Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-12 / 162. szám
1985. július 12. Kelet-Magyarország 3 Amit nem beritékimn kapunk (2.) Rehabilitáció, üzemi étkeztetés A FIZETÉSÜNKET JÖVEDELEMMÉ KIEGÉSZÍTŐ társadalmi juttatások, az állami, vállalati forrásokból származó szociális gondoskodás valódi közügy, de életszínvonal-megtartó funkciójának érvényre juttatását mindenekelőtt a szakszervezetek segítik. A szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége — amint utaltunk rá — ötesztendős visszatekintéssel értékelte a szabolcsi vállalatok, intézmények gazdálkodásának szociális szféráját. ANYAGIAK ÉS KÖZÉRZETT. A mostani átfogó szakszervezeti elemzés eredményekről éppúgy számot adott, mint negatív tapasztalatokról, feszítő gondokról. Az utóbbiak sorába tartozik a csökkent mun- kaképességűekről való gondoskodás, mert vállalataink zöme kizárólag őr, portás munkaköröket tud felajánlani a megváltozott munkaképességű dolgozóknak. Márpedig itt a munkabér lényegesen kevesebb. Arra is rámutatott a szakszervezeti elemzés, hogy több vállalat jó eredménnyel végezné a csökkent munkaképességűek szakmai átképzését, csakhogy az ilyen dolgozók egy része erre nem vállalkozik, inkább a szociális gondoskodás egyéb lehetőségeit igényli. Az SZMT-elnökség úgy foglalt állást, hogy a szabolcsi vállalatoknál működő rehabilitációs bizottságoknak alaposabb, körültekintőbb munkát kell végezniük: a dolgozókat érzékenyen érintő anyagi hátrány nélkül kellene munkában tartani, mégpedig olyan munkakörök létesítésével, amelyekben a csökkent munkaképességűek teljes értékű munkatársnak tekinthetik magukat. Ez pedig sem az egyén anyagi szempontjából, sem a munkahelyi közérzet tekintetében nem lehet közömbös. ROSSZ MINŐSÉG: ŰJ PARTNER. Napjainkban 510 szabolcsi üzemi étkezdében 55 ezer dolgozó ebédel. Az üzemi étkeztetés színvonala a legtöbb helyen lényegesen javult, főként azzal, hogy korszerűsítették, kulturáltabbá alakították a gyári ebédlőket, konyhákat és újakat is építettek. A szakszervezeti bizottságok módszeresen ellenőrzik az étkezdék tisztaságát. Mindezek ellenére e kerületen is vannak megoldatlan problémák: a nem állandó, vagyis az úgynevezett „nem telepített’’ munkahelyeken foglalkoztatott dolgozók számára nehezen tudják megoldani az étkeztetést, főként olyan helyeken, ahol nincs a közelben vendéglátó vállalat, vagy szövetkezet kezelésében étterem. És a menük minőségére is odafigyel a szakszervezet: tapasztalatuk szerint ott ahol kifogásolható az ételek minősége, az adagok mennyisége és a kiszolgálás kultúrája, bizony csökken az ebédjegyeket igénylők száma. Több szabolcsi vállalatnál például a dolgozók panaszai nyomán, s a szak- szervezeti bizottságok kezdeményezésére felbontották a korábbi üzemeltetővel a szerződést és új partnert kerestek az üzemi konyha működtetésére. DRÁGÁBB EBÉDJEGY, ARÁNYOSAN. Figyelemre méltó eredménye a szak- szervezeti lépéseknek az is, hogy az ételek nyersanyag- árainak emelkedése miatt a vállalatok többsége nem hárította át az étkezési költségek növekedését teljes mértékben a dolgozókra. A korábbi arányoknak megfelelően, tehát jobbára 50 százalékban részt vállalt a vállalat ebből a költség- többletből, de például a Kis- várdai Szeszipari Vállalat a többlet 80 százalékát vállalta át, míg a TITÁSZ csak a 12 százalékot. Fontos dolog az is, hogy sok vállalat nyugdíjasainak is étkezési lehetőséget nyújt és számukra is megadják az aktív keresőket megillető kedvezményt. Szilágyi Szabolcs Testvérvárosi kapcsolatok — Kijössz velem a határba? — kérdezte Bököny József. — Nem leszünk soká. — Nincs más dolgom, éppen mehetek. — Csak megmutatok valamit. A kis terepjáró szuszogott a homokúton. — Jó kis kocsi. — Ez jó. Fent vettük, a vásáron, a múlt esztendőben, nem jártunk vele rosz- szul. Bírja a sarat, a homokot, mikor milyen idő van, bírja ez. — Meg se néztem, milyen márka. — Itt a volán mellett a felirata, GOSZT 18198—84. Minszk. Odaértünk a nagy tábla krumpliföldhöz. — Mit szólsz? — így kívülrül igazán szép. Tele virággal. — S ez tetszik neked? Gyere beljebb. Mentünk valameddig. — Na, nem jössz? — Nagy az inda. József megállt: — Ez az, látod! A termelési rendszerek egyik, de kicsi átka. A mi tavalyi krumplinkat, amelynek csak kétarasznyi indája volt, mind egy szemig leadI Krumpli- virág tűk. Annak a kicsiny indája alatt egy-egy bokorban kotlóaljnyi gyümölcs volt. Öklömnél ugyan nem nagyobbak, de milyen ízűek! Mit, öklöm, ugyan, kacsa- tojásnyik, de milyen ízűek! Leadtuk. S most itt van rajtunk ez az átok. Mármint nekünk átok, a nagy egésznek nyilván jó. — De hát ha a nagy egésznek ... — Engem az én gazdaságom érdekel, ez a kicsi, itt, ez a háromezer hektár, nem érted? — Értem én. — Dehogy érted. Minthogy én az ilyen középÜdvözlet Kajaaniból Mint már beszámoltunk róla, a finn—magyar barátsági hét keretében testvérvárosunkból, Kajaaniból küldöttség kereste fel városunkat a közelmúltban. Ugyanabban az időben Nyíregyházáról 13 fős csereküldöttség járt Finnországban. Vezetőjüket, dr. Barta Tibort, a városi tanács osztályvezetőjét kérdeztük meg út- jukról. — Végtelen barátsággal és megkülönböztetett szeretettel fogadtak bennünket finn barátaink — mondta. — Az egész delegációt megragadta a finn emberek önzetlen barátsága, figyelmes kedvessége és vendégszeretete. Közös eredetünk, a közismert rokonság, sok tekintetben azonos történelmünk egyaránt közrejátszott abban, hogy régi ismerősként és barátként fogadtak minket. Nemcsak a hivatalos programokon tapasztaltuk ezt, hanem az utcán is. Ha a járókelők megtudták, hogy magyarok vagyunk, szeretettel és érdeklődéssel vettek körül. — Mi volt a küldöttség programja? — Kajaaniban csak három napot töltöttünk. További három napot a testvérvárosok közös programján. Helsinkiben, ahol megcsodálhattuk az építészetileg oly modern város nevezetességeit. Elvittek többek között a Finlandia-palotába, ahol tíz évvel ezelőtt írták alá a helsinki záróokmányt és készülnek az évfordulóra. A helsinki fogadáson Veres Péter külkereskedelmi miniszter a küldöttség vezetője felszólalásában megerősítette a kapcsolatok fejlesztésének igényét és lehetőségeit. — Először járt testvérvárosunkban, Kajaaniban. Milyennek találta? — Kajaani megközelítően Finnország geometriai középpontjában van. Nagy dinamizmussal fejlődő város. Lakossága közel 40 ezer. Fa- feldolgozó ipara jelentős. A látogatónak elsőként a tisztaság és a rend ötlik a szemébe. A környezetvédelem egész Finnországban figyelemre méltó. A Lönnrot korabeli faházakból épült kis' városnak már csak itt-ott láthatók a nyomai. Az építéHát ezeket mondotta nekem a virágos krumpliföldön dr. Bököny József ag- ronómus-közgazdász. szét terén a régi és új összhangját igen sikeresen oldották meg, s ez különös hangulatot teremt Nem zsúfolják tele a város belső részét, hanem a tájba széthúzódva építkeznek. — Milyen programot állítottak össze a házigazdák? — Igen mozgalmas volt a. programunk. A városházán Sakari Lahtinen polgármester — aki már járt Nyíregyházán — fogadott minket. Ismertette a város történetét, fejlődését és terveit. Ugyanakkor kendőzetlenül beszélt a gondjaikról is, így például a növekvő munkanélküliségről. Megkülönböztetett hangsúllyal került szóba a közös történelem, a két nép béke utáni vágya és törekvése. A szélesedő baráti kapcsolatok jó például szolgálnak más nemzetek számára is. Elvittek a sotkamoi tejgyárba, a főiskolára és a város új nevezetességéhez, az épülő könyvtárhoz. Megmutatták a volt elnök, Kekkonen lakóházát és iskoláját is. Látogatásunk idején került sor Be- recz András nyíregyházi festőművész kiállítására is: Kalevala- és magyar népdal-illusztrációival nagy sikert aratott. Jártunk Haukilam- piban, mely a mi Sóstónkhoz hasonlóan kedvelt kirándulóhely. De élvezhettük-a vendégszeretet vendéglátóink otthonában is, ahol nyugodt életmódjukba is betekinthettünk. Természetesen többször invitáltak szaunázni, ami hozzátartozik a finnek mindennapi életéhez. Légi felvétel Kajaani egyik új negyedéről. — A testvérvárosi kapcsolatok fejlesztésének milyen további lehetőségei kerültek szóba? . — Küldöttségünk tagja volt dr. Cservenyák László, a tanárképző főiskola főigazgatója is. Megállapodások születtek a két főiskola közötti kapcsolatok kiépítésére. A helyi sajtónál is nagy érdeklődést tapasztaltunk a Kelet-Magyarországgal való kapcsolatok további bővítésére. A Kainuun Sanomat nagyobb terjedelmű lap mint a miénk, de kisebb példányszámiban jelenik meg. Igen sok benne a hirdetés, mivel a bevétel csak az önköltséget fedezi és csak így rentábilis. Felmerült olyan igény, hogy rendszeresen tájékoztassuk egymást városaink eseményeiről, tovább bővítve a kialakult hagyományokat. — Végezetül elmondhatom, hogy az utazás feledhetetlen élmény mindannyiunknak. A sokat emlegetett fehér éjszakák lenyűgözőek a közép-európai ember számára. Az ember ilyenkor sokkal önfe- ledtebb és kitárulkozóbb lesz. Bodnár István „Árnyékban" van-e Nyírvasvári? ■■ Ot percre a várostól Nyírvasvári 2149 lelket számláló falu Nyírbátortól négy kilométernyi távolságra. Róla az első írásos feljegyzést 1216-ban a Váradi Regestromban vetették papírra. Itt volt görög katolikus pap Fehér Pál, kinek fia Vasvári Pál, az 1848-as forradalom nagy alakja. — A lakosság létszáma évek óta stagnál, — mondja Erdélyi József tanácselnök. — Munkahely kevés van a faluban, ezért a helyben dolgozók száma nem magas. Reggel 7 és 8 óra között három busz is indul Nyírbátorba, s viszi a különböző munkahelyekre a vasváriakat. A legaktívabbak így eljárnak a faluból. Igyekszünk ezen valamit javítani. A tóz és a nyírbátori cipőgyár segítségével tüzödei üzemet létesítettünk. Harminc asszonynak tudunk így munkát adni egész évre. Később szeretnénk az üzemet 80 fősre bővíteni. Boltok, iskolák Munkalehetőség tehát nem sok van a faluban. Egy teleA régi kastély ma általános iskola. Felújítása most zajlik. Mellette tornaterem, s négy új tanterem is épül. Ha végre elkészülne, Nyírvasváriban is megvalósulhat az egy műszakos tanítás. (K. É. felvétele) pülés népességmegtartó erejét nagyban meghatározza az ellátás színvonala is. A község vezetői ez ügyben is sokat tehetnek. — Törekszünk arra, hogy jobb legyen az ellátás, de súlyos gondjaink is vannak. A Nyírbátor és Vidéke Áfész két boltot működtet a faluban, ebből az egyik életveszélyes állapotban van, ráadásul ennek a legnagyobb az ellátási területe. Felújítása égetően szükséges lenne. Legnagyobb gondunk a tanyasi lakosság ellátása. Má- riamajorban például 110 ember él. Ellátásuk szinté megoldatlan, .mert ősztől tavaszig szinte megközelíthetetlen a tanya, olyan rossz az út, ami pedig köldökzsinór lehetne a falu és a tanya között. Most bővítjük az általános iskolát. A régi kastélyt, amelyben működik, teljesen felújítjuk, négy új tantermet és tornatermet építünk. Ha mindez megvalósul, tizenkét tantermes lesz az általános iskola, s ha nem tart tovább az építési huzavona, 350 gyermek szeptembertől egy műszakban járhat iskolába. Sajnos, kevés a szaktanár is. Kellene egy ember... Nagyon hiányzik egy főállású művelődésiház-igazga- tó, aki gazdája lehetne az itt lakók művelődésének, szórakoztatásának. Szeretnének egy kettős funkciójú könyvtárat, s felfrissülhetne a fiatalok amatőr művészeti tevékenysége, az iskolások szakköri foglalkoztatása is. A fotószakkör ás a cigányfolklór együttes országos pályázatokon, versenyeken is részt vett már. A gondok akár tipikusnak is mondhatók. A fiatal értelmiségi nehezen választja a falut, s ha terveik nem válnak valóra, hamar ott is hagyja. Pedig nélkülük nem remélhető a továbblépés. A cél az lenne, hogy ne fogyjon a falu. Van erre Nyírvasváriban garancia? ajánlat — mindenkinek — Évente 10—15 új lakást építenek az itt lakók, minden telekigényt ki tudunk elégíteni — mondja az elnök. A bátori üzemeiknek, vállalatoknak is felajánlottuk, dolgozóik építkezzenek nálunk a faluban. Tartós használatba vételre nagyobb és olcsóbb telkeket tudunk ajánlani, mint a környéken mások. A közlekedés jó, ü város közel, mindössze ötpercnyire. Ha több a fiatal, talán jobban megpezsdül az élet. Reménykedünk. Idén 190 először szavazó fiatalunk volt. Kovács Éva ' szerű, középszintű intéz- | kedésektől néha sírni sze- \ retnék. — Na de hát mindenkinek í joga van apellálni az általa vélt sérelmek ellen. — Hol? Megmondanád? Hagynák a parasztot a maga esze szerint dolgozni, s j kiiktatni végre minden fe- - lesleges szervet. — Hát már épp elég fe- I lesleg lett kiiktatva az utób- \ bi időkben... — Mindet! — Anarchiát akarsz? — Ellenkezőleg. Az ál- J lám kell, a koordináció kell, I és kell a termelő paraszt, i Az értelmes élet tudja a 5 maga dolgát. Krumplivirá- j gokra nincs szükség. An- | nák bogyójától megbolon- j dúltak azok, akik annak j idején azt hitték, a krump- | livirág bogyóját kell meg- l enni, nem pedig a gyökér- í gyümölcsöt. e Q C
