Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

4 Kelet-Magyaromig 1985. július 6. Események címszavakban VASÁRNAP: A túszok Damaszzkuszba szállításával és szaba­don bocsátásával véget ér a TWA-gép utasainak - kál­váriája — Szovjet—vietnami közös nyilatkozat Le Duan moszkvai tárgyalásai nyomán — Heves harcok, felújul a „városok háborúja” Irak és Irán között HÉTFŐ: Tárgyalások egy arab csúcsértekezlet összehívásáról — Általános sztrájk Izraelben a kényszertakarékossági intézkedéseket követően — Megkezdődik a magyar- finn barásági hét rendezvénysorozata — Választások Zimbabwéban KEDD: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka: Gro- miko az új államfő, Sevardnadze a külügyminiszter, előzőleg az SZKP Központi Bizottságának ülése, amely tudomásul veszi Romanov nyugdíjba vonulását — Ke- resztyény békevilággyűlés Prágában. SZERDA: Egyidejűleg bejelentik Moszkvában és Washington­ban, hogy novemberben Genfben Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozóra kerül sor — Az amerikai elnök intéz­kedései a bejrúti repülőtér „elszigetelésére”, az Arab Liga tiltakozása * CSÜTÖRTÖK: A jugoszláv kormányfő a Szovjetunióban tár­gyal — Sergio Ramirez nicaraguai alelnök körútja a Contadora-országokban — Brazília helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Kubával — Jobbratolódást jelentő személyi változások a spanyol kormányban PÉNTEK: CDU-kongresszus Nürnbergben — Az olajár és a termelési szabályozások az OPEC bécsi ülésének napi­rendjén — Puccs Giuneában A hét három kérdése O Mit jelent a szovjet- amerikai csúcstalál­kozó bejelentése? A hét, de talán nyugod­tan mondhatjuk, hogy egy kicsit az év eseménye az a Moszkvában és Washington­ban egyidejűleg elhangzott bejelentés, miszerint no­vember 19—20-án, Genfben sor kerül Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozó­jára. Már hetek óta nem vol­tunk híjával a különböző ta­lálgatásoknak a lehetséges időpontról és helyszínről, a szerdai közlés azonban már bizonyosságot jelent. Továb­bi részletek még nem isme­retesek, a napirendet, amely ilyen esetekben a tárgyalásra kerülő íőbb témaköröket tartalmazza, a „diplomáciai csatornákon” keresztül hatá­rozzák meg. A nagykövetek és szakértők aligha lesznek munka nélkül a következő több mint négy hónapban.. . Mindenképpen tisztázódni látszott az összejövetel jelle­ge, korábban volt ugyanis olyan amerikai elképzelés, hogy „ismerkedési találkozó­ra” kerüljön sor. A közös bejelentés, a tömör fogalma­zás ellenére is, azt sugallja, hogy érdemi problémákat vi­tató csúcstalálkozó lesz Genfben. A világ már várta a hírt, s természetesen a nemzetkö­zi közvélemény túlnyomó többsége örömmel üdvözölte, hogy a beszélő viszony a leg­felsőbb szinten is helyreáll a két nagyhatalom között. A hatvanas években, s különös­képpen a hetvenes esztendők első felében megszokott gya­korlattá váltak a szinte éven­kénti csúcstalálkozók. Az utolsó legmagasabb szintű közvetlen érintkezés a hat esztendővel ezelőtti, bécsi Brezsnyev—Carter összejö­vetel. a Salt—2 megállapodás aláírása volt. (Ezt a szerző­dést az amerikai kongresz- szus nem iktatta törvénybe.) A csúcstalálkozók soroza­tának megszakadása kapcso­latban lehetett a nemzetközi feszültség fokozódásával, a kelet-nyugati kapcsolatok, a szovjet—amerikai viszony romlásával. A szocialista or­szágok, mindenek előtt a Szovjetunió mindent elkövet­tek, hogy a helyzetet elmoz­dítsák a nemkívánatos holt­pontról, de — a sokat idé­zett mondás szerint — a tan­góhoz és a tárgyalásokhoz mindig két félre van szük­ség. Egyébként Washington­ban is értetlenséget, vissza­tetszést keltett, hogy nyolc korábbi elnökkel szemben, Reagan-nek semmilyen sze­mélyes kapcsolata sem volt a Saovjietunió első számú ve­zetőivel, pedig lassan öt éve, hoigy az elnöki székbe ül. A csúcstalálkozó bejelenté­sének hírét természetesen megelőzték más események is: 1984 kezdete óta négy szovjet—amerikai külügymi­niszteri párbeszéd zajlott, s várhatóan a hónap végén Helsinkiben újabb összejöve­tel lesz; Genfben megindul­nak az új fegyverzetkorláto- zásii tárgyalások, rendszeres­sé váltak a konzultációk a válsággócok ügyében; felújí­tották a kereskedelmi bizott­ság tevékenységét. Ám az is nyilvánvaló lehet, hogy az ellentétek változatlanul ko­molyak, s különösképpen Genfiben nehéz az előrelépés az amerikai űrfegyverkezési elképzelések miatt. A csúcs- találkozó ténye ezért illúziók nélküli megítélést követel: jó dolog, hogy elhatározták, s ez önmagában is feszült­ségcsökkentő tényező lehet, ugyanakkor kitűnt, hogy mi­lyen sdkrétű és bonyolult né­zeteltérésekkel és ütközések­kel kell számolni. A csúcstalálkozó küldött­ségeinek pontos összetétele természetesen még nem is­meretes, de nyilvánvaló lett, hogy Mihail Gorbacsov — protokolláris értelemben — a párt főtitkáraként, illetve a Legfelsőbb Tanács, újon­nan megválasztott elnökségi tagjaként vesz majd részt a genfi találkozón. A szovjet parlament ülésén ugyanis fontos személyi változások történtek: Gromiko lett az államfő, és helyette Se­vardnadze az új külügymi­niszter. (Előzőleg a párt központi bizottsága tudomá­sul vette Romanov nyugdíj­ba vonulását, s több új titkárt választott.) A válto­zásokat kommentáló világ­sajtó leginkább azt emeli ki, hogy a korábban összevont főtitkári-államfői funkció megosztása tehermentesítést ad Gorbacsovnak, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a belső gazdasági problé­mák megoldására irányuló erőfeszítések kerültek elő­térbe. A csúcstalálkozón va­ló részvétele azonban mu­tatja érdeklődését a legje­lentősebb külpolitikai kér­déseket illetően is. Amint a genfi összejövetel hírével egyidejűleg bejelentették azt is, hogy Gorbacsov előzőleg október elején Párizsba lá­togat. Ez annak a szovjet külpolitikai törekvésnek a folyamatosságát jelzi, amely a nyugat-európai országok­kal kialakított kapcsolatok­ra, az európai enyhülésre különösképpen nagy súlyt helyez. © Mi a helyzet Nicara­gua körül? Erősödik a washingtoni nyomás Nicaraguára. Ez leg­inkább az észak—dél „hara­— pófogó” két szomszédállamát jelenti, Honduras és Costa Rica részéről szaporodnak a vádaskodások, provokációk, szemmelláthatólag egyfajta munkamegosztásról van szó. Washington — a kedvezőt­len hazai és nemzetközi visszhang miatt — nem ma­ga akarja közvetlenül irá-" nyítani a beavatkozó akció­kat, hanem közép-amerikai szövetségeseinek áttételével próbálja ugyanezt a politi­kát végrehajtani. Managua mindent elkövet az újabb roham kivédésére. Miközben határozottan visz- szautasította a szomszédok rágalmait, fontos diplomáciai kezdeményezéseket tett. Tár­gyalásokat javasolt Costa Ri­cának többek között egy de- miilitarizált határmenti sáv létesítéséről. Sergio Ramiinez alelnök körutat tett a Conta- dona-csoport országaiban és kifejezte Nicaragua hajlan­dóságát az amerikaiak által megszakított manzanilloi megbeszélések újrakezdésére. (Mexikót külön is felkérték a lehetséges közreműködés­re.) Figyelemre méltó, hogy három olyan ország, amely nemrégiben még jobboldali katonai diktatúrák uralma alatt állott — Argentína, Bra­zília és Uruguay — a tárgya­lásos megoldást támogatja. Ide kívánkozik annak a hé­ten történt eseménynek em­lítése is, hogy Brazília hely­reállítja diplomáciai viszo­nyát Kubával. A sandinista fegyveres erők készen állnak a kontrák visz- szaverésére, de ki akarnak használni minden' lehetősé­get a békés megoldásokra. A nicaraguai diplomácia akti­vitása, az ésszerű tárgyalási javaslatok felkínálása máris megnehezítette az új ameri­kai taktika érvényesítését. © Milyen kilátásai van­nak egy arab csúcsér­tekezletnek? Az arab világban szokásos kedély- és hangulathullám­zások után, július 28-ra ösz­Biztató megállapításokat tartalmaz a japán diplomá­cia minap megjelentetett kék könyve. Szó esik benne Ja­pán erőfeszítéseiről a béke és a leszerelés érdekében. Csak­hogy ennek ellentmond a következő fejézet, amely a szigetország katonai poten­ciáljának további növelését szorgalmazza. A „fegyveres erők új hadászati szintjét” szehívták az újabb arab csúcsértekezletet. (Legutóbb 1982 őszén tartottak ilyen jel­legű tanácskozást, akkor fo­gadták el az első átfogó arab béketervet, noha a különböző országok azóta sem képesek teljesen egységesen értelmez­ni annak pontjait.) Az ügy kényes voltát mu­tatja, hogy a „táborok hábo­rúját” kívánják napirendre tűzni, a Libanon területén le­vő palesztin menekülttábo­rok körül kialakult összecsa­pásokat. Ez azonban elvá­laszthatatlan a palesztin mozgalom belső viszályától; Szíria és a PFSZ Arafat ve­zette irányzatának ellenté­tétől; a jordániai uralkodó rendezési terveitől; Libanon belső állapotaitól. Aligha hi­hető, hogy a jelenlegi hely­zetben ki lehetne bontani ezt a válságcsomagot — ta­lán inkább a kulisszák mö­götti erőfeszítések vezethet­nének eredményre. Koráb­ban Szíria kereken elutasí­totta egy csúcsértekezleten való részvételt, Algéria, Dél- Jemen, Líbia, Libanon töb- bé-kevésbé habozik. Kérdés, ha nem változtatnak állás­pontjukon, érdemes-e egy nem sok sikert ígérő „cson­kacsúcsot” összehívni, hiszen a tapasztalatok szerint ezál­tal inkább fokozódnak, mint csillapulnak az ellentétek. Egy kérdésben azonban egységesen foglalt állást az Arab Liga: bírálta az ame­rikai elnök döntését, amely a bejrúti repülőtér „elszige­telését” célozza. Egy ilyen lépés már csak azért is in­dokolatlannak tűnik, mert maga Libanon határozott el radikális intézkedéseket a fővárosban levő repülőtér biztonságosságának fokozá­sára. Az arab országok — ezúttal egységesen — attól tartanak, hogy Washington ürügyként használja a leg­utóbbi túszszedést, a közel- keleti térségben megvalósí­tott új fajta beavatkozás erő­sítésére. Réti Ervin említi, s a japán katonai erők felelősségvállalását 1000 kilométeres sugárban kíván­ja kiterjeszteni. A szavak és tettek ellent­mondását érintve a japán sajtó is megállapítja; diplo­máciai kiadványban még so­ha nem szenteltek ilyen nagy teret katonai kérdések­nek .. . (r) TOLLHEGYEN Szavak és tettek Megtartotta alakuló ülését a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról) vatal fokozott segítséget ad a jövőben. Hangsúlyozta, hogy az állami tevékenység fontos feladata a döntések megszervezésén túl a szá­monkérés, az ellenőrzés, eb­ben nagy a szerepe a népi ellenőrzés tervszerű munká­jának is. Rámutatott, hogy erősíteni szükséges a lakossággal a párbeszédet, így válhat ele­venebbé, konkrétabbá a munka. A választás célja is az volt, hogy még több anyagi és szellemi erőt sza­badítsunk fel. A lakosságért, a megyéért felelősséggel ten­ni megtisztelő kötelesség. Fontos feladat, hogy a meg­élénkült közéletiséget a munkás hétköznapokon is megőrizzük. Szabolcs-Szat­már megye Tanácsa nemrég terjesztette a kormány elé a munkájukról szóló jelen­tést, az ott meghatározott feladatok jó alapot nyújta­nak a további fejlődéshez. A kormány Szabolcs-Szatmár- ral kapcsolatos legutóbbi ha­tározata figyelembe vette a megye sajátos gondjait, s felhívta az országos főható­ságokat a helyzet javítására. Helyben is többet lehet azonban tenni azért, hogy főképp a kisebb települése­ken javuljon az élet, jobb legyen a lakóhelyi közérzet. A fél év múlva bővülő ta­nácsi gazdálkodási lehetősé­gekkel nagy önfejlesztő erő szabadul fel, s hogy ez min­denütt így legyen, abban a megyei tanácsnak meghatá­rozó a szerepe. A tanácstól új szemléletet, gazdagabb információt, új munkastílust igényel az élet. így válhat­nak a testületek a megye te­lepüléseinek igazi gazdáivá. Nyíltabbá szükséges tenni mind a tanácsok, mind az apparátus munkáját, hogy a lakosság világosan lássa a helyzetet, mindinkább magá­énak vallja az eredménye­ket, s vállaljon résst a gon­dok megoldásából. A Tanácsi Hivatal elnöke felszólalása végén meleg szavakkal szólt dr. Tisza László eddigi megyei ta­nácselnök munkásságáról, érdemeiről, s kívánt új, fon­tos beosztásához — az OTP vezérigazgatói posztjához — további munkasikereket. Hangsúlyozta, hogy a me­gyei tanács új elnöke és az új végrehajtó bizottság meg­felelő garancia arra, hogy a megye előtt álló feladatokat a továbbiakban is jól old­ják meg. Varga Gyula, a megyei pártbizottság jó kívánságait tolmácsolta e fontos közéleti fórumnak, amelynek szerepe ■mindenekelőtt abban foglal­ható össze, hogy feltárja és kifejezze a lakosság érdekeit, részt vegyen a célok kimun­kálásában és megvalósításá­ban. A megyei «tanács felelős­sége a jövőben — «amikor a helyii tanácsok önállóan dönt­hetnek mind több kérdésben — tovább fokozódik, hiiszen segítenie kelll a legjobb dön­tési alternatívák kidolgozásá­ban. Ez egyiben megfelelő hátteret nyújt a megyei tes­tület , munkájához, s bizto­sítja az összhangot a külön­böző érdekék között. Kife­jezte meggyőződését, hogy a megyei tanács ülésein — mint minden testületben — a jövőben igazi viták előzik meg a döntéseket, amelyeken tiszteletben tartják minden­ki véleményét, a kisebbség érdekeit is. Biztatta a testü­letet: követelje meg az ap­parátustól az ülések elé ke­rülő jó előterjesztéseket, majd a megfelelő végrehaj­tást. Hangsúlyozta, hogy a megye pártszervei megkülön­böztetett figyelemmel kísérik a megválasztott tanácstagok munkáját és következetesen segítenek tevékenységük fel­tételei megteremtésében is. Soltészné Pádár Ilona fel­szólalásában rámutatott: a többes jelölés sikeresen vizs­gázott megyénkben is. Akik most bizalmat kaptak, a ko­rábbiaknál is nagyobb fele­lősséggel tartoznak érte. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a tanács tagjai rendszeresen számoljanak be a testület te­vékenységéről, a vitákról, sa­ját munkájukról, így kérhe­tik a lakosságtól a közügyek­ben való fokozott részvételt. A megválasztott képviselők és tanácstagok dolga most az, hogy megtanuljanak egy irányban cselekedni, nyílt város-. és községpolitikát folytatni, szervezni az okos, jó célok érdekében a közös­ségek közreműködését. Úgy kell dolgozniuk, hogy a kö­vetkező választásokon is azt mondják róluk: rászolgáltak a bizalomra. Bánóczi Gyula tanácselnök ezt követően bemutatta a testület tagjainak a vb osz­tályvezetőit: Bacsu József mezőgazdasági és élelmezés- ügyi, dr. Csinády László egészségügyi, dr. Czap Lajos igazgatási, dr. Fekete Zoltán szervezési és jogi, dr. Hagy­máéi József kereskedelmi, Juhász Gábor munkaügyi, Kenéz Sándor pénzügyi, Ke­rekes Kálmán közlekdési, dr. Kuknyó János művelődé­si, Medgyesi József terv-, Mezősi Pál személyzeti és oktatási, Szilágyi József test­nevelési és sport-, dr. Zilahi József építési és vízügyi és Vargáné Kánási Erika ipari osztályvezetőt és Magyari Béla egyházügyi titkárt. A megyei tanács alakuló ülése a Szózat hangjai mel­lett ért véget. (Folytatás az 1. oldalról) szerény az álláskínálat Sza­bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megyékben, ahonnan évek óta egyre többen kény­szerülnek ingázásra. Mindinkább észlelhető, hogy a vállalatok dolgozóik hatékonyabb foglalkoztatá­sára törekednek. Termelési feladataik elvégzéséhez a korábbiaknál mérsékelteb­ben kívánják növelni a lét­számot. Ennek következté­ben a munkaerő kereslete és kínálata mennyiségében kö­zeledik egymáshoz. Az állást keresők szakmai összetétele azonban továbbra is eltér a munkáltatók igényeitől. A vállalatok mind kevesebb szakképzetlen munkatársat keresnek, ami a fiatalok szé­les rétegének nehezíti meg a munkába állást, hiszen az el­helyezkedők majd egyhar- mada nem rendelkezik sem­miféle szakmával. Az idén mintegy 25 ezer fiatal nem folytatta tanul­mányait az általános iskola befejeztével. A számukra felajánlott álláshelyek szá­ma 28—29 ezer. Legtöbbjü­ket az ipari üzemekbe vár­ják, ahol sok helyütt a hi­ányszakmákban vállalhatnak betanított és segédmunkái. A közlekedési és a hírközlé­si vállalatok is szívesen lát­ják ezeket a fiatalokat. Bőséges a választási lehe­tőségük a szakmunkásképzőt végzetteknek. Az idén csak­nem 48 ezer ifjú szakmun­kás áll munkába. Számuk­ra 62 ezer állást jelentettek be a vállalatok. Legkereset­tebbek a vájárok, az eszter­gályosok és a hegesztők, a szolgáltató és a kereskedel­mi ágazatokban azonban már nehezebben tudnak szakmá­jukban elhelyezkedni a vég­zősök. A szakiskolából kike­rült fiatalok közül a gyors- és gépírók néhány megyét, illetve várost kivéve vi­szonylag könnyen juthat­nak megfelelő munkához. Az ápolónők iránti igény pedig szinte kivétel nélkül minde­nütt meghaladja a végzősök számát. A VILÁGBAN | EGY HÉT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents