Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. július 27. 0 VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Nem is tagadom: legelőször egy hazai civil-búcsúban jutott először eszembe: vajon miért kell minden rendezvényibe belemagyarázni valamit? A hangulat, a szellem, az esemény milyensége és minősége ugyanis mindent sugallt, osak azt nem, hogy ott egy szolidaritási megmozdulás kellős közepében vagyunk. Nevezhettük volna ifjúsági hétvégének, rock találkozónak, egyszerűen csak nyár közepi balhénak. Ettől kinekJkinék ízlése szerint lehetett volna jó is, rossz is. De hát azzal, hogy nevet adtaik a gyermeknek, azonnal más lett a helyzet. Ugyanis ki fog bírálni egy politikai töltésű találkozót? Ki vállalkozik arra, hogy kritika tárgyává tegye a demonstráció részvevőit? És úgy tűnik, a magyarázkodás egy ideig jó fedésnek bizonyult. Amíg nem lett igazi botrány, még a kritikus hajlamúak is csak szőrmentén mohogtak az orruk alatt. Az egész ügyben csak az volt a szomorú: a legszebb és legszentebb eszméket járatták le. Azt nem állítom, hogy szántszándékkal. De hogy a meggondolatlan cégérválasztás hozzájárult ahhoz, hogy sok tízezer ember szembeállítsa a szándékot és a valóságot. Persze tudom, ilyenkor a valóság a hibás. El mert térni a szándéktól. Lám, az ember tudat alatt így is felmentést keres a történtekre. Szeretném elhitetni, hogy ez csak véletlen, meggondolatlan és előre ki nem számított, baklövés volt. De hányszor találkozunk olyan esettel, amikor a magyarázat egyértelműen árulkodó. Amikor a nemes gondolat, a jó politikai döntés fel emlegetése csak és kizárólag demagóg fogás. egészségügyi, a fürdőalkalmazott, a buszsofőr, a tsz-dolgozó, a katona, a rendőr, a kohász, a vendéglátóipari, az üdülőgond- nok, a postás vérszemet kap? Hogyan ön megvalósul, pihen, szórakozik, művelődik és utazik majd a kereskedelmi dolgozó? Aligha szorul bizonyításra, hogy az ideológiainak álcázott szöveg enyhén szólva demagóg volt, s bár tetszetősen fogalmazott, mégiscsak becsapott. Vajon miért? Mi szükség van itt erre? Miért nem lehet levonni a megfelelő következtetést ? nak az italnak a hatására veri meg a férje? Hogy egyenlőségjel került az alapvető élelmiszer és a szesz közé? Hogy az egész rendelkezés hipokrita ámítás? Erről kevés szó esik, a nyilatkozat fölötti mosoly elült, megfagyott. Végtére is — töpreng el az ember — nem kár, nem fárasztó, ha egy asszony kétszer megy a boltba...? Qui s’excuse, s'accuse! — aki mentegetőzik, magát vádolja. így a szelleMondhatná valaki: túlzott érzékenység ■ beszélni ezekről a dolgokról. Hisz, nem világrengető problémák ezek, elfeledjük őket sor- ra-rendre. Megengedem, nem korunk fő kérdései ezek. De ami érzékennyé tesz, az nem más, mint az emlékezés. Mert jól tudhet és kell elégíteni, hanem úgy értelmezzük: csak vegyék ezt, jó lesz a pénz a nemesre. Milyen szépen hangzik? Belenyugodnék, ha nem állnia a másik oldalon egy ellenpélda. A Magyar Televízióé. Itt ugyanis a sok krimire, vérfürdőre, olcsó, színvonaltalan műsorra azt hozhatják fel mentségül: sokféle igényt kell kielégíteni. Márpedig a néző, az ezer- fejű hydra igénye mindenekelőtt. És hát ugye sok f ilmet eszik a tévé — és kevés hozzá a pénz... Zavarban vagyok. Most az igény a szent, amit ki kell elégíteni? Vagy a pénz a jóra a szent, amiért ám dobjunk piacra igicoset is? Ilyenkor, amikor a tudathasadás eléri a végső határt, jön a felmentő mondás: a három T. A Támoegy vitában, vagy említése egy nyilatkozatban jól hat. Bár igaz, kiszakított idézetekkel sose jutottunk messze, s még az is meglehet, hogy egyik-másik tévedett. A gyakorlat mégis az, hogy a tekintély előtt illik meghajolni. Azaz illett. Erről leszokni vajmi nehéz. Tegyem hozzá, aki jól tud idézni, hivatkozni, annak a memóriája jobb, mint az önálló gondolkodóképessége. Különben is, az idézet nem érv, legfeljebb annak része, persze ha helyes, ha odavaló, s része az összefüggésnek. Ezért is tűnik már-már bűnös dolognak, ha valaki éppen az alapértékeket teszi kockára azzal, hogy meméppen nemes dolgok indokaként soBurget Lajos: Magyarázzuk a bizonyítványt mes francia mondás. Vagyis a legokosabb nem mentegetni magunkat, a legjobb a frontális támadás. így nem keveredik az ember a tehetetlenség, a tenni nem akarás gyanújába. Így elvszerűnek látszik. Míg élek, nem feledem, volt olyan idő, amikor a hiányzó, nálunk nem kapható, s a vásárlás lehetőségét sem kecsegtető időszakban hogyan jártunk la Cooa-Colával. Nem magyarázkodtunk. Egyszerűen' megírtuk, hogy az az imperializmus bűnös itala, melynek hatására kábul- tan támolyognak a zsoldos katonák. Hogy volt-e, aki ezután is Coca-Colát kívánt? Volt, bár borzon- gott, s amikor nálunk is lett, csalódva látta: ebtől minderft lehet, csak támolyogni nem. Alig volt ez másként az ötvenes években a számítógéppel, melynek használatát ma már a pelenkacseréléssel egy időben csacsogja az anyuka. Gondolom sok ezer ember ült dühöngve a rádió előtt, amikor a műsorban egy szakszervezeti vezető azt magyarázta, miért nem lehet vasárnap kinyitni a boltokat. A sokféle indok végén jött a csattanó: a vasárnapi nyitva tartás megfosztaná a dolgozókat attól, hogy részesei lehessenek az önmegvalósításnak, kizárná őket a szocialista életmód kínálta előnyökből. Ami azt illeti: nagyon jól hangzik. Jobban, mintha arról szólna, hogy pénzbe kerül, munkabérbe, szervezni kellene, mégpedig jócskán — hadd ne soroljam. Kényelmesebb volt előszedni az önmegvalósítás és a szocialista életmód patronjait, s ezzel visszatüzelni. Mert vajon ki meri kétségbe vonni: ehhez a kereskedelmi dolgozónak is joga van. Több határozattal is egybevág, amúgy isten igazában érdekvédelmi szöveg. Mindezen gondolkodva csak azon izgultam, meg ne hallja más szakszervezet vezetője. Mert mi lesz akkor, ha a vasutas, az Kótics Ferenc: Orpheus S ha már a kólát említem (nocsak, annyira bevett szó, hogy nem is colénak írjuk!), maradjunk egy kicsit még az italnál. Talán vannak, akik emlékeznek arra,^amikor megszületett a reggel kilencig tartó szeszárusítási tila-* lom. Mármint ami a kocsmákat illeti. Hamar kiderült, felemás rendelkezés ez, hiszen a boltokban lehet kapni. Erre az akkori belkereskedelmi miniszter mit mond: igen, ez így van jól, hiszen a korán reggel bevásárló háziasz- szony hadd vegye csak meg a napi. sört, ne kelljen neki kétszer a boltba menni, a pénztárnál sorbaállni. Nesze neked nőpolitika! Hivatkozni jó rá, a szegény háziasszonyt óvni kell. A nyilatkozat akkor is nevetésbe fulladt, igaz, meg nem változott a mai napig. Mert ugye mit lehet tudni? Kinek kell az, hogy a szegény asszonyok tiltakozzanak? Hogy azóta a boltokban félliterével megy kora reggel a pálinka? Hogy az asszonyt talán éppen anjuk, volt idő a politikában is, amikor szép, de eklektikusán kiválasztott idézetekkel, jó célok előtérbe tolásával követtek el törvénysértést, torzítottak el igazságot. A tekintélyi elv előretolása, az egyéni felelősség valamiféle köntösbe bújtatása olyan reflex, amely demokráciánk kibontakozását gátolja. S a veszély ebben rejlik. Olyan ez, mint amikor valaki felveszi a telefonkészüléket, s mielőtt nevét mondaná, azt az intézményt vagy szervet mondja előre, ahöl dolgozik. Ilyenkor — sajnos'— megszületik az elvtelenség, az előny, a kivétel ezetts ég, a gyorsabb ügyintézés. Talán másnak ítűnik, mint az eddigi példák, de a tő egy. Mást tolni előtérbe, legyen azé a kockázat, ha bejön, enyém a dicsőség. Ha azt mondom: ez kalandorság, vajon felháborodik-e valaki? Ebbe a megideológizáló folyamatba tartozónak vélem azt a sokféle véleményt, ami a kultúra terén alakult tel. Vegyük a most fókuszba került könyvkiadást. Büszkén mondja a szakember: a krimi, a tudományos fantasztikus könyv, a viszonylag igénytelen bestseller azért drága, rrtert erre mintegy gice&adót fizet a vásárló. Ezt a pénzt viszont más, fontos művek fedezésére lehet fordítani. A giocsadós könyvet „viszik mint a cukrot” (sic!). Nem azt mondjuk, hogy van egyféle igény, amit ki torolja azokat. Ez — s nem lehet eléggé ismételni, nyomatékkai hangsúlyozni — az egyéni felelősség alóli kibújás eszköze. gatás, Tűrés, Tiltás. Ezt aztán értelmezze ki-ki ízlése szerint. Tény, sok minden belefér a politikailag helyes, jó elvibe. Sokminden — mondom. De nem minden. Hogy ezek a dolgok mennyire torz változatokat szülnek, airna legyen szabad egyik színházunk példáját idézi. Felváltva játszottak itt történelmi drámát és század eleji kávéházi hangulatot sugárzó darabot (kinek-kinek igénye, hangulata szerint). Ez nem is volt baj, ám ami ebből következett, már beletartozik a kis példatárba. A színészek személyes ellentéte, véleménykülönbsége nem a produkció minőségének csatájában csúcsosodott ki, hanem egy ideológiai vitában. Az egyik fél nacionalizmussal, a másik kozmopolitiz- müssal vádolta a másikat. Belecsomagolták a valós okot egy mindig divatos, és sajnos' sokáig élő probléma burkába, ami mögött folyt a csendes fojtogatás. Kinek a hasznára? Nos, a néző kárára. Ha mindez következményeiben nem tenne káros, akkor mosolyognánk rajta, mint ama kilenc előtti szeszvásárlási indokláson. Sokszor elmondtuk bajaink esetén, hogy oka az időjárás. Az objektív ok elnevezésű érvélés is gyö- . keret vert. így tudtunk eljutni arra a pontra, ahol már nem volt személy található, ahol legfeljebb az úristen volt hibáztatható. A felmentést keresőik milyen hamar megtanulták, miként lehet hivatkozni napjainkban a változó társadalomra, a változó értékrendre, a gazdálkodás átalakuló voltára, a megváltozott viszonyokra, a tudati fejlődés elmaradására, a ránk zúduló hatásokra — hadd ne soroljam, tovább. Pedig ha a dolgok mélyére nézünk, a legtöbbször kiderül, hogy felcserélődik az ilyen okfejtésben az ok és okozat sorrendje, s mindez azért, mert'' ai ok mögött tetten- érhető emberi mulasztás húzódik meg. Aligha van fontosabb politikai feladat, mint az ok és okozat rendjének helyreállítása, még akkor is, ha ennek személyi következményei vannak. A politika, az eszme tisztasága nem engedheti meg, hogy bárki szabadon értelmezze a történéseket, s másra mutogatva bújjék ki a felelősség alól. Ki vitatná: Lenin, Lukács György, egy párthatározat, Marx Engels, esetleg Gramsci nevének, idézetének felvonultatása Hogy miért éppen most kell mindenre szót vesztegetni? Gondolom az ok egyszerű. Túlságosan nagy csapda a mindent megide- ológizálás egy olyan időszakban, amikor csak az őszinteség segíthet a társadalmi, gazdasági gondokon. Ha mindenért a telet, a világgazdasági dekonjunktúrát, a begyűrűző válságjelenségeket, az értékrend torzulását, a pénz hiányát tesszük felelőssé, elfeledjük azt, ami pedig valóság. A rossz munkafegyelmet, a társadalmi tulajdon iránti érzéketlenséget, a minőségi követelménynek nem megfelelő munkát, a kapkodó szabályozóváltozást, a fizikai és szellemi munkás egyéni felelősségét, a gyakorta igen rossz külfcereskedést, egyszóval saját mulasztásainkat. Érthetetlenné teszszük a jó központi akarat szándékát, amely gyökeres változásra serkent a munkában, reformot követel a közösségi és egyéni gondolkodásban egyaránt. Messzire kerültünk a legelső példától. Lényegében kiderült, hogy a meg- ideológizálási szándékok többnyire abból a meggondolásból fakadnak, hogy ne kelljen cselekedni. Semmi közük az elmélethez, az ideológiához nincsen. Pusztán olyan emberi megnyilvánulások, melyek hibás döntéseket magyaráznak, elodáznak másokat. Hogy a kényelem, vagy a tehetetlenség szüli őket — mindegy. Hadd hivatkozzam itt a közelmúltban Nyíregyházán járt Ancsel Éva egyik művére, melyben így ír: „Mindenki mástól különböző arcát csak saját tevékenységével tudja az ember kivésni. Ha ilyen saját tettek nem adatnak: ennek a nélkülözésnek individualitása esik áldozatul. S bár igaz, hogy minden viszonyok között tevékeny lény marad, ott a baj, hogy nem minden tevékenység érdemli meg a tett nevét. Valójában csak a célkitűző és célmegvalósító, e folyamatban pedig alternatívák közt választó emberi aktusok nevezhetők tetteknek, azzal a további követelménnyel, hogy az eredménynek, ha nem is közvetlenül, vissza keli kapcsolódnia a cselekvő emberhez, s a kitűzött célhoz.” Ez pedig — hadd tegyem hozzá — nemcsak feltételezi, de egyenesen megköveteli a felelősség- vállalást. De a felelősségre vonást is. És ennél a kényes pontnál akár abba is hagyhatnám. Beleütközöm ugyanis égy új, művi úton előállított falba, ha úgy tetszik elméletbe. Abba, amit úgy neveznek: humanitáson alapuló döntés. Jó fátyol ez, amely mögött meghúzódhatnak azok, akiket felelősségre kellene, lehetne vonni. A megide- ológizált tattihiányokért, a gyengeségért, a cselekvési képtelenségért, a rátermettség hiánya miatt, a felelősség alóli kibújásért, sokszor a bűnös mulasztásért, a tett nem vállalásáért. Nem fővétetokről van pedig szó. Csak arról: ne engedjük, hogy alkalmatlan kezekben legyen a döntés kulcsa. Lehet, hogy az egyént sújtja, rosszul érinti a cseréről szóló döntés. 'De vajon melyik érdek előzi meg a másikat? Az egyéné a közét, vagy a közé az egyénét? A kétértelműségek csapdája tart fogva. Pedig korunkban, amikor dönteni, ■tenni * és a tettért vállalni a felelősséget szerves egységet képez, a legnagyobb kockázat humanitárius meggondolásokra hivatkozva ragaszkodni a csak magyarázni, indokolni, magyarázkodni tudókhoz, és elméletekbe bur- kolózókhoz. Az ideológia egyértelműsége, a célok megvalósításának kulcsa csak azok kezében lelhet, akik mind az értelmezésben, mind a megvalósításban mentesek maradnak a ködösítéstől. A felnőtté váló közmegítélés egyre nehezebb n viseli el az őszinteség hiányát, a nyíl- vánvalé agyonmagyairá- zásí. Vagyis mindazt, ami szocia:1 ‘a demokráciánktól ide yen. KM
