Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

Domenico Purificato alkotásai a Budapest kiállítóteremben Nő szőlővesszővel Fiatal művészek itflioi ás külföldön Az Interkoncert Fesztlváliroda és a Jeunesse Musicales közös szervezésében jónéhány olyan zenei program várja a nyár fo­lyamán országszerte az érdek­lődőket, amelyen fiatal zenemű­vészeink mutatják be tudásukat. A júniusi, mosonmagyaróvári Flesch Károly Országos Hegedű­verseny volt az első, amelyet a június 29-től július 2-ig tartó soproni Régi Zenei Napok kö­vetett. A nyár közepén két to­vábbi kiemelkedő rendezvény- sorozat tarthat igényt érdeklő­désre. Szombathelyen július 7- én kezdődik a Nemzetközi Bar­tók Fesztivál, amelyen a Bar- tók-szeminárium előadásai mel­lett a zeneszerző és kortáisaimaik jónéhány alkotása is megszó­lal. Ezzel csaknem egyidőben, július 5-e és 20-a között tartja nyitva kapuit a 17. Pécsi Nem­zetközi Zenei Tábor, amelynek programja mind a résztvevők­nek. mind a közönségnek felfe­dezéseket ígér. Augusztus első relében kerül sor a barcsi Nem­zetközi Rézfúvós Kamarazenei Tábor és Verseny eseményeire, valamint a Nemzetközi Rézfúvós Kamarazenei Fesztiválra. Köz­ben, július 22-e és augusztus 4-e v között Sebők György, a bloo- mingthoni egyetem professzora, zongoraművész tart mesterkur­zust Keszthelyen, a Festetics kastélyban. Nyírbátorban au­gusztus 3-tól 20-ig a IX. Nemzet­közi Ifjúsági Vonószenei Tábor rendezvénysorozat eseményei zajlanak. Ugyancsak augusztusi program a 4-től 17-ig tartó VII. Nemzetközi Gitárfesztivál és Sze­minárium Esztergomban. Fiatal művészeink egyébként az esztendő első felében külföl­di versenyeken is figyelmet ér­demlő sikerrel szerepeltek. Ja­nuárban Solymosi Zoltán, az Állami Balettintézet VII. évfo­lyamos növendéke bejutott a Prix de Lausanne nemzetközi balettvereeny New Yark-i dön­tőjén a legjobb tizenkét ver­senyző közé. Két hónappal ké­sőbb a rotterdami Gaudeamus Nemzetközi Előadói Versenyen az Amudinda Utőegyüttes szere­pelt kimagasló sikerrel: a ver­seny I. díját hozta haza. Ápri­lisban Colmarban, a Nemzetközi Kamarazenei Verseny részvevő- jeként az Aquincum Fúvósötös elnyerte a verseny Frederic Liebstoeckl-különdíj át. Ugyan­ebben a hónapban III. díjat szer­zett a Dés László vezette Bop Art Együttes a Dunkerque-i Nemzetközi Jazzfesztiválon, ame­lyen ezen kívül Dés László meg­kapta a legjobb szólista elmet is. Végül Mocsári Károly, aki az 1981-es budapesti Liszt-Bartók zongoraversenyen különdíjat, ta­valy pedig a montreáli nemzet­közi zongoraverseny V. díját és a londoni Terence Judd díjat szerezte meg, ez év májusában a texasi Fort Worthban, a Van Clibum Nemzetközi Zongoraver­senyen V. díjat nyert. Gustav Mahler 125 éve született Élt benne a sziaifonikHS gondolkodás „Valami Htok lappangott e látszólag oly tiszta, derűs, egy­szerű és egyenes lény életé­ben. E titok zengett énekében, feltárva a művek minden ér­zelmi mélységét és zenei gaz­dagságát. .. Egyéniségének sa­játos egységessége is titokza­tos maradt." Századunk egyik legnagyobb kammesteregyénisége, Bruno Walter írta le 1956-ban az idé­zett sorakiat a századforduló, a későromantika talán legellent­mondásosabb zeneszerzőjéről, Gustav Mahlerről. Walter, aki egyebek közit a Mahler-mű- veknek is avatott tolmácsoló ja volt, megindító könyvet írt a harminoas éviek derekán egy­kori barátjáról, akinek port­réját azonban nem elsősorban a személyes ismeretségiből adó­dó benyomásokból, sokkal in­kább a mahl éri zene mélysé­ges átélése és elemzése során kialakított emóciókból raj zol - ta meg. A 125 esztendővel' ezelőtt, 1860. július 7-én született Mah­ler ugyanis a nagy európai történelmi korszakforduló, az Osztriák-MJagyiar Monarchia utolsó békeidöszakában, fel- bomllásának korában élt és al­kotott, érzékenyen {elfogva és magába Olvasztva a válságos­áé vált közép-európaii élettér minden gondját, a népek las- sían félelembe forduló életér­zését. És mindehhez járult még — nem teljesen függet­lenül, természetesen a törté­nelmi átalakulás mozzanatá­tól — az európai zeneművé­szetben is lejátszódó nagy for­mai változás: a szimfónia két évszázadig tartó unalmámialk megingása, a forma újjáalaku­lása, és friss tartalommal va­ló féltöltődése. E kettős hatás következtében', és természete­sen Mahler érzékeny ideg- rendszere, vallási fanatizmu­sa, szerelemről, hatóiról val­lott etikai felfogása révén jött létre az a sajátos zeneszerzői arculat, amely addig ismeret­len végletek, ellentmondások, mélységek és magasságok hor­dozóijává tett a zenekoltő szim­fonikus alkotásaiban. Holott úgy tűnt, hogy már a beetho- vmi határokat is túlfeszítő brahmsi, bruokneri építkezés a műfajnak minden lehetősé­gét kiaknázta. Mahler zenekari műiveiben a hangszerelés finomsága, a hiangs'zínek újfajta kikeverése, a dinamikai árnyalatok elkép­zelhetetlen kiszélesítése mel­lett a trivialitásig menő bom­basztikus effektusok jelennek meg, s robbantják szét olykor a gonddal szőtt, mozarti fi­nomságokra törő zenekari szö­vetet; leképezéseként mintegy a tradíciókat és ideálokat megőrző, de a katasztrófa- szerű meglepetéseket mind gyakrabban elviselni kénysze­rülő kor valóságának. És ha a zeneszerző belső emberi- művészi világáról talán a szimfonikus műveknél is lé­nyegre törőbben árulkodnak dalai, dalciklusai, Mahlert azért elsősorban a szimfónia- költészet nagy összefoglalójá­nak, szintézLs-teremtő, s a fel­bomlás után megújuló zene­kari hangzás1 és program mes­terének érezzük a romantika innenső határán. És nem csak zeneszerzői, de nem utolsósor­ban karmesteri tevékenysége révén is. „A zene legjava nincs a kot­tában” — mondotta egy pró­bán Mahler, s ez a gondolat azóta a zenéi előadóművészek sokaságának vált nem egyszer eltúlzott, félremagyarázott szállóigéjévé. És alighanem ebben a kijelentésben kapott helyet először az interpretáló művészetben is megjelenő „ön­megvalósítás” gyakran rosszul értelmezett igénye, amely egyébként a romantika egyik legnagyobb vívmánya. Mah- lernak nem egyszer szemére is vetették, hogy önkényes, öntörvényű módon értelmezi a zeneirodalom nagy alkotásait. Pedig interpretációi többnyire csak a megszokott hagyomá­nyoktól tértek el, és mine képp a kompozíció világit felismert szellemiségének tárására törekedtek. „A ti B hovenetek nem az én Bee venem” — jelentette ki h gosan, amikor számon ké tőle a beporosodott, rut előadásmódot, amely hely saját ihletett, önmagából rítő, merész felfogásában laltatta meg Beethovent, „i éli benne a b'eethoveni 1 ereje és szelleme.és < szimfonikus gondolkodás”. Ez a szimfonikus gondc dásmód vezette Mahlert is, hogy 1881-ben elvállal budapesti Magyar Királyi < raház igazgatója tisztét színházunkban akkoriban Erkel Ferenc és Sándor, \ mint Richter János nevelt nekar játszott, olyan szí maion, amelyről Mlahler az első meghallgatás utál ragadtatással nyilatkozott ha a gámcsoskodások haim is űzték fővárosunkból a zad e nagy muzsikusát, niek — ismét Bruno Wí idézve — „alkotásai és i pretáló munkássága révéi tágít ma is magasan le lángja, és a mai bizony kulturális viszonyok köze a maradandóság remél tölthet el bennünket”, nálunk az ő keze nyomán új lendületet )a magyar : kari és operakultúra fej se, s vált a továbbiakban répáivá. Szomory Gy SZEI egy szi hívatta üszkös szakad hó Iucí a mélt a völg: véget i Szombati galéria Ifj. Rácz Endre; Pannónia földjén Édes hazám! te kitelelt vetés, térdet elöntő jövendő, szárba szökkent élet — tejízű maggal édes, májusi meleg esők szerelme — példás palánta, ágat lehúzó virágzás, tomboló termés, töved közt fészkeltem, gyökeredhez közel, elleptem ágaidat, — virágfakadás előtt fészket szőttem ágaid közére. (Részlet: Váci Mihály Édes hazám című verséből) Köszöni Merre Az UIA — az Épír Nemzetközi Szövetsége resszusali háromévenkén szegezik a „művészetek í naik” helyzetét, koncep dolgoznak ki az építés, - ői&i emberi tevékenység - nyaiira. Az 1984-es kairói 1987-as bringhitoni kongr között a szakma fontos szemléje volt az idei III fiai építészeti világbie mely az ellméleti viták r a művekre koncentrált. A Bolgár Építőművés; vétségnek sikerült -szinte jes nemzetközi mezőnyt mozgató seregszemlévé t tatni a biennálét a í Kultúra Palotájában. 557 kollektive pályázott az építészeti versenyen í 38 országából tervekík megvalósult alkotásokk tetve 76 tudományos d< versenyzett az elméleti góriában. A zsűriben a szervezet olyan nagyteki építészei foglaltak helye Pierre Vágó. Felix Ca Rhatan Bállá és a ház Georgi Stoilov. A bienmálé reflektoré tail: Az építészet — a fu integrációja és a társí kulturális identitása — 1 összpontosult. A fődíja) díjak is azokra a művek nyitották a figyelmet, aa kapcsolódni tudtak a bi koncepciójához; amel; harmonikus egységbe i dött az épületek haszná tóke az építtető közössi KM HÉTVÉGI MUÉOIT

Next

/
Thumbnails
Contents