Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. július 27. Q Kedves Balogh Béla! Ha nem találtam volna ott a csa- rodai Űj Élet Termelőszövetkezet irodájában, ahol ön az elnöki tisztség viselője, egyáltalán nem csodálkoztam volna, hiszen így nyáridőben a közös gazdaság vezetőjének leginkább a határban a helye. A vendéget azonban illően fogadta, a beszélgetésünket pedig én folytatom itt e hasábokon, mert amiről szó volt, az témája lehet olvasótáborunk széles közvéleményének is. Hol vannak az emberek, tettem fel a kérdést a néptelen irodában és később az üres utcákon. Gyűjtenek, válaszolta ön, és hozzátette, hogy saját porciója is félben van még. Saját porciója, vagyis az elnöknek is mint a tagok egyikének kimért rész. Nem saját használatra, hanem a közös állomány részére. Milyen szép hagyomány, villant át benem, így volt ez régené- ben is, sőt még „ígyebben”. Eszembe jutott egy egészen közeli rokonom, aki még a hőskorban volt tsz-elnők. Akkoriban még nagyobb becsülete volt a kapának, kaszának, nem lévén sem gyomirtó, sem rendre- vágó. Kimérték a répát egyes élni, tisztán tartani. Pontosan él bennem az emlék, hogy a tagság még azt is számon tartotta, hogy az elnök felesége is ugyanannyi sort kapott-e mint bármelyik tag. Pedig az asszony kívülálló volt, mégis ezt diktálta a becsület. Nem is a becsület. Pusztán az a praktikum, hogy így aztán senki nem hivatkozhatott semmire a sántán és a bénán kívül, ment és kapált mindenki. És hogy megnézték egymás munkáját! Hej, ha az elnökné elhagyott volna egy szál dudvát. .. Most, hogy végre tényleg nyár van, egyáltalán nem leányálom a szúrós tarlón, az égető napon szénát gyűjteni, de nagy öröm, hogy van miit. Ha ön elnök elvtárs a tagokkal együtt fogta a villanyelet egész nap, annak pedig külön jelentőséget lehet tulajdonítani. A közös szó, lassan elveszíti azt az értelmet, amit jelent, és csak a háztáji ellentéte marad. Vagy mégsem? Az idézett rokon és felesége annak idején még nem is cselekedhetett másként, mint ahogyan tett, mert akkor a kor azt még diktálta. Ma azonban már senki sem írja elő, hogy az elnök legyen az első kaszás, és hogy az 5 válla bírjon el egy zsák búzával többet, mint bármelyik legényé. Akár azt is mondhatná valaki, hogy teljesen időszerűtlen erényt akarok pi- edesztálra emelni. Tényleg: hiába végzett egyetemet ön, Balogh Béla, nem veheti ki a Rába-S'teiger vezetőjének kezéből a kormányt azzal, hogy „így kell egyenesen vetni”, sőt a legtöbb tsz-ben az elmemunkák is úgy szako- sodottak, hogy részletkérdésekben két szó után meg lehet fogni az elnököt. Törvényszerű, hogy a növényvédős, az állatorvos, a takarmánygazdálkodó saját területén nagyobb szakismerettel rendelkezik. Ezek szerint a közös munka csak a kalákában végezhetőkre korlátozódik? A széna gyűjtés re, és más hasonlókra, amelyekhez egyformán ért minden felnőtt falusi emberfia? Ha magát a szót nézzük és nem az értelmét, akkor könnyen juthatunk erre az elhamarkodott következtetésre. Egy öreg paraszt bácsit láttam egyszer, nem Csarodán, - de ott is lehetett volna. Bottal ment az árokparton, akkor is nyáridő volt, már a szemet hordták. „Csorog a sa- roglya fiam” intett utána a pótkocsinak. A bátyó keze munkája az akkori aratásban nemigen volt benne, mégis pusztán az aggódása részesévé tette az aratásnak, még akkor is, ha csendes szavát rajtam kívül nem hallotta más. A következőt talán már meghallották és beletömtek egy szakadt zsákot a pótkocsi résébe, és így több lett egy falat kenyérrel. A nyár, a szénagyűjtés, de különösen az aratás közelebb hozza az embereket egymáshoz. Ha búzában megin- i dúlnak a kombájnok, kint van a határban asszony és gyermek a felnőttek körül. Még most is, amikor már nem lenne probléma, ha némelyikük otthon maradna. írnám ezt egyetemes érvénnyel, kedves Balogh Béla, de tudom, hogy nincs mindenütt így. Ahol mégis, ott biztosan hamarabb szérűn lesz a búza, jobb kedvvel megy a munka, és ha leszáll a harmat, kellemesen bizsergető a fáradtság. Üdvözli: Tóth Gézával, az SZMT vezető titkárával a szakszervezetek holnapjáról A A mozgalom új mérföldkövéhez érke- w zett: most kezdődik és 1986. február 14-ig — a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának napjáig — tart a szervezeti tisztújítás. Ez az eseménysorozat kínál aktualitást a beszélgetéshez. De mielőtt a 160 ezer szabolcsi szervezett dolgozót tömörítő tekintélyes mozgalom tartalmi munkájáról kérdezem önt, megkérem, tájékoztassa olvasóinkat az előttünk álló események politikai céljairól. — Ennek a választási időszaknak is az egyik lényeges célja, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa határozatát és a Központi Bizottság 1983. október 12-i, a szakszervezeteikről szóló állásfoglalását alapul véve továbbfejlessze munkáját a szakszervezet. Mozgalmunk feladatát a párt egyebek között abban látja, hogy társadalmi felelősségünk erősítésével váljék tevékenységünk önállóbbá, hatékonyabbá. A szakszervezetek töltsék be aktívabban szerepüket a szocialista építés feladatainak kidolgozásában és megvalósításában. Fontos cél az is, hogy a szakszervezetek gazdálkodást, termelést segítő munkája jobban alkalmazkodjék a változó feltételekhez, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének követelményeihez, működjenek közre a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. A szak- szervezeteknek elő kell segíteniük a dolgozók alkotó részvételét a helyi döntésekben, a gazdaságpolitikai célok megvalósításában. A Milyen „menetrendje” lesz a megyé- w ben a felkészülésnek? — Ami a választások, tisztújító események időrendi sorát illeti, az SZMT elnöksége június 13-i ülésével kezdődött meg'ez a tevékenység, a párt megyei végrehajtó bizottsága a pártalapszervezeteknek a szak- szervezeti választásokat. segítő munkájáról a közeljövőben határoz. Az alapszervezeti választások szeptember elsejével indulnak, majd a megyei bizottságok újraválasztására kerül sor októberben. A szakszervezetek megyei küldöttértekezlete november 23-án lesz, s ezt követően — decemberben — tartják országos szakmai kongresszusaikat a különböző szakmák, ágazatok. Február közepén Budapesten, az Építők szákházában tanácskozik majd a Magyar Szak- szervezetek XXV. kongresszusa, amelynek 800 küldötte és 400 vendége között megyénk szakszervezeti mozgalmának képviselői is ott lesznek. A soron következő fél esztendőben tehát — a mindennapok érdekképviseleti, termelést segítő munkája mellett — meg kell választani a mozgalom vezető testületéit, tisztségviselőit. Ebben az időszakban be kell számolnia a tagságnak a végzett munkáról is... „...még ugyanazon a munkahelyen sem azonos a gondja az esztergályosnak és a számítógépes műszerésznek. Érdekképviseleti, érdekegyeztető tevékenységünk egy másik fontos szempontja a dolgozók tulajdonosi tudatának erősítése, a tulajdonosi jogok egyre közvetlenebb, hatékonyabb gyakorlásának szélesítése, a vállalati gazdálkodás segítése.” legtöbb gyermek, megyénkben a legnagyobb probléma az egy keresőre jutó nagyszámú eltartott. A másik égető gond a nyugdíjasok helyzete: közülük 105 ezer él megyénkben. Tény, hogy az országosnál alacsonyabb bér alacsonyabb nyugdíjakat eredményez, ezért az országban itt a legmagasabb az alacsony nyugdíjjal rendelkezők airánya. A Vagyis a fentiek jelzik a jövőt. Hogy a következő évek, a most megválasztandó szakszervezeti tisztségviselők előtt álló időszak sem ígérkezik köny- nyűnek. A szakszervezetek megyei tanácsa hogyan tehet majd eleget annak a kettős funkciójának, amit a mozgalom tagsága elvár tőle — az érdekvédelemnek. érdekképviseletnek — és az alapszervezeti munkát összehangoló, segítő szerepének? — Méghozzá nem könnyű öt évről kell most számot adni: olyan időszakról, amikor is beszűkültek az anyagi lehetőségek, — ebből is adódóan — nehezebb volt a szakszervezetek munkája. A mögöttünk álló fél évtizedben, mint ismert, stagnált az életszínvonal, egyes rétegek (például a nagycsaládosok, a kisjövedelműek) számára pedig romlott. JK Mivel tudná érzékeltetni az új körül- w mények és a szakszervezeti munka összefüggéseit? — A megváltozott körülmények, a felgyorsult életritmus, a szabadidő más irányú felhasználása, a vgmk-k létrejötte, a lakáshoz jutás feltételeinek romlása próbára tette a kollektív szellemet, a brigád- életet. Ennek negatív hatásait több területen még ma sem sikerült kivédeni. Ennek ellenére szép eredmények születtek a kongresszusi és felszabadulási munkaver- senyben, s azt bizonyítják, hogy ha a- vállalkozások lentről jönnek, a dolgozó kollektívák körében születnek, akkor ha konkrétak, jó eredményre vezetnék. Szólni kell azután arról, hogy Szatoolcs-Szatmár megye foglalkoztatási gondjai a következő éveikben még növekedni is fognak. Az intenzív pályára állás, a hatékonyabb foglalkoztatás ezt indokolja is, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy itt születik a- - Az érdekképviseleti hivatásnak mindenekelőtt úgy, hogy a már érintett megyei gondok megoldásában (foglalkoztatás, éleisfcínvonal-politika, szociális ellátás, jövedelmi feszültségek, egyes ^társadalmi rétegek problémái) állandó kezdeményezőként lépünk fel. S ha már itt tartunk, érdemes számítani arra is, hogy munkánk lényeges új eleme a rétegpolitikai differenciálás. Hogy világos legyen:- másfajta megközelítést feltételez a szakszervezeti munkában is az egyes foglalkozási ágak művelőinek érdekképviselete. Tudniillik meg ugyanazon a munkahelyen sem azonos a gondja az esztergályosnak és a számítógépes műszerésznek. Érdekképviseleti, érdekegyeztető tevékenységünk egy másik igen fontos szempontja a dolgozók tulajdonosi tudatának erősítése, a tulajdonosi jogok egyre közvetlenebb. " hatékonyabb gyakorlásának szélesítése, a vállalati gazdálkodás segítése. És ami az alapszervezeti ordináló szerepüket illeti? munkát ko— A szakszervezetek megyei tanácsa, (mint a szakmák megyei szövetsége) 18 ágazati megyei bizottság útján végzi ezt a munkát. Megyénkben a bányászat kivételével valamennyi magyarországi ágazat képviselete működik. Figyelemre méltó, hogy 23 ezer szakszervezeti tisztségviselőnk van, s közvetítésükkel, információikkal, mondanivalóikkal akár 24 óra alatt ott lehetünk minden egyes szabolcsi dolgozó munkapadjánál, íróasztalánál. Persze ezzel együtt is igaz, hogy még nem mindig tudunk élni ezzel a lehetőséggel. A szakszervezet irányító testületéinek, szakmai bizottságainak a tagsággal való kapcsolatrendszerünket is minősítik majd a szakszervezeti választások előkészületi eseményei, ugyanis a következő hónapokban különösen érvényre jut a szakszervezeti demokratizmus lényege, a tagság meghatározó szerepe. A jelölőbizottság legfontosabb feladatai közé tartozik majd, hogy a tagság — Szabolcs- Szatmár megye dolgozóinak 95,6 százaléka — véleményét kikérve, s annak figyelem- bevételével alakítsák ki személyi javaslataikat. A szakszervezeti mozgalom „szótára” az utóbbi időszakban új kifejezéssel gazdagodott: területpolitikai munka. Ez annyit jelent, hogy a szakszervezeti tevékenység egyre inkább kiterjed a lakóterületekre is. Mégpedig azáltal, hogy a szakmaközi bizottságok a városokban, nagyközségekben, tehát a nagyobb lélekszámú településeken szervezik, hangolják össze az adott településen működő szakmákat, továbbá a tanácsi és a szakszervezeti érdekképviseleti munkát. E bizottságok korábban sokszor formális létét most tartalmas, tevékeny munkának kell felváltania. így áll ez a megyénkre is? — Valóban, az SZMT szintjén nem ér véget a szakmaközi együttműködés. A jövő egyik nagy mozgalmi feladata éppen az lesz, hogy az adott településen élők (akik a város adófizető polgárai és ugyanott egy üzem vagy intézmény dolgozói) gondját- baját összehangoltan képviseljük. A tanácsok önállósodásával, a - decentralizálással együtt kell járnia a tanácsok és a szakmaközi bizottságok összefogásának is. A tanácsok még nem mindig és mindenütt értik ennek a jelentőségét, de már akad igen jó példa is. Történetesen Nyírbátorban — az ott élő dolgozók együttes érdekképviselete jegyében — összehangolt' tevékenységet végez a szakmaközi bizottság és a városi tanács a szolgáltatások, az egészségügy fejlesztése, az öregek házi gondozása terén. Hasonló jó példát említhetek Baktalóránt- házáról is. Napjainkban harminc szabolcsi településen működik szakmaközi bizottságunk. Az államigazgatási szervekkel való együttműködés jelentős ténye az is, hogy a szakszervezetek is érvényesítik véleményüket a jövő évi népgazdasági terv és a VII. ötéves megyei fejlesztési terv előkészületei során. A múlt héten az ötéves terv megyei koncepcióját véleményezte elnökségi ülésén a szakszervezetek megyei tanácsa. A városokban, nagyközségekben pedig a szakmaközi bizottságok vésznek részt a területfejlesztési elképzelések, a rövid- és hosszútávú tervek kialakításában. A A gazdaságirányítási rendszer formálódása nyomán egyik-másik helyen megnőtt a vállalati önállósodási kedv. Támogatja-e, illetve milyen esetben támogatja ezeket a törekvéseket a szakszervezet? — Ez a törekvés hasznos lehet és támogatjuk is, de csakis ott, ahol az önállósodáshoz adottak a feltételek, mint például a nyersanyagellátás, a 'termelési és a piaci feltételek. Konkrétan: Nyírbélteken a Ganz-MÁ VÁG gyáregysége megalapozottan törekszik az önállóságra. Támogatjuk a nyíregyházi papírgyár és a Szabolcs Cipőgyár ilyen szándékát is. Ha a feltételek nyernek, a tiszalöki HÖDIKÖT és a nagyhalászi kender-, juta és textilipari gyár önállósulási elképzelésit is ösztönözzük. A Megyénk néhány üzemében már megalakultak a vállalati tanácsok. Milyen tapasztalatokat összegzett eddig a szak- szervezet? — A vállalati tanácsok választásának előkészületeiben, az összetételre vonatkozó javaslattételben szerepet vállaltak ‘a szakszervezetek is. Elegendő információ áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megfelelő emberekre tehessünk javaslatot. Eddigi tapasztalataink jók, körültekintő, érdemi döntések születtek. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy meg kellene gyorsítani a vállalati tanácsok alakításának folyamatát. Ne húzzuk-halasszuk ezt, különösen a mai népgazdasági helyzetben. Ahol a feltételek adottak, minél előbb meg kell alakítani a vállalati tanácsot, hogy ne legyen hosszú távon bizonytalanság és mielőbb készüljenek megfelelő programok a jobb, összehangoltabb termelés érdekében. E tekintetben a szakszervezeti tisztségviselők körében is volt némi bizonytalanság. Nem mindenütt értették meg, hol lesz a szakszervezet helye a vállalati tanácsok mellett. Ma már aktivistáink is látják, az új irányítási forma mellett sem csorbul a szakszervezetek jogosítványa. A kollektív szerződés most is, a jövőben is a vállalat alfája és ómegája, ez a dokumentum változatlanul tükrözi a szakszervezetek érvényes jogait. Most a közelgő választások idején is fel kell készíteni erre mind a szakszervezeti tisztségviselőket, mind a tagságot. ^ Köszönöm a beszélgetést. Szilágyi Szabolcs KM
