Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. július 11. Egy nő és egy férfi „Szoborlakók" Tyúkodon ír gy tűnik, egy szobor­U nak is van élete, szü­letésének előzményei, körülményei, majd világ- rajötte és befogadása oly­kor feljegyzésre érdemes. Történt pedig ez Tyúkodon, ahol hivatalosan és a kis- padkán zajló beszélgetése­ken régóta szóba került: jó lenne a hagyományőrzés­ben jeleskedő községnek egy szobor. De amikor job­ban belenéztek a közös pénztárcába, a község kasz- szájába, hamar rá kellett jönniük, más az óhaj és más a valóság. Mégse mondtak le egykönnyen a „tyukodi pajtások” a kö­zösen kigondolt tervről, amihez érzelmileg is kezd­ték „felnöveszteni” magu­kat. Mondván: Tyúkodnak meg kell tudni birkózni a szoborállítási vállalkozás­sal. A hely is kínálta magát, a község központi részén egykor kacsaúsztató tó sze­repét betöltő, ám egyre inkább a falu képét rontó mély fekvésű terület sorsa — az utóbbi években jó ér­telemben véve megpecséte­lődni látszott. Magyarán elkezdték . betölteni, igen sokszor kellett fordulni a kocsiknak, mert a tó nyelte a földet, ide gondolták a tavalyelőtt kezdeménye­zett emlékoszlopot, amit mi tagadás el is készítettek, csakhogy jámborságukban megfeledkeztek róla, hogy köztérre nem tehető akár­mi, ennek rendje és mód­ja van. Le kell zsüriztetni. Ezen bukott meg az em­lékoszlop ügye, mert a zsű­ri nem találta méltónak az „alkotást”. Egyúttal ez in­dította el a most már fel­avatott szobor és térplasz­tikai alkotás megszületé­sét, mert írtak a képző- művészeti lektorátusnak, még pedig úgy tűnik, jó órában. A fővárosból érke­zett képzőművészeti szak­emberekre nagy hatást te- hetettt a tyukodiak buz- gólkodása, mert az ígéret­ből, ha némi késéssel is — tavaly ősszel lett volna az alkotás elkészítésének határideje — az idei bé­kehónapban felavatták Marton László Kossuth- díjas szobrászművész két- alakos — egy férfit és egy nőt ábrázoló — művét. S az Ady E. tér, az egykori tó helye, szinte megállít­ja az itt elhaladót, mert itt van a szobor, amely a fel- szabadulás 40. évfordulójá­ra készült, ez áll a talapza­ton is, de általánosabb, emberi tartalmat hordoz. Mintha azt mondaná, raj­tunk, embereken múlik, milyen lesz az élet itt, mi-, lyen lesz a jövő társadal­ma. összefogás szülte a köz­téri alkotást, becsülettel dolgoztak érte a helyi em­berek, külön a Kossuth Tsz tagsága és a Nyíregyhá­zi Konzervgyár helyi gyár­egysége. Az alapozás, a környezet rendbehozása az ő művük, mégha ez nem is került az alkotás talapza­tára. Megbarátkoztak-e a he­lyiek a szoborral, hiszen ők találkoznak vele na­ponta? A tanács vezetői úgy vélekedtek, a hangok­ból ítélve, ha nem is is­mertek önmagukra a két figura megjelenítésében, kezdik elfogadni a jelenlé­tüket. Mintha két emberrel gyarapodott volna a község lakossága... Páll Géza A tárgyalóteremből Lopott szánkón lopott holmi Egy kis válogatás a zsák­mányból: szovjet barkácsgép, szánkó, fél mázsa krumpli (ha tudták volna, hogy nem is olyan sokára ingyen osz­togatják!), kisbalta, hasz­nált cipő, gyermek síléc, díszpárna, ágybetét, ócska szatyor, gyermekkocsi, újabb tétel burgonya... Nem téved, aki arra tippel, hogy csak egy pincében le­het ennyiféle holmi, illetve nem egyben, mert a harminc­hat éves nyíregyházi Makula József, és a szintén megye- székhelyi huszonegy eszten­dős Tóth Béla tizenegy pin­cét látogattak meg hívatla­nul január 26-án hajnalban. Előzőleg a Szindbádban és a Borsodi sörözőben ittak, s onnan hazafelé tartva fedez­ték fel, hogy a Dugonics ut­ca 2. szám alatti épületnek nyitva a bejárata. Alkalom tehát volt, akárcsak tolvaj: Makula és Tóth lementek a pincébe, de mind a tizenegy helyiség ajtaját csukva ta­lálták. Nem jelentett gon­dot azonban egyik zár sem a kombinált fogóval és csa­varhúzóval felszerelkezett Makulának. (Társa közben biztosította a helyszínt.) Vé­gül négy pincéből hozták el a különféle holmikat, mint­egy ötezer forint értékben. A szánkót megrakodva in­dultak tovább, de útközben igazoltatta őket a rendőrjár­őr. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Gucsáné dr. Fekete Magdolna tanácsa többszö­rös visszaesőként vonta fe­lelőségre az ivócimborákat, hiszen Makulának lopás, ga­rázdaság, súlyos testi sértés, Tóthnak lopás és rablás volt (mindkettőnek többször is) a számláján. Makula József büntetése egy év és négy hó­nap, Tóth Béláé egy év és két hónap börtön. Az ítélet jog­erős. Üj élelmiszer- és háztartási cikkeket árusító boltot nyitott a Szabolcs-Szatmár me­gyei ÉKV Nyíregyházán, a Holló utcában. A napokban átadott üzlet a Vasvári Pál utcán még épülő és a közelmúltban már átadott lakások tulajdonosainak ellátását szolgálja. (GB) MAGDI — VOLKSWAGENNEL „Mindig ugyanazok jönnek...' Nehéz terepen járnak az üzemi közönségszervezők. Pél­dául Szilágyiné Váradi Magdolna, akivel Kisvárdán a mű­velődési központban beszélgettünk. Ebben a beosztásában pályakezdőnek számít — ismét. Annak idején, érettségi után Nyírtasson kezdte, a volt MEDOSZ-kultúrházJban. majd egészségügyi pályára került, szakképzettséget szerzett, de sok év után, pár hónapja ismét visszatért az „első sze­relemhez”. Önkéntes segítők — A régi szép idők — idé­zi a nyírtassi emlékeket — sokan el sem hiszik ma már, de még szabadtéri színpada is volt a falunak, virágzó kulturális élete ... Akkor még nem volt probléma megszervezni egy előadás közönségét. Maguktól jöttek az emberek, érdeklődtek. Most? Igaz, hogy telt ház van a kisvárdai várjátéko- kon, de úgy látom, legalább-, is az én körzetemből mindig ugyanazok jönnek. A hoz­zám tartozó falvakban na­gyon nehéz új embereket mozgósítani. lyen tartják az előadást. Rontja a hitelt a lekent, fél­vállról vett fellépés, ha a művészek különbséget tesz­nek színpad és színpad kö­zött. Már ezen a nyáron is tapasztaltak ilyet: az egyik vendégszereplő társulat érez­tette a közönséggel, hogy ők „csak” kisvárdaiak. Vagy a legutóbbi, már-már botrá­nyos Lysistrate-előadás, ami­kor a rossz idő miatt hétszáz embert zsúfoltak be a 440 személyes nézőtérre. Nehezíti a közönségszerve­ző munkáját az a tény is, hogy önkéntes segítőtársai a falvakban, a munkahelyeken semmiféle megbecsülésben nem részesülnek. Sőt! Csu­pán saját „szórakozásukra” vállalják ezt a munkát. Ér­demes lenne megfontolni, va­jon hogyan lehetne a legjob­bakat jutalmazni. Szerény, de figyelmes megoldás lenne, ha ők is felkerülhetnének a protokollistára, s alkalman­ként egy-egy tiszteletjeggyel ismernék el ezeknek a névte­len propagandistáknak a közreműködését. Akik nélkül talán nem jött volna össze a telt ház. Hat irányba Magdi a Volkswagennel mindennap útnak indul — z hat irány közül választhat. Viszi a híreket, a plakáto­kat. De kivel tárgyal, a fal­vakban kik a közvetítők, a segítők? — Nagyon jó a kapcsola­tom a nyírtassi konzerv­üzem helyi közönségszerve­zőivel, ők már tudják, kit milyen műsor érdekel. Álta­lában a munkahelyi, vagy a községi KISZ-titkár a közve­títő. Sajnos, a legtöbb helyen nincs megoldva a nagykö­zönség tájékoztatása, így az információ nem jut el a címzettekhez, egyszerűen azért, mert rossz a tanács­háza mikrofonja, vagy hang­szórója. A másik gondom: a művelődést a legtöbb mun­kahelyi vezető a fiatalsággal társítja, menjek a kiszesek- hez — mondják —„tárgyal- jak velük. Házasság után — vége... Tapasztalatai szerint tipí- •kus jelenség: ha a fiatalok megházasodnak, azzal vége a közösségi művelődésnek, szó­rakozásnak. Az aktív korosz­tály körében — más ok miatt — kevés a rendszeresen mű­velődő ember. És az értelmi­ség Kisvárda környékén? A tanárok túlterheltek, a kö­zösséggel elvegyülő orvoso­kat pedig nem nehéz meg­számlálni. Vannak persze olyan ese­tek, amikor tolong a közön­ség, de „belső erők” hatnak éppen a szervező munkája ellenében. Ilyenek az átgon­dolatlan intézkedések — például ha a meghirdetettnél korábban, vagy ha más he­Körúton a KÖJÁL-ellenőrrel Egészségünk a tét Július 5., péntek, fél nyolc. Varga Józsefné közegészség- ügyi és járványügyi ellenőr­rel indulunk Nyíregyháza néhány vendéglátóhelyének vizsgálatára. Első állomás a Tisza étterem. Kissé meglepődött, de mo­solygó fiatalember fogadja az ellenőrt. Izgatottsága ért­hető, hiszen véletlenszerűen, bejelentés nélkül érkeztünk. Első utunk a konyhába ve­zet. Apró hiányosságok ötle- nek a gyakorlott vizsgáló szemébe. A csempe foltok­ban poros, a hűtő nem elég tiszta, itt-ott pókhálók tar­kítják a mennyezetet, a padló csúszós. A szakácsnő máris pattan a hibákat kijavítani. Ezután az éttermi rész ke­rül „nagyító alá”. Megnéz­zük a söntést, az asztalok té­rítőit, az evőeszközöket, de minden tiszta, az előírások­nak megfelelő. Kívánnivalót hagy maga után viszont a mellékhelyiség. A szappan, papír pótlására figyelmezteti itt a vezetőt az ellenőr. A tüzetes vizsgálódás után az irodában ülünk le beszélget­ni. — Sajnos — mint minden belvárosi vendéglátóhely — mi is helyszűkében vagyunk. Kevés és kicsi helyiségek állnak rendelkezésünkre. Több mint 400 embernek fő­zünk itt, szinte tarthatatlan körülmények között. Nehéz egy helyen sütni-főzni, mel­lette takarítani — mondja a vezető. A Columbiában nem ara­tunk osztatlan sikert. Az iro­da az egykori zuhanyzó he­lyén van. A személyes higié­nikus feltételek így nem is lehetnek tökéletesek. A kony­hában a tányérok, tálak öm­lesztve várják a mosást a fekete edényekkel (lábas, fa­zék, üst). Aztán előkerül a hűtőből a lejárt szavatossági idejű fagyasztott vaj, túró. A szakember már nemcsak figyelmeztet. Felfedez egy tál túrós csuszát, ennek ki­szolgálását a rossz túró mi­att nem engedélyezi. A hús­tárolóban pácolt hús, belső­ség, nyálkás húsdarabok, friss hús egymásra dobálva. Máris telefon az állategész­ségügyi állomásnak, jöjjenek ellenőrizni! A végeredményig a hús nem használható fel. A mellékhelyiség rendet­len, piszkos — mindez egy másodosztályú helyien. A sza­kácsnő és a boltvezető ellen Varga Józsefné szabálysérté­si eljárást indíttat. Kilátásba 'helyezi a bolt bezáratását, ha rövid időn belül nem tapasz­tal változást. A látogatás végén összegzi az általános tapasztalatokat az ellenőr. — A Columbiában látottak ritkán fordulnak elő ilyen mértékben a városban. Hi­bák sajnos szinte, mindenhol vannak. A leggyakoribb a hús-, tejtermék rossz táro­lása, sokszor gondatlan a dol­gozók ruhája, s az étterem sem tiszta. Ilyenkor már nem elég a dorgálás. Büntetünk, hiszen az emberek egészsége a tét. (b. p.) HlBfllIK A JÖ SZÍNHÁZÉRT UTAZNI KELL A Mozgó Világ májusi számá­ban nagy terjedelmű kritikát olvashatunk a Móricz Zsigmond Színház két bemutatójáról. Az írás bevezetőjében így vall Si- poshegyi Péter: „A nyíregyházi színház legnagyobb érdeme, bogy vállalni merte a rossz előzmé­nyek után is, hogy igényes új magyar darabok köré építse mű­sorát. A vállalkozást siker kö­vette. A közönség ott van és jól érzi magát... Lelkesedésem, mert nem tagadom, hogy lelke­sülten távoztam Nyíregyházáról, csupán csak annyi, hogy zöm­mel Teréz körúti színházi ta­pasztalatok után olyan volt szá­momra Nyíregyháza, mint dunai üldögélő horgásznak egy piszt- rángos patak. Igen, elfogult let­tem a nyíregyháziakkal szem­ben, de pusztán szakmai okok­ból. Mondom a furcsa varázs­igét: Kaposvárt sejtek. Olyan méretű feUendülést, mint ami Kaposvárott volt egy évtizede.” EGYMILLIARD FELETTI EXPORT Szabolcs-Szatmárban a múlt évben az egymilliárd forintot is meghaladta az ipari szövetkeze­tek exportja — olvasható a Nép­szava június 22-i számában. Eb­ből a nyolc textilruházati szö­vetkezet 230 mUlióval képvisel­tette magát. Hat külkereskedel­mi céggel állnak szerződéses vi­szonyban. Rugalmasság, alkal­mazkodókészség éppen úgy a piac igénye, mint a pontos, jó minőségű munka, a határidő tartása. Erre Szabolcsban is számos jó példa van. A legjob­bak közé sorolható a nyíregyhá­zi és a mátészalkai háziipari szö­vetkezet, de elismerés illeti a kisvárdai, a Szamos menti, a nagykállói és a nyírbátori ruhá- ipari szövetkezetei, de a Nyírség Ruházati Szövetkezetét is. SZAKMAI KÉRDÉSEK - POLITIKAI MEGKÖZELÍTÉSBEN A nyíregyházi pedagógus párt- bizottság titkára, Ignácz József „Egy pedagógus-pártbizottság ta­pasztalataiból” című cikkét köz­li a Pártélet júniusi száma. Megállapítja, hogy az ágazati pártbizottság létrejötte megsok- szorozta a pedagógusok részvé­telét a konkrét testületi munká­ban. A pártbizottsági, végrehaj- tó és munkabizottsági tevékeny­ség elve ötven-hatvan kommu­nistának adott újszerű cselekvé­si lehetőséget. Ehhez társult még az a harminc társadalmi aktivis­ta, akik nélkül képtelenek lettek volna az alapszervezetek irányá­ban közvetíteni elgondolásaikat, s biztosítani a rendszeres, fo­lyamatos információcserét. Lé- nyeges tapasztalat az is, hogy pártszervezeteik politikai mun­kája szakmailag megalapozót- tabb lett. Foglalkoztak az álla­mi vezetésnek a szakmai mun­kaközösségek munkáját irányí­tó, ellenőrző, segítő szerepével. Megállapították, hogy az igazga­tó több helyen nem tekinti első számú szakmai, vezetői partne­rének a munkaközösség-vezetőt, nem azok élvezik e megtisztelő megbízást, akik szakmailag-mód- szertanilag tekintélyt jelentenek az iskolában. A pedagógusok lét­számához viszonyítva nem ele­gendő a továbbképzésben való részvétel. Kitűnt, hogy nem egy­séges a hátrányos és veszélyez­tetett helyzet megítélése, a nyil­vántartás kialakítása. Továbbá feltárták, hogy az ifjúságvédelmi felelősök munkakörük pontos is­merete nélkül, sokszor munka­tervi koncepció nélkül dolgoz­nak. A FÁK ALLVA HALNAK MEG A Népfront júniusi száma ri­portot közöl a tákosiak facse- meteültétéséről. Még a télen han­goztatták, hogy a népfront által biztosított facsemeték szétfagy­tak. Deák Ferenc a község nép­frontelnöke erről így nyilatko­zik: ..Annyi igaz, hogy még ta­valy ősszel megkaptuk a facse­metéket. De már megkésve! Amikor fagyos volt a föld, ami­kor beköszöntött a beregiek szá­mára is olyan kemény és hosszú tél. Senki se vette volna a szí­vére, hogy az ártatlan csemeté­ket hiába duggassuk a kemény talajba, hogy eleve kifagyja­nak ...' Kiteleltettük a termelő- szövetkezet raktárában, úgyhogy téves az értesülés, hogy időköz­ben megfagytak. Azok a facse­meték, amiket községünk ka­pott, már a földiben vannak . . . Száim szerint vagy nyolc fenyőt ültettünk el, a tanácsház meg az Iskola köré, azután négy tuját, szintúgy Tákos értékesebb pont­jaira, meg a háromszázötven sövénynekvaló, sűrű bokorfács- kát szerteszét, ahová pótlásnak kívánta az élet. De hát győződ­jön meg akárki a magunk Iga­záról! Meghívjuk ml a Kelet-Ma­gyarország újságíróját is majd az öszön, ha már kibontakoznak azok a csemeték: nézzék meg Tákos további vlrulását. Egy újabb újságcikkben azután hely­reállíthatják ősi községünk jó hírét, nevét.,,”

Next

/
Thumbnails
Contents