is a mosta­ni színvonalon maradna, ha netán még egy szombat reg­geli szállítás is lehetővé vál­na. A boltokban pedig a tá­rolással, a termékek esztéti- kusabb bemutatásával való­ban nemcsak ellátni akarná­nak bennünket vásárlókat, hanem újabb igényeket tá­masztanának. B. J. tani valamelyik szomszéd ország Az első fegyelmit, ponto­sabban írásbeli figyelmezte­tést ez év február 1-én kap­ta meg, amiért két vagon al- ma Csapról „visszajött”. A kirendeltségvezető megálla­pítása szerint ez elkerülhető lett volna. Természetesen ez -a megállapítás szóról szóra igaz, a szépséghibája mind­össze az, hogy az almát nem Z. András indította útnak. A fegyelmi eljárás február 25-én kezdődött Z. András munkájával kapcsolatos kö­telezettségének vétkes meg­szegése miatt. A vizsgálat szerint ugyanis január 21 után Vaján szabálytalanul adott fel almaszáUítmányo- kat: Mik is voltak ezek a szabályta­lanságok? A hivatalos papírokon lévő adatok szerint január 21- től 31-ig 26 vagon almát indított útnak a Szovjetunióba Z. And­rás, s ebből 6 vagon jött vissza minőségi kifogás miatt. 28-án az öt vagonból 1, 29-én a négy va­gonból 1, ami más feladók ese­tében is mindennapos volt. A 31-i öt vagonból viszont négyet küld­tek vissza. Ez már valóban el­tér a szokásostól, s enyhén szól­va tűrhetetlen is az ilyen gya­korlat, ám ennek is volt egy szépséghibája: Z. András mun­káját ellenőrizték, így az ő hi­báját főnökének — akinek bé­lyegzője ott van minden kon­szignáción — észre kellett volna venni. Ezekben a napokban egyébként 34 vagonból 17 jött vissza, s nem csak a Vaján, ha­nem a Nyírbátorban, Baktaló- rántházán, Nyíregyházán, Bal- kányban, Fehérgyarmaton és Nyírlugoson feladottak közül. Március 26-án két vagon almát kellett volna Csapra küldeni Vajáról. Mivel nem készítették elő, a szállítmány nem is indult útnak, márci­us 28-ra viszont kihívták. Va­jára Z. Andrást, hogy hat vagon útra készen áll. Meg­vizsgálta, s mivel megálla­pította, hogy valamennyi hús- barnult, tipikes és nyomott, nem engedte el a szállít­mányt. A hűtőház vezetője elismerte, aláírásával szente­sítette ezt, ám a tsz-elnök nem akart belenyugodni és szuperkontrollt kért. Kiment a szuperellenőr is, ám ő is ugyanezt állapította meg, s az alma Vaján maradt. Volt más bűne is Z. And­rásnak. Például egy alkalom­mal megbízták, hogy amíg a többiek Ráckevén tanácskoz­nak, folyamatosan indítsa útba a káposztát a szomszé­dos országokba. Amikor visz- szajöttek Ráckevéról, a fő­nők megkérdezte: mi történt a káposztával, Z. András pe­dig közölte, hogy egy vagon­nal sem tudott feladni, mert a minőség nem felelt meg az előírásoknak. A következmény egy írás­beli figyelmeztetés lett, mert — mint Molnár József ki­rendeltség vezető írja —• Z. András mind a vállalati, mind a külkereskedelmi te­vékenységben indokolatlanul nagy kárt okozott. Mi is történt ezeken a napo­kon? Az április 1-re előkészíteti szállítmányra azt irta, hogy a fejek közepe megfagyott, elbar- nuit, vizenyős, exportra nem al­kalmas. Az átadó elismerte, hogy igaza van. Április 2-án a Zöidért-nek három, a baktat áfésznek egy vagon káposztáját akarták feladni, de mivel ugyan­az volt a kifogás, mint előző nap, ezt sem engedte útnak in­dítani. Emiatt irta le főnöke, hogy mind a vállalati, mind a külkereskedelmi tevékenységben indokolatlanul nagy kárt okozott. Gondosan megvárta, hogy le­teljen a két év próbaidő. Idén februárban már nem fenyegette a veszély, hogy letöltetik vele a magánlaksértés kísérlete és könnyű testi sértés miatt felfüg­gesztve kiszabott féléves szabad­ságvesztést. Ogy tűnik, hogy ezután viszont túlságosan is fel­szabadult a gátlások alól a 29 éves tiszaeszlári Glonczi Ferenc: két hónap múlva ismét munkát adott a rendőröknek. Április 15-én korábban kény­szerült zárórát elrendelni a ti­szaeszlári étterem pincére, s az ok Glonczi volt. Részegen az asztal alá végezte el kisdolgát, amikor pedig ezt szóvá merte tenni a felszolgáló, roppant nagy méregbe jött. Ahelyett, hogy el­hagyta volna gyorsan az étter­met, szétlocsolta a padlón a sört, az üres üveggel pedig ál­lón ütötte a felszolgálót. jóllehet a Zöldért, illetve az áfész képviselője is elismerte, hogy igaza volt. ★ Az utóbbi években sajnos egyre gyakoribb, hogy akár a Keletre, akár a Nyugatra útnak indított exportszállít­mányok nem jutnak el a ha­táron túlra, mert nem jó a minőség. Z. András a visz- szaküldést szerette volna megakadályozni, vagy leg­alábbis csökkenteni, amikor nem volt hajlandó a rassz minőségű terméket „sétáltat­ni”, s ezért kapta egymás után a figyelmeztetéseket, a fegyelmiket. Aztán, amikor egy levelet írt a kirendeltség­vezetőnek, amelyben leírta, hogy szerinte akkor okozott volna kárt a népgazdaság­nak, ha ezeket a vagonokat átengedi, akkor egyszerűen kitiltották a munkahelyéről. Z. András most táppénzen van, s nem azért, mert or­vosi védelem alatt akarja át­vészelni, vagy túlélni a .főnö­ke haragját, hanem mert va­lóban beteg. Éppen ezért fur­csa, hogy főnöke a kitiltás helyett nem mondjuk jobbu- lást kívánt neki, mert kitil­táshoz egyszerűen nincs jo­ga, meg nem is érdemes. Mert ebből a többi dolgozó olyan következtetésre juthat, hogy így jár az, aki felelős­séggel végzi a munkáját. Nagy nehezen sikerült az ét­terem vezetőjének és néhány vendégnek kituszkolni áz ajtón, de Glonczi még akkor sem nyu­godott. Utcakő lett a vádlott fegyvere, azzal törte be az ab­lakot, majd könyökével nagyí­totta meg - a lyukat, hogy be tudjon mászni rajta. Odabent széket kapott fel, s a pincérre támadt ismét: fejbeverte a masszív bútordarabbal. Szeren­csére a sértett megúszta köny- nyebb sérülésekkel, de mivel az elkövetési magatartás és a használt „fegyverek” jeUege ar­ra utalt, hogy súlyosabb követ­kezményekkel is járhatott volna tette, a Nyíregyházi Városi Bí­róság dr. Spisákné dr. Kiss Judit tanácsa súlyos testi sértés kísér­letében mondta ki bűnösnek Glonczi Ferencet. Büntetése fél év börtön. Az ítélet jogerős. Balogh József A tárgyalóteremből Fenn az ernyő — ki javítja t Hányszor látjuk szeles, esős napokon, hogy az eser­nyők kifordulnak; bosszan­kodunk, hogy eleredő zi­vatarban nem sikerül kinyit­ni, elszakadnak a huzatai, rugók törnek el. Keressük a megoldást ki javítja, hová vigyük? — Nyíregyházán két eser­nyőjavító van. Az egyik ezek közül a színészházzal szem­beni, műhelytulajdonos Ka­tona Mária. Belépve az üzlet­be számtalan színes paraplé ragadja meg a szemet. Hiába van nyár, sok az eső, így a munka is, gondolja a szemlé­lődő. Tévhitemből a mester­nő ábrándít ki. — Nem olyan nagy a for­galom, mint az áru mutatja. Ezek fele két-három éve meg­rendelt munka. A javítaniva­lót még behozzák, de ha kész, a 30—40 forintos munka a kutyának'sem kell. Mit tud kezdeni ennyi működő ernyővel, évekig mégsem tárolhatja? — mor­fondírozom tovább. — Hat hónapig vagyok köteles tárolni az elkészült munkát, utána vagy kihaji- gálhatom, vagy alkatrésznek felhasználhatom. Nem lenne célszerű áron alul kiárusítani a készletet, hiszen néhány forintért ven­nének belőle? — veszem fel mindenáron a hasznothajtani akaró szerepet. De hiába minden. Főleg ol­csó, régi ernyő ami itt ma­radt. Kinek kell akár negy­ven forintért is, mikor vado­natújat kap százért? így a készlet csak nő, . porosodik, előbb-utóbb használhatatlan tárgyak tömkelegévé válik. Azért a cégtulajdonos nem panaszkodik, itt-ott bejönnek, feladat van. — Lasz-e utánpótlás? Ki fogja átvenni a boltot? Je­len pillanatban még nincs utód, de vannak fiú- és lányunokák. Hátha folytató­dik a hogyomány, amit édes­apám 1930-ban kezdett és 1972-től én folytatom. Változik-e a divat, az er­nyő szerkezete? — Divatosabbá, színesebbé vált a kínálat. Szerkezete ugyanaz, csak összecsukha­tó, így a lépéstartás a fejlő­déssel nem jelenthet gondot. Az eső rendületlenül sza­kad, zápor is lesz mindig, de a paraplé matuzsálemek nem lelik gazdájukat. Talán egy­szer értük jönnek újra, ere­deti funckiójukat töltik be, és a több éves port lemossa az eső végre. (b. p.) DELFINARIUM — VÁR­NÁBAN. Egy éve sincs, hogy Bulgáriában delfiná- rium létesült. Várnában — közvetlenül a tengerparton — egy 2000 néző befogadá­sára alkalmas modern épü­letben, napi 3—4 előadáson a turisták ezrei csodálhat­ják a tanulékony állatok remek produkcióit. Közös ugrás, labdarúgó-parádé, énekhangverseny, tűzkari- kán ugrás; szárazföldi „szá­guldás” — mindez csak ízelítő a közel egyórás programból. A Karib-ten- gerből „idekerült” állatokat két évig tanították az ido­márok, s a mai csúcs — amikor a négy méter ma­gasban álló idomár szájából veszi el a halat a felugró delfin, (m. k.) Elvétette a helyiséget

Next

/
Thumbnails
Contents