Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
1985. július 11. Kelet-Magyarország 3 Amit nem borítékban kapunk (1.) Hídépítők SzaUnárban Társadalmi jövedelmek, szociális tervek FIZETÉS NAPJÄN munkahelyünk pénztárában készpénzben vesszük fel munkabérünket, illetmé- nyünJkiet. Ez az a pénz, amit munkánkért kapunk, mégpedig törvényesen szabályozott szempontok — munkakör, beosztás, szakképzettség, szolgálati idő, teljesítmény, minőség és más követelmények — alapján. Ez a havi munikaibér azonban csak kétharmada annak az értéknek, ami a dolgozók valódi jövedelmét alkotja. A hiányzó egyihanmad nem más, mint a társadalmi juttatások értéke. Egészen pontosan azzal a pénzösiz- szeggel is kiegészül jövedelmiünk, amit az államkasszából és a vállalati szóéi álpolitikai forrásokból kapunk. NEM CSAK KÉSZPÉNZBEN ... Mi is ez a kiegészítés, amit akár társadalmi jövedelemriek nevezhetünk? Ezt az összeget mium- kaihelyi környezetvédelemre, munkavédelemre, üzem- egészségügyi ellátásra, a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására, üzemi étkeztetésre, gyermekintézményekre, üdültetésre, munkásszállításra, munkásszállásokra, lakás- építési támogatásra, segélyezésre költi az állam, a vállalat. Ezek a hozzájárulások egészítik ki havi fizetésünket, s alkotják jövedelmünk teljesebb képét. Szabolcs-Szatmáriban is igaz, hogy a társadalmi jövedelmek egy része a vállalatok, intézmények szociálpolitikai tevékenységéből, mint forrásból táplálkozik, mégpedig igen sok helyi kezdeményezéssel kiegészülve. A megye szakszervezeti szervei az utóbbi öt esztendőben is egyik legfontosabb feladatuknak tekintették a szociális ellátást. A megnehezedett gazdasági helyzetben is igyekeztek bővíteni, színvonalában javítani e V ténykedést, mindenekelőtt pedig figyelemmel kísérték a szociális tervek kialakítását, szorgalmazták a dolgozók bevonását a döntésihozatalba. A minap e ténykedés ötesztendős eredményeit értékelte a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. A MUNKAHELY ÉS KÖRNYEZETE. A szociális célú pénzeszközök felét a megye valamennyi iparágában a munkafeltételiek javítására, a biztonság megteremtésére használták fel: javultak a- munkakörülmények, s a szakszervezetek serkentésére a munkavédelem tartalma, színvonala is. Nagy erővel összpontosítottak a nehéz fizikai munka gépesítésére, a kézi anyagmozgatás felszámolására, a légszennyeződés és az üzemi zajszint csökkentésére. Az SZMT elnöksége arra is rámutatott, hogy környezetvédelemben alig érzékelhető előrehaladás annak ellenére, hogy tekintélyes környezetvédelmi beruházások valósultak meg, például a tiszavasvári Alkaloid ában. Megoldatlan a legtöbb helyen a szennyezett ipari hulladék tárolása, illetve egyes üzemek — mint a kisvárdai VSZM — ötletszerű, átmeneti megoldásokkal próbálkoznak. RENDELŐK A GYÁRAKBAN. Figyelemre méltó előrehaladás történt az üzemegészségügyi ellátás terén a VI. ötéves tervben. A vállalatok túlnyomó többségében kialakították az üzemi alapellátást szolgáló rendelőket, a nagyüzemekben szakorvosi rendelés is segíti a gyógyítást, megelőzést. M!a 21 szabolcsi vállalatnál működik főállású üzemorvos, a többi munkahelyen mellékállású orvos rendel, kisebb településeken pedig a körzeti orvos segíti az üzemegészségügy! hálózat működését. Szilágyi Szabolcs J — Erre mondják, hogy kutya idő van — törölgeti gyöngyöző homlokát Kovács András, a MÁV helyszíni ellenőre, aki végigkalauzol az építési területen. A régi hídon sétálunk a túlsó part felé. Szemben feltűnik a „Piroska”, a csehszlovák személyszállító motorvonat. Van időnk félrehúzódni, mert szinte lépésben halad. — Ki van téve a lassú jel: csak 10 kilométeres sebességgel mehetnek át — jegyzi meg a MÁV-ellenőr. — Még a 20-as évek elején épült ez a híd, s háború után csak ideiglenesen hozták rendbe. Miközben elzötyög mellettünk a szerelvény, kísérőm nem győz visszaköszönni a kocsikból integetőknek. — Sokan ismernek engem errefelé — mondja, s hosszan néz a távozók után. — Negyven évig voltam szolgálatban a vasútnál. Itt a Csenger— Zajta vonalon főpályamesterként dolgoztam. Már nyugdíjban voltam, amikor ismét megkerestek: „Gyere vissza dolgozni, te úgy is jól ismered ezt a szakaszt és a képesítésed is meg van ahhoz, hogy segíthess nekünk!” A túlsó parton Albecz János, a Hídépítő Vállalat művezetője siet elénk. — Nehezen boldogulunk ezzel a Vízzel — panaszolja. — A korábban kikotort medret rövid idő alatt feltölti homokkal az erős sodrás. Most szivattyúval próbáljuk előkészíteni a meder alját a cölöpözéshez. Mindig is szeszélyes víz volt ez, de most már túl sok borsot tört az orrunk alá. Napok alatt métereket árad, vagy apad — ahogy a kedve tartja. Tavaly nyáron sokáig alacsony volt a vízállás. A cölöpverő uszályok felfeküdtek a homokra, napokig tétlenségre voltunk kázhoztátva. Télen meg jött az egyik éjjel a jégzajlás, szabályosan a víz alá passzí- rozta a cölöpverőket. A sötét leple alatt, alattomosan tört ránk, nem tudtuk kivédeni a kárt. Az áradások a másik kivitelező, a Közúti Építő Vállalat munkásait is akadályozzák. — Éppen szárazföldi pillért csináltunk, amikor feljött a víz — idézi fel a történteket Bihari József ács, aki a közeli Nagyarból jár át dolgozni. — nem folytathattuk. Megállt a tudomány. Át kellett vonulnunk Fényeslitkére a tsz-be, terményfelvonót készíteni, amíg elvonul az ár. Beszélgetés közben csodálom a KÉV-es ácsok mutatványát. Barnára sült, acélos izmú férfiak artisták ügyességével ténykednek a magasban: készítik az egyes pillér zsaluzatát. J ugóba, Törökbe, Görögbe. Ki kell menni. Athénban Jenő azt mondta: Izabella türtőztesd magad. Fél dolláron alul ezt nem úszód meg. Elvégre egy turistaút nem azért turistaút, hogy az ember lánya ne tudjon uralkodni magán. Ezen összevesztek. Tíznapi hideg élelem és vadkemping után már amúgy is feszült volt a helyzet. Sőt, már az első napot követően kiderült a merő tévedés. Jenő, de főként Izabella az utazás tervezésének stádiumában kollektiven arra gondolt, ha kimennek Jugóba, Törökbe, Görögbe, ott egy kis seft —és gazdaggá lesznek. Viszont Ju- góban, Görögben és Törökben várták őket. Várt rájuk a kemping, a motel, a hotel és a kis- és nagyvendéglő, a butik, a bazár és legalább ezer ember. Az ezer ember arra gondolt, ha jön Magyarból a Jenő és az Izabella, fizetnek mint a köles, hiszen ők az idegenforgalom. Idáig stimmelt. Jenő és Izabella Jugóban, Törökben, Görögben idegen volt, és „forgalom”, de nem fizettek. A „dolcsi" kellett az aranyra, az irTuristaút hára és vizet se vettek. Izabella, mint jó feleség és gondos háziasszony, egyszer akart Jenőnek hazai ízekkel kedveskedni és a vadkempingből elment a közeli szelíd kempingbe vízért. A portás kedves Volt, de török, és kerek dollárért mindent felkínált... Jenő akkor mondta először: Izabella meg vagy te őrülve? Kell a fenének a lebbencsleves! Élünk szárazon. Megették hát a szalonnát, hagymát, száraz tésztát és nyers krumplit, és a többit rábízták a gyomorra. A nyersanyag és a kalória bent van, csináljon a gyomor vele, amit akar. Akkor Izabella a sátorban felfázott és nagyvárosokban, de főként a legelőkelőbb helyeken jött rá: Jugóban, Görögben, Törökben a legdrágább szolgáltatás a szükség. De Izabella türtőztette magát. Athénban is csak addig tartott a veszekedés, amíg az Akro- polisz romjainál Izabella le nem guggolt, hogy közelről megnézze honnan dőlt ki egy oszlop. Nagy megkönnyebbülés az egy turistának, ha látja a kidőlt oszlop helyét... E Z történt tavaly. Na és az idén nyáron? Jugóba, Görögbe, Törökbe ki kellene menni. Jó drágám, mondta Jenő. Mire Izabella kijelentette: akkor csomagolok és maradunk. Seres Ernő Alig pár éve avattak közúti hidat Tunyogmatolcs határában, s négyszáz méternyire most ismét pilléreket emelnek a Szamos partjain. A régi vasúti híd közvetlen szomszédságában rekkenő hőségben folyik a munka. Látkép a régi hídról: a Hídépítő Vállalat cölöpöket ver a mederbe a leendő pillér helyére. — Még kell csinálnunk egy száraz és két vízi pillért. Reméljük, most már nyugton marad egy kicsit a Szamos — bizakodik az ács. Visszaindulunk Tunyogmatolcs felé. A parton karcsún, szürkére mázolva, ösz- szeszerelve várakozik az új híd acélszerkezete. Azért van még rajta tennivaló: a Nyírbátori Építő- és Szakipari Szövetkezet brigádja, a Ganz-MÁVAG alvállalkozójaként különös, hosszú karú kulccsal spanolja a csavarokat. — Idén már négy éve működünk együtt a pesti gyárral — tájékoztat Tóth László brigádvezető. — Először a szomszédos közúti hídépítésnél segítettünk. Majd két évig a fővárosban, az Árpád- híd felújításában működtünk közre. — Most tapasztalhatta, nem mindig irigylésre méltó a mi munkánk — mosolyog a brigádvezető. — Ügy is fogalmazhatnék, hogy küzdelem az elemekkel. Látja, Munkában a nyírbátori brigád: az új híd acélszerkezetén nagyfeszültségű csavarokat húznak meg. csavart (30 ezer ilyen tartja össze a szerkezetet) speciális nyomatékmérő kulccsal kell meghúzni. A társkivitelezőknek pedig el kell készíteniük az összes pillért és tartozékot. Időközben megérkezik Molnár Pál, a MÁV Debreceni Igazgatóságának műszaki osztályától. Ö rendszerei sen, hetente egy-két alkalommal ellátogat Tunyogma- tolcsra. Ellenőriz, szervez, összehangol. Tőle kérünk összefoglalót. — Már a jövő év végére szerettük volna átvenni a hidat. De sajnos, „zsinórban” jöttek, a bajok. Itt három kivitelező dolgozik. Ha az egyik elmarad, akadályozza a többit is. A munkák egymásra épülnek. Szeretnénk, ha 87 végére végre megtörténhetne az átadás. Fehérgyarmaton sok üzem van, s a régi hídon nem növelhető a tengelynyomás. Most csak félterheléssel mehetnek a szerelvények, s ez nem gazdaságos. Legalább egyharmadával lehét majd csökkenteni a felhasznált kocsik számát. Várhatóan jelentősen megnő majd a környék vasúti áruforgalma. Az új híddal aktívabban bekapcsolódhat Szatmárnak ez a része az ország vasúti vérkeringésébe. Gaál Béla Permetezés ■eteorelégiai előrejelzéssel Tájékoztat az obszervatórium A KÉV-es ácsok támfazsalu- zatot készítenek. most a szél sem rezzen, s árnyékban is melegebb van 30 foknál. Télen meg nem volt ritka a mínusz 20—25 fokos hideg sem. Majdnem hozzáfagyott a szerszámhoz a kezünk. A munka azonban nem állt meg. A teljes acélszerkezet 184 méter hosszú, s 570 tonna súlyú. Érdekes megoldással, görgőkocsikon fogják átvontatni centiről centire a víz fölött. Előbb azonban minden egyes nagyfeszültségű A hol esős, hol derűs napsütéses időjárás miatt megélénkült a radarmeteorológiai obszervatórium hírforgalma. Naponta tíz-tizen öt mező- gazdasági nagyüzem érdeklődik: mi várható 2—6 órán bélül. A fülledt, párás melegben gyorsan szaporodó kártevők ellen ugyanis már az is hatásos védelem, ha a kiszórt vegyszert 3—4 óráig nem mossa le az eső. A 300 kilométeres sugarú, s ezen beiül tízszer tíz kilométeres körzet időjárásának előrejelzésére képes radarmeteorológiai obszervatórium adatai biztonságosabbá teszik a növényvédelmi munkák eredményét. Az eseti hír- szolgálat mellett egyébként rendszeresen napi, illetve szükség esetén akár óránkénti jelzésre is vállalkozik. Az első ilyen szolgáltatási szerződést mezőgazdasági nagyüzemmel, a napkori Kossuth Tsz-szel a napokban kötötték meg. A megállapodás értelmében a meteorológusok telexen értesítik a gazdaságot a várható időjárásváltozásról, viharról, esőről, jégről.
